Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Csatárok
[ Kolibri Színház ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2019. október 18. péntek    Mai névnap(ok): Lukács a - a - a
Díszlet az egész világ
A valós és a színpadi tér elemei
A Magyar Látvány-, Díszlet- és Jelmeztervező Művészek Társasága, valamint az International Desing Center a VAM Design központjában (Bp. VI. Király u. 26.) kiállítást rendezett tizenhárom díszlettervező alkotásaiból. A tárlatot Csáki Judit újságíró és Kulka János színművész nyitotta meg.

 
Vincze Miklós okl. építész, belsőépítész, formatervező és színházbarát házigazdaként köszöntötte a megjelenteket abba a csodálatos – nagy belmagasságú – pincelabirintusban, amit az Isten is kiállító térnek teremtett. Talán nem véletlen, hogy a megnyitóra színházi kritikust és színészt kértek fel a rendezők.

Kulka János megnyitójában idézte a világhírű rendező, Giorgio Strehler levelét díszlettervező barátjához, Luciano Damianihoz.

’’Nyilvánvaló, hogy egy díszlettervnek az a legfontosabb „feladata”, hogy „használható” legyen. Hogy felhasználásának számtalan módja alkalmas legyen arra, hogy akciókat, mozdulatokat és mindenekelőtt figurációkat „sugalljon”. Ilyen szemszögből a szcenográfiának van egy olyan speciális jellegzetessége, amelyet nem mindig, jobban mondva sosem hangsúlyoznak eléggé. A szcenográfia nem pusztán „esztétikai”, vizuális tényező. A színészek és a színészekkel együtt a rendező egyik legizgalmasabb és sokoldalúbb „eszköze” vagy, legalábbis annak kellene lennie. A színpadkép, a kellékek és a tér, a színész, a szó, a gesztus és a mozgás között állandó „kölcsönhatás” van. Az egyik sugall valamit a többinek, a többi pedig „használja” és meghatározza amazt. A „játéktér” nem „születhet meg” másképp, csak a drámai akcióval együtt, nem születhet meg, csak a próbákon, napról napra módosulva és módosítva mindent, ami a színpadon történik.
Harcunk a régi beidegződések ellen, a harc az idővel és a pénzzel még mindig elsődlegesebb a színházi előadás e „dinamikus” koncepciójánál: egy olyan előadásénál, amelyet valamennyien együtt, a színpadon hozunk létre. Még mindig azért harcolunk, hogy „ meglegyen” a díszlet, harcolunk az utolsó próbanapokért, és az egyik legnagyobb baj az, hogy kénytelenek vagyunk mindebbe még mindig belenyugodni. Bizonyára ebből adódik szembetűnő bizonytalanságunk, amely állandó, utólagos módosításokra késztet bennünket, még a próba utolsó óráiban is, szinte még akkor is, amikor a közönség már ott ül a nézőtéren.

Kulka János - Csáki Judit
 
Csáki Judit megnyitója:

Kezdhetném azzal, hogy az összes színikritikus nevében hamut szórok a fejemre, amiért rövidebb-hosszabb írásainkban rendre háttérbe szorul a díszlet és a díszlettervező; amiért nincsenek igazi szavaink a színházi térre. Nem szórok hamut most mégsem; részint mert nem is gondolom teljesen igaznak ezt az állítást, részint mert most éppen a színházi térről beszélnék inkább.
Milyen a jó díszlet? Kihasít egy darabot a színpad tátongó feketéjéből, vagy Brook „üres teréből", hogy fizikailag bekerítse az előadást? Vagy megsegíti - látványban, hangulatban - a rendező értelmezését, szándékait? Netán egyenesen elmeséli azt? Vagy -mint az előadás társrendezője – dimenziókban, arányokban, formákban, anyagban egyszerűen odateszi a színpadra a saját értelmezését, hadd dobbantson onnan a rendező.

 
É. Kiss Piroska Szlávik István
 
É. Kiss Piroska: A díszlettervező dolgozószobája
 
Ebben a pincelabirintusban mindegyikre látunk példát; miközben leginkább arra látunk példát, mennyire sokféle a színházi díszlet. Amikor tegnap itt bóklásztam a díszletelemek, makettek között, arra jöttem rá, hogy bármit „csinál" is egy tervezett tér egy produkcióval, a díszlet igazi helye a színpad, mivel persze távolról sem azt akarnám mondani, hogy itt, ebben a sok szempontból igazán izgalmas, sőt, kifejezetten teátrális térben ne lennének jó helyen ezek az „előadás-emlékeztetők", merthogy nagyon is jó helyen vannak itt, úgymond igazi és nem akármilyen bútorok között. Hiszen ezek a bútorok is teátrálisak, a színház, pontosabban a díszlet és a funkcionalitás metszéspontján születtek: aki ilyesmit vesz, nemcsak használni, hanem nézni (és/vagy mutatni) is akarja, és ez teljesen rendben van, hiszen a díszlet is erre szolgál használatra és mutatásra.
Azért mondtam mégis, hogy a díszlet igazi helye a színpadon van, mert a díszlettervező - kétség sem fér hozzá - képzőművész és színházi alkotó egyszerre. Műalkotásai a színpad speciális terét követelik maguknak, az egyéb járulékos elemekkel, színészekkel, fénnyel, zenével együtt.
Nyilván ezért történt, hogy amikor előzetesen megnéztem az itt kiállított díszleteket - egy kritikus-kollégámmal együtt sétálgattunk a félkész kiállításon -, sokszor nem ismertem rá az előadásra, mert az én vizuális memóriám ezekkel a bizonyos járulékos elemekkel együtt rögzíti a díszletet is. Hiába láttam háromszor is az Operaház fantomját, eléggé sokáig törtem a fejem Kentaur öltözőjét nézegetve, honnan is annyira ismerős. És amikor beugrott sokára, amúgy -, akkor persze rögtön tudtam, melyik jelenetben játszik az óriási íróasztal is, kik ültek mögötte. De ugyanígy nem ugrott be Horesnyi Balázs szivárványszínűre pingált díszlete a King Kong lányaiból, csak amikor már odaképzeltem mögéjük az öregeket és a lányokat. De mielőtt bárki arra gondolna, hogy íme, a kritikus arra sem emlékszik, amit lát, elmondom, hogy ha valami varázs-szerkentyűvel a fordítottját idézné elő valaki - tehát a színészeket a díszlet nélkül -, arról sem ismerném föl az előadást. Csak a kettőről, illetve a mindről együtt.

 
Romvári József Ruttka Andrea
 
 
Ha már az emlékezetről beszélek, el kell mondanom, hogy ez a kiállítás, minden örömteli, játékos és a honi díszlettervezés meggyőző nívóját mutató vonása ellenére mégiscsak tartalmaz egy szomorú, vagy inkább elégikus vagy melankolikus aspektust is: az elmúlásét. Miközben mindannyian, akik színházzal foglalkozunk, tudjuk, hogy a színház illékony és múlékony valami, ezek a makettek és díszletdarabok többségükben arról beszélnek: valami volt, ami már nincsen. Mert hiába, hogy én, mondjuk, sosem felejtem el a Bárkában játszott Amalfi hercegnő sötét és kietlen fémlapos világát - Csanádi Judit makettje is látható itt -, ez a nem-felejtés, ez velem múlik majd el, ez a makett, ez ma már mementó. Nincsen rendben az sem, hogy nincs szervezet, intézmény, amely érezné és érvényesítené ezzel kapcsolatos felelősségét.

 
 
 
Számos művész számos díszletét -tervét, fotóját. Makettját, darabját - láthatjuk itt. Markáns névjegyeket - hisz ha a konkrét előadást ki is ejti olykor az emlékezet, a tervező jellegzetes világa megmarad, és összetéveszthetetlen. Nem véletlen, hogy amikor a színházban fölmegy a függöny (már ahol van), az ember csak úgy megrősítésképpen nézi meg a színlapon a tervező nevét - és szinte mindig először azt -, hiszen a látványról legtöbbjükre általában rögvest ráismerünk. Ez szerintem jó. A magyar színházművészet útkeresésében, megújulásában, vagy éppen kitaposott útjainak "feljavításában" a rendezõk, a színházcsinálók, mi több, a játszó színészek legfőbb szövetségese a semmiből alkalmas teret készítő díszlettervező.

 
Kentaur ...és a díszlete
 
Albert Györgyi Vincze Miklós
 
 
Szerintem ez is jó. Aki alaposan megszemléli ezt a kiállítást, és felidézi színházi élményeit - mondjuk, Khell Zsolt rozsdás masinériáiról eszébe jut a kaposvári Megbombáztuk Kaposvárt, vagy Khell Csörsz rejtélyes fémspiráljáról a Katonában játszott Szent György és a sárkány, vagy szinte bármi más, ami itt látható -, az nagy dolgoknak jöhet a nyomára. Egyrészt annak, hogy a színház megújításában, kísérleteiben a díszlettervezőn nemhogy nem múlik semmi, de a folyamat élén áll, másrészt annak, hogy az a bizonyos mozgó-beszélő valami, amit mindközönségesen színésznek hívunk, animálja, életre kelti, hatáselemeiben megmozdítja, ilyenformán valahogyan mégiscsak emlékezetünkbe kopírozza azt a másik valamit, amit pedig díszletnek hívunk.

 
 
 
 
A kiállítás megtekinthető: 2004. május 05-ig
Hétköznap 10-18 óráig és szombaton 10-14 óráig

Fotó: a szerző

[ Kadelka László ] 2004-04-15 11:02:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
[ Archívum ]
[ Keresés ]
X. BÁBU Fesztivál

Bach-versenyművek a Capella Savariától

Emlékezzünk együtt Kara Tündére!

Vitáktól zajos forró fesztivált zárt Velence

Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Halasi Imre a Barlangszínházban rendez

Születésnapi levél - Fekete Péternek

Pataki András - A mű örök mementó

Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]