Az ilyen produkcióra nyugodtan mondhatjuk, ’’minimál színház’’, már ami a díszletet, kelléket illeti. A teljesen üres térbe berobban - a színházi hatás kedvéért jelmezt viselő - Kötvélyessy Zsolt, maximális intenzitással, hogy pár perc elteltével már csak Popriscsint lássuk magunk előtt. Akik közelebbről ismerik a színész életútját, azok számára is meglepetés Körtvélyessy minden sallangtól mentes, letisztult játéka. A pályája során annyi férfias hőst és krakélert megformáló, most teljesen új oldaláról mutatkozik be. A színjátszás teljes skáláján végez újgyakorlatokat, egyik meglepetésből a másikba ejtve a nézőit. Hol a harsány kacagás, máskor az orr-és szemtörölgető szipogásra késztetve a publikumot.

Körtvélyessy nem bíz semmit a díszletre, sem a kellékre, sem a bútorra, csak a már oly sok színházi nagyság által ’’megénekelt’’ üres térre. Jelmezének egy részétől is hamar megszabadul, ott áll előttünk csupaszra vetkőztetett Popriscsin lelkével és annak minden hullámzásával. A megalázkodásnak olyan skáláját mutatja fel, amely rövid időn belül elhomályosítja a néző emlékezetében a korábban látott elődöket. A kívül és belül problémájának megoldásában a színészt csak egy – általa elhúzott tüll függöny segíti. Az előadás végi taps kitörésének is ez a függöny az akadálya: ekkor már nem kellene húzogatni, legfeljebb a taps közben. Jó, hogy a POSzT off program szervezői a fiatalokon túl lehetőséget adtak arra, hogy Körtvélyessy Zsoltot új oldaláról is megismerhessük. Fotó: Peti Péter