 |
Dátum: 2021. április 23. péntek Mai névnap(ok): Béla, Egon |
a - a
- a |
|
|
|
 |
|
Végel László-est |
|
Szülőföldről és hontalanságról mesél az újvidéki író a Müpában |
|
|
|
Egy formabontó gondolkodású határon túli írószemélyiség, Végel László lesz a Müpa
Literárium sorozatának vendége február 20-án, 20:00 Az író az Új Symposion tagjaként 1967-ben
robbant be a magyar irodalomba, és legutóbbi kötete, a sokak által várt Balkáni szépség,
avagy Slemil fattyúja a közel fél évszázados életpályát maga mögött tudható újvidéki szerző
„kisebbségi családregénye”.
|
|
|
|
|
|
|
|
„A hontalanságot másként értelmezem, mint ahogy a tősgyökeresek. Sokkal hitelesebb
életnek tartom, mint a hazával, a szülőfölddel kapcsolatban kialakított romantikus képet.
Egyébként is az említett romantikus kép egyre hiteltelenebb lesz. Mindenki a szülőföldről
áradozik, de menekül tőle. Ha nem másik földrészre, ha nem Európába, akkor a legközelebbi
nagyvárosba. Többször is bevallottam, hogy a gyökereim nem a földbe fúródnak, hanem az
ég felé kapaszkodnak” – mesélte Végel László a Librariusnak adott interjújában a
hovatartozásról, illetve hova nem tartozásról.
|
|
|
|
Végel a vajdasági Új Symposion első generációjának tagjaként az 1967-ben megjelent Egy
makró emlékiratai című kisregényével – mértékadó vélemények szerint az új magyar próza
egyik alapműve – robbant be a magyar irodalomba. Ennek élvonalában azóta is számos
regénnyel, elbeszéléssel, esszével, drámával és naplójegyzetekkel van folyamatosan jelen.
Az első három regényét egy kötetben közreadó Újvidéki trilógiát (1993) követően 2000-ben
emlékezetes esszéregényt jelentetett meg a testközelből megélt délvidéki NATO-
bombázásokról (Exterritórium). A szülőföldjéhez ezer szállal kötődő író ugyanis azok közé
tartozik, akik nem menekültek el, nem települtek át a jugoszláviai háború borzalmainak
közepette sem. Ez a hűség és a lokalitásokat tágabb kontextusba helyező européer
nézőpont adja elsőrangú írásművészetének aranyfedezetét. Legutóbbi művei, a Bűnhődés
című berlini naplóregény (2012), az Újvidékről szóló városregény (Neoplanta, 2013) és a
Balkáni szépség (2015) érzékletesen tükrözik a helyi sajátosságokból, tapasztalatokból
merítő író széles horizontját.
|
|
|
|
A humorát, jó kedélyét minden körülmények közt megőrző író ritka alkalomnak számító
budapesti estje egyszerre ígér elgondolkodtató szellemi kalandot, színvonalas irodalmi
élményt és élvezetes szórakozást.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
|
|
|
 |
|
Szabó Tibor: Tari Dénes utazása (1.) |
|
|
|
A nagymama régi szobája, ez a szigorú kálvinista háló kifordult magából, mióta az egyetemista lány lakta. Nemcsak jegyzetek meg könyvek, de koszos zoknik, használt bugyik hevertek lehetetlen helyeken, és a drága blúzok összegyűrve a fotelben. - Legalább szellőztethetnél néha - mondta Tari Dénes rosszkedvűen. - Olyan büdös van itt, mint egy rókalyukban. [ tovább ]
|
|
ÁPRILISI ÍRÓK |
|
|
|
A sorozat tervezésekor nem látszott, hogy az élet írószületések és íróhalálok láncolata. Hogy több száz jut minden hónapra. Valamit ki kellett ötölni, valami mentén válogatni, hogy el ne merüljünk a harminc napra jutó évfordulók közt. Abban maradtam, csak a nagyon kerek és a nagyon fontos nevek kerülnek be. Hátha élvezhető, szellős áttekintés készül így, ha hiányos is, de nem fájdul bele a fejünk... [ tovább ]
|
|
Szabó Tibor: Tárca 5. (Elvétett arányok) |
|
|
|
Sógornő néz sokáig, szótlanul, és tényleg nem lehet eldönteni, hogy ez a hallgatás bamba vagy bölcs. Nem fárasztó mindig ilyeneket találni ki?, érdeklődik aztán. A hangsúly a mondatban oly’ romlatlan és naiv, hogy hirtelen felindulásomban komolyan válaszolok. Áh, nem kell ám ilyeneket kitalálni. [ tovább ]
|
|
Egy irodalmi tótumfaktum: Kölcsey |
|
|
|
Kölcsey huszonhét éves ekkor. Félvak, kopasz, negyvenöt kiló és szűz. E tény korszakokon átvágó üzenete nem csekélyebb, minthogy ha a Bajza utcában találkozunk egy félvak, kopasz, negyvenöt kilós szűz költő-kritikussal, akinél a testi örömök önmaga műveltségében manifesztálódnak, ugorjunk át a másik oldalra, mert bajunk lesz a találkozásból. [ tovább ]
|
|
Szabó Tibor: Hogyan lesz a gyerek? (tárca) |
|
|
|
"Egyedül az mentette a helyzetet, hogy amikor oldalra pillantottam a villódzásban, ott ült Kismaszat, előrehajolva kissé, félig nyitott szájjal, és olyan őszintén csillogott a szeme, valódi, önfeledt boldogsággal, hogy az igazolt mindent, ha a művet nézhetőbbé nem is tehette. " [ tovább ]
|
|
|
|
 |
|
|
|