Az arányok kérdése a festészetben ugyanúgy fontos, mint az építészetben. A lépték kérdése ugyanakkor ennél összetettebb. A nagyméretű festmény, a Putto XXL, amely a Proportion kiállítás egyetlen képe, a tér és a festészet közötti dialógusról szól. A kétdimenziós kép és a kiállítótér viszonya egy elméleti vitára ad okot. Ez a festőnő személyéből fakadó belső diskurzus lenyomata. Kőszeghy Flóra egyszerre dolgozik építészként és festőként. Nagy házakat tervezve az arányok számára sajátosan működnek. Látószöge a tárgyak valódi méretét vonja kérdőre. Festményei is a lépték függvényében működnek. Mivel építészként a terekkel dolgozik, képeit azok viszonylatában engedi láttatni. A kompozíció is ennek függvényében engedi meg az absztrakt és a figurális elemek keverését. Egy ilyen méretű festményt közelről nézve nem tudja a néző befogadni. Nem szükséges tehát a konkrét elemek teljes absztrahálása, ugyanakkor a felismerhetőség határán táncoló részletek aktív befogadásra késztetnek. Az azonosítás igényével szemlélve kalandozik a szem egyik részletről a másikra, ennek ellenére az egész képet felismerni nagyon nehézkes, és valószínűleg nem is szükséges.

A rációval szembeni érzelmi megértést igényelő festmény a művésznő ontológiai témájú kísérleteire utal vissza. A Czira Sárával készített film is ezt a nézőpontot mutatja be, ahol a puttó életre kel a finom lebegő mozgás által. A jelenet ezzel egy szubjektív mezőbe tereli a befogadást, ahol a dimenziók közti határok elmosódnak. A Horatiustól származtatott sapere aude (merj bölcs lenni) az ismeretlen felé merészkedés önbiztató jelszava volt Kant számára. A tudós és a bölcs közötti distinkció elmosódása folytán a latin szavak merj tudni értelmet kaphattak. Talán a töredék-észlelések, a kockázatvállaló cselekvő jelenlét és a következmények kudarc-siker hullámverése közötti proporció, a bölcs arany középútjain működő arány, a köztesség művész-ruhája adja a lét és nemlét peremek keretében létezésünk negyedik dimenzióját. Kőszeghy Attila 2018. július

Kőszeghy Flóra Kőszeghy Flóra építészmérnökként végzett, illetve dolgozik. Mindeközben a különböző alkotói területek ütköztetését kutatja a munkáiban. Festőművészként főleg nagy méretű olaj-vászon képeket fest, narratívái az építészetből, illetve a téralkotás különböző dimenzióiból erednek. A méret és a látószög, valamint a tér-és síkbeli kompozíciók kérdése építészeti praxisához is köthető. A most épülő Telekom-székház egyik tervezőjeként is olyan léptékben alkothatott művészeti jelleggel, ami kevés embernek adatik meg. Az épület homlokzatán megjelenő ékkövek, és az épületről szóló festmények a különböző alkotói területek metszéspontját jelenítik meg. Építészként és képzőművészként is tagadja a stílus kereteit, számára a koncepció és a gondolkodásmód a meghatározó. Sajátos módon komponál síkban és térben, akár egy épület tömegéről, akár egy kép kompozíciójáról van szó. A fotózás, a nagyítás, illetve az absztrakció bizonyos útjai visszatérő elemek, de változó műfaji helyzetekben. A TÁP Színház által, Vajdai Vilmos rendezésében színpadra vitt Utas és holdvilág című playback-előadásban láthatatlan festőként alkot a színpadon. Elméleti építészeti tervei szoborszerű térkompozíciók. Térbeliinstalláció-terveiben a fotózás háromdimenziós megvalósítását kutatja. Festményre vetít filmet, de filmből fotózva is fest. A műfaji kereteket ignorálja, használja a különböző alkotói területek eszköztárát, de mindezek közös nevezője a logikátlanság logikája, ami az ellentmondások ütköztetésére épít. Tanulmányok: Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építőművészeti Doktori Iskola 2006–2011 Budapest Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Kar 1999–2006 École d’Architecture de Paris la Villette - Erasmus ösztöndíj 2003–2004 Debreceni Egyetem Gyakorlógimnáziuma 1995–1999