Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Warrenné mestersége
[ Nemzeti Színház ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2019. március 23. szombat    Mai névnap(ok): Emese, Emőke a - a - a
Zalán Tibor: Árt-e a média? (vitaindító)
   Jelenünk felől nézve egészen paradicsomi állapotok lehettek ezek. Hogy azután a televízió megjelenése, azaz, a tömegkommunikáció házhoz szállítódása, mi több, házba lépése, fogadása milyen gátszakadást indított el, aligha kell taglalnunk a jelen lévőknek.

   Zalán Tibor
   
   Árt-e a média?

   

   Ha a kétféle értelmezhetőség felől közelítünk a Tanulmányi Napok címéhez, azt kell megállapítanunk, hogy egyfelől egy etikai, másfelől egy esztétikai vizsgálat felé elmutató lehetőséget vetettünk fel, illetve tettünk lehetővé, amikor épp ezt a címet választottuk. Etikai kérdésként kell feltennünk, hogy árt-e a média, tehát a jó és rossz pólusai között igyekszünk elhelyezni tárgyunkat, leginkább persze az fog érdekelni bennünket, hogy a média rosszat tesz-e, ha igen, kinek tesz rosszat, miért tesz rosszat és hogyan tesz rosszat. Esztétikai ráközelítésként azonban botorság lenne szó szerint afelől érdeklődnünk, art-e, azaz, művészet-e a média, hiszen a média lényegéből adódóan nem lehet más, mint hírközlési eszközök együttese, így vajmi kevés köze van a művészethez. Feltétlenül az esztétikai megkörnyékezés felé tereljük azonban a lehetőségeinket, ha arra kérdezünk rá, hogyan viszonyul a média a művészetekhez, benne foglaltatik-e valamilyen formában a művészet a média működésében, netán a működési feltételeit meghatározó helyzetben van (ezt, persze, csak tréfának szántam, itt az elején…), egyszóval és leegyszerűsítve: meg kéne vizsgálnunk a média viszonyát a művészetekkel, avagy, fordítva, és feltételezem, hogy utóbbi módszer a célravezetőbb, hiszen a média, méreténél és feladatainál-jelleménél fogva ezzel a kérdéssel igazából nem is kell, hogy foglalkozzék, a művészet viszonyát a médiához.
   
   Valahogy úgy kezdődött ez, a média és a média érintettjeinek a viszonya, mint az amerikai indiánok esete az üveggyöngyökkel. Volt egy életünk, úgy általában, jött a média, úgy konkrétan, elbűvölt, megbabonázott, aztán kifosztott és leigázott – és már nincs életünk, mármint média-mankók nélkül nincs életünk, média-mentes életünk nincsen, szeretjük, nem szeretjük, médiafüggők lettünk, és minél inkább szét akarjuk ezeket a bennünket behálózó média-pókhálószálakat tépni, annál jobban belegabalyodunk, annál kevesebb az esélyünk a menekülésre.
   
   Pedig, valaha, művészet és média, azaz, művészet és hírközlés egybeesett, ha csak rövid időre is. Gondoljunk azokra a regényekre, festményekre, melyek távoli földrészekről, lakatlan szigetekről szóltak vagy festődtek meg; Robinson Crusoe története nem csak egy talpra esett angol férfiú magánpiszmogását örökítette meg a lakatlan szigeten, hanem egy óceáni édeni sziget körülményeiről tájékoztatta az angol sertéstenyésztőket, később Európa, még később a világ sertéstenyésztőit. De ugyanígy egybe esett egy időre a fotóművészet és a sajtófotográfia, s talán a film feltalálásának és elterjedésének első időszakában is beszélhetünk még egybeesésről alkotói szándék és tömegtájékoztatás között, és a dokumentumfilmek továbbélése – és mai virágzása – szinte egyedül őrizte meg a kettő együttmunkálkodásának a lehetőségét.
   
   Jelenünk felől nézve egészen paradicsomi állapotok lehettek ezek. Hogy azután a televízió megjelenése, azaz, a tömegkommunikáció házhoz szállítódása, mi több, házba lépése, fogadása milyen gátszakadást indított el, aligha kell taglalnunk a jelen lévőknek. És ha ehhez az internet minden képzeletet és várakozást felülmúló térhódítását hozzávesszük, elérkeztünk ahhoz a problémához, ami két napig sokféleképpen izgathat bennünket. Jelesen, hogy nyakig benne vagyunk egy média irányította világban, és nem tudjuk, tudunk-e bánni vele, mármint a rendszerrel, mely világunkat teremti és értelmezi velünk vagy helyettünk, illetve, hogy mi irányítjuk-e még a rendszert, vagy a rendszer részeiként, kiszolgáltból szolgává angazsált páriáikként etetjük, tápláljuk és termeljük újra magunkkal a százszemű-karú-bendőjű-megjelenésű csodát vagy szörnyeteget, a médiát.
   
   A művészet-média problematikára leszűkítve immár a kérdésfeltevéseket, előbb arra kéne választ keresnünk, hogy van-e helye a médiában ma a művészetnek, mint olyannak; ezt tovább bogozva, kell-e, hogy legyen helye a médiában a művészetnek, mint olyannak; jó-e, ha van helye a médiában a művészetnek, mint olyannak.
   
   Közelmúltunk és jelenünk média-struktúrája jelentősen eltér egymástól. Az egyik, a korábbi médiatípust én manipulált médiának, a másikat, a jelenünkben is hatót, manipuláló médiának nevezem, és ennek megfelelően is értelmezem. Természetesen a munkadefiníciók kijelölésekor eltekintek, mert el kell tekintsek, attól a nehezen megkerülhető mozzanattól, hogy a média, jellegénél fogja, teleologikusan manipulációra van kitalálva és berendezkedve.
   Manipulált médián a monolitikus berendezkedésű társadalmak médiaműködését értem. A hatalom, a maga erejével és akaratával felülről határozza meg a médiának, milyen értékeket preferálva, netán képviselve működjék, nyilván a saját érdekeinek és értékpreferenciáinak megfelelően. Cserébe a média működéséhez szükséges anyagi eszközöket és háttereket biztosítja, illetve, a média működéséhez, megjelenéséhez és jelenlétéhez szükséges eszközöket birtokolja; mi több, a működés ellenőrzésében ezeket felhasználja, rendelkezésre bocsátásukkal vagy megvonásukkal finoman irányítja, durvább vonásokkal felvázolva, zsarolja a médiában gyakorlati szerepet vállalókat. Mivel a média egyetlen hatalmi tényező hatalmi tényezője, a hatalom magát mintegy létező személyiségként akarja benne megjeleníteni. Ezért, az ilyen működtetésű médiában kötelezően szerephez kell juttatni a művészeteket is – ahogy a félművelt vagy sznob emberek könyvtárában is ott van a világirodalom remekei-összes, satöbbi, satöbbi. A hatalom tehát, a média manipulálásával előmanipulálja a társadalmat manipuláló médiát, és az abban megjelenő értékeket előre meghatározza, illetve a médiában való jelenlétének fokát, gyakoriságát, mértékét és módját szinte definitív eszközökkel rögzíti.
   
   A manipuláló média a szabad, vagy demokratikus társadalmak eszköze. Lényege, hogy a média működését nem szabályozzák központi direktívák, a média a maga működési körében azt tesz, amit a pénzmozgás és pénzforgás – mert azért szabályozó itt is van, ha nem is artikulálja magát konkrét hatalomként vagy ideológiahordozóként – megenged neki, így a művészet is csak annyiban van, lehet jelen benne, amennyiben az önfentartás, profitszerzés, a mindenható reklám vagy az eladhatóság szempontjából fel- vagy kihasználható.
   Hogy is írható le ez a két működés immár a művészet szemszögéből?
   
   Valamennyi művészeti ág, mint autonóm képződmény és önmagán belül legalábbis öntörvényű működésű és működtetésű alkalmi társulás, kialakítja önmaga számára, a külvilág reflexióinak bevonása nélkül, a magánhasználatú, pontos esztétikai mércéknek megfeleltethető értékrendjét. A Kádár-rendszerben, de gondolom, nem volt ez másként az azt megelőző időben sem, a művészek pontosan tudták képesség és teljesítmény utáni helyüket ágazatukban (más kérdés, hogy be merték-e ezt a tudást vallani maguknak, a külvilágnak, és főleg, hogy felvállalták-e). Talán hamburgi rangsornak hívták ezt egymás között, és bár a manipulált média egy ettől sok pontban eltérő, elsősorban politikai szempontból kozmetikázott értékrendet mutatott föl és be a nagyközönségnek, nem volt sem érdeke, sem kompetenciája beleavatkozni a belső folyamatokba, illetve az azokból kikristályosodó értékrendekbe. Mi több, ennek a médiának bizonyos morális sorvezetők mentén is kellett működnie, ahogy – és mert – a leggonoszabb ember is ügyel arra, hogy az erkölcsösség látszatába keverje magát. Ha a hatalom moralizálása, vagy moralizálási szándéka – talán kényszere – nem is volt őszinte, arra jó volt, hogy megteremtse a lehetőséget a művészek számára bizonyos valóban létező őszinteségek, morális ki- és felszólamlások, elhatárolódások leképezésére. A hatalom tehát a médiában, vagy a médián keresztül nem volt képes hosszú távon és hatékonyan belenyúlni a művészetekben zajló folyamatokba, ugyanakkor, ha politikailag nem tudta kizárni, be kellett engednie őket a tömegtájékoztatásba.
   
   Látszólag liberálisabban működik a demokrácia médiája, jelesen mai média-struktúránk, a valóság azonban ennél – legalábbis egyelőre –szomorúbb képet fest. A média, mivel léte a közönség mennyiségi tényezőivel igazolható csak vissza – áttételesen e mennyiségi tényezőn keresztül átfolyó reklám- és szponzori pénzek újabb mennyiségi tényezőjével –, a művészeteket csak olyan formában, szinten és módon engedi magához közel, illetve, kebelezi be, amilyen szint számára a profitáláshoz – nevezzük a gyereket nevén –, profitszerzéshez szükséges. A manipuláló médiának nincsenek erkölcsi felhatalmazásai vagy felülről erőltetett képviseleti feladatai, nem gonosz, hiszen egyáltalán nincsenek erkölcsei, noha egyfolytában hivatkozik rájuk. Elveszi, amire szüksége van, elutasítja, ami nem szolgálja a hasznát és hatalmát, és kiköpi, amit kimerített vagy elemésztett, illetve, ami nem vált hasznára, vagy hasonlatossá hozzá. Szemben a manipulált médiával, mélyen belenyúl a művészetek belső kiválasztásába, összekever és átrendez, a művészetek működési területénél és működési lehetőségeinél jóval szélesebb és hatékonyabb terepen átmossa azt, amit kiszedett, a maradék számára nagy süllyesztőket tart fent; emezeknek kiválóan működő emelőszerkezeteket, melyeket a görög színházak bátran megirigyelhetnének, a deus ex machina soha nem működött hatékonyabban, és nem voltak a masinán akkor sem ragyogóbbnak feltűnő jelmezes istenek.
   


   Amíg a manipulált média idejében egy író például szégyellt volna alacsony színvonalú szórakoztató műsorokban fellépni, és joggal, hiszen nem csak a pályatársai ítélték volna el, hanem az olvasói is, addig ma élénk a tülekedés a reggeli műsorokba, a beszélgető-adásokba, a talk-show-kba kerülésért. Amikor az új média hajnalán egy költő beült a szenzációhajhász riporter korához képest már remekül be- és megrendezett show-jába, még mindenki megmosolyogta. Pár nap múlva, amikor ez az író utcahosszal előzte meg ismertségben, népszerűségben és később elismertségben a nála mélyebb, jobb, és a szakmai megítélésben addig előtte álló alkotókat, akkor mindenki érezte, hogy más idők jöttek el, és hogy baj van, a szolidaritás itt valahol véget ért, és már nem a teljesítmény vagy a színvonal a gazda, hanem a média fényes masinériája.
   
   Ma nem a teljesítmény dönti el a médiában – így a teljesen manipulált közvéleményben sem – a művész és műve értékét, hanem a hasznosíthatósága. Lehet-e belőle szenzációt csinálni, nézőket vonzani vele a képernyőre, olvasókat, akik a színes oldalakon a fedetlen keblek és el nem hantolt hullák, sikkasztó bankárok és derűsen mosolygó pedofilok között valamiért őrá is rápillant, magyarán: föl lehet-e nyomni a sztárság valamilyen, alacsonyka vagy közepes fokára. Ma az a kiadó gazdagszik meg, aki kellő tőkével rendelkezik, és a metrók tárlóiban, óriásplakátokon, vásárolt sztármagazin-oldalakon hirdeti kiadványait és népszerűsíti a szerzőit, az a rendező válik híressé, akinek a filmén röhögni lehet, és kurvára (átvett szóhasználat) világtrend a történet, a művészfilm mint lehetőség lehetetlenségnek és elavult formának tűnik, és sorolhatnánk. Egyáltalán, ami nem könnyen ehető, az már el sem kerül az olvasóhoz, nézőhöz… Abban a világban, ahol a bemondók és műsorvezetők, bugyuta kérdezz-felelek játékok vezetői és valóságshow-k szereplői a sztárok, gőgicsélő amatőrök a ma még csak megasztárok, holnap már gigasztárok, ott nagyon nehéz a művészetnek, művészeknek labdába rúgniuk. Két lehetőségük van: vagy felveszik a versenyt, és megpróbálnak médián belülre kerülni, némiképp az udvaribolond, illetve az ütődött rokon szerepkörében, vagy kimaradnak, lemaradnak, elmaradnak, elhallgatódnak, nem választódnak ki, nem kapnak ösztöndíjakat, nem kapnak díjakat, nem kapnak teret, terepet, levegőt és létfeltételeket…
   
   Ragozhatnánk. Most akkor mivel árt többet a média? Azzal-e, ha törődik a művészettel, vagy azzal, ha nem törődik? Talán a két nap elteltével közelebb kerülünk ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásához is.
   
   
   Kapcsolódó:
   
   Csokonai Irodalmi Napok - Hévíz 2004.
   
   

   http://www.csokonai.org
   http://www.szinhaz.hu/kolibri
   *
   Képek: Gergely Edit http://www.maganterulet.tk
   

2004-10-17 20:17:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Kamuti Jenőnek
Az „ezüst-herceg” közben orvosi diplomás lett, kitűnő sebész vált belőle, a MÁV kórház igazgatójaként lett (aktív) nyugdíjas. A sport terén, pedig Magyarországon elsőként UNESCO Fair Play-díj kitüntetésben részesült. A napokban a Nemzet Sportolójává választották. Hihetetlen – 80 éves! – Kadelka Lászlótól
[ Archívum ]
[ Keresés ]
Március 15

Köböl Vera - Pillanattöredékek

„Nyolcvanasok”

Az élet rejtélyei, Hindu bölcsességek

Eötvös 75

Feketén-fehéren

Kálmán György 30 éve halt meg

A mozdulat varázsa

Artisjus Irodalmi Díjak

„Katkó hátborzongatóan jó volt!”

Vak Randi egy könyvvel

Kettős élet - vagy mégsem?

Bajza József 215 éve született

Sorsok írják a történelmet

Történelem és legenda az otthonkeresésről

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]