"Szakmai pályafutásom egyik legjelentősebb állomása volt a székelyudvarhelyi színházalapítás. Évek óta motoszkál benem a gondolat: írni kellene róla. A végső lökést tavaly kaptam meg hozzá. Két egykori színészem - egymástól függetlenül - olyan dolgokról mesélt nekem, amelyeket ha annak idején megtudok, minden másként alakulhatott volna. Nagy segítségemre voltak a megmaradt újságcikkek amelyek más dimenzióba helyezik a történteket és az egyéb fontos eseményeket, akciókat rögzítő dokumentumok, amelyeket szerencsére megőriztem." (Merő Béla)

(...)Merő Béla jelen kötete betekintést nyújt egy székelyföldi kisváros színházalapítása körüli bonyodalmakba, a művelődési élet (leszűkítve: színházi élet) működésének politikai vonzatú machinációiba, mivel a '89-es rendszerváltás nem hozta meg a kulturális élet teljeskörű felszabadulását, hanem, sokkal fájdalmasabb, megőrizte alárendeltségét, kiszolgáltatottságát a politikailag többszínű, az úttörő- és KISZ-szellemben nevelt és nevelkedett, helyi és megyei, a régi beidegződésektől szabadulni nem tudó és nem is akaró, gittrágó kosztümösöktől. Büszkeségre ad okot egy kisvárosban alakuló állandó színtársulat, annak intézményesített formákba öntött létrehozása. DE mi lesz vele később? Megbírja a város, a vidék? Ki a célközönség? Kielégíti majd a közönségét? Figyelembe veszi a közönség életkorát? Megcélozza a kisgyerekeket, a serdülőket, a fiatalokat, az időseket, koruknak és elvárásuknak megfelelő előadásokkal? Milyen pénzügyi hátteret biztosítanak a helyi tanácsban? S nem utolsó sorban, a műszakiak és a játszó színészek mindennapjait, életszínvonalát, elvárásait szavatolni tudják? Nagy öröm az első bemutató!!! Folytatás következik, de hogyan? (...)

(...)A kötetből nemcsak a művészi vetületét olvashatjuk a székelyudvarhelyi színház kezdeti életének, annak sajtóvisszhangjáról, hanem, a színpadon túli, nem túl szívderítő eseményekről, kulisszatitkokról, Merő Béla, mint színházalapító-rendező viszontagságairól is. A pattanásos serdülőkor véget ért, a színház húszéves, vajon felnőtt a hivatása szintjére?(...) Stracula Attila