Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Blikk
[ Shure Stúdió ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2019. március 23. szombat    Mai névnap(ok): Emese, Emőke a - a - a
Banán Klub: Háy JÁnos
November 26-án Háy János a Banán Klubban


   
   A Banán Klub következő irodalmi estje!
   
   Vendég: Háy János
   
   Időpont: 2003. november 26. 19:00.
   
   Házigazda: Szabó Sándor.
   
   Zene: Bródy Béla - Sabada Project.
   
   A helyszínen kedvezményes könyvvásár!
   
   BANÁN KLUB 1039 MÁTYÁS KIRÁLY ÚTJA 13-15.
   A CSILLAGHEGYI HÉV MEGÁLLÓTÓL 2 PERCRE
   www.bananklub.hu
   
   *
   
   12. 17.
   
    Hej barátom, jó barátom, milyen kurva nehéz is élni. Hogy van a csontozat, meg rajta a húsok, és azt beleemelni a hétfőbe, amikor már vasárnap is le volt róla mondva, hogy vesszen inkább. Belecipelni az egészet újra az időbe, s rakni, rakni rá a súlyokat. Görnyedni hatalmas szatyrokkal a kézben, menetelni a többi apukával, a többi anyukával, az anyukák és apukák anyukáival és apukáival, hadd legyen boldog az a gyermek, legalább karácsonykor. Nézni bambán kigúvadt szemekkel a metrón, bele a bamba kigúvadt szemekbe, mintha tényleg ott volna a mellkasunkon egy síndarab.
    Hej barátom, jó barátom, könnyű az angyaloknak, eleve levegőből vannak, s pluszba még minden súlyt rálőcsöltek a teremtményekre. Nem cipelnek fenyőfákat, és nem cipelnek ajándékokat, alapanyagot az ebédhez, csak szórakáznak a fejünk fölött az égen, vidáman parádéznak, mint az arab terroristák repülőgépe. Majd levadásszák az ember fülét. Aztán, ha így, akkor nehéz lesz füllenteni mindenfélét ilyenkor karácsonykor a gyereknek. Hogy például a Jézuska hozza a karácsonyfát, s vitte el tavaly a nagypapát kertésznek a karácsonyfaültetvényre.
    Hej barátom, jó barátom nyakunk behúzva, fülünk sapkával leszorítva, s az angyalok meg suhognak körülöttünk, egyáltalán nem is fáznak, hisz pont olyan hidegből vannak, mint a tél. S mikor mondanánk, hogy ha a lelket megemelnék egy kicsikét, talán ha annyit segítenének, csak legyintenek: lélekből jut is, marad is, meg hogy ebből a fajtából, ami nekünk van, tizenkettő egy tucat, s az égi boltosok ezt most akciósan árulják, mert már nem férnek be a raktárba. Szóval csak legyintenek, kár volna a fáradtságért, s hagyják, hogy süllyedjünk saját poklunkba, ahová a megváltás karácsonykor sem köszön be.
    Hej barátom, jó barátom, ki kukkant be hozzánk tömjénnel telt fazekakkal, ki keni be nyállal a bőrünket, ki lehel meleget a szájunkba, hogy éljünk.

   *
   
   12. 18.
   
   Ma nem nézem meg a horoszkópomat. Nehogy kiderüljön, hogy a kedd a szerencsenapom. Pont egy ilyen szar nap – gondoltam. Milyen lesz akkor a többi, még öt van hátra. A java. Ahogy hajnalban fölkeltem, mindjárt láttam ez most itt az istenek alkonya. Hogy én fölkelek, ők meg leáldoznak. Vagy lekelnek (az égből) és föláldoznak. Mindegy.
    Manapság – különben - iszonyatosan linkek az istenek. Egyáltalán semmivel nem törődnek. Forog, nem forog – neki ez tök mindegy. Mindenről elfelejtkeznek. Egyszer például csak úgy elfelejtették, hogy ők örökéletűek, s mi történt. Hipp, hopp: meg is haltak. Minket meg jól itt hagytak. Mert mi aztán egyáltalán nem tudjuk elfelejteni, hogy nem vagyunk örökéletűek. Egyáltalán nem tudjuk még elképzelni sem, hogy milyen lenne örökké élni. Sőt, még azt sem tudjuk elképzelni, hogy örökké elképzeljük, hogy nem élünk örökké. Valójában a végtelent sem tudjuk elképzelni. Legalábbis, én nem. Itt húsz centivel a képernyő mögött.
    Milyen a végtelen? – kérdeztem este a haveromat, aki fizikát végzett az egyetemen és a fizikában a végtelen olyan, mint nálunk költőknél a jambus, olyan magától értetődő. Hogy esetleg magyarázza el nekem és akkor én is mondok neki valamit, mondjuk a keresztrímről. A haverom nagyon belefogott. Mondta, hogy az a végtelen, amikor nincs vége a dolgoknak, pl. a kozmosznak, meg jött a gömbbel, hogy a gömbnek nincs vége. Csapkodta a kezével a levegőt, hogy hatásosabb legyen, de egy idő után a molylepkék se rezdültek, nemhogy az én agyam. Hallgattam, bambultam a szájába, ahogy magyarázott. Hiába – gondoltam magamban – a lónak is két vége van, mégis megbotlik, a haverom sem a Heisenberg unokája.
    - Tulajdonképpen – mondta aztán kicsit kétségbe esve az értetlenségemtől -, a végtelen az, amikor elfelejtjük, hogy vagyunk.
    - Az? - kérdeztem
    - Pont az – fűzte hozzá. - Szóval nem azt kell elfelejtenünk, hogy nem vagyunk, hanem azt, hogy vagyunk. És akkor minden megoldódik.
    - Hát akkor... - mondtam és beleittam az üvegbe.
   
   *

   12. 19.
   

   Megrótt a haverom, hogy nem történik velem semmi, úgy írok naplót. Hogy én azt hiszem így letagadhatom a titkos életem. Persze az egész áttételesen (mármint a megrovás), üzenve, mert néha olyanok az ember haverjai, mint a rák, nem egyenesen támadják a szerveket. A szerbeket meg egyenesen hátulról. Ebben aztán tisztára olyanok, mint az albánok. Annyira hajtanak a médiára, annyira extrovertáltak, hogy még az én naplómba is szeretnének beszüremkedni.
    Különben, mi is történik velem? Hát persze, hogy semmi. Olyan vagyok, mint a világpolitika: dögunalom. Néha robbantgatok magamban, de hamar megsajnálom az omlott részeket és visszaépítem a romokat. Sajátos parlamenti demokráciában élek, test-lélek, meg más efféle ügyekben, s csak néha engedek teret egy-két diktátornak. Akkor halálkamrába küldöm az agysejtjeim egy részét, meglincselem magamat. Van egy ilyen belső civil szerveződésem, a Klu Klux Klan. Megrontom viszonyomat a szomszédaimmal, felrúgom a különbféle kölcsönösségi szerződéseket, s csak a Mengele nevű rákos fenevadnak adok zöldutat. Aztán végül, mikor ez mind lezajlik, kapitulálok, s teret engedek a bűntudatnak. Szóval semmi, vagy alig valami. De hogy megnyugodjon a haverom is (Peer Krisztián), meg minden kukkoló, íme az én titkos életem:

    Szerda, dec. 19.
    3.45. - szorongásos ébredés. Séta a lakásban: vécé, konyha, gyógyszer be, ágy.
    5.50-ig – kellemes álomképek után kutatás. Sikertelen akció. Viszont minden nyugtalanító emlék előkerül.
    6.05 – kimerültségtől bele egy önfeledt álomba.
    6.25 – állati hülye ébresztőnk van. Egyre hangosabban csörög. Aztán kelés. Ébreszt gyereket. Reggeli. Feleség. Mosogatás. Puszi-puszi. Iskolába. Gyorsan el otthonról. Feleséget valahová autóval. Munkahely. Késve. Két találkozót lemondani. Nálatok? (munkatárstól) A feleségem. Nálunk is. Mi? Végülis.
    12.13 – ebéd. Eu (ebéd után): na ezt aztán nem árulom el, ha ezt is elmondanám, biztosan nem maradna egy morzsányi titkos életem sem. Halálra unnám magamat. Szóval igaz, hogy minden egésztitok most eltörött és csak egy kevés résztitok maradt. De talán ez is elég arra, hogy kitaláljam magamat. Vagy legalábbis találgassak, hogy ki vagyok én.
   
   *

   12. 20.
   
   Na mindegy, üsse kő. Lefülelem magam. Titkos élet ide-oda. Szóval együtt voltam a Peerrel. Vittem haza kocsival, és elmesélte, hogy aki sokáig parkolt a szülőcsatornában, annak már akkor megbomlott a világegység. A születéskor. Hogy onnéttól kezdve teper az ember, hogy szeressék, meg nyalogassák. És biztosan velem is ez van. Én meg mondtam, hogy nem a szülőcsatornában volt a gáz, hanem mikor kijöttem, mert háromszor volt a nyakamra tekeredve a köldökzsinór, a bába meg sehol. Mert én otthon születtem, ilyen klasszikus bábás fölállásban. Ez különben akkor rendkívül korszerűtlen megoldás volt, csak az utóbbi években lett korszerű. Egész gyerekkoromban nem is mertem elmondani senkinek, most meg dicsekedni lehet vele. Milyen jófejek voltak a szüleim, nem a sivár szülőszobában hoztak a napvilágra, hanem a hálószobába, ami tényleg nem volt sivár. Anyám ágya fölött egy 1 méter 50 x 90 centis szentkép lógott, rajta a hegyen pihengető Jézussal, és az egész tényleg olyan valószínűtlen volt, mint maga az igazi Jézus. De vissza a laza bábához és a nyakon tekergő köldökkígyóhoz. A nagyanyám kapott észbe, hogy elpatkol ez a gyerek, valamit csinálni kell. Hozta a szabóollót és elvágta a zsinórt. Hát ez van.
   Az én életem már akkor meg lett lőve - mondom. Utána már nem is kellett vadásznom rá.
    Most okkal gyanakodhat az olvasó, hogy egy ilyen régi történettel akarom elterelni a figyelmet arról, hogy hol is voltunk mi így együtt, és miben rejlik az együttlétünk. Ez egy homoerotikus kapcsolat esetleg, s akkor beszámolhatnék a részletekről, vagy más természetű, akkor viszont elég lenne az eseményt megjelölni. Tudom, az lenne az elegáns, ha nem árulnám el, és megadnám a Peer címét. Hadd élveze a haverom a népszerűséget. De van egy kötelezettség, Karádi Éva (a Lettre Iternationale főnöke) mondta, hogy írjunk erről az eseményről. Szóval a Lettre téli számának bemutatóján voltunk a Műcsarnokban. (Részleteket lásd: Peer Krisztián naplójában)
   Immáron felvetődik a kérdés, hogy pörgessük-e az időt még visszább, hogy honnan mentem a Műcsarnokba és ahonnét, oda honnét? Hogy voltam-e valahol előtte, mielőtt oda, vagy nem voltam sehol. S ha az ember nincsen sehol, akkor ő maga van-e, vagy esetleg nincs? Ha pedig nincs, tehát én nem voltam sehol, korábban, vagyis nem voltam, akkor az egész hülye születéstörténet a bábával, az tulajdonképpen hamisítás? Most valójában mi a valóság, és amikor nem voltam, akkor a világ volt-e valójában, vagy csak akarat volt és képzet? Például voltak-e akkor is események a Műcsarnokban, ha egyáltalán volt Műcsarnok. S az én nemlétező lényem jelenvolt-e ezeken. És a Krisztián (Peer)? Ő hol volt akkor? Esetleg ott. Lehet, hogy a Krisztián akkor is van, amikor nincs? Talán a Krisztián a világ? De hívhatják-e a világot Krisztiánnak. Ilyen nagy dolgot? Azért vannak bennem kétségek.
   
   *

   12. 21.
   
   Na, elmegyek ma a Tüzes íjászba a körúton és veszek a fiamnak egy íjat. Aztán felpattanunk a lovainkra (mert lovas íjat veszek) és nekihajtunk a bűnös városnak, s mint a halálosztó angyalok leszámolunk a gazemberekkel. Szóval beugrok a Tüzes íjászhoz és felfegyverzem a családot. Véget vetek ennek a zsibvásárnak, ennek a protestáns vircsaftnak. A polgári értékeknek, a vagyonvédelemnek, a protestáns etikának, a maxvébernek, meg az angol vécének. Elég volt ebből a toleráns világból. Tovább már nem lehetek elnéző. Bűnszövetkezet leszünk, mi leszünk az ISTENMENTS Kft., mert az igazság nevében dolgozunk a megváltás érdekében. Ahogy illik, a halállal kimentjük embertársainkat abból az életből, amit továbbélni isten ments.
    Megyünk a bevásárlóközpont felé vágtában. Én meg a fiam. A kantárt elengedjük, csak térddel fogjuk a lovat. Ősmagyar szavakat kurjantunk egymásnak: Anyujah! Vatyarnyák! – és megfeszítjük az ideget. Suhan a vessző, vágtat elől az acéltüske. Folyik a vér, vörös lében ázik a Kora, meg az Osan. Retykemetty!! – kiabálok és lövök. Egy fickót nekiszegezek a forgóajtónak. Na most pörgesd tovább az életed, te kisstílű gabonabróker – vetem oda sziszegve, mint egy sziú törzsfőnök.
    Fordultam az ágyban: majdnem kicsorgott a vér a füleimen, amikor felriadtam. Tényleg ezzel kezdem ma a napot, hogy elmegyek a Tüzes íjászhoz a körúton és veszek a fiamnak egy íjat. Utána meg hagyom, hogy jöjjön a többi óra, mint a portyázó magyarok. Leszarják az életemet, úgy felélik, mint a huzat. Térülnek-fordulnak, futamodást színlelnek, aztán egy bozótosból rajtamütnek. És egyáltalán nem tudok úgy tenni, mint az Ottó Augsburgnál. Hogy összeverbuválom a hűbéreseimet és leszámolok a magyarokkal. Tök egyedül vagyok. Egymagamban tipor el az idő. Mert mindenkinek saját portyázói vannak, mindenki egyedül szegül neki az ellenfélnek, mint egy szovjet hős Voronyezsnél, mondjuk egy Vászja nevű. A mellszélessége volt az arcvonal, jobb kezében katyusa, a baljában egy csapkodószárnyas bombázógép. Szemben a németek, a híres Paulus (lásd még Térey könyvét): harckocsikkal, gépfegyverekkel, egy seregnyi harci repülővel. De Vászja nem aggódik: ha harc, hát legyen harc. És Vászja győzött. De az én ellenem nem adja fel. (Hölgyeim és uraim, holnap folyt. köv. a küzdelemnek!)
   
   *
   
   12. 22.
   
   Élő állatok vannak a Parlament előtt. Na, nem úgy, hogy kijöttek a képviselők, hanem igaziak, a betlehemben. Meg van ott három király is, az igaz nem igazi, csak szobor és olyanok – persze -, mintha a feszti körképről jöttek volna le, olyan szittyakirályok. Meg van még ott egy félnótás juhász is, aki ha nem volna szobor, most éppen elharapná a nyelvét. És odaköpné a flaszterra a járókelők elé. Hogy ő ezt a nyelvet beszélte, de mostmár elege lett belőle, használja valaki más, akinek kedve van hozzá. Vegye föl, dugja a zsebébe, szaladjon a traumatológiára, ott keresse, szóval a portán megmondják, ki varr vissza nyelveket. Aztán egy hét és használhatja. És ez még olyan nyelv – olyan ősi, hogy nem is vonatkozik rá a nyelvtörvény. Szóval nem kell kicsipkézni, csezmácskát húzni rá, tulipándíszeket faragni az oldalára. Így lehet használni, ahogy van.
    Élő állatok vannak a Vörösmarty téren is… Az egy liberális betlehem. Ott még teve is van, nem csak ezek a többségi magyar marhák, meg rackajuhok. Ott aztán megbecsülik a másságot.
    Budapest világváros. Szegedhez képest például ez egyértelmű, mondhatni axiomatikus kijelentés, nemhogy kettő, de egy csapat Bólyai sem tudná kétségbe vonni. Lobacsevszkijről nem is beszélve (Bábesről meg pláne). Aki benne van ebben a városban, az benne van a világban. A világ nem más, mint a mindenség káoszból kiragadott része. Aki benne van ebben a városban, az megússza a káoszt. A betlehemi esemény kirántotta az időt a káoszból. Ahhoz képest rendeződött át múlt és jövendő. Akit a balsors tép a Vörösmarty téren, az jól tudja ezt. S aki ekképpen gondolkodik, hamarosan rovatot kap egy nyú éjdzs magazinban. Míg ez a felelősségteljes állás nem jön össze folytassuk utunkat a világban, vagyis Budapesten.
    Amikor az ember már minden betlehemet végigjárt, minden állatot megszemlélt a nyílt utcán, végül kelletlenül, s némiképp a hideg miatt kedvvel is bemenekül egy frissen épített sopingcenterbe, ahol fantáziáját még néhány százalékkal túlszárnyaló árutól terhelt sopokban begyűjtheti a lemaradt készletet. Persze a vidéki nagymamának a harisnya ekkor már nem jön össze, és az a speciális lámpa sem, amit a barlangászok használnak, ahhoz aztán jókor kell felkelni, s az időt nem naplóírásra fecsérelni. Ellenben minden értelmetlen dolgot, rendkívül előnytelen áron most nagyvonalúan begyűjthetünk. S végsőre csak az élelmiszer osztály marad, ott aztán siessünk a szükségesnél kétszer annyit venni, mintha nem is a karácsony böjtjére, hanem az ostromra készülnénk. Amikor mindez rendben összejött, akkor csak annyit mondjunk: ujjé. Most beáll az az állapot, amikor minket már nem teperhet maga alá a karácsony, nem dönthet le a szeretet.
   
   *
   
   12. 23.
   
   Beiglit szerezni december huszonharmadikán nem kisebb feladat, mint mondjuk leszerelni a felújított keresztet a Bazilika kupolájáról. Bemegy az ember a Rigó Jancsiba (cukrászda a Böszörményi úton)… Helyesebben be akarna nyomulni, ám belülről már úgy meg van tömve emberrel, hogy az ajtót nyitni sem lehet. Aztán - nincs mese - pár figurát oldalba kell nyomni a kilinccsel ( Jaj, elnézést, bocsánat), csak így lehet befurakodni:
    - Tesékmondani!
    - Mi is sorban állunk, ha nem vette volna... – üvölt valaki elölről, típusos beiglivásárló, kezében a megrendelőlapocsaka.
    - Na jó, de én csak kérdezni szeretnék.
    - Jó duma. De különben beigli az nincs, ha erre vonatkozna a kérdés, csak az kap aki jó időben megrendelte.
    - Csak az?
    - Csak.
    - Nincs?
    - Nincs.
    Na, orrlógatva pucolás ki a cukrászdából szívemig telve azokkal az édes szagokkal. Hiába ilyenkor karácsony napjaiban úgy terjed a szeretet, mint az influenza. A cukrászda meg egyenesen táptalaja az efféle fertőzésnak. Egy régi típusú vírus új vértezetben. Az óvatlan karácsonyozót könnyen elviszi, mint tizenkilencben Adyt a spanyolnátha. Bármit kapcsol be az ember: búgó, ájtatos hang, akolmeleg, családi idill, gügyögő dalocskák. Idén nekem újdonság volt a „mi azt akarjuk a földön / ne legyen háború és börtön”. Együtt élni a vírussal, nincs más megoldás, de minek kell a beigli? Heidegger Sein und Zeitjének (Lét és idő) kérdésfelvetését éljük meg. Vagyis, ha időben rendeltünk volna a Rigó Jancsiban beiglit, akkor most lenne, de mivel ez csak december 23-án jutott eszünkbe, amikor már tisztára inseinolunk a karácsonyban, elvárásunk hiú remény… Hacsak nem vesszük elő Schopenhauert mestert (itt is a főművet!), s egy huszárvágással: akarattal és képzettel nem oldjuk fel a problémát. De mi a fenének ide a filozófia, ha amúgy eleve utáljuk a beiglit. Erre a problémára figyelmeztet a kislányom: Remélem ezen a karácsonyon nem kell beiglit enni. Nem kell.
    Még mindig az utcán vagyok, a cukrászdából át a Porstba egy dobot Fuji colourért (színes emlékek). Aztán az újságoshoz jövőheti tévéműsort venni, meg És-t. Az És elfogyott. Így csak egy emilből tudom meg, hogy feltehetőleg összekeverték a novellámban a dialógus-mondatokat. Esetleg én írtam olyan hülyén? Marad a Műsorújság. Rögtön fellapozom a horoszkópnál. Mit jósol a jövő hétre. Mihez tartsam magam. Ez a világ egyik legprimitívebb horoszkópja, de nekem hozzátartozik a heti komfortérzetemhez. Tehát a kost kell nézni, mert én az vagyok, tudják, aki fejjel megy neki a… Na lássuk: „Fogalmazzon tömören, frappánsan, nehogy félreértsék!”
    Hát ezt megfogadom, hisz ez itt most a heti napló utolsó tablója, s a jövő héten egy betűt sem írok le. De ha eddig mégis félreérthető voltam a locsogás okán, hát bocs. Ölelem, csókolom kedves olvasóm. Lógázza a lábát, álmodjon szépeket. Mégiscsak karácsony van.
   
   *

   Háy: Születés háromszor nyakratekert köldölzsinórral
   Kapcsolódó cikkek:
   Háy János 2001 karácsonyi naplója
   Vaníliaízű nagymama (Darcasi, Háy, Szijj a Cicaszéken)
   Herner Ferike Faterja
   Herner Ferika faterja, avagy Debrecen
   
   
   

2003-11-21 06:53:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Kamuti Jenőnek
Az „ezüst-herceg” közben orvosi diplomás lett, kitűnő sebész vált belőle, a MÁV kórház igazgatójaként lett (aktív) nyugdíjas. A sport terén, pedig Magyarországon elsőként UNESCO Fair Play-díj kitüntetésben részesült. A napokban a Nemzet Sportolójává választották. Hihetetlen – 80 éves! – Kadelka Lászlótól
[ Archívum ]
[ Keresés ]
Március 15

Köböl Vera - Pillanattöredékek

„Nyolcvanasok”

Az élet rejtélyei, Hindu bölcsességek

Eötvös 75

Feketén-fehéren

Kálmán György 30 éve halt meg

A mozdulat varázsa

Artisjus Irodalmi Díjak

„Katkó hátborzongatóan jó volt!”

Vak Randi egy könyvvel

Kettős élet - vagy mégsem?

Bajza József 215 éve született

Sorsok írják a történelmet

Történelem és legenda az otthonkeresésről

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]