Motorral - Gyergyóból                 Gergely Edit    Anyámék motorútja, 1976-ból. A csekélyke tartalmú „jó fiókból” legszívesebben eléjövő emlék, a lakkozott bébifelvételek mellett, talán után. Ahogy a gergelyek történetéhez szortírozza a fotókat, mióta csak emlékszem kihullatja a apám családjához kötődő felvételeket, leválasztja mirólunk a vérvonal gergelyes ballasztját. Ám itt, az esztergomi-motorúton készült, sisak alóli mosolypárból nem ollózza külön a magáét, a maga ügyét, maga örömét, életét, múltját - a város céliránya még egybetartja őket.        Ez jut azonnal eszembe Esztergomról.        A kötődő emlékekről tételesen igen kevés mozzanat. 1976-ban két éves vagyok, már nagyanyám sem él, hogy újra meséltethetném vele, hogyan viseltem szüléim esztergomi portyáját. Nagy lehetett az izgalom, mindenesetre. Számomra, egymagamban, ez nem ennyire érzékelhető: szinte legyintésre méltóan „túl laza” diktatúrát jelez, ahogy akkoriban még kétévente menni lehetett külföldre. Felcseperedve kizárólag határon belül. Bezárólag.        Anyám emléke Esztergomról. Ha megkérdem, „csodás volt!”-ban kapja össze. Ez a csodás különben anyám szóhasználatában, ki nem tudná, a szuperlatívusz. Az esztergomi felsőfokot nem köríti részletek ecsetelgetése. Nem maszatolja szét előbuggyanó részletezgetés. Ezt a felsőfokot csönd köríti. Anyám néma, boldog, női magánnosztalgiája.        Tudok egy őszi délutánt, mikor beburrog a Hargita aljáról egy 350 köbcentis Java, végigüget málházott farával a királyvárosi utcákon, beparkol némi plusz körök és vidéki ügyetlenkedés után a dóm elé. Aztán a 39-es apám, meg az 50-es anyám fellépdel a lépcsőkön. Kézen fogva. Anyám a kalandvágytól kipirultan. A letekert kilométerek korábbi földrajztanári ambícióit is igazolják, de ennek nem engedi át magát. A korábbi, az a hirtelen kétgyerekessé avató családanyaság előtti korábbi-ság. Ez a korszak most zárul le, és nem jár panasszal, sopánkodással, megbánással naná! Az én drága kicsi fiatal anyám el van varázsolva.        Hát ez csodáááásssssssshhhh. Az oszlopokat bámulja hátracsukló fejjel, alóluk aprón, tótágasként már - rajtuk túlhaladva. Azonnal mond egy imát is odabent. Apám, „turistaként”, megkönnyebbülten vonhatja ki magát a szenteltvízbe nyúlás és tán a térdhajtás ceremóniájától is. Bátran belépve, civilként ad hálát. Be’ jó, hogy kibírta a „motorka” – gondolja. Meg azt, hogy otthon bizton mindenki jól van. Jucimama vigyáz ránk, a kislányaira, s egyébként is hazatelefonálnak majd újból, amint csak tehetik.        Kimászva a toronyba előbb hosszasan elnéznek Keletre, onnét döccen ki szemükből a pásztázó panoráma. Aztán le az alagsorba. Vásárolnak képeslapokat a sírboltról. (Megvan ma is.) Forintokat összeszámlálgatva meleg cipót egy közeli pékségben. Foszlós. Fehér. Magyar. Pislogva csipegetik, mint két madárka.        *********        Gergely Edit író, költő, újságíró - 1974-ben született Gyergyószentmiklóson. Bölcsészetet tanult Kolozsváron, foglalkozott színészettel és képzőművészettel. A gyergyói helyi televíziónál dolgozott, jelenleg a Krónika című napilap munkatársa. A terasz.hu erdélyi tudósítója. 1994-ben tűnt fel a Romániai Magyar Szó meghirdette Előszoba pályázaton. Első kötete - Üzenet lélekdoktor szeretőhöz. Hangvétele - a szakemberek szerint - az erdélyi posztmodern költői áramlat egyik lehetséges változata. Folyamatosan publikál magyarországi irodalmi lapokban. Prózakötete 2004. év folyamán várható.