Amikor kevés a szó és a könny, marad a szívszorító fájdalom és a megváltoztathatatlan hiány. Lehetetlen felsorolni az összes felejthetetlen szerepét, amivel beírta magát a színjátszás történetébe. Az Othellóban Emíliát játszotta, a Lear királyban Gonerilt, az Üvegfigurákban Laurát, a Koldusoperában Peachum feleségét, Celiát, az I. Erzsébet színészkirálynőjét. Az Advent a Hargitán előadásában három figurát keltett életre csodálatosan, Árvai Rékáét, annak anyjáét és lányáét, máskor Marlene Dietrichként bűvölte el a közönséget. A Bernarda Alba házában Ponciájával maradandót alkotott, a Karkithemiában pedig saját sorsát, betegségét vitte színpadra, hogy vigaszt nyújtson és erőt adjon a szenvedőknek.

A magyar és a világirodalom fantasztikus szerepeit kivételes tehetségével, eleganciájával, alázattal, felkészültséggel valósította meg, ugyanekkora odaadással, szeretettel tanította a fiatalokat a mesterségre abban a Színitanházban, amelyben korábban maga is végzett, miután a budapesti Vörösmarty Mihály Gimnázium drámatagozatán szerzett érettségivel Békéscsabára jött. 1996-tól volt a Jókai Színház tagja, de vendégként szerepelt több vidéki és fővárosi társulatnál is, munkáját számos díjjal, kitüntetéssel ismerték el. A súlyos betegségek többször támadták, sokan szorítottunk, imádkoztunk a felépüléséért, visszavárta a színház és a közönség, 2016-ban jótékonysági esttel is igyekeztek erőt adni, táplálni a reményt. Művészi pályája mellett óriási példával szolgált emberségből, méltóságból, valahányszor a sors kegyetlen próbatételeket mért rá. Hittel és akaraterővel vállalta a küzdelmet a betegségek ellen, amikor meggyógyult, mély - elhivatottsággal, küldetésként - tanácsadással és színpadi játékával igyekezett segíteni másokon, tartani a lelket az elesettekben. Emlékezetes alakításait, rendkívüli egyéniségét, bölcsességét, kedvességét örökre a szívünkbe zártuk. Megnyugvást, békét, kegyelmet, megváltást érdemel. Drága emlékét hálás szívvel örökre megőrizzük. Forrás:jokaiszinhaz.hu