Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Házasságon innen, házasságon túl
[ Magyar Színház ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2017. június 25. vasárnap    Mai névnap(ok): Vilmos, Viola a - a - a
Csemer Géza hetven éve született
A ’60-as ’70-es években a Szegedi Szabadtéri Játékok-on egy fiatal egyetemista nélkül nem létezett előadás. Az ő feladata volt az, hogy arra az óriási színpadra, a hatalmas létszámú produkciókhoz megszervezze a statisztériát. Az akkori szegedi egyetemistát, a későbbi cigány polihisztort úgy hívták: Csemer Géza. Egy korábbi nyilatkozatával idézzük fel személyiségét.

Csemer Géza
’’Európa négerei vagyunk mi cigányok’’

 
- Hogyan kezdődött a szerelem a színházzal?

- Én a Szegedi Színházba jártam gyerekkorom óta, Svéd Sándort, Papp Júliát, Simándy Józsefet láttam már 7 éves koromban a színpadon. Az operán keresztül vitt az út a szeretethez. Amikor újra indult ’59-ben a Szegedi Szabadtéri Játékok, volt egy Tari János nevezetű - akkori volt munkásőr -, akinek megadatott, hogy újraindítsa a ’’szabadtérit’’, akkor beindultunk mindnyájan, hittel lelkesen. Létrejött az ország legnagyobb színpada, és én mint statiszta - a Tari János jóvoltából -, mint asszisztens, mint-statiszta szervező elkezdhettem működni. Ez sokat számított, így indultam el, a színház szeretetből meg a lokálpatriotizmusomból.

- Az egyetem befejezése után hova vezetett az út?

- Még egyetemre jártam, amikor a Mikó András az Operaház főrendezőjeként lejött Szegedre rendezni és látta, hogy hogyan dolgozom, mint sereghajtó pulikutya a statisztériával. Ezt én Kertész Gyulától, a később Debrecenben elhunyt híres opera rendezőtől - Oláh Gusztáv tanítványától – tanultam. Látta, hogy van érzékem hozzá, és még el sem végeztem az egyetemet, a 3. év után fölkért magához, és ezentúl Pesten az Operraházban lettem segédrendező, természetesen befejeztem az egyetemet közben.
Már, mint operaházi tag tettem le az államvizsgát. Annak a Bálint Sándornak a kezéből kaptam meg a diplomámat, aki helyettesítette a dékánt, a híres szegedi néprajztudós. Azzal bocsátott útnak bennünket, hogy menjetek gyerekeim, tegyétek a dolgotokat. Hát én azóta is teszem. Főleg a színházban, vagy irodalomban, és azt hiszem, hogy eléggé kultúrbajnok vagyok ahhoz képest, hogy milyen kevés lehetőséget tudtam valójában megkaparintani…

- Ez a diploma mire jogosította fel a tulajdonosát?

- Tanári diploma. Magyar-orosz szakon kezdtem el, de később egy szakon fejeztem be, magyar szakos középiskolai tanár vagyok. A világon semmire nem jogosított fel, csak pusztán arra, hogy felsőfokú végzettségem lévén akárhol így jelenjek meg. Ezért nem lehettem később - mivel nem végeztem népművelést -, a Napháza alapító-igazgatójaként további igazgatásra alkalmas.

- A Napházig még eltelt pár év. Az operaházi munka meddig tartott, mert eközben kezdtek születni sorra a Csemer színpadi művek?

- 16 évet voltam az Operaházban, az első négy év valójában ismerkedés volt, úgy vettem észre, hogy nagyon kellek a Mikónak. Közben akartam felvételizni a Színművészeti Főiskolára, de Mikó nem javasolt. Később tudtam meg, hogy miért - mert maga mellett akart tudni. Holott én azt hittem, hogy őneki joga-oka van rá, hogy egy végzett rendező legyen az utódja.
Sajnos nem eléggé kedvelt ahhoz, hogy látta volna bennem az utódját, így 16 év ugyanazon munka után el kellett jönnöm. Úgy éreztem, hogy már 40 évesen nem lehet továbbvinni az operaházi munkát, amit én színháznak is tartottam, és gondoltam, hogy előbb-utóbb majd fogok kapni valami önálló munkát. Amiből ugyan voltak pici dolgok, például Debrecenben vagy Egerben együtt rendezhettem vele, de már érett az elhatározás, hogy előbb-utóbb meg kell szabadulnom az Operától.

Viszont, ’74-ben már bemutatták a Piros karaván -t az Operett Színházban, amit megelőzött egy folklór összeállítás az irodalmi színpadon Hej cigányok címmel, Simon Zsuzsa rendezte, ez volt az első magyar cigány folklór a színpadon. Nagyon nagy sikerrel ment, és gondoltam, hogy majd ez az út továbbvisz.
Rendeztem egy Cigányok éneke című folklór előadást, amikor még semmi folklór nem volt színpadon, már akkor csináltam az egyetemi színpadon egy másik produkciót is. Egerből felhoztam - többek között - Pozsonyi Aladárnét, Csiki Herminát, hogy bemutassa a művelt közönségnek, hogy milyen is a cigányok folklórja. Akkor még sehol nem volt Bari Károly, de később aztán - mint kiszemeltnek - már sikere volt a cigány folklórral. Mert részint gyűjtötte, részint saját költészetét művelte ki. Nem véletlen, hogy ő is jelentkezett Színművészetire, föl is vették, aztán ki is rúgták onnan. Szinte iker példámat láttam az ő érvényesülésében és az én nem érvényesülésemben. Sajnos ma már ezt kell mondanom 60 évesen, hogy amíg őt preferálták, addig engem nem és óhatatlanul lettünk úgy riválisok ővele is meg, Lakatos Menyhérttel is. Valójában mindhárman irodalmárok vagyunk, de ők neoliberális úton jártak addig is, sőt, ezúttal is. Én meg maradtam konzekvensen azon az úton, amit nekem a szegedi egyetem tanárai és a tanulmányaim jelöltek ki.

- És a színpad… Mert kezdetben szinte kizárólag csak színpadi művek születtek. Vegyük sorjába azt is, hogy milyen munkatársakkal születtek ezek a művek.

- Az első művem ’74-ben a Piros karaván című musical volt Vámos László rendezésében, amelyet valójában egy igény vitt be a színpadra, amely az volt, hogy éppen akkor vetette le Aczél György a műsorrendről, operettben a Hegedűs a háztetőn -t. Ebbe a vákuumba jöttem én bele a Szakcsi Lakatos Bélával együtt a Piros karaván -nal.
Nagyon nagy sikere volt. Rajta kívül még eljátszották 4 országban, később Szegeden a szabadtérin. Vámos László - akiről még külön szeretnék beszélni -, humanista volt a szó legteljesebb értelmében, és igenis felvállalta ezt a cigánykérdést akkor, amikor valójában még nem volt divat szidni a rendszereket. Nem volt divat szidni a kommunistaságot.

- Vámos László sajnos már nem érhette meg azt a változást, amiben ő is úgy hitt és harcolt érte, mert igenis ő elvének tartotta azt, hogy olyan darabokat állítson színpadra, amelyekben kisebbségi érzések, sorsok legyenek benne. A színház egyik feladatának tartotta azt, hogy mind a cigányok, mind a zsidók, mind pedig a homoszexuálisak is kapjanak teret arra, hogy kinyilváníthassanak egy olyan liberális, de konzervatív módon érvényesülni akaró műfajt, amely közönséget vonz.

- Élénken emlékszem a Piros karaván -ra, és a baráti beszélgetésekre, amikor – ’74-et írunk – már látszott, hogy a magyarországi cigánykérdés elért egy olyan stádiumba, hogy ha a politika nem tesz valamit, akkor nagyon rövid időn belül ebből nagyon komoly probléma lesz. Akkor az a vákuum, amelyet említett... abba valóban ez berobbant. Óriási közönségsiker volt, nemcsak a cigányok körében, hatalmas szakmai siker. Tegyük hozzá, hogy Vámos László is a szabadtériről ismerte, és megbízott a hallatlanul nagy, színpad-ismeretében.
Innen hogy vezetett tovább az út?

- Akkoriban a cigánykérdést beleoltották a zsidókérdésbe, minden magyarországi zsidó úgy érezte, hogy cigány. Később a politológusok százai jöttek azzal, hogy valójában eléjük toltak bennünket mint cigányokat. A kérdés azonossága nem teljes, és nem fogható fel úgy mint izraeli kérdés vagy zsidó kérdés Magyarországon. Specifikusan. Ebből sokan megéltek, díszcigányokká váltak. Ez a kérdés első felére adott válaszom.

Viszont az operai munkámban nagyon sokat tanultam, részint Mikó Andrástól, de Vámos László is rendezett mint vendég rendszeresen, és az a Szinetár Miklós is, akik mellett tudtam magamat képezni, oly módon, hogy nem egy, hanem több főiskolát végeztem el így, hiszen a gyakorlatom nagy volt, mellé tanultam az esztétikát, irodalmat, és mégsem válhattam rendezővé, mert nem voltam főiskolára alkalmas.

Sajnos nem tudtam rendezőként kiteljesedni, viszont igyekeztem minél több síkon megmutatni amit én tudtam: egyrészt népművelést, másrészt a cigányokról szóló irodalmat oda-vissza, és igyekeztem például a városi Kamara Színházban - amely régen a Kálvária téren volt – is kamatoztatni magam, néhány musicalt írtam, meg operákat dolgoztam át. Kertész László volt az akkori vezető, akivel dolgoztam. Ez mindenképpen nagyon jó volt, mert hagytak dolgozni. Az aztán később kútba fulladt…

- A ’’Piros karaván’’ után mi volt a következő?

- A Cigánykerék ,de a Pécsi Színházban, előtte még volt egy gyerek-rockmusical: Egyszer egy cigánylány. Nagyon nagy sikert ért el.
De el kell hogy mondjam, nem volt sajtóm, nem foglalkozott velük. Kivégzés volt, – úgy szoktam mondani – kivégzés dobpergés nélkül. Foglalkozhatott volna, de nemcsak hogy nem kerültem be a tévé hatósugarába, hanem még csak híranyagként sem jelent meg semmi.
Kvázi ellensúlyozta viszont ezt, hogy sorra rendezhettem az ORI (Országos Rendező Iroda, a szerk.) számára olyan tematikus műsorokat, amelyekben egyes nagy zeneszerzők vagy előadók köré tudtam műsort szerkeszteni, rendezni, ebben én a magam módján némileg kiéltem magam. Csak később fogtam fel valójában, hogy mit is tesz a sajtó, pontosabban mit nem tesz.

- Ezek a határon túl ható sikerek végülis mennyi színpadi művet eredményeztek?

- A Piros karaván -t eljátszották öt országban, még az NDK-ban is, Brezsnyev elvtárs ottani látogatásakor, ez közép-európai siker volt.
Eljátszották Pécsett és Pesten a Cigánykerék című, a városi cigányok életéről szóló musicalt. Majd később sorba játszották azokat a Tersánszky Józsi Jenő-ből musical-esített darabjainkat, például Kassán a Kakukk Marci szerencséje -t , amelyet Sík Ferenc állított színpadra Gyulán és Pesten a Tháliában. Egyedül Ő állt mellém, miközben nem sikerült a Piros karaván -ból írott film forgatókönyvet neki odaadni, hogy megrendezhesse, mert elsíbolták, így hát nem lett közös filmünk.
A következő 1980-ban az volt, amikor Szakcsival - mint már többszörös szerzőtársak - együtt dolgoztunk, a Bestiát azaz a Báthori Erzsébetről szóló legendát rockoperaként előadta a Rockszínház Szegeden a Dóm téren, nagyon nagy sikerrel, ámde nagyon pici sajtóval.

Sokadik zenés művünk hangzott el, tele slágergyanús számokkal, egyetlenegy hanghordozóra nem kerültek föl. Tehát elmondhatom, hogy a Szakcsi meg én úgy lettünk senkik, hogy senki, a rádió sem vett föl egy sort sem, tehát mint szerzők nem váltunk nemhogy népszerűvé, még ismertekké sem, mert nem voltak hanghordozók.
Mindennek megvan a maga oka. A panaszkodás és az üzenés nem szól névre, valójában nem mondhatjuk, hogy teljesen negligáltak volna bennünket, mert picit hagytak dolgozni. De már a kiteljesülés nem következett be, és a frusztráció teljes nálam is, 60 éves koromra, mert éreztem, hogy nem adtam ki magamból, amit tudtam volna.
A rendszerváltás előtt ’86-’87-be sikerült Tatán az egykori gróf Esterházy által elindított operaesteket feltámasztani. Próbáltam egy olyan Bánk bán operát csinálni, amelyben nem szerepeltek nagy nevek, például egy Melis György. Olyan opera-előadás volt, amely a mai napig is emlékezetes, ámde nem lett folytatása, politikai okokból. Ilyen alapon bukott meg a magyar TV-ben az is, hogy legyen egy Habiszti című műsorom, amely cigányokról szólt volna, mint kulturális cigány magazin.

Tehát voltak kezdeményezések, jók is, rosszak is, ám úgy látszik, hogy szinte törvényszerűen nem tudtam kiteljesedni. Ami engem nem azért bánt, mert nem lettem Kossuth-díjas kiváló művész, hanem azért, mert életemben lettem senki, életemben merültem feledésbe.

- Végül is ebből a sértődésből – ezt a kifejezést használta – ebből a jogos sértődésből nagyon komoly művek születtek. Rangra, korra, pártállásra való tekintet nélkül a Habiszti című művet ’’cigány enciklopédiaként’’ forgatják a hozzáértők.

- A Habiszti ’94-ben jelent meg némi támogatással, nagyon nagy gyűjtő munka után de nem volt közönségsikere, csak egy-egy helyen. Négy év alatt eladtam 3200 példányt. Még van - olcsó áron, szinte fillérekért -, de nem vásárolják. Nem lett tananyag, mert a cigánykérdés taglalása, tárgyalása, tudása nemhogy divatba nem jött, hanem kiment a divatból. Helyette más szociológiai tények jöttek.
Nem volt szükség azokra az ismeretekre, amelyeket ugyan deklaráltak a romológiai tanszékek, de nem törődtek a tartalmával. Mert én főleg a muzsikus cigányok életéről írtam műveket, még szakácskönyvet is összeállítottam kultúrtörténeti szinten.
Nem preferálták a mi 400 ezer főnyi populációnkat, akik polgári módon váltak magyar cigányból polgár cigányokká, és akik nem járták a baloldal útjait. Viszont az oláh cigány réteg, meg a beások, akik legalább annyian vannak mint mi, azok egyértelműen szocialista útra kerültek. Ők egy nagy kanyarral visszajutottak a semmihez, mert míg felépítették a fekete vonatokon utazva Budapestet, a nagyvárosokat mint segédmunkások - nem eléggé polgáriasodtak.

A politika meg is osztott bennünket. A magyar cigány kultúra, ha nem is egységes, de mindenképpen része az egésznek, és ebből mi a muzsikusságunk révén nem kaptunk kellő helyet, mert nem voltunk és nem vagyunk mai napig sem eléggé érdemesek arra, hogy megkapjuk a méltó támogatást. Elég ha a 100 tagú cigány együttest hozom föl példának, amely egyik kormány alatt sem kapott kellő anyagi támogatást ahhoz, hogy önmagát fönn tudja tartani.
Például ebben az évben, habár már 14 cigány karnevált rendeztem meg nyaranta a Feneketlen tónál, erre nem volt pénz.

- Lát-e lehetőséget arra, hogy az európai csatlakozás kapcsán változás legyen?

- Szeretném hinni!
Föl kellene világosítani a világot arról, hogy valójában Európa négerei vagyunk mi, cigányok. Akár muzsikusok, akár nem muzsikusok, de látható jeleit viseljük a fajtánknak. A cigányság szenved az alulműveltségtől, és egyaránt vesztesei az átalakulásnak, az EU-ba való betérésnek, a rendszerváltásnak Romániában, Szlovákiában vagy itthon. A tanuláshoz, tudáshoz főleg pénz kell, és pozitív diszkrimináció, amely kiemeli a példákat, és fölemeli hozzá a többi cigányt, de úgy, hogy megtarthassa a saját arcát, saját lelkületét, saját kultúráját. Erre kellene tudatosan törekedni, ezt várjuk most attól, amit most úgy titulálnak, hogy "európai" kulturáltság, az Európai Uniótól.

Várjuk, hogy jobb legyen.

(2004. 12. 23.)

A Centrál Kávéház volt élete utolsó éveiben törzshelye, az asztala mellett a falon emléktábla őrzi emlékét.

(A Cigánykerék című, a városi cigányok életéről szóló musicalt műsorára tűzte a József Attila Színház a 2014 – 2015 évadban, a szerk.)

¬

[ Kadelka László ] 2014-07-17 00:46:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Hírek Interjú
Háztáji Blogok
Helyszíni Pályázat
Szemle
Hazai Attila Irodalmi Díj 2017
Tóth Kinga kapja a 2017-es Hazai Attila Irodalmi Díjat, amellyel egymillió forint pénzjutalom is jár. A Hazai Attila Alapítvány a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon jelentette be, hogy a szakmai zsűri döntése szerint ebben az évben Tóth Kinga veheti át a Díjat. [ tovább ]
Parti Nagy Lajos - Az étkezés ártalmasságáról
,,Ebben a kultúr- és testképkörben mindenkit érint az önkiterjesztés-önpusztítás-önimádat-önámítás spirálja” – beszélgetés Parti Nagy Lajossal
Az Orlai Produkciós Iroda és a Füge április 13-án a Jurányi Inkubátorházban mutatja be Parti Nagy Lajos Az étkezés ártalmasságáról című monológját Mészáros Máté előadásában. [ tovább ]
Örkény István 105
Örkény István születésnapjához igazítva tisztelget a Békéscsabai Jókai Színház az ötödik évadját záró Mindentudás Színházi Egyetemén az író munkássága előtt. Az ötletgazda Kovács Edit színművész, esztéta, a színház vezető művésze, a rendezvény házigazdája emlékezetes estével emlékezett a Macskajáték szerzőjére. [ tovább ]
Nádasdy Ádám az Artisjus Irodalmi Nagydíjasa
Dante Isteni színjáték fordításáért Nádasdy Ádám veheti át az Artisjus Irodalmi Nagydíjat 2017-ben. Az egyéb kategóriákban Ladik Katalin, Ménes Attila, Dérczy Péter és György Péter kerül a Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület irodalmi díjazottjai közé. [ tovább ]
Végel László-est
Szülőföldről és hontalanságról mesél az újvidéki író a Müpában
Egy formabontó gondolkodású határon túli írószemélyiség, Végel László lesz a Müpa Literárium sorozatának vendége február 20-án, 20:00 Az író az Új Symposion tagjaként 1967-ben robbant be a magyar irodalomba, és legutóbbi kötete, a sokak által várt Balkáni szépség, avagy Slemil fattyúja a közel fél évszázados életpályát maga mögött tudható újvidéki szerző „kisebbségi családregénye”. [ tovább ]
A megrendülés segédigéi
Magyar Radír 2016 - Országos Szépirodalmi Pályázat
Kafka macskái – Két részes rádiójáték
Kölcsey Ferenc 225 éve született
Goethe ráér / Miért klasszikusak a klasszikusok?
igazság megszállottja vagyok…
Pontról pontra… a Költészet Napja
Goethe ráér / Miért klasszikusak a klasszikusok?
Fazekas Mihály – Zalán Tibor: Lúdas Matyi
Díjátadással ért véget a Ratkó József Emlékév
A magyar nyelv napja
Goethe ráér / Miért klasszikusak a klasszikusok?
Patrick Modiano - a 2014-es irodalmi Nobel-díjas
Csemer Géza hetven éve született
Herczeg Ferenc (1863 - 1954)
[ A rovat ?szes cikke ]
ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
OSA Archívum állásajánlat
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]