Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

A kék madár
[ Vígszínház ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2019. március 23. szombat    Mai névnap(ok): Emese, Emőke a - a - a
Zalán Tíbor - ez, az
Zalán-vallomás Esztergomról, Fekete J. József a Papírváros 2-ről, válogatás a Teraszon megjelent Zalán-anyagokból.


   
   Mi jut eszedbe Esztergomról? - Zalán Tibor
   
   *
   Zalán Tibor író, költő, drámaíró: 1954-ben született. Szakmája szerint magyar-orosz szakos tanár. Volt a Kortárs versrovatvezetője, a Szivárvány társszerkesztője, a Kelet főszerkesztője, a Kortárs Könyvkiadó sorozatszerkesztője. 1996 januárjától dramaturg a Kolibri Színházban. Tanít az Iparművészeti Egyetemen, valamint a Théba Művészeti Szakközépiskolában. Óbudán él, két gyermeke, Sára és Judit. Megszámlálhatatlan kötet, irodalmi díj és elismerés birtokosa.
   Az Új Forrás (a megye irodalmai lapja) folyóiratban is, könyvsorozatában is megjelentette amerikai naplóját Amerika, körülírások, munkapad címmel.
   Megnyilvánulásai, formabontó líra váltásai, szókimondó tiszteletlenségei rendre vihart kavart(n)ak az irodalmi életben.
   

   
   Interjúrészlet:
   

   - Mindig csapatban, a kezdetektől csapatban mozogsz. Csapatban kisebb az esélye az alkotóra igen jellemző időszakos beomlásnak, a depressziós hónapoknak. Tudatosan szervezted így az életet?
    - Tévedsz, igazából soha nem voltam csapatember. Valaha vezér nélküli hadvezérnek titulált egyik kritikusom. Időről-időre mellémszegődtek emberek, akikkel szerettük egymást, de épp nem tudtam vállalni a csapatokat. Még társaságot is alapítottunk egyszer, de nem voltunk csapat. Minarik Edének igaza van, kell egy csapat, de én nem vagyok Minarik Ede. Nekem nem kell. Ha körülnéz az utóbbi húsz év nagy csapatszerveződései, -játékai között, véletlenül sem találod a nevemet. Szerkesztettem Szivárványt, Keletet, Új Látószöget, beszéltető-teázó-estjeim vannak a Kolibri Pincében, zenés beszélgetéseket tartunk Huzella Péter barátommal általános iskolás gyerekeknek a Petőfi Irodalmi Múzeumban. De csapat, csapat az nincs, és nem is lesz. Akkor már inkább depressziók és időleges beomlások. Tudok én vigyázni magamra, illetve megszoktam, hogy felálljak, és leporoljam a ruhámat.

Zalán

    - Azt hiszem, az a természetes, ha bizonyos idő után vált az ember. Jól esik, vagy sem, fogja magát, elmegy. Vagy kihúzzák a talpa alól a szőnyeget, mert már sokat ácsorgott azon a helyen, seggre huppan, feláll, arrébb megy. Az irodalmi folyóiratok helyzetét és állapotát én nem látom ellehetetlenültnek, sőt. Ennek ellenére, nem gondolnám, hogy vissza kellene mennem szerkeszteni valahova. [...] Tehát, nem csalódottságból mentem a tévé irányába, hanem egy felkérést vállaltam el. Úgy gondoltam, sok hasznos és érdekes dolgot tudnék ott csinálni. Talán azóta mások is így vélekednek erről. (Az interjú teljes szövege)
   
   Zalán Tibor
   

   Esztergomi anzix
   
   1.
   Minden évben eljön az ősz, és én minden évben onnan tudom, hogy ősz van, ha máshonnan nem tudnám, hogy Sasvári Gábor barátomékhoz elvonulunk – elvonulunk mi, a barátok, úgy családostól – Esztergomba, gesztenyét szedni. Odafelé megállás Pilisvörösvárott az Emil cukrászdánál, ki kávé, ki krémes sütike, ki semmi, csak dühöngés a fölösleges várakozás miatt, de azért mindig van megállás. Ez a gesztenyeszedés fenn a hegyen nem olyan elhamarkodott dolog, mint amilyennek így látszik, nagyon is átgondolt: a nők, feleségek és gyermekek (Ági, Csilla, Gabi, Irén, Sára, JuditĽ), rendben valóan szedik a hatalmas terület hatalmas fái alól a gesztenyét, mi, férfiak, Jankovics tanár, Márton János, Huszka doktor (ő néha eltöri a lábát és nem ezért szeretjük) meg én, légpuskával célba lövünk az erdészház mögött; egyre több pálinkával a belünkben és egyre kevesebb kárral a céltáblákban. Aztán, ha elég gesztenye gyűlt a nők szorgos vödreiben, hatalmas ebéd-vacsora, szarvas, vagy őz, vagy liba, vagy malac, mikor mi, rettenetes zaba mindenképpen, esteledés, kigyúló ég a gesztenyefák fölött. Le a hegyről a Sasvári rancsra a vár tövébe, ahol Erzsi asszony még mindenféle traktával igyekszik visszatartani a hazafelé mozduló végtagokat, több-kevesebb sikerrel.
   

Balassi - Esztergomban
   2.
   1994. Balassi-évforduló Esztergomban. Halálának a négyszázadik évfordulója. Születésének a négyszáznegyvenedik. Nekem százak nélkül a negyvenedik. ’54-ben születtem én is. Meghívnak a tudósok közé, beszélnék a szobornál, valami ünnepi félét. A szerűt. Jankovics tudóssal a Ria panzióban lakunk, egyikünknek is kicsi szobában; forgalmas az életünk, kerülgetjük egymást és az unikumos üvegeket. A várost felveri a tudós nők és férfiak, de leginkább az egyetemista és főiskolás fiatalok ünnepi zaja. Jönnek és mennek, ahogy illik ilyenkor, fel és alá. Tanácskozások, előadások, kirándulások – én leginkább a Ria panzióban ülök, és készülök a beszédemre. Vagy fekszem, készülök az előadásomra. Leginkább nem jut eszembe semmi, azon kívül, hogy lehetnénk mi egyidősek is Balassival. A halálban. Meg ilyesmi. A számmisztika összeköt. Önkényes kötés. Kényes kötés. Pár napba telik, míg egy oldalnyi szöveget kipréselek magamból. Szavanként. Félszavanként. A Balassi-szobornál sokan, a domb alján sokadalom, ott állnak a lányaim is, Judit és Sára az anyjukba, Csillába kapaszkodva, beszél az öregük, Balassiról vagy magáról, máról vagy Balassiról. Büszkének látszanak. Négyszáz éve ettől a helytől pár száz méterre, azóta más ország Párkányán, három napon át szenvedett seblázban a költő, és szólongatta az Urát, hogy szólítsa végre magához. Szél fúj, emlékszem, a beszéd alatt végig fúj a szél, lobogtatja a papírt, a hajamat, kabátom két szárnyát fel-felkapja, viszi a szélĽ
   

   
   „Ügyesen szétgondolt olvasat”
   
   
Zalán Tibor: Papírváros II. (Eltévedve).
   Kortárs Kiadó, Budapest, 2002
   
   
   Aki berzenkedik a nemi élet irodalmi alkotásban való megjelenítésétől, az előbb vegyen néhány leckét a (távol)keleti irodalmakból, vagy akár a középkortól indulva Rabelais Mestertől, és ezt követően kezdjen csak bele Zalán Tibor regényébe; akit bántanak a nemi szerveket a nevükön nevező kifejezések egy szépirodalmi szövegben, az inkább kezébe se vegye ezt a könyvet; aki pedig kedveli a több szinten strukturált, „ügyesen szétgondolt olvasat”-ot nyújtó, vegyes műfajú, artisztikus prózát, az lehetőleg olvassa el ezt a könyvet.
   A regény egy naplóval kezdődik, amely magán viseli a szerzője javításait, kihúzásait, s egyfajta talált tárgyként működik a szöveg egészében: rövidre fogva, stilizálatlanul beszéli el a naplóíró (fiatal) nő találkozását, majd hónapokig tartó szenvedélyes szerelmét egy magánál jóval idősebb, gyanús egzisztenciájú férfival, el egészen e szerelem gyümölcsének elvetéléséig, miközben az egész történetre rávetül a lány folyton részeg, kegyetlenkedő, lánya megerőszakolását is megkísérlő apjának fenyegető árnya, mindaddig, amíg lassacskán ki nem úsznak a történetből, a napló helyébe egy újabb „talált tárgy”, egy dilettáns novella kerül, amit a „megtaláló” ugyanúgy szétír, mint a naplót.
   

   Zalán Tibor regényének prózai vonulata a beszédmódok váltakozása ellenére is a naplóban kifejezésre jutó folyamatos tudatfolyamként jelenik meg, elbeszélőközpontú, vallomásos (napló!) jellegű epikai világa egyfelől anekdotikus élményekből táplálkozva duzzad, másfelől pedig remekbeszabott novellákat olvaszt magába, s ez a tudatfolyam mindvégig az eltévedést, a bomlást, a kimerülést, a leépülést, a halál felé vágtázást tematizálja. A saját életének „naplóját” elbeszélő második személyű megszólaló éppen a detoxikálóból hazafelé tartva vívja küzdelmét a kocsmák csábítása ellen, őt kíséri a regény első felének egyetlen nevesített szereplője, Atma, a kóbor kutya; míg az alkoholista apa terrorja alatt élő lány és a regény többi szereplőjéhez hasonlatosan a létbizonytalanság peremére sodródott barátja úton-útfélen üzekednek. A szöveg narratív szerveződése során megjelenik egy első személyű szólam is, amelynek beszélője egyebek között a volt Jugoszlávia és a volt Szovjetunió képmutató valóságát megidézve a kulturális kiküldetésben szerzett anekdotikus élményeit adja elő. Az első és a második személyű megszólalás tulajdonképpen ugyanannak a szerzői szerepkörnek a hangja, vagyis a különböző személyek hangját a saját hangjából orkesztrálja, „az én és az ő egybemosódását az elbeszélő perspektívát egymáson való átjátszása eredményezi”, így a szerzői funkció(ka)t és az empirikus (implicit) szerzőt csupán időbeli eltolódás választja el egymástól a történetben. A végső soron mindentudó elbeszélő szövegének törései nyomán az elbeszélői pozíciók időben, helyszínben, nézőpontban cserélnek helyet, így megtörténik, hogy ugyanazt az eseményt más szemszögből átélve fogalmaz meg, szövegmutációkat hoz létre, s ezáltal maga az esemény is megváltozik, sőt, az elbeszélő arra a szabadságra is ragadtatja magát, hogy a befejezetlenül hagyott epizódhoz, elvarratlan történethez lehetséges befejezési paneleket kínál fel.
   A szöveg szegmentálását a bekezdések lecsúszó tördelése, a prózába illesztett dialógus szedése, illetve egyéb tipográfiai elkülönböződések is jelzik. A grafikai látvány nem töri meg a könyv breviárium-jellegét, az empirikus szerző ugyanis saját élményanyagát értelmezi benne, folyton visszakanyarodik és visszatér, ennélfogva akár másmilyen olvasata is elképzelhető, mint az első oldaltól folyamatosan a 295-ig haladó, amit bizonyít az is, hogy ez a logikusan kusza regényvilág az előző és a majd rákövetkező kötet ismeretének hiányában is bejárhatóvá lesz.
   
   A szójátékokkal - pontosabban a szavak rejtett értelmét kereső kísérletekkel - tarkított asszociációs mondatfüzérekből kibontakozó egyik történet egész éven át tartó történés, a másik, vele párhuzamosan futó pedig jó, ha fél nap eseményeit átfogja, de közben állandó rezgésben tartja a beszélő gyermekkorától a dicstelen jelenéig ívelő asszociációs ívet. Természetesen „minden csak fikció, az önéletrajz is” - szögezi le az első személyű beszélő, az alkoholista építész.

Róla csak ennyi derül ki: alkoholista és építész. Aztán a 256. oldaltól hirtelen, a mintegy nagy kijózanodás után tisztuló agyból nevek is előbukkannak: Szabó Simon főiskolai tanár, aki novellahős, modellje és egyben megalkotója Máté, a halott barát, majd Dormán Flóra, Szabó Simon Pesten élő kedvese, az első személyű elbeszélő alkalmi szeretője, jelenleg pedig az a nő, aki igyekszik őt kirángatni alkoholizmusából. A megvilágosodást Máté dilettáns elbeszélése váltja ki, amit az elbeszélő párhuzamosan olvas és kommentál, közben újra átéli az életrajzi ihletésű szöveg cselekményét.
   
   A regényben a napló mintájára vendégszövegként szerepeltetett elbeszélésrészlet, Máté születendő, de a szerző halálával elvetélt regénye (?), prózája (?), valóságlenyomatú naplóregénye (?) tulajdonképpen az egyik szerzői funkció látószögének szövegszerű megjelenése, némi magyarázatot is ad a regényszereplők névtelenségére, akik éppen ebben a betétben nyernek ideiglenes megnevezést.
   
   „Kezdek kicsit belefáradni a hős és a szerző közötti distinkció állandó megképzésébe” - írja, jelezvén, hogy a regényírás számára tulajdonképpen nem egyéb, mint az életrajzi-anekdotikus történet szöveggé idegenítése, miközben a legnagyobb feszültséget az az igyekezete gerjeszti, hogy az elbeszélt (tragikus) történet kellően elidegeníthetővé váljék az elbeszélő énjétől, hogy a regénybe írt élet műalkotásként is funkcionáljon. A Zalán-regény beszélőinek lét-világát a szex, az alkohol és a monológ határozza meg. A három közül a legeredetibb az írónak a szex iránti viszonya: nemcsak hogy nem kertel a leírásokban, hanem szemernyi modorosságot sem tapasztalunk nála abbéli tevékenysége során, hogy a szexet a hősök biológiai és pszichés életének alapvető meghatározójaként ábrázolja, s ennek megfelelően a szövegvilág oszlopos meghatározójává tegye. „Szerintem akkor lehetne tényleg bővérű, korrekt és mélyen gondolkodó irodalmat csinálni, ha a szexet komolyan vennénk” - jelentette ki egy beszélgetés során Ménes Attila, és e feltételezése Zalán Tibor regényében be is jött: ő komolyan vette a szexet, a gyönyör oldalaival párhuzamosan megírta a kín oldalait is, műve bővérű, korrekt és mélyen gondolkodó. A szex elbeszélhető, hiszen egy eseménysor, ennélfogva epikus (dramatizálható) téma, ami a Papírváros második részében nem a rózsaszín baldachinos sejtelmesség sablonjai alapján, se a pornófilmek forgatókönyve szerint (franciázás, elölről, majd hátulról.) kerül ábrázolásra, hanem gátlástalanul, azt a szerencsétlenkedést is egyenesben ábrázolva, amit a gátlások közt élő egyén produkálni képes egy-egy légyott alkalmával. A fő kérdés, hogy az eseménysor miként áll szövegként össze, illetve a történet miként szálazódik szét szöveggé. Ha ebben a mesterségben rokonait keresnénk a Papírvárosnak, akkor az utóbbi időben a többsíkú történetértelmezést és több műfajú egybejátszást Bozsik Péter, a szex történetalakító szerepét pedig Cserna-Szabó András és Hazai Attila munkáiban találhatnánk meg.
   
   A végső kérdés, hogy mi van a papírváros papírdrapériái mögött? Egy biztos, ott van a radikális eklektikával megalkotott „lassúdad” regény, a narráció „iszonyatosan lassú, vállaltan vontatott módja”, amelynek formai-stiláris jellemzői ugyan az avantgárd és a neoavantgárd prózákra emlékeztetnek, de a vendégszövegek és a heteronóm textualitás nyomán miért ne emlékeztethetnének a posztmodernre is; vagyis minden hasonlóság ellenére elkülönböződnek a korábbi modellektől, és Zalán Tibor prózájaként kiválóan működnek. Persze nem olyan könyv, ami minden olvasó tetszését elnyeri majd - ilyen könyv nincs is -, ellenben aki megkedveli, az egy kicsit szerelmes is lesz (vagy már volt) a Zalán-féle prózaírásba
   
***    zetna
   KAPCSOLÓDÓ CIKKEK:

    Szabó Géza: Zalán Tibor a Korunk Stúdióban (Kolozsvár)
    Egyszer aztán érkezik a friss lapszám, amelyben 15–20 oldalt szentelnek az én nyilatkozataimnak, és egymás után vágják: jó gyerekek – szarháziak, imádom őket – dilettánsok, szemetek – ilyennek kell lennie a irodalomnak stb. (hosszasan gurgulázó nevetgélés a teremben) Néztem, néztem az összeállítást, és megállapítottam, hogy egyet elértünk: most már akármit csinálnak, nem gondolja senki, hogy én állok a háttérben.
   
    Születésnapi levél - Zalán Tibornak Írni negyvennyolc évesen is szabad…(Balogh Roberttől)
   
    Szabó Géza: Helyszíni Kolozsvárról
    Pozsony Ferenc, a KJNT elnöke üdvözli az összegyűlteket, Huzella Péter Kossuth-díjas zenészt, Zalán Tibor budapesti írót, költőt és Kántor Lajos irodalomtörténészt, a Korunk főszerkesztőjét
   
    Karafiáth Orsolya: Csak ülünk és hallgatunk (Békés Pál Zalánnál a Kolibri Pincében)
    A Varázslóiskolánál gondolom mindenki felkapja a fejét. Hát igen. Valóban Harry Plágium Potterról lenne szó? Bizony elképzelhető. Rowling asszony ismerte a művet. Békés kiadója ugyanis több, mint tucatnyi angol kiadónak elküldte a lefordított könyvet, többek között Potterénak is. És Rowling története nem egészen úgy fest, mint mi azt a PR gépezet beindulása óta ismerjük!
   
    Szécsi Noémi: JÓ SZELET! (Bárka-est a Ludwigban)
    Majd arról is meggyőződhetek, hogy bár azt hittem Karafiáth művésznő fején egy döglött angóranyúl ül fegyelmezetten, ez valójában egy rózsaszín hattyú, méghozzá a legendás hetvenes évekből.
   
    Zalán vendégségben a Teraszon (első három nap)
    2001. telén a kezdetek ügyetlenkedésével fűszerezve lenyomtunk Zalán Tiborral egy hetes beszélgetést vendégekkel, morgással, némi feszéllyel. Kicsit bonyolult olvasni, mert ez a felszín nem ahhoz a beszélgetéshez készült, a kedves olvasó és az ő megjegyzései, kérdései - sajnálatomra nem illeszkedik "fizikailag", de még így is élvezhető. Úgy látom.
   
   Zalán vendégségben a Teraszon (második etap)
   
    Zalán Tibor: Maradjunk lebegésben (Szervác József posztumusz prózakötetéről)
    Ami a szeretet és a fantasztikum mellett elviselhetővé oldja ezeket a novellákat, az a humor – és ez szintén új, verseitől eddig idegen elem. A Szép József balvégzete című novellában úgy hal szerencsétlen halált szegény Szép József (természetesen hajléktalan), hogy betegre röhögjük magunkat. És még csak nem is érezzük, hogy ízléstelen. Szép József sorsa a balfácánok sorsa, élete nem élet, életből kiválása megváltás, a megváltáshoz jutás pedig olyan nevetséges és szerencsétlen, mint az élethez jutása és az életben maradása.
   
    Zalán Tibor: 70 Vitéz
    Ironizálgat szelíden, és jót vigyorog magában saját magán. (Rajtunk?) Teheti, hiszen az avantgárdok különös emberek. Nem öregszenek. Jól is néznénk ki, ha az élgárda totyogós, orrukat törlő vénemberekből állna. Kik menetelnének akkor mögöttük, ha elöl remegő fejjel élaggastyánok botozgatnának? Mert Vitéz avantgárd, akkor is, ha az avantgárd kiveszőben lévő avítt magatartásforma (Papp Tibor, a párizsi guru definiálja az avantgárdot magatartásformaként) sokak szerint, az utolsó dinoszauruszok egyike, akik méltósággal várnak a nagy meteorit-becsapódásra.
   
   
   
   

2004-02-25 07:00:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Kamuti Jenőnek
Az „ezüst-herceg” közben orvosi diplomás lett, kitűnő sebész vált belőle, a MÁV kórház igazgatójaként lett (aktív) nyugdíjas. A sport terén, pedig Magyarországon elsőként UNESCO Fair Play-díj kitüntetésben részesült. A napokban a Nemzet Sportolójává választották. Hihetetlen – 80 éves! – Kadelka Lászlótól
[ Archívum ]
[ Keresés ]
Március 15

Köböl Vera - Pillanattöredékek

„Nyolcvanasok”

Az élet rejtélyei, Hindu bölcsességek

Eötvös 75

Feketén-fehéren

Kálmán György 30 éve halt meg

A mozdulat varázsa

Artisjus Irodalmi Díjak

„Katkó hátborzongatóan jó volt!”

Vak Randi egy könyvvel

Kettős élet - vagy mégsem?

Bajza József 215 éve született

Sorsok írják a történelmet

Történelem és legenda az otthonkeresésről

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]