Mint ahogy azt a megjelenteket köszöntve Horváth Károly, a Karinthy Szalon vezetője (egyben Somlói Antallal a kiállítás rendezője is) elmondotta, Bolmányi itt, szűkebb környezetünkben, a XI. kerületben talált végre nyugalmat. 1965-ben kapott állandó műteremlakást a Bartók Béla úton, Csontváry egykori műtermének tőszomszédságában. A most kiállításra került művek nagy része Somlói Antal magángyűjteményéből került a Karinthy Szalonba. Az Önarckép (1930) egy határozott, tiszta tekintetű fiatalembert mutat. Az Indulat (1973) és a Forgatag (1980) már egy XX. század végi művész mesteri ecsetkezeléséről tanúskodik: a vastagon felhordott festékfoltokból áll össze a modern kép. A mai szemmel is az egyik legjobb képét, a Város látképe (1935) címűt is megismerhették a tárlatlátogatók.

– Élt itt egyszer egy jelentős festőművész, aki több évtizeden át alkotott, de a versenyben nem tudott az élmezőnybe jutni, mert csöndes, belenyugvó természetű ember volt – így kezdte a kiállítás megnyitóját Bános Tibor író, aki hosszú ideig lakott a művész közelében. Ezt követően felelevenítette Bolmányi fordulatokkal teli, küzdelmes alkotói korszakait. Fiatal korábban Bécsben remekbeszabott arcképeket festett, majd itthon csatlakozott a szentendrei festőiskolához, és életművének legjobb képeit hozta létre. A negyvenes évek elején kiütötték kezéből az ecsetet, munkaszolgálatra kényszerítette a történelem. 1945 után pedig a kor ideológiája polgárinak, sőt retrográdnak minősítette. – Aktív korszakának legjobb évei alatt visszahúzódott, egy pincelakás volt az otthona, ahol feltekerve őrizgette életművét. Egy csőtörés majdnem megsemmisítette a munkáit. A testi-lelki bénultságból csak az ötvenes évek végén tudta kiverekedni magát. A harmadik "újjászületés" után gigantikus remekművekkel ajándékozott meg bennünket. Szemérmes, visszahúzódó festő volt, nagyon várta a mecénást, aki felfedezi őt; most az utókornak kell igazságot szolgáltatnia Bolmányi Ferencnek. Jövőre ünnepeljük születésének századik évfordulóját, amikor talán létre jöhetne egy nagyobb gyűjteményes kiállítás – mondotta befejezésül Bános Tibor.