Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Warrenné mestersége
[ Nemzeti Színház ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2019. március 23. szombat    Mai névnap(ok): Emese, Emőke a - a - a
Interjú Vida Gáborral (Gergely Edit)
   • Nagyon megijedtem, mert az első értesítésben ez állt: "Örömmel értesítem, hogy az Édes Anyanyelvünk novellapályázatán Ön nyert." Szóval egy szál novellával tarolni mindent. Megállt bennem a velő, annyit szidták a pályázati kiírást, hogy elképzeltem, mit kapok majd a fejemre a pályatársaktól, főleg azoktól, akik azt mondogatták, hogy etikátlan dolog részt venni.

   
   
   Lelkesült prózaállapot
   
   és egy korty Erdély.
   
   Vida Gábor íróval Gergely Edit beszélget
   
   

   Vida Gábor - 1968-ban született Köröskisjenőn (Románia). A kolozsvári Babes-Bólyai Tudományegyetem bölcsészkarán végzett, azóta a marosvásárhelyi Látó folyóirat próza rovatának szerkesztője. Korábbi kötetei: Búcsú a filmtől (Mentor, 1994), Rezervátum - 1998. Új könyve a Fakusz három magányossága (Magvető Kiadó) az idei Fesztiválra jelenik meg.
   
   
    - Versekkel kezdted, de ha jól tudom, sosem közöltél a poémákból, hanem áthajoltál a prózára. Megvannak még azok a szövegek? Mire tanítanak?
   
   - Arra, hogy botfülű ember ne írjon verset, bízza a költőkre. Mindenki verssel kezdi, mert azt hiszi, az a könnyebb.
   
   - A 89-es romániai változást követő években kolozsvári bölcsészhallgatóként az Éber nevű lázadó társaságban ilyen mondatokkal kommunikáltatok egymással: A GERMELIN FÁJA, AMELYBEN SZŐR YORICK BAGOLYMOSÁS UTÁN GYOMORRÁ VÁLTOZVA DÖGLÖTT PATARVAS ÉS RÜCSGUVAK KÉPÉBEN AZ ÉBER NAGY MÁGIÁJÁT KERESI. Egyrészt: mit jelent ez a mondat? Mi ellen lázadt ez a kodifikált nyelv?
   
   - Ez a mondat így soha nem hangzott el, de volt ilyenszerű nyelvünk, amelyen egész jól lehetett beszélgetni, barkochbázni is tudunk vele mind a mai napig a barátaimmal. Játék volt az egész. Minden célzatosság meg kiterveltség nélkül burjánzani kezdtek a szavak, és mi nagyon élveztük. Kb. háromszáz szót írtunk össze legutóbb, ezek mind magyar szavak, de csak tizen ha értik őket. Volt néhány egész jó szó. Mondok egy szócsaládot, hogy képet lehessen alkotni az egészről: máj, májad, májaszt, májaszték, májadmány, májosztalék... A kontextustól függően bármi lehet máj, mindent lehet májasztani, amit az ember akar, ha valaki érti a dolgot és veszi a lapot. Minden jó baráti társaságnak van saját nyelve, a miénk nagyon feltűnő volt. Amikor beindult a beszélőkénk, néha könnyesre röhögtük magunkat. Sokakat bosszantott, azt hitték, hülyék vagyunk, akkoriban is kevesen olvastak Karinthyt.
   Nem volt mi ellen lázadni. Akkor éppen össze volt omolva a román állam és az egyetemi rendszer, a bölcsészhallgató beülhetett a könyvtárba, olvashatott, és ha két hónapig nem ment be az egyetemre, akkor is megkapta az átmenőjegyet, legfennebb nem küldték részképzésre Szögedére. Békés anarchia volt, szabadság. Nem volt credit-rendszer, posztmodern ízlésterror és tömegoktatás. Minden elismerésem annak a tanári karnak, amelyik nem csinált ügyet a mi randalírozásainkból, hagytak olvasni meg írni. Ritkán van alkalom arra, hogy az ember négy-öt évig azt olvasson, amit akar, és ami érdekli. Azóta is mondják sokan, hogy mi voltunk a legboldogabb évfolyam. Ma már egyikünk se volna képes elvégezni a magyar szakot Kolozsvárott. Se Gadamer, se Derrida nem érdekel(t), Rilkéről meg Weöresről azóta sem beszélnek túl sokat... Ez ellen szívesen lázadtunk volna, de ez ellen nem lázadni kell. A barátaimmal egy informális önképző kör voltunk, ha valaki olvasott valamit, azt elmondta, átadta vagy szólt, hogy kár a fáradtságért. Nem alapítottunk ideológiát, tanszéket vagy kormányt.
   
   - 1998-ban a romániai magyar irodalom történetének megírására biztatva kortársaidat, vitát generálva, kíméletlen tanulmányt közöltél a Látó folyóiratban - már a lap szerkesztőjeként -, megállapítva: "1989-ben lezárul valami, de nem lehet pontosan tudni, hogy mi."A "romániai magyar irodalom" csökkent le térben, át-, pontosabban visszaminősült erdélyivé? Mit mutat a mai kép?
   
   - Azt hiszem, valamilyen értelmes Erdély-gondolatot kerestem az irodalomról való beszéd keretei között, akkor sokakat foglalkoztatott ez, talán még ma is. Nem minősült vissza semmi, egyszerűen megint lehet használni azt a szót, hogy Erdély, és ennek számomra más az értékjelentése, mint annak, hogy Románia, anélkül, hogy ütköztetném őket. A "romániai" szó egy politikai helyzetre utal, az "erdélyi" egy szellemi realitást feltételez. Ma is érdekel, hogy mitől ismerni meg egy erdélyi író által írt szöveget, nem csak a tájszavakra meg a couleur locale-ra gondolok, de nehéz ezt artikulálni. Az irodalomnak Erdélyben komoly szerepe volt az egyéni és a kollektív identitás megfogalmazásában, ennek a tehertételnek máig ható következményei vannak, és nem a remekműveké a főszólam. Ez baj, de már nincs mit tenni ellene. Vannak történetek, amelyeket csak Erdélyben élhet meg az ember, azt szoktam mondani, hogy itt még sok olyasmi kapható ingyen, ami Nyugaton már pénzért sem. Különben unom az üresjáratú trianonozást, mindig utáltam az olyan irodalomtörténeti nyitómondatokat, hogy: 1918-ban (vagy 1945-ben) a megváltozott politikai körülmények, stb. Úgy tűnt, hogy lehet (vagy ideje volna) végre ideológiai szempontok nélkül gondolkozni irodalmi kérdésekről, úgy tűnt, hogy az irodalomnak nincs szüksége politikai legitimációkra, legalábbis a jó műveknek ez nem kell. Ma már ez a dolog így nem foglalkoztat, nincs tétje számomra, vannak könyvek, amelyek túlélik a (de)konjunktúrákat, a többit meg elfelejtjük. Viszont ahhoz, hogy az ember normálisan élhessen, számot kell vetnie azzal a hellyel, ahol él, számba kell vennie, mije van, mije maradt, és mihez kezdhet vele. Használható értéktudatra van szükség, nem melldöngetésre és nem fitymálásra. Ha az ember Marosvásárhelyen él, hiába játssza meg, hogy ő valójában pesti: "Nem Párizs, nem Bakony". De az még mindig kérdés, hogy van-e Erdélynek szellemi realitása? Miként lehet végiggondolni, hogy legyen.
   
   - A romániai magyar irodalom történelmét formáló tényezőnek tartod-e egy nagyságrendekkel az eddigiek fölötti pénzes pályázat kiírását? (Konkrétan az idén novemberi határidejű 40 ezer dolláros összdíjazású aradi pályázatra gondolok.) A 1998-as látlelethez képest várható-e ettől - a pénz mozgatóerejétől - erdélyi prózaforradalom?
   
   - Az erdélyi humán értelmiség szegény, mint a templom egere, de a pénz magában nem old meg semmit. Jó regényt mindig ingyen írtak az írók, aki ingyen nem képes rá, az pénzért se lesz. De azért egy ilyen pályázatra sokan felfigyelnek. Forradalom szerintem nem lesz, bárcsak tévednék! Attól tartok, hogy átlagos regény fog nyerni, de remélem, az lesz a mezőnyben a legjobb. Mellesleg ez csak nálunk olyan falrengetően sok pénz.
   
   - Vivát, összes pezsgő! című novellád az NKÖM Édes Anyanyelvünk novellapályázatán 3. megosztott díjban részesült. Mi volt az első reakciód eredményhirdetéskor? Hogyan könyvelted el a sikert?
   
   - Nagyon megijedtem, mert az első értesítésben ez állt: "Örömmel értesítem, hogy az Édes Anyanyelvünk novellapályázatán Ön nyert [...]." Szóval egy szál novellával tarolni mindent. Megállt bennem a velő, annyit szidták a pályázati kiírást, hogy elképzeltem, mit kapok majd a fejemre a pályatársaktól, főleg azoktól, akik azt mondogatták, hogy etikátlan dolog részt venni. Aztán rájöttem, hogy ezt a mondatot kétféleképpen lehet hangsúlyozni: magyarul és pestiesen. Ez utóbbi hangsúlyozás (mint a mosópor-reklámban) adta meg a pontos választ: ön is a nyertesek között van. A díj nélkül sose jutottam volna el Dalmáciába.
   
   - Mit várhat az olvasó az új könyvedtől? Mire számítson az, aki a Mentornál megjelenteket ismeri?
   
   - Azt hiszem, kijutottam a szövegirodalomból. Mindig hagyományos prózát akartam írni, magyarán szólva: történetet szeretek mondani. Három elbeszélés van a Fakusz három magányossága c. könyvemben, mindegyiknek van eleje, közepe, vége, vannak szereplők, események, tér és idő, mindent tudó narrátor. Minden úgy van, ahogy leírtam, jótállok érte. Nem fogom megújítani a magyar prózát. Ha nagyképű akarok lenni, azt mondom általában, hogy én medvét először erdőben láttam, nem állatkertben és nem a tévében. Ez amolyan ars poetica.
   
   - Meg lehet fogalmazni, mihez hasonlít ez az érlelés? Mert lehet fejben-írás is, ami rongálja a szöveget, mielőtt papírra kerülne, kiviszi az erejét, a szenvedélyét. Nem jártál még úgy, hogy elsúlytalanodott a történet, ha nem első indulatból ültél le mellé?
   
   - Egy szóval se mondtam, hogy állandóan a megírandó történeteimen rágódom vagy fejben írnék. Csak készenléti állapotban ülök neki. Vannak történetek, amelyek évekkel azelőtt jutnak eszembe, hogy megírnám őket, és ha túl korán próbálkozom, biztos, hogy elrontom. Nem tudom, mi történik a fejemben, nem leskelődök magam után. Nem véletlenül asszociálják az írást a szabadsággal, a szenvedéllyel meg a szerelemmel is. Lelkesült állapotnak tartom, mint a hegymászást, a futást, az úszást, az olvasást, a lovaglást. Amit nem szeretetből csinál az ember, azt megeszi a fene.
   
   - Olvastam nemrég A Hétben megjelent, székelységet minősítő pamfletre reagálva, a pamflet pamfletjével teszed helyre a szerző-főszerkesztőt. Ugyanakkor nem vagy azonnal ugró, cikkező-vitázó alkat – ami az erdélyi közéleti publicisztikát illeti. Mi hoz ilyenkor indulatba? Közíróvá leszel ilyenkor?
   
   - Újságot én barátok kérésére vagy dühömben írok csak. Mindig van egy-két barát, aki éppen kenyérbe esik valamely lapnál, akkor szól, meg könyörög, hogy ő is ad szöveget nekem, én is adjak neki, nem piac, hanem cseregazdaság. Sosem vagyok közíró, nem is leszek, de a különvéleményre való jogomat fenntartom. Egy odamordulásra jobban figyel a nagyérdemű, mint egy regényre, ezt tudni kell. Mire megírnék valami közdolgot, általában aktualitását veszti, és ennek többnyire örvendek is, az elhamarkodott nyilvános véleményt, az át nem gondolt szöveget veszélyes hulladéknak tartom. Az általad említett cikkben fogalmazási problémákat tettem szóvá, magas labdát kaptam és leütöttem. Nagyon örülök annak, hogy a címzett nem haragudott meg érte, jó viszonyban vagyunk azóta is, pedig nem volt előre megbeszélve. Egy korty Erdély.
Gergely Edit
MAGÁNTERÜLET /

   Új Könyvpiac 2005. április
   
   Kapcsolódó:
   Új Könyvpiac 2005. március
   Új Könyvpiac 2005. január-február
   Új Könyvpiac – 2004. december
   Új Könyvpiac, október
   Új Könyvpiac, szeptember
   Új Könyvpiac, június
   Új Könyvpiac, április
   
       Kapcsolódó:
   Helyszíni egy erdei Műhely-estről
   Kolozsvári kocsmákban
   Berszán István: Vida Gábor rítusai
       

2005-04-09 12:26:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Kamuti Jenőnek
Az „ezüst-herceg” közben orvosi diplomás lett, kitűnő sebész vált belőle, a MÁV kórház igazgatójaként lett (aktív) nyugdíjas. A sport terén, pedig Magyarországon elsőként UNESCO Fair Play-díj kitüntetésben részesült. A napokban a Nemzet Sportolójává választották. Hihetetlen – 80 éves! – Kadelka Lászlótól
[ Archívum ]
[ Keresés ]
Március 15

Köböl Vera - Pillanattöredékek

„Nyolcvanasok”

Az élet rejtélyei, Hindu bölcsességek

Eötvös 75

Feketén-fehéren

Kálmán György 30 éve halt meg

A mozdulat varázsa

Artisjus Irodalmi Díjak

„Katkó hátborzongatóan jó volt!”

Vak Randi egy könyvvel

Kettős élet - vagy mégsem?

Bajza József 215 éve született

Sorsok írják a történelmet

Történelem és legenda az otthonkeresésről

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]