Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

OFF Társulat - Arborétum
[ Millenáris Teátrum ]
fotó Peti Péter
 
Dátum: 2020. január 21. kedd    Mai névnap(ok): Ágnes a - a - a
Ferenczy Hanna netnapló 36., 37.
Ferenczy Hanna: Önéletrajz
Ferenczy Hanna: Napló 47., 48. hét
Ferenczy Hanna: 8., 9., 10., 11. etap
Ferenczy Hanna: Napló, 49., 50., 51., 52., 53. hét
Ferenczy Hanna: 12., 13., 14., 15. etap
Ferenczy Hanna (17-22 etap) 23-33.


   38
   
   Hétfő
   08. 01.

   
   Napos, de még tűrhetően meleg a korareggel. A kiránduló busz már elment. Nélkülem. Pedig készültem egy kis kiruccanásra.
   Komolyan készültem. Most aztán tehetetlen nyomoroncnak fogom érezni magamat egész nap. Na de dobnak még a postaládámba utazási ajánlatokat, valamelyikre csak belövöm magam Talán Lillafüredre, oda biztos elmennék. Ugyanis kétszer kaptam szakszervezeti beutalót még hajdanán a Palota Szállóba. Ott ismerkedtünk össze Máriával, aki Szegedről került oda. Szintén beutalóval. Ott is többnyire magányosan jártam utam, de olykor jó volt elbeszélgetnünk egymással. Szép emlék maradt számomra a kis erdei vasút, és Ó-Massa, ahol halottaik fölé kövekből emelnek emléket az emberek, és egyetlen útból áll az egész helyiség, két oldalt magasan emelkednek a domboldalak és a szurdokban egymás mellett, guggolnak a házak.
   Hát oda még egyszer elmennék – persze a Palota Szállóba ma már be sem engednének, de Ó-Massára kíváncsi lennék, mivé fejlődött az óta.
   De, hogy a jóra való restségem miatti lelkiállapotomat helyrebillentsem – összekaptam magam és nagy sebbel-lobbal meg sem álltam az Egészség-házig. Ahhoz, aki a házi orvosom lenne, ha lenne. Mondtam néki mosolyogva – Jöttem a lábam megmutatni. - Belenézett a számítógépébe és aszonta: - Két éve volt itt utoljára lábát mutogatni, akkor felírtam egy gyógyszert, azzal, hogy két hét múlva megnézzük, használ e és lemegy e tőle a duzzanat. Most maga két év múlva jön lábát mutogatni, hadd lássam, hiszen most már a másik is hogy néz ki. Szedte a gyógyszert? – Nem szedtem csak két napig.- mondtam bűnbánó képpel. - Mert, hogy az vízhajtó. De azt mondják, hogyha víz miatt dagadna a bokám, akkor, ha benyomom az ujjammal, ott maradna a helye. És nekem nem marad ott. - Na erre elkezdte nyomkodni ő is, nem maradt ott a helye, akárhogy is nyomkodta.
   Akkor elmentem az ortopédiára. Most aztán mehetek Kispestre, szakrendelésre, az ortopéd Doki szerint inkább nyirokér probléma lehet, és azt mondta, azon lehet segíteni. Hát most már végire járok a lábamnak.
   Délutánra megint kánikula lett, és nem is bántam, hogy nem mentem el a kirándulásra.
   
   
   Kedd
   08. 02.

   
   Megint kánikulát ígér a hajnal. Locsolás. Reggeli a szabadban. Mirci rendületlenül ücsörög a bokorban. A V betűs
   Ellenőriz. - Még megvannak, - szólok fel dühösen.
   Unalmas ismétlődések. Átlapozom a N. Lapját Unalmas ismétlődések. Kezdek elkámpicsorodni. Ez is unalmas, megszokott ismétlődés, már, mint, hogy elkámpicsorodom. Aztán jön egy telefon a volt Polgármesterünktől. Hozna nekem egy postamunkát. – Mikor? – Máris.
   Hozza. Kicsit elbeszélgetünk. Nyugdíja mellett tervező mérnök, statikus. Mondja, hogy szép a szőnyegem. Erre elmondom, hogy jártam Ahmeddel. Nevet, kiderül, hogy Ahmed az ő feleségét is rádumálta, ugyanazzal a szöveggel, amivel engem.
   Mondom - oda van a 20. 000 Ficcs. Elmenőben letesz az asztalra egy húszast- -A postamunkáért – mondja,- majd holnap jövök a melóért. – El. a munkával – nagy rutinom lévén fél nap alatt végzek. És meg van a szőnyegek ára, és még a szőnyegek is megvannak.
   Este ímél jön Máriától, amiben leírja, hogy kell főzni az ángádzsábur levest. Szörnyen komplikált. Leírja a hozzávaló gezemice adagokat, miegymást 5 liter leveshez valót. – Neked két literhez persze kevesebb kell de, vigyázz grammnyi eltérés sem lehet, úgy kell arányosítani. Olvastam a naplódban, hogy utáltad a szögfüggvényeket, de az aránypárokat csak ismered? –
   Ha elfelejtetted volna, jövő héten, Pesten leszek, és hétfőn kiugrok hozzád, és egyúttal elmagyarázom neked.
   Jesszus! Inkább sose eszem ángádzsábur levest
   
   
   Szerda
   08. 03.

   
   Mintha kissé csökkenne a kánikula. Locsolok Reggeli a szabadban. Arra leszek figyelmes, hogy a V betűs lejött a tetőről és kinyalja a kicsik tányérját. Figyelem mi lesz most, és abban reménykedem, hogy elviszi a kölykeit, inkább létrára állok és feladogatom neki a kamratetőre. A fekete kis krampusz odasündörög hozzá. Erre az anyja felpofozza. A kicsi riadtan elfut. Én meg majd hanyatt esem felháborodásomban. A V betűs elpucol a tetőkön át. Nahát ki érti ezeknek a lelkivilágát:
   Délig dolgozom. Felefüle megint fial valahol.
   El kezd esni az eső és a szél is fújdogálni, kezd. Azt veszem észre, hogy Mirci hanyatt-homlok berohan, de nem a szobába, hanem a mellékhelyiségbe. Őszintén megmondom, mióta kint hált a bokorban kényelmesen ki tudok nyújtózkodni, és nem kell attól tartanom, hogy hajnalok –hajnalán a hasamra ugrik.
   A tévében mutatják, hogy szegény Cini megint bevonult a kaptárba. Kezdem sajnálni, mert, hiába énekelte, hogy - nem vagyok én apáca, most mégis bezárták. Mért nem esik meg már az illetékesek szíve rajta.
   
   
   Csütörtök
   08. 04.

   
   Egész éjjel esett az eső, reggel is valósággal felhőszakadás söpört végig nem csak a kertemen, hanem az egész országon. Most is úgy zuhog, mintha soha többé el sem állna. Ennek már a fele sem tréfa. Trópusi hőség, trópusi esők. A Jehova tanúk örülnek ez most már a világvége lesz – mondogatják. Mások Nosztradámusz jóslataira hivatkoznak a londoni terrorista események miatt, hogy most már sorra jönnek a támadások: - Európa Vigyázz! – Elfacsarodott szívvel nézem a tévét, mutatják az árvízzel elöntött falvakat, síró, nincstelenné váló embereket, elpusztult jószágot, tönkrement termést. Mintha e nélkül is nem volna elég baja ennek a szegény népnek.
   Szobámban ég a villany Dél körül jön a nyugdíjas Polgármester a melóért. Kocsival jött, de mire felért a lakásomhoz csurgott a víz az anorákjából, meg a hajából. Tisztára olyan, mint egy Reemann.
   A kertemre jobb nem nézni. Először tönkreégette a kánikula, most meg tönkreverte a zuháré. Mirci ül a mellékhelyiségben, a szennyesláda tetején. Ki sem lehet onnan ebrudalni. Én ott szoktam keresztrejtvényt fejteni. Most nem tudom mire tenni a rejtvény újságot, mert ez ott heverészik. Ha beteszek néki ennivalót – jóízűen nekilát. Megint valami agybajt kapott. Bárcsak tartós lenne. Legalább szép marad a szőnyeg, és hajnalban is rendesen kinyújtózkodhatom.
   Este tovább kutakodom az új kompi ikonjai között és megjelenítem az összes c
   ClipArt képet. Felfedezek egy új játékot is, a Flipper-t. Nem boldogulok vele. Új játék a Fekete özvegy is. Azzal kicsit elszórakozom. Majd könyvvel a kezemben elalszom.
   
   
   Péntek
   08. 05.

   
   Szürke a reggel, és még mindig esik. Hétfőn jön Mária, és nem tudom a kertben leültetni, mert mégis más lenne hol a szobában, hol meg a kertben csetelni. Különben rövid időre jön, nem is ebédel itt, mert meg van hívva – gondolom amolyan Orbán-féle polgári miliőbe. Rendbe kell tenni a lakást, eléggé elhanyagoltam a takarítgatást. Mert ugye esőben mit lehet kezdeni és a határidős munkák is a nyakamon voltak és vannak. Kell gondoskodnom tízórairól is. Üdítő, kávé, etcetera.
   Remélem az aránypárokról nem lesz szó, sem holmi szögfüggvényekről.
   Estefelé világos lesz a szoba. Most látom, hogy elállt az eső, és kisütött a nap. Nem sok időre, mert, hogy hamarosan nyugovóra tért vöröslő orcával, szégyenkezve mulasztásai miatt.
   Este a tévében mutatják Hirosimát, Nagaszakit. Téboly. - Micsoda hét ez!
   Aztán eszembe jut, hogy az RTL műsorán megy az Apáca show, gyorsan odakattintok és gyönyörködöm csoki színű kedvencemben, aki Voppy Goldberg
   
   
   Szombat
   08. 06

   
   Fáradtan kel a nap, de mégiscsak felkél. Lemegyek a csapzott kertbe. A már kinyílt rózsák jórészt lehullatták szirmaikat, de örömmel látom, hogy duzzadt bimbók szökkennek elő a megperzselt, sárguló levelek közül. Készülődnek a szeptemberi rózsák. Rendbe hozom a kerti bútorokat, és nagyjából összeseprem az, ázott akácleveleket, amik megsárgultak és lehulltak a kánikulás napokban.
   Van belőlük egy teli kukára való. Mircit hiába csalogatom kifelé a mellékhelyiségből. Gondoltam – hátha lemegy a bokorba, most már nem esik, süt a nap. Makacsul ragaszkodik a ládika tetejéhez.
   Elballagok a piacra. A szőnyegárusoknak se, híre se hamva. Végig sétálok a standok között és nem is, tudom, minek jöttem ki, csak nézelődöm jobbra-balra. Megszólít egy túlsúlyos nő. – Mikor jelenik már meg a második kötet? Az elsőt megvettem és annyira érdekelne a folytatás. – no ha tudnám én azt, hogy mikor jelenik meg, és megjelenik e egyáltalán? Kár volt odabiggyeszteni az első kötet végére, hogy „vége az első kötetnek”. Hadd, hinnék azt, hogy – itt a vége, fuss el véle.
   - ÖMAF.
   
   Vasárnap
   08. 07.

   
   Megint elbúsulta magát a nap. Futnak a felhők, sötét a horizont. Ellátom a bandát. Reggeli a szobában. Neki esek takarítgatni, holnap jön Mária. Meg fogom mondani néki őszintén, hogy soha a büdös életben nem főzöm meg az ámbárdzságur féle levest.
   Egymagamért nem érdemes annyit vesződni vele akármilyen különleges és finom – és pláne aránypárral számítgatni a grammokat.
   Odakint dereng is meg borong is az idő. De nem esik. Mirci kapja magát és kirohan a kertbe. Utána megyek, hogy lássam, most is a bokorba telepedett e le. Nem, most ül a kerti padon és mosakszik.- Milyen agybaj az ilyen, hogy hun normális, hun meg nem normális Erről meg az jut eszembe, amit keresztanyám mesélt valaha. Két roma asszony veszekedett egymással és az egyik azt mondta a másiknak
   - Még ilyet mond ez a cafka, hogy én vagyok a nyúrmális, hé, hát nem te vagy a nyúrmális? Most is ott toporzékolsz a lósz…. ba.
   - Legalább holnap maradj kint, hogy Mária ne lássa, hogy hova vackoltad be magad – mondom Mircinek. Mert mi van akkor, ha a Máriának is dolga támad a mellékhelyiségben? Vagy az egyikük szalad világgá ijedtiben vagy a másikuk. Micsoda blamázs!
   
   ********************
   

   37
   
   Hétfő
   07.25.

   
   Napos, de kellemesen hűvös a reggel, sajnos a meteorológia szerint délutánra megint izzadni fogunk. Hét órára készen vagyok a kerti locsolással, a cserepes virágok felüdítésével, utána állatok ellátása. Reggelizés a szabadban. A kamra tetőn ott ül a V betűs anyamacska, nézelődik lefelé. Talán engem ellenőriz, hogy meg vannak e még a kicsinyei. Mikor látja, hogy szaladoznak körülöttem – megint csak rám néz, majd elmegy. A nyakán ott a csúnya seb. Jaj lesz neki, ha valami légy beköpi. Olyan helyen van, hogy kimosni sem tudja magának a nyelvével a kicsik, viszont elevenek, játékosak, eszegetnek, de vadak. Opart játszik a kis tarkával, de a fekete krampusz megközelíthetetlen. Igyekszem elterelni a figyelmem ezekről, a macska témákról, van egyéb gondom is. Fel kéne adni a jelentkezési lapot a Mátrai kirándulásra. Ki kell mozdulnom. Emberek közé mennem, Hiszen lassan már beszélni sem tudok, csak nyarvékolni. A kirándulás célja éppen megfelel jelenlegi hangulatomhoz – jó hűvös borpince.
   Ez kell nekem most. Erről eszembe jut, hogy a múltkoriban úgy meg kívántam egy pohár bort, hogy vettem egy üveg vöröset.
   Úgy hívják, hogy Cabernet Franc – nahát micsoda egy név (jelez ám a compi, hogy ilyen szót nem illik papírra, meg képernyőre vetni). De a francba vele, hát az üvegen is az áll miként a bor is ott áll azonmód a sarokban, merthogy nem tóm kihúzni a dugót. Hiába – csak hiányzik egy ezermester manus a házból, mer az naná, hogy kihúzná, mindjárt be is nyakalta volna, tán nekem még egy pohárkával sem adott volna belőle. Egy szónak mind száz a vége – jól jön most az a borospince, hadd igyam már le magamat és felejtsek el mindent szívemből úgy igazán.
   Este bekapcsolom a tévét. Járvány fenyegeti az egész világot. Madárinfluenza. Még mi jön? Világvége? Bárcsak már ott lennék abban a jó hűvös borospincében.
   
   
   Kedd
   07.26

   
   A reggel dettó, mint tegnap. Locsolás a slaggal. Nézem a postaládát, nincs Nők Lapja. Mire felmegyek a teraszra egy fiatal kis rigó tetemét, találom a küszöbön. Még meleg. Tudom melyik a tettes, mert Marci az árván maradt iker igencsak pucol el-fele.
   Fogom a seprőt és elmondom mindenféle átoknak a nyakamon. És megint temethetek. Nem tudom megtenni azt, hogy a szegény kis madarat, aki arra bújt ki a tojásból, hogy magasba szárnyaljon - kukába dobjam, mint valami szemetet. Selyempapírba csavarom és elásom, miközben az orcusok sötét poklába kívánom Marcit. Lassan már temetővé válik a tenyérnyi kis tisztás a ciprusok alatt.
   A V betűs anyamacska megint ott ült a kamratető szélén és nézegetett lefelé. Aztán megint elment amerről jött tetőkön keresztül. Új gazdáihoz az irgalmas szívű házaspárhoz. Csak azt nem értem – miért nem azokra bízta a kölykeit.
   Estefelé írnám a naplót, amikor elsötétül a monitor. Kikapcsolok, bekapcsolok – hiába.
   Telefon a műszaki zseninek. Hát nem is reméltem volna – azonnal jött. A végeredmény az lett, hogy elvitte az egész hóbelevancot. Előtte megegyeztünk, hogy 65. 000-ért tud adni új monitort, új gépet, új klaviatúrát egérrel, és amit elvisz, beszámítja 30. 000-be. És ráérek kifizetni. De én nem szeretek ilyesmivel ráérni, és mindjárt adtam egy 20-ast, azzal, hogy a többit jövő hónapban fizetem. Még eddig nem szólhatok semmit, mert a gép gyönyörű, sokkal többet tud, mint a régi.
   Csak éppen jól fogok kinézni, hogy ülök a jó kis kompi mellett, a konyhában meg locsog a plafon.
   Na majd csak lesz valahogy. .
   
   
   Szerda
   07. 27

   
   Perzselő meleg a reggel. Locsolok, Ellátom a négylábú bandát és magam is, lerogyok a coca-colás ernyő alá. Nők Lapja még mindig nincs. A V betűs megint üldögél a kamratető szélén. Aztán megint eltűnik.
   Ha tényleg kirándulni akarok hétfőn – legkésőbb ma fel kell adnom a jelentkezési lapot a postán. Egyúttal bejelentem, hogy nem kaptam meg a N. Lapját.
   Az ügyintéző felírja a nevem, és elnézést kér, de helyettes postás van, mert a rendes postás, az Erzsi szabin van. Feladom a jelentkezést, és sietek, mire haza érek, kerülget a hőguta.
   Megeresztem a csapot a mosdókagylóba és beledugom a fejem. Akkor jut eszembe, hogy na most aztán oda lett a frizura. Nézek a tükörbe. Jesszus.
   
   
   Csütörtök
   07.28

   
   Úgy elszemtelenedett az időjárás, hogy hajnalban sincs hűvös, éjjel-nappal kánikula tombol. Már hajnalok hajnalán locsolok. De csínján kell bánni a vízzel – mert aztán fizethetek ám. Lassan már a levegőért is fizetni kell. A 15 km. .vastagságú ózonréteg igen csak kezd már rongyolódni felettünk. A sok mihaszna milliárdos meg csak nyúzza, kellenek a szállodaláncok meg az üzlethálózatok, vegyi üzemek, esőerdők kiirtása, kell nekik az extraprofit, Tán direkt azért teszik, hogy majd a levegőért is fizessünk. Csak hadd jöjjenek az UV sugarak, annál több napvédő kenceficét lehet majd eladni jó pénzen.
   N. Lapja még mindig nincs. Még majd rá kell jönnöm, hogy hiányzik, Hogy mégis miért hiányzik? Mit tudom én. Meg szoktam. A V betűs megint ellenőrizte, nem csaptam e még agyon a krampuszt meg a tarkát, -megnyugodva tűnt el a kémények mögött.
   Mirci a kedvenc öreg macskám kezd megint hóbortos lenni. Kapta magát és kirohant a lakásból. Mióta ilyen „jó idő” van, na meg szúnyogháló – a többi állandóan kint tartózkodik. Mirci mindig is szobacica volt. Pestről sózták a nyakamba, akkor éppen egy fia macskám se volt. És ennek már kb.12-13 éve. Macskáknál ez már bizony öregkornak számít. Na szóval elsáncolta magát a töviskes rózsabokrok tövébe, és kint ücsörgött a rekkenő kánikulába éjjel-nappal. A tövisek miatt nem tudtam benyúlni érte Vittem le neki tejet, ennivalót. Hozzá se nyúlt. Éjjel egyedül maradtam a szobában. Hajnalban hiányzott a hízelkedése, dorombolása és elgondoltam, hogy a doki is azt mondta szépen el fog aludni.
   Délután ismerkedtem a vadonatúj számítógéppel. Sok érdekes dolgot találtam, ami a másikban nem volt és sok egyebet nem találtam, ami a másikban meg volt.
   
   
   PÉNTEK
   07.29

   
   Kánikula dettó, mint tegnap. Locsolás. N. Lapja meg van. Reggeli a szabadban. V betűs ellenőriz. Aztán el. Mircit sikerül kihúzni a bokorból. Beviszem a szobába, a megszokott helyére Kirohan, vissza a bokorba. Ez megint begolyósodott. Tavaly nyáron is ezt csinálta, átment a szomszédba és nem tudott hazajönni. Kicsit meghibbant, a doki már akkor lemondott róla. Mirci akkor bevonult a mellékhelyiségbe és három hónapig ott tartózkodott, és ha bevittem a szobába – hanyatt-homlok rohant vissza a mellékhelyiségbe. Engem megismert, evett, ha eléraktam a tálat. Ha napozni, vagy levegőzni akart felnyújtózott a szúnyoghálós szellőzőablak felé, olyankor felemeltem és odatettem a párkányra. Órákig elüldögélt ott, nézelődve a másik udvarra. Még füvet is szedtem neki, mert kifigyeltem, hogy melyik fajtát szokták rágcsálni olykor. Három hónap múltán – egyszer csak magától bejött a szobába és elfoglalta a helyét. Azóta semmi probléma nem volt vele, csak éppen nem ment ki a kertbe, legfeljebb a teraszra Úgy látszik most megint kapott egy agybajt.
   Megint kicibáltam a bokor alól és miután becsuktam az előszobaajtót, hogy ne tudjon mindjárt kirohanni. Megkínáltam minden jóval. Simogattam, biztatgattam. Végül belefetyelte a tejet, és evett is valamicskét. Kinyitottam az ajtót. Uzsgye – megint lerohant a bokorba. Most már engem nemcsak a hőguta kerülget, hanem valami egyéb is.
   
   
   Szombat
   07.30

   
   Kánikula dettó, mint tegnap. Locsolás. Ellátom a bandát, a madaraimat. V betűs a tető szélről ellenőriz. Mirci ül a bokorban. Német Juhász a félméteres láncon liheg. Dobok be néki rexet, és látom, hogy egy csepp víz sincs a lábosában. Amúgy is kerülget a hőguta, most még ezt is meg kellett látnom.
   Indulok a piacra, mert később már nem lehet kilépni a házból. Nicsak ki jön velem szemben. Cindy. Csókoljuk egymást.
   - Hol lettél ilyen csokiszínű te lány? – Voltunk a balcsin, majdnem meg tanultam úszni.- dicsekszik. - Mért csak majdnem? – Mert az apu elrontotta az egészet. Az apu mindig mindent elront. – Most meg mit rontott el? – Volt ott egy ürge, csudapofa volt, jó fej meg minden, de az apu elrontotta. – A fiúnak a fejét? - Dehogyis, a kapcsolatunkat. Pedig megtanított volna úszni.- De hát mit csinált apád? – Elzavarta az ürgét, föl is akarta pofozni és azt mondta nekem, hogy ez csak tapenolni akart engem, majd ő megtanít úszni.- És nem tanított meg? – Nem hát, egész nap horkolt az ernyő alatt az újságjai között, én csak arra voltam jó, hogy sort álljak a lángosért, kukoricáért, fagyiért. – Hát a mamád? – Összevesztek .- Min vesztek össze? Az anyu mérges volt, hogy apu elzavarta a Mikit és most egész nap rajtuk fogok lógni. – Nem tudtál ott összejönni veled, egykorú kislányokkal? – Á, azok mind fiúkkal voltak, a Miki is azután őket tapenolta.-. De Cindykém, mi a jó abban a tapenolásban? – a leányzó vonogatta a vállát.
   Háát – akkor már az ember felnőttnek érzi magát. Szegény Cindy, aligha fog meg tanulni úszni.
   
   
   Vasárnap
   07.31

   
   Kánikula már hajnalban. Még mindig hatása alatt állok az éjszaka történteknek. Mert mi is történt? Éjjel 23 óra körül feküdtem le és csak úgy, mint máskor – hamar elnyomott az álom. Aztán csak arra emlékszem, hogy felébredtem egy berregő csengőhangra. Megriadtam. Mi lehet ez? Füleltem, ha megint csöng – akkor a telefon. De nem csöngött többé. Akkor a kapucsengő. Valaki be akar jönni éjek éjjelén. Nem gyújtottam világot, sötétben kitapogatóztam a konyhába és kinéztem a teraszra. Vártam kissé, amíg a szemem hozzászokik a sötéthez. A teraszon semmi sem mozdult. A kapumnál sem állt senki.
   Visszatapogatóztam a szobába és felkapcsoltam a kis olvasólámpát. Néztem az időt. Hajnali egy óra volt. Mondanom sem kell, hogy nem tudtam elaludni, nem is akartam. Éberen feküdtem, a lámpát sem oltottam el. A hang olyan erős volt, és annyira eltért minden más csengőhangtól, és a csengéssel egyidejűleg még berregett is – hogy nem tudtam, mire gondoljak. Próbáltam elképzelni, hogy talán álmodtam és az álombéli csengő hangja riasztott fel. De nem. Nyitva volt a szemem, érzékeltem a hőséget és a körülöttem lévő éjszakai csendet. A hang határozottan a szoba belsejében hangzott. Talán az új számítógép csönget? Végre órák múlva rádöbbentem valamire. Arra, hogy hallókészülék nélkül sajnos már sem a telefont, sem a kapucsengőt nem hallom. És most hallottam a kemény berregő csengést. Akkor ez egy belső hang lehetett. Reggel felé aludtam el kis időre. Felébredve sokáig tűnődtem az eseten. Aztán lefoglaltak a tennivalók. Délelőtt folyamán munkát hozott a Zenebutik tulajdonosnője és egyúttal gyászszegélyű párticédulát adott át. Meghalt az apósom. Mondta és csak akkor vettem észre, hogy feketében van. Az apósával egy osztályba jártunk kiselemista korunkban. Lali úgy maradt meg emlékezetemben, mint mokány kis srác, aki gyönyörűen tudott tárogatózni, színdarabokban szerepelni, eljátszani a Krasznahorka büszke várát.
   Pár évvel ezelőtt találkoztunk az utcán és egymásra ismertünk. Akkor derült ki, hogy a menyének is dolgozom. Attól fogva üzengettünk egymásnak – csak annyit – hogy vagy? Mit csinálsz? Néhány hónapja hallottam, hogy lebénult. Mindig kérdeztem a menyét, hogy van? Vannak e fájdalmai. Az elmúlt napokban különösen sokat foglalkoztam vele, hogy meg kellene látogatni, de mindig csak odáztam. És elkéstem ezzel, is mint annyi mással.
    Csak akkor döbbentem rá, amikor Kati elment, hogy ez a különös csengetés talán mégiscsak azt bizonyítja, amiben sehogyan nem akarunk hinni, hogy van valahol egy másik dimenzió.
   
   *********************
   
 

   36
   
   
   Hétfő
   07. 18.

   
   Napos, de eléggé hűvös a reggel. Teszek – veszek. Frickót nem látom sehol. Lemegyek a kertbe, hívogatom. Este megmutatom az állatorvosnak, már napok óta valami baja van. Két napja nem eszik. A hasa püffedt. Ilyen még nem volt.
   Keresem, nézelődöm. Végül megtalálom egy bokor alatt kinyúlva. Olyan szép volt. Olyan kedves. És most vége.
   Mély gödröt ások. Becsavarom egy már nem használt vászondarabba és eltemetem. És megkönnyezem. Nem tudom, mi van, hogy egymás után csak temetek és sírok. Ilyenkor legjobb nekiesni a munkának Van tennivaló, méghozzá nemszeretem postamunka. Aztán eszembe jut a két öklömnyi cica. Újabb gond. Azám a V betűs anyjukat sehol sem látom. Ez itt hagyta a nyakamon a kölykeit? Na majd csak előkerül. De nem került elő. A kicsik még enni sem tudnak, és ha meglátnak, ketten kétfelé szaladnak. Este berakom Mircit a hurcolóba és irány a Doki. Egy férfi van előttem fényes, feketeszőrű tacskóval. Szóba elegyedünk. Ő is nagyon szereti a kutyáját, minden áldozatra kész, csak segítsenek rajta. Aztán sorra kerülök. Elmondom mi történt a fehérrel és milyen tünetek voltak.
   -Olyankor pedig nincs segítség, hashártyagyulladás, az pedig még fertőz is – mondja a Doki. Mircit megvizsgálja és ad neki vagy háromféle injekciót. Mához egy hétre mutassam meg, de ha közben neki is püffedne a hasa, azonnal hozzam. Ajjaj, meg vagyok én áldva, vagy verve?
   
   
   Kedd
   07. 19

   
   Szinte tízpercenként változik az időjárás. Hol süt a nap, hol meg beborul és közben hűvös szél, fújdogál. Nézem a két árva kis cicót, a bestia anyjuk sehol sem látható. Éhesek is lehetnek, még szopnának, olyan kicsik, fázhatnak is. Ha meglátnak beszaladnak a kamrába. Ott megbújnak az összedobált lim-lomok alatt.. Be kéne tenni nekik valami meleg kis pokrócot. Langyos tejet is öntök egy kis tálba. Órák múlva is érintetlen. Nem tudják mi az, úgy látszik, eddig csak szoptak. Miféle anya az ilyen, hogy elhagyja a kölykeit.
   Nocsak ne szidjam a V betűs homlokú bestiát, mert ugye hány hasonló eset adódik az emberek világában, amikor a kukába, Vécékben hagyják szanaszét a tehetetlen kis emberkölyköket. Ebben a kis négylábú bestiában legalább volt annyi tisztesség, hogy idesózta a nyakamba mindkettőt. Tetőkön, padlásokon keresztül cipelte őket hozzám. Micsoda megtisztelő bizalom. ÖMAF.
   Megyek a postára rezsit befizetni, és visszafelé benézek a fodrász Zsuzsához, mert már megint hogy néz ki az a nő a tükrömben. Különben megfigyeltem, hogyha nagyon el van az ember kámpicsorodva, csak be kell ülni a fodrászhoz, vagy venni kell valami kis ezt azt, amit aztán egy darabig lehet nézegetni, és lehet kicsit örülni, már ameddig rá nem ún. az ember és le nem nő a haja és megint el nem kámpicsorodik. A Zsuzsánál telt ház volt, és így örömtelenül hazaballagtam.
   Amikor kinyitom a tévét – hallom ám, a riasztó hírt. Ami minden egyéb gondot kiűz a fejemből – Ultimátum Európának.
   
   
   Szerda
   07.20

   
   Kellemes, hűvös a reggel, enyhe szél motoz a bokrok és akácfáim lombjai között. Már is sok a hulló, elsárgult levél. A néhány napos kánikula előre hozta az őszt. Lehet megint seperni. A kis árva cicók látva, hogy a nagymacskák és Opart a tál körül ülve lakmározik – odamerészkednek, próbálnak enni, már nagyon éhesek lehetnek. Na csak azt ne kelljen már végig néznem, hogy éhen pusztulnak. Felnézek a kamra tetőre. Ott ül az anyjuk, és lenéz. Nem jön le. Elmondom mindennek, leszidom a sárga földig, és akkor veszem észre, hogy a nyakán véres, nyílt seb van. Elhallgatok Talán csapdába került, vagy patkánnyal viaskodott. Elapadhatott a teje is. Most már szép szóval hívogatom. Csak néz rám, aztán elmegy. De a kicsinyeit rám bízta. Tudta, hogy jó kezekben lesznek nálam.
   Ki érti az állatok lelkivilágát? Ha Margónak ilyen, illetve hasonló megfigyeléseket elmondok – mindig arra bíztat, írjak ezekről könyvet. De minek, hogy eggyel több kiadatlan kézirat heverjen a fiókjaimban?
   
   
   Csütörtök
   07.21.

   
   Borús, esős a reggel, ilyennek ígérkezik az egész nap. Kimegyek a piacra gyümölcsöt venni. Nézem a koraérett sárga barackokat, az agyonhibridált, nagyra növesztett epreket, paradicsomokat és almákat és tudom bármelyiket, venném meg – a régi ízt, az eredetit egyikben sem érezném. Aztán meg akad a szemem egy kosár almán. Szabálytalanok, bumfordiak, de cirmosak és látszik, hogy ezek nincsenek vegyszerezve, ezek úgy nőttek szabadon esőtől mosottan, naptól csókoltan, széltől ringatva hagyományos körülmények között. Aki árulja bajuszos paraszt bácsi, meg egy legényke, aki alighanem az unokája.
   A bácsi úgy látszik, szeret tere-ferélni mert most odébb áll, és beszédbe elegyedik valakivel, úgy nézem – régi ismerősök lehetnek. Egyedül marad a kislegény – hogy addig majd ő méri az almát. Én is kérek egy kilót. Hagyományos húzós mérleget használ. (ezek biztos Mucsáról jöttek) na nekem ugyan nyolc. Kérek egy kilót a bumfordi, bio almákból. Szedi a kislegény rá a mérlegre és látom, hogy meg van az már másfél kiló is. De már dönti is a kosaramba 1 kiló áráért. Több ez, mondom. Erre lehajol, és még rádob a kosaramra vagy három almát, összenevetünk. A bácsika úgy látszik félszemmel azért odafigyelt, mert elmentemben hallom ám, hogy aszondja a fiúnak: - Ejnye mán, no –ott őgyelgek a közelben, a legényke megint rátesz valakinek, mert megint csak hallom – ejnye mán, no – de azért tovább diskurál. A fiú meg csak méri az almát. Na ez aztán hamar kiméri. És muszáj mosolyogni. A szembejövők meg talán azt hiszik – meghibbantam.
   Otthon aztán elmegy a kedvem – London. Újabb robbantások.
   
   Péntek
   07.22.

   
   Kellemesen borong az idő. Jobb ez, mint a gutaütéses kánikula. Ámbár kissé őszi hangulat lopózkodik az ember szívébe. Nézem a tükrömben azt a nőt, és miután grimaszt vágok rá - elballagok Zsuzsához. Szerencsém van – mindjárt nekiesik a hajamnak. A hajam még mindig olyan sűrű, hogy csikorog benne a fésű.
   Most megint nagyon modern, és művészi a kinézetem. A homlokomba eső frufru, olyasmi, ami kedvenc költőmre, Ady Endrére emlékeztet. Na szóval tetszelgek magamban, és mosolyogva fogadom a szembejövő férfi ismerősök kézcsóklomját. Mivel útba esik a kínai áruház, bemegyek csak úgy, csak úgy cél nélkül, talán csak, azért hogy lássanak ilyennek is, homlokomba eső tinccsel, mosolyogva, feldobottan. A bolt előtt magyar eladó nő ül egy pult tetején, amit a piacosok szoktak használni, és nagyban lóbázza a lábait, akár egy kisgyerek, akinek még nem ér földig a lába. El is nevetem magam. Akkor mondja szegény, hogy végig be van fáslizva az egyik lába bokától- combig. Annyira visszeres. Azért is van rajta naci. És időnként meg kell, hogy mozgassa a lábait. Bejön velem a boltba. A pénztárnál kerekarcú kínai férfi ül. Bólint, köszön, mosolyog. Megakad a szemem egy vállfán fityegő ruhán.
   Nagyon szép -. Pont a maga mérete – mondja a fáslis lábú. Valóban tervbe vettem, hogy még a nyáron kiegészítem ruhatáramat egy nyári, szaladj, ide- szaladj oda nyári ruhával, de a vershajú nőcinél, használt, és olcsó holmira gondoltam.
   Nem is tudom, hogy az hol szedi össze a jó dolgokat. Talán a Máltai Sz. Szolgálatnál… Nagyon szép a ruha. Hűha kár volt ide bejönni. Fekete alapon elszórva lila virágok – de ezek nem közönséges lilák, valamilyen nagyon érdekes lilák. És a hossza majdnem bokáig ér. Az ujja rövid. Próbálja fel – mondja a fáslis. Bevonulok a fülkébe. És egy új nő lép ki onnan. A modern frizura, a modern és új ruha. Fantasztikus változás. A kínai pasinak fülig ér a szája. Naná hogy így megyek haza.
   Ja, hogy mennyi volt az ára? 1300 Ficcs.
   
   
   Szombat
   07. 23

   
   Sajnos nem lehet grasszálni az új ruhában, mert esik az eső. Benézek a kamrába, megvannak e még a szegény kicsi cicák, Ott vannak összebújva, valami kidobott macska párnán. Riadtan elfutnak. Mennyi gond van ezekkel az állatokkal. És mennyi szívfájdalom. Mirci úgy látom rendbejött, használt a három féle injekció. Eszik, iszik. Opartnak is kitisztult az orra, ma már nem is csepegtettem. Ha akad jó hely, most már oda tudnám adni. Máriától jött levél.
   Most meg valamilyen osztálytalálkozóra készülnek (Ő építész) és most ő főz. Méghozzá olyan levest, aminek a nevét leírni is nehéz, hát még kimondani. Úgy kell írni, hogy – ángádzsábur leves –no ezt megkérdezem, hogy miből tevődik össze?
   Az eső megint elállt és kisütött a nap. Szép lassan belemegyünk az őszbe.
   És megint a hírek Robbantás Egyiptomban. Most már napirenden lesznek a borzalmak?
   
   
   Vasárnap
   07. 24

   
   Megint hol esik, hol nem esik, hol meg süt a nap. Hogy elszelelt ez a hét is. Lemostam a kerti bútorokat, és rendbe hoztam a teraszt. Tettem-vettem, már is dél lett. Az ebédet is a kertben tálaltam fel magamnak. Éppen sütött a nap. Ebédelés közben megint megláttam a kamra tetőn az anyamacskát. Megint szétnézett a fák alatt onnan fentről. Szóltam hozzá, de megint csak sokáig nézett rám és elment. A kicsik már eszegetnek. De vadak. Nem hagyják magukat megfogni.
   Lehet, hogy rászánom magam, és részt veszek augusztus elsején egy buszkiránduláson. Az úti cél Mátrában lenne, valamilyen borpincében. Úgy érzem, ki kell mennem a négy fal közül és részt venni egy kis emberi közösségben, mert már úgy érzem lassan én is macskává, válok ebben a környezetben, De mit tegyek, ha nékem nem adatott más. ÖMAF.
   Estére megint elővettem a Da Vinci-kódot.
   
   ***************************
   

   35
   
   Hétfő
   07. 11.

   
   Napos, de hűvös a reggel. Ezek a legkellemesebb órák. Miután rendet teszek a ház körül, már fél délelőtt elmegy. Beborul. Megyek Etához a boltba. Szemerkél az eső, de nem veszem komolyra. Fele útnál sem tartok el kezd zuhogni. Be kell állni valahova. Jesszus! Ekkora felhőszakadást ki tudja, mikor láttam. Az árkok kiöntenek, a járdán is hömpölyög a pocséta. Mivel a fehér klumpa a legkényelmesebb azt nyüstölöm egész nap. Most is az van a lábamon. Egy-kettő el fog merülni a vízbe. Akkor inkább levetem és meztélláb topicskolok haza, mert boltba már ezek után nem megyek. A keresztutcákból, mivel a fő útra lejtenek, patakok csörgedeznek. Kibújok a cipellőből és nézem mennyire hideg a víz. Hú, hát nagyon. Vilma marasztal még, ugyanis éppen az ételbár előtt kapott el az özönvíz, amely már a lépcsőig ér. – Mert mindenre van pénz, csak az átereszekre nincs. Nem tud tovább folyni az árkokból. De hát voltak átereszek, hova lettek? - Betemették, mert kellett a hely hogy a kocsikkal be tudjanak állni. Akkor most kit, illetve kiket kell szidni és pocskondiázni.
   Jobb lesz vissza fogni magam, mert most veszem észre, hogy az Ételbár előtt is azért áll a víz, mert nem tud tovább folyni. Lassan csendesedik a zuháré, üres kosárral caplatok és ugrándozok haza Olykor-olykor, hogy kikerüljem a mélyebb tócsákat, hosszúkat lépek, csuda, hogy nem megyek le spárgába. Már csak azon tűnődöm, hogy-hogy az illetékesek nem vették észre az elrekesztett, betemetett árkokat. Vagy nekik is jól jött és ők is kocsibejárót eszkábáltak a házuk elé. Ez a „város” tisztára Rátót, még a legények is meg vannak hozzája. ÖMAF.
   
   
   Kedd
   07. 12.

   
   A barométer megint csak esőre áll, a kert siralmasan néz ki. Az imolák néhány nap alatt méteresre nőttek. Ekkora gisz-gaz még sosem volt a kertemben.(jelez a kompi, hogy az imolákat nagybetűvel kell írni, nohát ez azt hiszi, hogy Imola nevű nőkről van szó) Tényleg, hogy adhatnak szegény kis lánycsecsemőknek ilyen nevet. Talán-tán nem is tudják mit jelent. Ha igaz az, hogy – nomen est ómen -? Na szóval, dzsungellé vált a szép kis kertem. Úgy látszik, az imolák szeretik az esőt Hogy fogom rendbe hozni. Az esős napok után neki állhatok gyomlálni, mert más dolgom úgy sincs.
    Opart még mindig náthás, nehezen tűri, hogy naphazolinnal macerálgatom az orrát. A Felefüle pocakja megint gyanúsan gömbölyödik. Ahányszor elmegyek mellette – mindig lek…zom.
   Úgy látszik, nem tudja, hogy mit jelent, mert ilyenkor olyan negédes tekintettel néz rám, hogy majd megpukkadok a méregtől.
   
   
   Szerda
   07. 13

   
   Mára napos idő ígérkezik, de az én kedvem már kora reggel igen csak beborult. Ez most megint macska téma. Volt egyszer egy fekete-fehér macskám, fekete homlokán fehér V betűvel. Az öreg Mirci cicója volt. Az után, hogy egyre másra dobálták be a cicákat és elszaporodott az állomány – ez a V betűs kapta magát és eltűnt. Se, híre se hamva nem volt. vagy félévig. Akkor megjelent a kamratetőn – és lenézett az udvarra. Lelkendezve szólítgattam, mert annak örültem, hogy kevesebb a létszám, de azért olykor rágondoltam, mi történhetett vele. Hívogattam, nem jött le. Megint eltűnt néhány hónapra. Megtudtam, hogy a másik utcában lakó házaspár befogadta, néhány kóbor macskával együtt. Hát most megint előkerült. Tréfásan üdvözöltem, mint máskor – hanem akkor vettem észre, hogy két öklömnyi kis cicó van vele. Egy fekete krampusz, meg egy opart. Ezek aztán, mint a motolla gyorsan beiszkoltak a kamrám ajtajába vágott négyzeten. Jaj nem… A V betűs szajha, csak ült és flegma pofával szemezett velem. Na gondoltam, majd elkapom a kicsiket és bedobom az irgalmas szívű házaspárhoz Majd az anyamacska is, visszamegy utánuk. Ámbár az is lehet, hogy az irgalmas szívű házaspár dobta be őket, eszükbe jutván, hogy a V betűs anyamacska valamikor az enyém volt. Mindegy visszadobom őket. Azám, hogyha hagynák magukat elkapni. Mint a villám úgy cikáznak előlem, uzsgyi, be a kamrába. Ott aztán senki meg nem találná őket a nagy dzsumbujban.
   Komolyan kerülget a guta. Most még az hiányzik, hogy az Oparttól elkapják a takonykórt.
   Úgy elkeseredtem, hogy még a postásnak sem tudtam örülni, aki a nyugdíjat hozta, pláne amikor megláttam a villany meg az egyéb számlákat. Ezt a napot is ÖMAF!
   
   
   CSÜTÖRTÖK
   07. 14.

   
   Hűvös, de kánikulát ígérő a reggel. Kávézás a szabadban. Frickónak a szép fehér macskámnak valami baja van. Nem eszik, és most veszem csak észre, hogy néhány nap alatt erősen lefogyott. Most a lábam fejére hajtja a fejét, és látom, hogy szenved. Nézem az orrát. Gyanús. Opartot jobb lett volna elaltatni, most majd sorra fertőzi a többit.
   Nade most kimegyek a piacra és meglesem, hogy nem ott ügyködik e Ahmed, Ali, vagy kicsoda, a szőnyegárusok között.
   Nagy meglepődésemre, a szőnyegárus románoknak és szőnyegeiknek se, híre se hamva. Kérdezem a szomszéd árusokat – hová lettek, ők sem tudják - talán üdülni mentek – hajaj, de jól megy nekik.- Kérdezem, van e közöttük ilyen, meg olyan kinézetű fiatalember? – Azt hiszem, igen. Segít nekik a szőnyegeladásban.- mondja az edényárus. – Maguknak is be szokott segíteni? -
   Olykor-olykor. Közben jött valaki fazék után érdeklődő, és odébb álltam. – Azt a leborult szivarvégit! Hát ez biztos az Ahmed. Besegít. Én meg törhetem a fejem, hogy szabadulok meg a szőnyegektől, amiket rám sózott.
   Micsoda link világot élünk.
   Tegnap a postás Erzsi kezembe nyomott egy röplapot, melyben az áll, hogy óvakodni kell, ha két rendőr azzal állít be a nyugdíjasokhoz, hogy hamis pénzt hozott a postás, vissza kell adni vizsgálatra, és majd kapnak helyette jó pénzt. És nyugta ellenében elviszik a papírpénzeket. Vigyázat, mondja a röplap – mert hamis a nyugta és hamis a két rendőr, s ha ilyenek jelentkeznek nem szabad beengedni, hanem azonnal hívni a rendőrséget.(már ahol van telefon).S ha el nem szelelnek mire az igazándi rendőrség kijön.
   
   
   Péntek
   07. 15

   
   Megint kánikulát ígér a reggel. De most még néhány óráig kellemes hűvösség van a kertben. Ülök az ernyő alatt és kevergetem a rikorét, közben kinézem a kertemnek azt a részét, ahol meg kezdem az inváziót az imolák ellen. Elő a kapát, gereblyét. A nagyra nőtt disznóparajt, meg mit tudom mit, (de azt tudom, hogy vadkender meg parlagfű nincs köztük) – úgy kell kézzel kicibálni, halomba hordani egy elrejtett zugban, aztán jöhet a kapa, gereblye.
   Gyönyörködöm a megtisztított részben és szinte hallom, örvendeznek a növények is, hogy ismét átjárja őket a levegő. Igaz, hogy dél lett és kánikulai hőség, és alig várom, hogy zuhany alá álljak. És ezzel a mai fizikai munkát be is fejeztem, Elég volt. Hozzák az ebédet. Bevonulok a hűvös szobába.
   Szemügyre veszem Mircit kedvenc öreg cicámat. Ő már egy rész az életemből, hiszen több mint egy évtizede hűséges társ velem a magányban. Szinte kommunikálni lehet vele, annyira intelligens. Most ő sem eszik, nem is iszik. Naphosszat alszik a kuckójában. Macska társaitól már régen elszakadt. Mintha úgy vélné – ő egyes egyedül csakis énhozzám tartozik.
   Nem is szeretek rágondolni, hogy előbb-utóbb meg kell válnom tőle, hiszen már jócskán benne van a korban.(velem együtt)
   Azt hiszem, megint mehetek a Dokihoz Frickóval és Mircivel, ha nem javul az állapotuk.
   Lehet, hogy végül is szőnyeggel fogok fizetni?
   
   
   Szombat
   07. 16

   
   Az idő dettó, mint tegnap. A reggeli ténykedések is. Kora délelőtt, még hűvösben megyek a piacra gyümölcsöt venni.
   Hhné is jődögél egy hatalmas kosárral a karján. -Jesszus, mit akar hazacipelni ebben az óriási kosárban? – Sacának viszek répalevelet, hulladék gyümölcsöt, ezt-azt. Szereti a finom falatokat a betyár kecskéje, Van egy aranyos kis gidája is. Mért nem jön már el egyszer hozzám, látná milyen aranyos kis gida. Sajnos nem tudom megtartani. Mondja, nem volna kedve hozzá?
   Hát lenni lenne, de a kisgidából nagy kecske lesz, mit kezdenék vele akkor már? A kecsketejjel még kiskoromban sem tudtak becsapni, annyira nem szerettem. – Hát ez nem is adna tejet, merthogy bakkecske. – huj, hát azok meg még büdösek is -.
   Na, gondoltam még ez hiányozna meglevő állatállományomhoz. Nem is szólva akácfáim kérgéhez, a rózsafákhoz, mert a kecske azt is lelegelné, tövisestül mindenestül.
   Hhné aztán más témáról kezd beszélni. Kezdi imígyen: -Maga mit szól ahhoz, hogy a nők lepasizzák a férfiakat?
   Azt mondta a szomszédasszonyom, hogy az ő pasija megpofozná az Emmát, ha bepasizna idő előtt. Mert, hogy még csak l4 éveske. A férfiak nem sértődnek meg ezen? – Már, hogy min? – hogy lepasizzák őket. -Ezt tőlük kellene megkérdezni. - mondtam. Beértünk a piacra és elváltak útjaink.
   Hazafelé jövet gondolkodtam a témán. Az biztos, hogy azelőtt nem pasizták le a férfiakat a nők. Kis elemista voltam még, az utcánkban a kert mélyén állt egy repkénnyel befuttatott takaros kis ház, akkor hallottam egyetlen egyszer ezt a szót. Ez pedig úgy történt, hogy mentem hazafelé az iskolából, amikor Huszárnéni kint állván a kapujukban nyájasan beinvitált a repkényes, és titokzatos kis házba. Gyere be, mindjárt szól a kakukkmadár, tudod, amelyik az órában lakik.- Hallottam, már ilyen madárról és nagyon kíváncsi lettem rá bementem. Nagyon szép, jó illatú volt a konyha, elfogódva ültem le. Huszár néni mindjárt süteménnyel kínált és mondta – mindjárt kiugrik a kakukk.
   Tényleg kiugrott és bámulva néztem rá, fantáziám rögtön működni kezdett, és a faragványos fali órán belül titokzatos világot képzeltem, ahonnan óráról órára kiröppen a kismadár. – Gyere be máskor is, látom te nem olyan ugri-bugri vagy és szereted a Huszárnénit. Megköszöntem a sütit és felálltam, ő kikísért a kapuig és ott azt mondta – Tudod ilyenkor, várom haza a Pasast.
   Otthon elmondtam a kakukkos kalandot, és úgy láttam – édesanyám nem nagyon örül, Huszár nénivel való ismerkedésemnek. Hát még mikor megkérdeztem, hogy mit jelent az, hogy Pasas? Már nem emlékszem mit mondott édesanyám, de később meg tudtam, hogy Huszárnénit a bordélyból vette el a Huszárbácsi feleségnek. És a bordélybeli nők hívták úgy a férfiakat, hogy pasasok. Nohát ennyit a pasizásról.
   
   
   Vasárnap
   07. 17.

   
   Napsütés enyhe széllel. A délelőtt mérsékelt takarítással, állatállomány ellátásával telik. Közben megnézem, mi van a kosárban, mit hordtam össze a hét folyamán azzal, hogy megfőzöm vacsorának, mert, hogy a Bogi ebédjéből többnyire nem marad. vacsora. Ezt nem is lehet elvárni sem a Bogitól 410 ficcsért, sem tőlem, aki minden megehetőt megeszek, mert ugye azért van- kivéve a Bogi által az „étlapon” feltüntetett „minestra” levest, amivel a német juhász jár jól.
   Találtam is a kosárban néhány sárguló félben levő zöldpaprikát, három szem paradicsomot. Vöröshagymát. Feltettem lecsónak, megszórtam 10 deka rizzsel. És meg van a vacsora. A maradékot leviszem a frigóba és holnap, holnapután is el leszek látva. A lecsó jól sikerült de közel sem olyan jó, mint amit Szegeden Máriáéknál ehettem. Ha jól emlékszem az burissal készült.
   Szép emlékem maradt, hogy mielőtt hazautaztam elmentünk a Tisza parti nívós étterembe, halászlét enni. Ültünk a kerthelyiségben lombos fák alatt és néztem a Tisza sodrását, és éreztem a Máriából és Lurikából áradó pozitív energiát, és szeretetet Máriától kaptam e-mailt a héten, hogy olvassa a regényrészleteimet a Kanadai Kaláka c szépirodalmi folyóiratban. Kanadai Kiadómtól is jött üzenet, aminek örülni kellett, mert jónak és szépnek találta mind az öt versemet, amiknek címe egy-egy időszerű hónap - augusztustól decemberig. Azt is megírta, hogy most azért nem tud levelezni, mert nagy náluk a tohubavobu, tetőt és ablakokat cserélnek stb. Csak azt csodálom, hogy tud mindemellett szerkeszteni és kiadni.
   Erről jut eszembe, hogy jó lesz nekem is tetőfedő után nézni, mert a konyha erősen beázik.
   Ja, még a jutott eszembe, hogy amikor Szegedről hazafelé utaztam Cegléden át kellett szállni és ott a sínek mellett, éppen javították az aszfaltot, Mivel az én vonatom perceken belül indult nagy rohanásba kezdtem és beletrappoltam a még puha és meleg bitumenbe. Az aszfaltozók nagy ricsajt csaptak, én meg azon örvendeztem, hogy lám-lám máris meg van örökítve a lábam nyoma. Hogy aztán hogyan vakartam le a cipellőről a bitument? Arról jobb nem beszélni.
   
   *********************
   
   

   34
   
   hétfő
   07. 04

   
   A hűvös reggel, megint kánikulát ígér, de most még kellemes az idő. Gyanútlanul üldögélek a lugasomban, kevergetem a kávét, és közben lapozgatom a Blikk nevű bulvár lapot, újabb rémségek után kutatva, amikor motor áll meg a kapu előtt. Állhat, mert a szomszéd ház rozoga urának az unokája is vadonatúj Hondával száguldozik újabban. Különben sem jár motorral senki én hozzám. Valaki nagyon hallózik. Talán Rudinak. De nem, már bent van az illető a szolgalmi úton és az én kapum kilincsével, próbálkozik És egyre csak: -Halló, halló. – Odamegyek a kapuhoz, és majd hanyatt vágom magam. Ott áll vigyorogva és bólogatva – Ahmed. – Hoztam neked ajándék – és egy táblázatot nyújtogat be a rácsok között. – Edények neked, csak 60. 000 FT. Ajándék csak neked, adom olcsóbbért is csak neked –
   Mondanom sem kell, hogy a vigyorgó Ahmedet legszívesebben képen törölném. Felháborodva mondom: - Maga hazudott, azt mondta, elutazik, azért kell a pénz. Menjen innen, és meg ne lássam itt többé, mert hívom a rendőrséget.- Erre aztán elpucolt.
   Valaki arra jött és meghallotta a szóváltást. – Vigyázzon, ez egy szélhámos, egy ismerősömhöz is azzal állított be, hogy ő Ali és nagyon kell neki a pénz, mert utazik és stb.. Azt hiszem nem is török, hanem román. Mintha már láttam volna piacnapon szőnyeget árulni. – Blamázs. Én igazán nem vagyok egy hiszékeny ember, és most hagytam magam átverni.
   A szőnyegek azon mód ott vannak a hova lerakattam. Rájuk sem tudok nézni, és szinte fizikailag fáj az anyagi veszteségem.
   Nade délben küldi Bogi az ebédet. Valamilyen leves, meg töltött paprika.
   Opartnak főztem néhány szem krumplit és elvittem a Dokihoz, hogy nézze meg javult e, úgy látom javult. A Doki megnézi és ad neki még egy befecskendést. Pénzt nem fogad el. – Meg vannak még a szőnyegek? – kérdezi nevetve. Majd jön és megnézi, vesz belőlük. - A többivel kiállunk a piacra és eladjuk az Ahmed helyett. - Mit lehet tenni? Ő nevet, én fanyarul mosolygok. ÖMAF.
   
   
   Kedd
   07. 05

   
   Már hajnalodik, amikor felébredek Keleten dideregve, kél a nap. Visszabújok a takaró alá még teljesen az iménti álom hatása alatt, állok. Hatalmas betonfalak zártak el előlem egy területet, ahova mindenképpen be akartam jutni, inkább be kellett oda jutnom. A beton falat, illetve kerítést behavazott zöld repkény borította. Kapu seholsem volt látható. De nekem be kellett oda jutni. Aztán valahogy fent voltam a fal tetején. A kezeimmel tapogatóztam a folyondár alatt, míg sikerült megkapaszkodni a betonszegélybe. Mindkét kezem a betonszélre kapaszkodott, a falban valamiféle rezgést éreztem. Mintha robbanás lett volna a közelben, vagy valami dömper menése okozta volna ezt a rezonanciát. A magasból lenézve ledőlt oszlopokat, kőtömböket láttam nagy összevisszaságban heverni. Féltem leugrani, mert nagyon magasan voltam. Egy nő állt a közelben és bár nem beszélt mégis tudtam, hogy arra bíztat – ugorjak. Felém, nyújtotta a két kezét, hogy segít, hogy elkap, de nem a szokásos módon nyújtotta felém a két karját, hanem keresztbetéve, mint amikor gyerekkorunkban játszottuk a „kocsis-kocsis komámasszony-„t. Még arra gondoltam,- hogy tud így elkapni. Némi tétovázás után ugrottam és elkapott. Hátam mögött abban a pillanatban nagy robajjal leomlott a fal akkora darabon, hogy egy szárnyas kapu bőven elfért volna az omladék helyén. Felébredtem.
   Jelentenek e az álmok valamit, és ha igen, mit jelenthetnek az álmaimban mindig visszatérő ilyen-olyan falak? Ritkán álmodom, de akkor annyira élők ezek az események, mintha valóságban történnének.
   Többek között volt egy, amikor hatalmas kert, vagy telek mellett mentem, ami végesvégig be volt kerítve, és nem volt rajta kapu. Csodálkozva álldogáltam ott és néztem a végeláthatatlan kertre, ami be volt havazva és a hó alól itt-ott zöld folyondár bukkant elő. Ki lehet a tulajdonosa, és hogy megy be a kertjébe, ha nincsen kapu. Aztán egyszercsak a kerítésen belül találtam magam, amin nem is csodálkoztam, olyan természetesnek tűnt. Megindultam valamerre és egy épületet találtam. Kívülről ez az épület egyáltalán nem látszott. Az épülethez egy bolthajlásos építmény csatlakozott, és megdöbbenve jöttem rá, hogy én itt már jártam. De akkor a bolthajtásos építmény nem volt lezárva, át lehetett menni alatta, szabad kijárata volt. Talán tévedek és csak hasonlított ehhez? Közelebb lépve láttam, hogy a falazás friss, még a téglák is kilátszottak itt-ott, a régi építmény volt. El lett zárva, nem mehetek tovább.
   Akkor észrevettem, hogy a fő épületen ajtó van. Benyitottam és egy félhomályos szobába kerültem. A szobában semmi fényforrás nem volt, a derengés egy sűrűn befüggönyözött ablakon átszűrődött be. A lefüggönyözött ablak előtt idősebb hölgy ült egy karosszékben, mellette valami zsámolyféle. A szobába belépve földöntúli béke és nyugalom, biztonság, révbejutás, hazatérés nagyszerű érzése szállt a szívembe. Leültem a zsámolyra és a hölgy ölébe hajtottam a fejem. Simogatta a hajam, és azt kérdezte – Hát megjöttél? Ugye most már itt maradsz? –De ezt is inkább a tudatommal fogtam fel, mert hangot nem hallottam. A szoba megtelt alakokkal, de őket is inkább éreztem, mint láttam. Megtelt a szívem örömmel és éppen ki akartam mondani az igent, amikor eszembe jutott az otthonom, kedves bútoraim, állataim, kertem,- mégsem maradhatok Ez a hazagondolás pillanat ezredrészéig sem tarthatott és máris ajtók nyíltak ki előttem és teremről-teremre, mintha vákuum sodort volna kifelé az épületből, hihetetlen gyorsasággal suhantam csak futtában láthattam a csodálatosan szép szobákat. Az egyiknek a falán sikerült valami mintát kivennem és az ezüst és fekete színű volt. Felébredtem és annyira hatása alatt álltam az álomnak, hogy rögtön le is írtam, holott soha egyetlen álmomat sem jegyeztem fel. Úgy éreztem, ha akkor nem jut eszembe az otthonom – abból az álomból talán fel sem ébredtem volna.
   Opart még mindig csak krumplit kap. Nem tetszik neki.
   
   
   Szerda
   07. 06.

   
   Tisztára őszi reggel virradt a tájra. Meg állapítom, hogy Kormi a műtét után már ismét a régi játékos cica lett. Oparttal ugrándozik a fűben, holott az nem is az ő kölyke, hanem Sütié. A Kormiét elvitte valaki, mindig kicsavargott az utcára.
   Fél tíztől d. után kettőig dolgozom az adminisztratív munkával. Akkor ebédelek. Zöldbab főzelék van fasírttal és paradicsomleves. Megkérdeztem Kanadai Kiadómat, miért hallgat, talán megharagítottam legutolsó levelemmel? Ugyanis nem tudom, hogy mertem néki olyan levelet küldeni. Mentségem legyen, hogy csak az érte való aggódás vitt rá. Ugyanis írt egy zseniális verset és abban annyi keserűség, harag, sűrűsödött, ami már elviselhetetlen egy emberi szívnek, és mertem a Kiadómnak olyasmiket írni, amiket írtam. Nem válaszolt. Rákérdeztem: - Haragszol? - Örömmel látom, hogy írt. Az üzenet úgy kezdődik – Kutyafüle haragszik –Mindig megnevettet. Ötig adminisztratív munka. Holnap kimegyek a piacra és szétnézek a szőnyegárusok között, hátha rajtakapom az Ahmedet, amint ilyen-olyan mesékkel ámítja a jó népet. Megkérdezem – repülőszőnyeget nem árul e véletlenül?
   - Mert arra vevő lennék.
   
   
   Csütörtök
   07. 07.

   
   Borongós a reggel, mintha csak ősz lenne. Na ne már, hogy vége lett a nyárnak. Amit az időjárás művel velünk ebben az évben abba már igazán besokallunk. Mit lehet tenni ilyenkor – beletemetkezni a munkába és fel sem nézni, hogy ne is lássa az ember ezt az eszement időjárást.
   A déli hírekre bekapcsolom a rádiót.- London. Terrortámadás, halottak, sebesültek, pánik. Iszony, rettegés világszerte. És mindez végső soron néhány felelőtlen politikus miatt, hogy ilyen –olyan ürüggyel, - felszabadítunk, helyreállítunk (amit leromboltunk) Hogy olcsóbb legyen nekünk az olaj, meg az üzemanyag meg a lópikula cintányérral.- Miért kellett csak úgy ultimátum nélkül lerohanni egy államot. Most fel vannak háborodva, hogy elszabadul a pokol és az anarchia Ha a lakosság nincs megelégedve a helyzetével, akkor csináljon forradalmat az országán belül, mint a magyarok 56-ban. Ha pedig gyáva, akkor megérdemli a sorsát, és Szaddam Husszeint.
   A mi belügyeinkbe sem avatkozott bele annak idején senki, az sem aki most máséba beavatkozott és ezzel kinyitotta pandora szelencéjét, amiből a terrorizmus százfejű hidrája kitört. Mert időtlen idők óta törvényszerű, hogy minden okozatnak kell lenni okának is.
   Na kimérgelődtem magam, a számítógép is megbokrosodott és most meg nem engedi be az iméleket.(A múltkor a kimenőkre haragudott.) Legszívesebben kimennék egy hegytetőre és belesikítanék a világegyetembe a mai nap történései miatt.
   
   
   PÉNTEK
   07. 08

   
   Az égen halvány orcával húzogatja magára a felhőket a nap. Végül teljesen betakargatja magát.- Azt a leborult szivarvégit! –megint elered az eső. A szobámban mogorván összebújnak a böhöm nagy bútordarabok, és sötétség ül minden sarokban. Meggyújtom a narancssárga ernyőjű kis hangulatlámpát. Velem nem tol ki a szürkeség, Lefőzök egy kávét, és ha volna valahol egy szál cigi, bizistók rágyújtanék, ha másért nem, hogy a kávé illata mellett egy kis diszkrét cigarettafüsttel is kényeztessem magam. El kezdenek nyugtalanítani a műterembe felhalmozott szőnyegek. A macskák már nem tudják összeszőrözni, ha felterítek egyet, kettőt a kis összekötő szőnyegek közül. Jól jött ez a szúnyogháló az ablakra. No csak kipróbálom, hogy nézne kis szőnyeggel a szobám. Le is ugrok a zuháréban és felcepelek négy kis szőnyeget. Gyorsan csak úgy partvissal felkefélem a parkettát és dobom le a szőnyegeket. Háát azért más így, mint amúgy. Nézem a levelezést. Jelzi, hogy van imél. Aztán vagy harmincszor bejön egy üzenet mind a 30 azonos szöveggel. Na ilyen sem volt még. Kétségbeesett telefon a Műszaki Szakinak
   Tamásnak. Egy órán belül itt is van. Levelezés beindul. Megkönnyebbülök és nézegetem a kis szőnyegeket a négyszer négyes szobában és valami sehogyse stimmel. Persze hiányzik a közepe. Felhurcolom az egyik nagydarab szőnyeget, odébb taszítom a kerek, tömör fából készült asztalt, a műanyag foteleket és felterítem a szőnyeget, utána mindent helyre taszigálok és - hát igen. Megváltozott a szoba. A szőnyeg nagyon szép. Miért ne örüljek neki? Ha már van. Ha már az Ahmed ilyen olcsón rámsózta.
   A nagy szőnyeg mellé még elfért két kisméretű is. És még mindig van a műteremben 7 darab. Majd csak találok rá vevőt.
   Ha másképp nem megy – kiállok vele a piacra. Ki én.
   
   Szombat
   07. 09.

   
   Megint sötét a világ és hol esik, hol meg szakad az eső. És már lassan július közepe. És még nem volt nyár. Jön az augusztus, ami már nyárutónak számít, de hogy minek az utója – nehéz meghatározni. Amikor kicsit szűnik az eső, elsietek a boltba. Hazafeléjövet egy kis piros kockát látok a földön heverni, esőtől mosottat, fényeset. Felveszem, jó lesz a macsekoknak, elpofozgatják majd. Hadd, szórakozzanak. Ez egy lego tartozék gyerkőcök építenek belőlük mindenfélét
   Azelőtt építőkockának mondát. Erről eszembe jut gyermekkori lopásom története.
   Vendégségben voltunk valahol édesanyámmal, ahol egy Imi nevű kisfiúval játszottunk és építgettünk mindenféléket a piros és zöld építőkockákból. Nekem nagyon tetszett ez a játék, és elfogott a vágy a színes építőkockák iránt. Mi tagadás, zsebrevágtam egyet, amikor az Imi nem nézett oda. Otthon aztán elővettem és játszani akartam vele. Na persze az egyetlen kockával nem lehetett építeni semmit. Ide-oda tologattam, semmi hasznát nem vettem. Végül édesanyám megkérdezte – mi ez? Rafinált kislány lehettem, mert azt mondtam – Nem tudom. – És hogy került hozzád, még sose láttam.- Találtam. – Egy idő múlva nagyon eluntam a kocka tologatását és édesanyám elé álltam - Anyuka, tessék venni nekem ilyen építőkockát – Micsodát? Azt mondtad az előbb, hogy nem tudod mi ez. Persze, hogy elvörösödtem és az anyu rögtön kitalálta, hogy valami nem stimmel. – na gyerünk, honnan van ez az építőkocka? – Az Iminél játszottunk vele. – És akkor hogy került hozzád? Akkor ez nem is a tied, hanem az Imié. Csak úgy elhoztad? - Már csak bólintani tudtam. – Loptál. Jaj Istenem de szégyellem magam, hogy nekem ilyen tolvaj lányom van. Most szépen visszamegyünk és visszaadod Iminek a kockát. És akkor tudni fogja az Imi is meg az anyukája is, hogy te milyen kis tolvaj vagy. – Júj, azt hittem elájulok a szégyentől. Kézen fogva mentünk az utcán, találkoztunk egy ismerős nénivel, aki mindjárt megkérdezte anyámat – miért sírdogál ez a kislány? – Jaj ne is kérdezze, azzal elmondta, a bűnömet. A néni aztán azt tanácsolta – ne szégyenítse már meg ezt a gyereket, elég, ha a kerítésen bedobja a kockát, nem csinálsz ilyet többé ugye kicsim? – na mentünk tovább, reménykedtem, hogy csak bedobom a kerítésen, de anyám könyörtelen volt.
   Ma egy pszichológus azt mondaná – összetörte a gyerek lelkét meg így meg úgy- De én tudom, hogy ez egy életre szóló tanítás volt és áldom érte ma is az édesanyámat.
   Délután telefonált Margó, hogy 6 óratájban bejön egy kicsit. Már régen nem volt nálam. Most kis időre magára hagyta a béna férjét. Aggódva néztem, hogy mennyire lefogyott és milyen fáradt. Elmondtam néki is a székely bácsis viccet, amit a Mária küldött Szegedről és sikerült úgy megnevettetnem, hogy még a könnye is kicsordult. Én meg azon nevettem de úgy, ahogy még soha, amit Mária írt, panaszolván, hogy van ott a házban valakinek egy kutyája az emeleten, és az mindig levizel a földszintre az emeletről bárki nyakába mindenki bosszúságára. (megint elfog a nevetőgörcs, ahogy írom) persze tudom, hogy bosszantó dolog ez és cseppet sem nevetséges, de hát, ha egyszer, muszáj, hogy nevessek, ahányszor csak elképzelem a piszok ebet, amint feltartja a hátsó lábát. és lefelé irányítja a lics-locst. Persze olyankor a gazdáját kéne odaállítani a földszintre, hogy a kutyája beletrafáljon a nyakába.
   Hátr én már csak ilyen vagyok.
   
   
   Vasárnap
   07. 10.

   
   Úgy látszik, most már éjjel-nappal esik. A kerti út tele van csúszó-mászó csigákkal. A rózsák csüggedten csüngenek. A macskák nem szeretik az esőt, behúzódnak a teraszra és az előszobába. Vigyázni kell, hogy be ne slisszoljanak a felszőnyegzett szobába. Én is zokniban járkálok, vigyázva a szőnyegekre. Ezért ahányszor kimegyek papucs fel, ha bejövök papucs le. Lehet, hogy megunom és vagy rámerészkedek a szőnyegre cipősen, vagy felszedem és csak sátoros ünnepkor, rakom le. A délelőtt el, megy mosogatással, ezzel, azzal. Délben hozzák az ebédet.
   Déltől fogva javulgat az idő, Naplóírás. Már is hat óra van és csodák csodája hét ágra, süt a nap. Kinyitom a tévét. Boldva – árvíz. London, újabb fenyegetés, Budapest megerősítés. Irak – öngyilkos merényletek. Mi van még?
   Kikapcsolódást keresve jó lenne egy kis idegnyugtató esti műsor. Ha nem találok – tovább olvasom Lív Ullmann: Változások c. könyvét, illetve naplóját.
   
Ferenczy Hanna: Önéletrajz
Ferenczy Hanna: Napló 47., 48. hét
Ferenczy Hanna: 8., 9., 10., 11. etap
Ferenczy Hanna: Napló, 49., 50., 51., 50. hét
Ferenczy Hanna: Napló, 49., 50., 51., 52., 53. hét
Ferenczy Hanna: 12., 13., 14., 15. etap
Ferenczy Hanna (17-22 etap)
23-33.

2005-08-08 23:18:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
[ Archívum ]
[ Keresés ]
Rojkó Annamária - Prém Margit missziója

Elment a „La subretta Aniko”

Vég Kata - Mögöttes Én

Boldog Új Évet!

Boldog Ünnepeket!

Ivánka Csaba-díj 2019

AJÁNDÉK EZ A NAP

Jávorszky Béla Szilárd – Sebők János a MAGYAROCK története 2

Esti Kornél bárki lehet

Kocsis Zoltán -

Kozák Péter - Földiekkel játszók

A 37. Torinoi Filmfesztivál

Érdi Tamás - Beethoven zongoraszonátái

Nemes Anna - Előled

Szemből szembe

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]