|
Hat harmincas haramia turkál kéthetente, pénteken a közszolgálati műsorok kisszámú szerelmeseinek kobakjában. A Gang nem hasonlít „testvérkéire”. Nincs itt semmi a szokásos tudálékos gőgből és az altató monológ-maratonokból. Talán ez az egyetlen kulturális adás, mely nem írhatná ki alcímnek: „Magyar illedelmes”. A szereplők szembe mennek azzal a népszerű szemlélettel, hogy a művészet és az élet „szép és egészséges dolog”. (Maradjunk annyiban: a tévémaci szép, a cékla és az úszás pedig egészséges.)
A műsort normakövető írótársadalmunk perifériáján fészkelődő Barta András vezeti. A tucatszor lebuzizott és „képernyőképtelennek” minősített, egzaltált, sebesen selypítő írót nem Montágh-tanítványként, inkább Bandikaként ismerhetjük. És szerethetjük is talán, hiszen nem csak helytáll a moderátor szerepben, hanem (társaival egyetemben) még épelméjűnek is tűnik, ami Magyarhonban nem kevés.
A Gang egy valódi beszélgetésre hasonlít: pörgős, szenvedélyesen elfogult és gúnyos. Szokás is kritizálni, hogy a partnerek „egymás szavába vágnak”. Ez minden bizonnyal azért van, mert (gyorsan) gondolkodnak! Az egyik legszórakoztatóbb visszatérő motívum két erős karakter (a Cinikus szerepében színpadra lépő Para-Kovács Imre és morális hulladékaink bősz ledarálója, Puzsér Róbert) konfrontációja.
Az adás szétfolyását megakadályozandó minden szereplő hoz magával egy saját kisfilmet, melyet aztán közösen ízekre szednek – a tanulságok kényszeres levonása nélkül. Az előző adás legemlékezetesebb vitája Para-Kovács anyagához kapcsolódott, mely azt járta körbe: miért kínos felnőttnek felnőttet dicsérni. A mostani „győztes” Varga Livius – egy épülő autista rehabilitációs centrumot bemutató – összeállítása volt. Emellett többek között szó esett a rákról mint szorongási alapképletről, a könyvről mint áruról; érett vagy izzadságszagú, de mindenképp őszinte kiszólásokkal tarkítva.
Javaslom a szerkesztőknek: vonjanak be nőket is a disputába! Nekem hiányoznak. POLLÁGH PÉTER
Kapcsolódó:
GANG
Para-Kovács Szögedén
Para-Kovács: Agyamon átfolyik…
Kapcsolódó Pollágh:
Történő kétely Az Ottlik-vedutáról
Elvitte a cica (Jónás Tamás kötetéről)
|
