A kiállítás megtekinthető, és a képek megvásárolhatók – az üzlet nyitva tartása szerint – 2017. március 25-ig GONDOLATSARJAK Különleges könyv – tervezete – lebeg előttem, minthogy egyelőre csak monitoron „lapozgatom”. De alig várom, hogy kinyomtatva is kézbe vehessem. Szerzők, Wei Xiang és eM Soós György egymástól nagyon távol születtek, viszont rejtélyes erők vezérelték őket közelebb egymás, szűkebb világához. Fotográfiai elképzeléseik és magánszférájuk szoros rokonsággá nemesítette kapcsolatukat. Két sajátságos kultúra – térben roppant távoli, ám lélekben meglepően közeli – gyermekeinek szellemi gyümölcse fonódik össze, egyesül a kötetben. A két fotográfus közös művészi erényei szembetűnőek. Egyaránt biztos szemmel és objektívvel alkotnak, kiváló kompozíciós érzékkel megáldva, otthonosan mozogva a kiválasztott tájakon, és láthatóan jó viszonyt ápolva az ábrázolt személyekkel, akiket tökéletes biztonsággal helyeznek el a rájuk jellemző miliőben. Mesterien bánnak a fényekkel, pontosan adagolva és jó felületekre hintve az éppen ideális mennyiséget ahhoz, hogy elválasszák a fontosat, a kiemelésre ítéltet a még „olvasásra” szánt, bár ugyancsak lényeges képelemektől. Hasonlóan használják a síkban ábrázoló művészetek közül a csak fotósok rendelkezésére álló eszközt, az élesség és életlenség arányos váltogatását. Selymes tónusokban gazdag portrék sorakoznak előttünk, a hozzájuk éppen illő anyagszerűségi fokozat ideális porciózásával. Érezhető, hogy mindketten kijárták a fotográfia magasiskoláját, s íme, utána eredményes vizsgát tettek.

Ahogyan egyre mélyebben haladunk a kötetbe, ébredünk rá, hogy milyen hatalmas alkotást kaptunk betekintést. Lépésenként derül ki, hogy Wei Xiang, és eM Soós György is keresztül- kasul bebarangolta a földkerekséget. Néha-néha ugyanazokat a helyeket, időnként egyszerre, de pályáik sohasem metszették/keresztezték egymást, hanem párhuzamosakká simultak! S ezekből olyan remekművek születtek, amelyek erősítik a társét! Tanulságos megfigyelni, honnan merítkezik a művészi oeuvre-jük. Nemcsak a művészek köréből választják szereplőiket, hanem az üzleti, gazdasági életből vagy a politikusok közül, netán a kisemberek, a „névtelen” hétköznapi hősök periférikus világából. Ami viszont nagyon lényeges: mindannyiukat ugyanolyan hőfokú szeretettel, rokonszenvvel mutatják be a könyv olvasóinak! Régi tapasztalat, hogy amikor két vagy több művész bárminemű közös vállalkozásba fog, az egy idő után rendszerint ösztönös, tudatalatti vetélkedésbe csap át. Esetünkben ennek még csak a gyanúja sem merül fel, Wei és eM Soós duettje fals hang nélkül, szépen illeszkedő kánonban simul egymás mellé, harmonikus dallamfolyamban... Azzal a meggyőződéssel ajánlom kötetüket az egyetemes kultúra híveinek és a fotóművészet iránt szimpátiát érzőknek, hogy fontos, alapvető művel lesznek gazdagabbak, ha könyvespolcukra helyezik Wei Xiang és eM Soós György közös eszmei produktumát! És remélem, hogy a bennük buzgó ambíció (szabad fordításomban, privát nyelvezetemben: felhajtóerő!) arra ösztönzi mindkettőjüket, hogy tovább folytassák értékes munkájukat! Markovics Ferenc fotóművész, fotóriporter (Balázs Béla-díjas, érdemes és kiváló művész)

A „Profilokról” Mikor kézbe vesszük a mobilt vagy a fényképezőgépet, általában szép embereket, tájakat, virágokat és madarakat fotózunk, vagy éppen emlékfotót, sport- és riportfotót készítünk. Miközben a fotókat válogattam ehhez az albumhoz, rájöttem, hogy leginkább a portrékat és a dokumentumképeket kedvelem. Az okostelefon és internet korában szinte mindenki fotográfus, bármit bármikor lefotózhat és azt nyomban közzé is teheti, így modern, divatos és színes életképeket láttathat. Mi pedig most éppen fekete-fehér, ódon hangulatú képeinket mutatjuk meg. Jelen korunkban, amikor minden sebesen történik, mindenki résztvevője a fotózásnak, e „felhő”-korban naponta milliárdnyi fotót osztanak meg a közösségi médiában, közösségi profilokban. Bár én mégis azt szeretem, ha egy tiszta fotografikus műalkotáson keresztül mesélhetem el a szereplők életét és történeteit – így készül az én „profil” kollekcióm. eM Soós Györgyöt közel húsz éve ismerem, és szinte végig együtt haladtunk a fotóművészi pályán. Általunk egy európai és egy kínai fotográfus szempár figyeli és rögzíti egyszerre a körülöttünk zajló életet. Gyakran megyünk ugyanarra a helyre ugyanazt az alanyt fényképezni, így egyszerre mutathatjuk meg saját esztétikai érzékünket. Ez a „Kettős fantázia”. (Wei Xiang)

Emberemlékezet óta három dolog határozza meg az életem: a család, a barátok és a képmesélés. Amióta Édesapám kezembe adott egy Penti nevű fényképezőgépet, azóta próbálkozom a fotózással. De ha őszinte akarok lenni, akkor be kell vallanom, hogy minden témámhoz újra és újra „tanulom” a képmesélést. A fényképezőgép – laborálás –digitális technika stb. mind csak eszköz ahhoz, hogy elmeséljem, amit fontosnak érzek, látok, hogy ebből mi maradhat meg, az kizárólag a befogadókon múlik. Azt hiszem, ez egy olyan lehetőség, mint a zene: határtalan és kötetlen fórum, hogy megérthessük egymást. Fegyverek nélkül is.... A fényképezőgéppel való lövöldözés megörökít és nem elpusztít... „Harcolhatunk” a békéért? (eM Soós György)