Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Pre-Actio
[ Trafó ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2019. június 16. vasárnap    Mai névnap(ok): Jusztin, Jusztina a - a - a
WEBWADÁSZ ARCHÍVUM

Ha vki engem kérdez:

- (09. 17.) Hát ez érdekes. Ámulva nézem, ahogy egy közéleti ember, akire ezerek figyelnek és hallganak, egy ilyen botrányos botrányról - az MSZP saját magát szúrja tökön valami egészen elképesztő logikával - nem szólsz egy szót sem. Szóval közélet ide, közélet oda, mégiscsak egy családapa vagy, sőt, családnagyapa, aki ül a fészek közepén, figyel a legkisebb rezdülésre. Mert ez a szar, ami a magyar közélet, mert ez a mocsok, amibe két hatalomvágyó, a hatalomhoz feltétlenül ragaszkodó konglomerátum bekényszeríti az országot, szétnyomja az agyat, az életkedvet. Valószínűleg nem is lehet másként. Valószínűleg valamiféle lila köd az, amiben élünk a rendszerváltás óta, hogy van annak értelme, ha az ember odafigyel rájuk, ahelyett, hogy azonnal, amikor kiderül, lopják a pénzünket, kurvát, buzifiút vesznek az adózott - mit adózott: legyilkolt - forintocskáinkból, nem megyünk milliónyian az utcára, mint tették a skandinávok a pedofilbotrány idején, és nem üvöltünk akkorát, hogy a parlament ablakai betörjenek, hogy a bűnözők és tolvajok odabent össze-vissza szarják magukat rémületükben.


   
(klikk a linkre, naponta frissül)    WEBWADÁSZ
   
   

Norman Károly
Andrassew-napló
FRUZSINA.TK
Gergely Edit: MAGÁNTERÜLET.TK
NET CAFÉ
Ungparty
Erdélyi írók
Moshu - NAPIBAJOM
Pál Kata blog
zsoltu zen-taxi-blog
http://miki.vze.com/

WEBWADÁSZ

Andrassew-napló

Andrassew - WEBBNAPOK - 2003. 09. 17.

Este bementünk a kórházba, de sajnos elég későn értünk, nem lehetett önfeledten babázni. Ott volt Dávid is. Milos szinte kultúráltan viselkedett. Tamara most szinte fáradtabbnak tűnt, mint a szülés után, de azért jól van. Marciból nem sokat láttunk, mert Tamara elvitte, hogy megszoptassa – már van egy kis teje, hála Istennek. Aztán, mikor megint kijöttek, Marci már aludt. Igen rosszak voltak a fényviszonyok, alig tudtam képet készíteni róla. Andrassew-napló

*****************

Ha vki engem kérdez:

- (09. 17.) Hát ez érdekes. Ámulva nézem, ahogy egy közéleti ember, akire ezerek figyelnek és hallganak, egy ilyen botrányos botrányról - az MSZP saját magát szúrja tökön valami egészen elképesztő logikával - nem szólsz egy szót sem. Szóval közélet ide, közélet oda, mégiscsak egy családapa vagy, sőt, családnagyapa, aki ül a fészek közepén, figyel a legkisebb rezdülésre. Mert ez a szar, ami a magyar közélet, mert ez a mocsok, amibe két hatalomvágyó, a hatalomhoz feltétlenül ragaszkodó konglomerátum bekényszeríti az országot, szétnyomja az agyat, az életkedvet.
Valószínűleg nem is lehet másként. Valószínűleg valamiféle lila köd az, amiben élünk a rendszerváltás óta, hogy van annak értelme, ha az ember odafigyel rájuk, ahelyett, hogy azonnal, amikor kiderül, lopják a pénzünket, kurvát, buzifiút vesznek az adózott - mit adózott: legyilkolt - forintocskáinkból, nem megyünk milliónyian az utcára, mint tették a skandinávok a pedofilbotrány idején, és nem üvöltünk akkorát, hogy a parlament ablakai betörjenek, hogy a bűnözők és tolvajok odabent össze-vissza szarják magukat rémületükben.

- (08. 11.) Dehogynem. Nagyon is értelmes álom. Nyilván a kezdődő, vagy már ki is alakult félelmet jelenti a lábak elhalása, a beígért mélytrombózis miatt. Nyilván oka van ezeknek a lelkendezve bejelentett kirándulásoknak, a kerékpárköröknek a Szigeten, hallod éppen eleget - nyilván -, hogy nem egészséges napi tizenhatórákat a gépben tölteni. Nem is az.

Az időjárás, engem főleg a reggeli sötétség miatt, főleg az erkély-dohányzás miatt (telente állandósul, feszít a nikotinhiányom, le kellene szokni, vazz'), aztán rövidesen megborítják az eredendőnél is jobban ezt a télvárást, a télen egyébként sem hiánytalanul kiváló komfortérzetet, amikor visszaállítják egy órával a nap forgását.

- (08. 08.) - Kiss Zoli annyira másképpen ír, annyira más minden irodalmi érintése, hogy egyáltalán nem csodálkozom, ha csak baja és baja volt a szerkesztőkkel. Tátották a szájat, hogy mi akarna ez lenni.

Jó volna, ha egy ideig nem emlegetnéd ilyen plasztikusan a fogorvost, mert három napos diaré tör rám. Nekem is mennem kellene. De gyerekkoromban olyan vadbarom fogorvosom volt, amilyenből megyénként csak egy lehetett. Ráadásul részeg mindig, nem is értem, hogyan nem utáltam meg a szilvapálinkát egy életre a székében ülve. De a második nagy kalandom is vadbarom fogorvossal hozott össze, ami aztán be is adott a lelkemnek. Nem is értem a fogorvosokat. Nem elég, hogy más szájába kotorászni, de még jó képet is vágni hozzá.

- (09.07.) Hiányzik, hogy nem megyünk. Lusta lettem. Lusta vagyok. A mozgáskörzetem egyszerűen leszűkült a konyha, az ágy és a gép tízméteres sugarú körére. Ha nagyon gyorsan nem változtatok ezen, a társadalombiztosítás - azt hiszem -, megspórolja a nyugdíjamat. De közben azt se tudom elképzelni, miféle erő volna képes kirobbantani ebből a körből, hogy pl. hegyet másszak.

- (09. 04.) De hogy mi, az még hagyján, Közép-Európa középkorú fehér férfiembere azért egyszer-egyszer pofánveri az asszonyt, amikor kikényszeríti belőle - természetesen az egyenjogúságot bizonyítva ezzel. De gondold el az arab férfiakat, ahol a nőnek általában kuss van. Ha meglátja a kilencvenkilós fekete nőt teljes fegyverzetben, mintha a villám csapott volna beléje szegénybe. Vége is a harckészségének.

- (09. 02.) - Hát ez érdekes, hogy Fridi, mint fiatal. Éppen mostanában látom, mert annyit reklámozza a királyi egyes, elkerülhetetlen a pasi, hogy mostanában nincs olyan profilja, amiből nem malacpofával keveredik ki, és amit összevegyítve a pöszögő-selypegő-kedveskedő-hamiskás figurájával ne állna föl a szőr a háton. A lendület viszi, a rutin. Egy kommunikációban nulla ország nulla kategóriás versenyzőze, a szabadonfutó, aki politikusokkal telefonálgat, oda ígér, ide ígér. Borzasztó, hogy a politika úgynevezett profi sajtósokra, sómenekre bizza a saját hatalmát.
Azt persze meg kell kérdeznem illő tisztelettel, hogy az téáncsak nem az öregkori elmebaj kezdődő jele, hogy Friderkusszal álmodod az alvás utolsó, tehát legfontosabb álmát? Nem kell válaszolnod. Biztosan az lehet, de és akkor?

- (09. 01.) Hvar, ajaj, ez a Hvar. Tavaly írt egy trinaplót Hvar szigetéről Ladik Kati költő, színész és performance, azóta titkos vágyam eltölteni ott egy hetet. Ha lehet, kettőt. De te meg mégis mi a csudát akarnál ott fél évet kisgyerek, fiatal menyecske, és ennyire aktív Népszava-munka emellett? Má' nehogy, kéremszépen.
Megjegyzem, a napló föntio része komplett novell. Láthatóan jól hat rád, írásaidra a Tahiba beköszöntött ősz. Nem nyöszörögsz annyit.

- (08. 30.) A világon semmit nem tudok a dobozos sajtótájékoztatókról, így aztán egy mukkot nem fogtam fel ebből. Humorát nem értem, bölcsessége kívül marad.

- (08. 28.) Megbocsáss, de nekem halvány fogalmam nincs, ki az a Sziszi és Péter, akik összeverekedtek. Ma úgy vagyok, olyan sokkhatás ért, hogy még azt se tudom, ki az a két amerikai popliba, akivel Madonna nyelves csolkokba bonyolódott a nyílt színen. Pénz. A pénz képes sokkolni. Meglehet, a jövő héttől irodalmi szerzetes és aszkéta leszek (nem mintha nem férne el rajtam egy kis aszkétizmus), egy negyven napos lékúra kinéz, hátha jobban megy a munka, hátha pénzt is keresek, mert ez, hogy nem vettem észre, hogy augusztus van, sírba tesz.
Elment egy szép havi pénzem. A hülyeségem miatt. Azt hittem, akkora szükség van rám, hogy kérethetem magam. Hát nem. Jön a lékúra. Előre az orbáni úton: élet, erő, egészség, megvilágodás, fiatalodás, győzelem és magabiztosság.

- (08. 27.) Ott tartok most, az elmúlt négy napban minden reggel boltba kellett mennem (ha nemakaertam éhen halni, ráadásul így se volt semmi kedvem se enni, se inni), és el kellett mennem a nagy, új, csalogató fogászat előtt. Azt mondják, bravúros középkorú dokik, mégsem vagyok képes elszánni magam, pedig már nem várhatok sokat.
Egyszóval: ha volna beleszólásom, örömmel dalolva vállalnám a fogzással járó kínokat, ha ez az ára, hogy ne nyúlkáljanak idegenek a számba, ha nem kell a hülye tanácsaikat hallgatnom, ha egyáltalán nem kell fogorvosi rendelőt látnom. Másnak fogfrásza, nekem fogorvosfrászom van - távoli gyerekkoromtól, szűnni nem akaró.

- (08. 24.) A különbség a tavaly augusztusi és az idén augusztusi közt - méterben és vízmennyiségben - elképzelhetetlen. A telkünkön háromméteres víz állt. A szomszéd eleve - számolva az utolsó fenyegető árvizre, minden egyes adag fél méterrel magasabbra emelkedett, amióta a Bősi dusszasztó elkészült, eleve kettőhúszra tette a faházát, mi egynyolcvanötre (az akkor legnagyobb víz fölé). Most pedig ötöt mászunk lefelé, hogy az öböl szintjét elérjük. Nyilván nem lehet így összeadni, de a képzelet nem elég, hogy megjelenítse, mi volt tavaly.

- (08. 23.) Nohát, jellemző. Már gyerekkordban is benned volt. Kimért okoskodás, semmi szenvedély, amikor az összes férfiú vízbe veti magát, te elemzed a helyzetet, azután persze legyőzöd az összes versenyzőt, azután rafináltan még le is engedsz egy párnát, hogy a könnyíts magadon, semmi oxigénhiány, semmi aggodalom, végül lepofozod a nőt. Így könnyű.

- (08. 21.) Hát azért én megkísérlem kihúzni Karátson Gábor magyarázatai nélkül a továbbiakban, de ha nagyon feszítő vágy tör rám, hogy megolvassam, majd jól lefejelem az állólámpát, hogy elmúljon. Mit csinál KG, aranyat köp? Aranyköpésmagyarázatok?
Ennél - KG igen, KG nem - sokkal jobban aggaszt, amit a fogadról mondtál. Hogy rögtön itt az idő, amikor tejbegrízt eszünk, ami árt az önbecsülésnek, vagy egészben nyeljük le a sült húst, ami pedig az gyomrot állítja megerőltetó feladatok elé. Gyönyörű kilátások.

- (08. 19.) Évekig azért nem kerékpároztam (Marót, hogy "menjünk kerékpárral, úgyis mozognod kellene"), mert mindig benne voltam egy regényben, és nem szerettem volna, ha eltörik a kezem, lábam, valami részeg elmebeteg végighajt rajtam ezen a keskeny, kanyargó úton. Azután egy motorosbanda egyik motorosa hatszázzal elütötte az asszonyt, akinek semmi baja nem lett, nem véletlen, tornász volt, de a versenygép is, a motor is totálra tört. Ha engem így elüt valaki, ott halok meg a helyszínen. Egy mukk nélkül. A motoros pörgött, az asszony beesett az árokba, én valószínűleg felemelkedek, mint a léggömb, oszt leplaccsanok a betonra.
A lényeg, ha választani lehet, inkább a pocak, mint a koporsó.

- (06. 18.) Naigen.
Amit erre mondhatnék, azt nem mondhatom. Pedig foglalkoztat, pedig és pedig...

- (08. 17.) Nézem, van-e ebben a cikkben valami irónia. Nincs. Komolyan gondolod. Komolyan, hogy az MSZP-nek lehet egyáltalán bármilyen kincse, amitől az embernek nem fordul ki a gálája. Attól is, hogy egyáltalán itt vannak. Minden reggel belenyomják a képembe a kisztitkáros retorikát, gondolatmeneteket, azt a borzasztó kisztitkáros demagógiát, amit üvöltés nélkül el sem lehet viselni.
A Fidesz a dolgát teszi, azzal együtt, hogy a fideszes "gyászhuszárok" épp olyan gyomorfordítóak, mint az maszop vezérürüjei.
Meglehet, annyira elegem van mindkét tolvaj bandából,hogy már nem látok reálisan, nem látom, hogy az ország fejlődik, zakatol az EU-ba, minden napra egy tojás, minden nap hoz eredményt.
Jó volna, ha valaki független tudósember kiszámolná, mire mentünk volna a kisgazdák, az éhes, ifjú demokraták, a kiszáradt bolsi múmiák, a szánalmas kereszténydemkraták, a hazát mentő fideszes Csurka-szárny nélkül.

- (08. 16.) El nem tudlak képzelni, amikor veszekszel, pedig jó a fantáziám. De azon, hogy végbél vagy nem végbél, szerény véleményem szerint még ez a legbiztonságosabb, leghitelesebb, leggyorsabb. Hogyan rakod be a gyerek hóna alá a hőmérőt arra az öt percre?

- (08. 15.) A jugoszláviai háború idején gondolkodtam azon, mi volna velünk, hogyan élnénk túl egy hetes áramszünetet. Nem megy a számítógép, a hűtő, a mosógép, nincs víz, használhatatlan a konyha (villanytűzhelyek), a 00, nincs tévé, rádió. Pedig fel kellene készülni. Képzeld el egy miskolci Avas méretű lakótelepen ugyanezt, a napokban volt szerencsém látni, volt szerencsém arra gondolni, hogy a tervezőjét/tervezőcsapatát - minmum - be kellene költöztetni egy ilyesféle borzalomba.

- (08. 14.) Hát nem tudom. Álságosnak tűnik ez az egész kavarás az állatvédelemmel. Előbb az embervédelmet kellene megoldani. Most hallottam egy kellemes történetet a bukaresti kóbor kutyákról. Történt, hogy Brigid Bardot leugrott Bukarestbe, ahol kétszázezer kóbor kutya színesíti az utcákat. A városvezetés, hogy a nagy állatbarát színésznő ne beszéljen sokat és fölösen, befogatta a dögöket a sintérekkel, vonatra rakatta és irány Székelyföld. A kutyák leszálltak valahol Gyergyóban, szétnéztek, megállapították, hogy ez nem az ő világuk, megfordultak és hazakocogtak.
Azt hiszem, én soha nem kínoztam semmiféle állatot. Mégcsak föl se rúgtam a kutyát, macskát, ha feldühített az asszony. Vagy más. Bellát se ruháztam meg anno Zsámbokban, amikor németjuhász szuka létére elcsábította a nőmet. Viszont megjegyeztem nagyon.

- (08. 12.)Nnna megérkeztem. Ilyen szabadságot kívánok minden kedves olvasónak. Visszatérést is hasonlót, hogy közben félnapokra úgy lelassult a net (állítólag csak az enyém, csak nekem, csak velem és értem - hehe), hogy ennek köszönhetően nem kellett napokat töltenem a gép mellett ülve, hogy visszaszokjak a korábbi netvonatkozású káromkodások ízére, sodrására. A net ebben is más. Itt az alany tehetetlen. Úgy is káromkodik.
Az Ipoly - a partján nőttem fel - nem volt mindig határfolyó = falu a túlparton (most Szlovákia, amúgy meg Felvidék), falu az innensőn, és a malompiaci verseny arra késztette a korabeli beruházókat, hogy építsenek, nyomják le az árakat, de még úgy is megéljenek a malom hasznából. És persze a falu is rangosabbnak számított, ha volt malma molnárral, lakói nem kényszerültek rá, hogy valamelyik szomszédos malomhoz kocsiztassák el a gabonát az elmúlt két század földútjain. Az Ipolyszabályozás idején a folyó útvonala megváltozott, a régi mederből előbukkantak a faoszlopok, a tartozék vízi építmények. A hetvenes évek végén határsávbelépővel végigjártuk egy múzeulógus nővel a partot Vámosmikoláig. Már nem emlékszem mennyi az annyi, de volt olyan falu, ahol a változó medrű, folyású Ipolyban egy-egy falurészen négy malomromot, malomlábat találtunk. Izgalmas is volt, nem is. Annyira semmiképpen, minthogy a Kisdunán egyszer csak felbukkan a semmiből egy darab a múltból. = oz

*****************

Ha vki engem kérdez:

- (09. 02.) - Hát ez érdekes, hogy Fridi, mint fiatal. Éppen mostanában látom, mert annyit reklámozza a királyi egyes, elkerülhetetlen a pasi, hogy mostanában nincs olyan profilja, amiből nem malacpofával keveredik ki, és amit összevegyítve a pöszögő-selypegő-kedveskedő-hamiskás figurájával ne állna föl a szőr a háton. A lendület viszi, a rutin. Egy kommunikációban nulla ország nulla kategóriás versenyzője, a szabadonfutó, aki politikusokkal telefonálgat, oda ígér, ide ígér. Borzasztó, hogy a politika úgynevezett profi sajtósokra, sómenekre bízza a saját hatalmát.
Azt persze meg kell kérdeznem illő tisztelettel, hogy az téáncsak nem az öregkori elmebaj kezdődő jele, hogy Friderkusszal álmodod az alvás utolsó, tehát legfontosabb álmát? Nem kell válaszolnod. Biztosan az lehet, de és akkor?

- (09. 01.) Hvar, ajaj, ez a Hvar. Tavaly írt egy trinaplót Hvar szigetéről Ladik Kati költő, színész és performance, azóta titkos vágyam eltölteni ott egy hetet. Ha lehet, kettőt. De te meg mégis mi a csudát akarnál ott fél évet kisgyerek, fiatal menyecske, és ennyire aktív Népszava-munka emellett? Má' nehogy, kéremszépen.
Megjegyzem, a napló föntio része komplett novell. Láthatóan jól hat rád, írásaidra a Tahiba beköszöntött ősz. Nem nyöszörögsz annyit.

- (08. 30.) A világon semmit nem tudok a dobozos sajtótájékoztatókról, így aztán egy mukkot nem fogtam fel ebből. Humorát nem értem, bölcsessége kívül marad.

- (08. 28.) Megbocsáss, de nekem halvány fogalmam nincs, ki az a Sziszi és Péter, akik összeverekedtek. Ma úgy vagyok, olyan sokkhatás ért, hogy még azt se tudom, ki az a két amerikai popliba, akivel Madonna nyelves csolkokba bonyolódott a nyílt színen. Pénz. A pénz képes sokkolni. Meglehet, a jövő héttől irodalmi szerzetes és aszkéta leszek (nem mintha nem férne el rajtam egy kis aszkétizmus), egy negyven napos lékúra kinéz, hátha jobban megy a munka, hátha pénzt is keresek, mert ez, hogy nem vettem észre, hogy augusztus van, sírba tesz.
Elment egy szép havi pénzem. A hülyeségem miatt. Azt hittem, akkora szükség van rám, hogy kérethetem magam. Hát nem. Jön a lékúra. Előre az orbáni úton: élet, erő, egészség, megvilágodás, fiatalodás, győzelem és magabiztosság.

- (08. 27.) Ott tartok most, az elmúlt négy napban minden reggel boltba kellett mennem (ha nem akartam éhen halni, ráadásul így se volt semmi kedvem se enni, se inni), és el kellett mennem a nagy, új, csalogató fogászat előtt. Azt mondják, bravúros középkorú dokik, mégsem vagyok képes elszánni magam, pedig már nem várhatok sokat.
Egyszóval: ha volna beleszólásom, örömmel dalolva vállalnám a fogzással járó kínokat, ha ez az ára, hogy ne nyúlkáljanak idegenek a számba, ha nem kell a hülye tanácsaikat hallgatnom, ha egyáltalán nem kell fogorvosi rendelőt látnom. Másnak fogfrásza, nekem fogorvosfrászom van - távoli gyerekkoromtól, szűnni nem akaró.

- (08. 24.) A különbség a tavaly augusztusi és az idén augusztusi közt - méterben és vízmennyiségben - elképzelhetetlen. A telkünkön háromméteres víz állt. A szomszéd eleve - számolva az utolsó fenyegető árvízre, minden egyes adag fél méterrel magasabbra emelkedett, amióta a Bősi duzzasztó elkészült, eleve kettőhúszra tette a faházát, mi egynyolcvanötre (az akkor legnagyobb víz fölé). Most pedig ötöt mászunk lefelé, hogy az öböl szintjét elérjük. Nyilván nem lehet így összeadni, de a képzelet nem elég, hogy megjelenítse, mi volt tavaly.

- (08. 23.) Nohát, jellemző. Már gyerekkordban is benned volt. Kimért okoskodás, semmi szenvedély, amikor az összes férfiú vízbe veti magát, te elemzed a helyzetet, azután persze legyőzöd az összes versenyzőt, azután rafináltan még le is engedsz egy párnát, hogy a könnyíts magadon, semmi oxigénhiány, semmi aggodalom, végül lepofozod a nőt. Így könnyű.

- (08. 21.) Hát azért én megkísérlem kihúzni Karátson Gábor magyarázatai nélkül a továbbiakban, de ha nagyon feszítő vágy tör rám, hogy megolvassam, majd jól lefejelem az állólámpát, hogy elmúljon. Mit csinál KG, aranyat köp? Aranyköpésmagyarázatok?
Ennél - KG igen, KG nem - sokkal jobban aggaszt, amit a fogadról mondtál. Hogy rögtön itt az idő, amikor tejbegrízt eszünk, ami árt az önbecsülésnek, vagy egészben nyeljük le a sült húst, ami pedig az gyomrot állítja megerőltető feladatok elé. Gyönyörű kilátások.

- (08. 19.) Évekig azért nem kerékpároztam (Marót, hogy "menjünk kerékpárral, úgyis mozognod kellene"), mert mindig benne voltam egy regényben, és nem szerettem volna, ha eltörik a kezem, lábam, valami részeg elmebeteg végighajt rajtam ezen a keskeny, kanyargó úton. Azután egy motorosbanda egyik motorosa hatszázzal elütötte az asszonyt, akinek semmi baja nem lett, nem véletlen, tornász volt, de a versenygép is, a motor is totálra tört. Ha engem így elüt valaki, ott halok meg a helyszínen. Egy mukk nélkül. A motoros pörgött, az asszony beesett az árokba, én valószínűleg felemelkedek, mint a léggömb, oszt leplaccsanok a betonra.
A lényeg, ha választani lehet, inkább a pocak, mint a koporsó.

- (06. 18.) Naigen.
Amit erre mondhatnék, azt nem mondhatom. Pedig foglalkoztat, pedig és pedig...

- (08. 17.) Nézem, van-e ebben a cikkben valami irónia. Nincs. Komolyan gondolod. Komolyan, hogy az MSZP-nek lehet egyáltalán bármilyen kincse, amitől az embernek nem fordul ki a gálája. Attól is, hogy egyáltalán itt vannak. Minden reggel belenyomják a képembe a kisztitkáros retorikát, gondolatmeneteket, azt a borzasztó kisztitkáros demagógiát, amit üvöltés nélkül el sem lehet viselni.
A Fidesz a dolgát teszi, azzal együtt, hogy a fideszes "gyászhuszárok" épp olyan gyomorfordítóak, mint az maszop vezérürüjei.
Meglehet, annyira elegem van mindkét tolvajbandából, hogy már nem látok reálisan, nem látom, hogy az ország fejlődik, zakatol az EU-ba, minden napra egy tojás, minden nap hoz eredményt.
Jó volna, ha valaki független tudósember kiszámolná, mire mentünk volna a kisgazdák, az éhes, ifjú demokraták, a kiszáradt bolsi múmiák, a szánalmas kereszténydemokraták, a hazát mentő fideszes Csurka-szárny nélkül.

- (08. 16.) El nem tudlak képzelni, amikor veszekszel, pedig jó a fantáziám. De azon, hogy végbél vagy nem végbél, szerény véleményem szerint még ez a legbiztonságosabb, leghitelesebb, leggyorsabb. Hogyan rakod be a gyerek hóna alá a hőmérőt arra az öt percre?

- (08. 15.) A jugoszláviai háború idején gondolkodtam azon, mi volna velünk, hogyan élnénk túl egy hetes áramszünetet. Nem megy a számítógép, a hűtő, a mosógép, nincs víz, használhatatlan a konyha (villanytűzhelyek), a 00, nincs tévé, rádió. Pedig fel kellene készülni. Képzeld el egy miskolci Avas méretű lakótelepen ugyanezt, a napokban volt szerencsém látni, volt szerencsém arra gondolni, hogy a tervezőjét/tervezőcsapatát - minimum - be kellene költöztetni egy ilyesféle borzalomba.

- (08. 14.) Hát nem tudom. Álságosnak tűnik ez az egész kavarás az állatvédelemmel. Előbb az embervédelmet kellene megoldani. Most hallottam egy kellemes történetet a bukaresti kóbor kutyákról. Történt, hogy Brigid Bardot leugrott Bukarestbe, ahol kétszázezer kóbor kutya színesíti az utcákat. A városvezetés, hogy a nagy állatbarát színésznő ne beszéljen sokat és fölösen, befogatta a dögöket a sintérekkel, vonatra rakatta és irány Székelyföld. A kutyák leszálltak valahol Gyergyóban, szétnéztek, megállapították, hogy ez nem az ő világuk, megfordultak és hazakocogtak.
Azt hiszem, én soha nem kínoztam semmiféle állatot. Mégcsak föl se rúgtam a kutyát, macskát, ha feldühített az asszony. Vagy más. Bellát se ruháztam meg anno Zsámbokban, amikor németjuhász szuka létére elcsábította a nőmet. Viszont megjegyeztem nagyon.

- (08. 12.)Nnna megérkeztem. Ilyen szabadságot kívánok minden kedves olvasónak. Visszatérést is hasonlót, hogy közben félnapokra úgy lelassult a net (állítólag csak az enyém, csak nekem, csak velem és értem - hehe), hogy ennek köszönhetően nem kellett napokat töltenem a gép mellett ülve, hogy visszaszokjak a korábbi netvonatkozású káromkodások ízére, sodrására. A net ebben is más. Itt az alany tehetetlen. Úgy is káromkodik, mint aki tehetetlen. Nem veszi komolyan.
Az Ipoly - a partján nőttem fel - nem volt mindig határfolyó = falu a túlparton (most Szlovákia, amúgy meg Felvidék), falu az innensőn, és a malompiaci verseny arra késztette a korabeli beruházókat, hogy építsenek, nyomják le az árakat, de még úgy is megéljenek a malom hasznából. És persze a falu is rangosabbnak számított, ha volt malma molnárral, lakói nem kényszerültek rá, hogy valamelyik szomszédos malomhoz kocsiztassák el a gabonát az elmúlt két század földútjain. Az Ipolyszabályozás idején a folyó útvonala megváltozott, a régi mederből előbukkantak a faoszlopok, a tartozék vízi építmények. A hetvenes évek végén határsávbelépővel végigjártuk egy muzeulógus nővel a partot Vámosmikoláig. Már nem emlékszem mennyi az annyi, de volt olyan falu, ahol a változó medrű, folyású Ipolyban egy-egy falurészen négy malomromot, malomlábat találtunk. Izgalmas is volt, nem is. Annyira semmiképpen, minthogy a Kis-Dunán egyszer csak felbukkan a semmiből egy darab a múltból. = oz

Fruzsina

09. 17.

(Dehogy mesélem el az álmomat, csak annyit akarok vele kapcsolatban írni, hogy itt is kiderül, jól vagyunk kitalálva. Amivel ébren nem hajlandó foglalkozni az ember, elmenekül, hárítja, az az álmában utat talál hozzá. És a külön kitolás, hogy bezzeg, arra az álmára visszaemlékezik! Van úgy, hogy ébren magamat győzködöm valamiről, erővel úgy akarom hinni, ahogy szeretném, hogy legyen. Éjjel pedig szépen, tisztán áll előttem, valóságosnál élesebb megvilágításban az ellenkezője. FRUZSINA.TK

*****************

Ha vki engem kérdez:

- (09. 17.) Na majd én, az enyémet. Tegnap hajnali fél háromkor arra ébredtem, pedig akartam volna még legalább másfél órát aludni, hogy álmomban, egy bozótos-erdős-sötét területen összetalálkozom a lábaimmal. Himbálódzik. A tegnapelőtti zoknim bal orrát kiszúrta a körmöm, arról azonnal megismertem, de az itthoni bio-papucs is az enyém volt, azután a második odapillantásra már nem volt a lábon se zokni, se papucs. A lábamat meg csak felismerem, ha jobban nézem. Pontosan emlékszem, hogy közelhajoltam, valóban az enyém-e, mert ha egyszer lent állok és nézegetem, akkor hogyan lehet, hogy lóg lefelé a fáról. Föl nem láttam, sötét is, bedőltek az ágak, tehát lehet, mégsem én lógtam onnat, mert arra is emlékszem, ahogy tűnődtem, milyen hülye egy álom - az álomban - pedig semmi nem volt nappal, ami egy ilyenféle hülye álomra fordítana, bár a balkánanziksz regény - a CSECSEMŐGYILKOSSÁG - kinyírt rendesen. Erre aztán felébredtem, pedig nem akartam. Megnéztem a Krúdy-fejtőben, mit mond erre. Nem mond semmit. Önakasztott ember - illetve akasztott önember, mert hát csak nem magamat akasztottam fel - nem szerepel a listán. Pedig hát miért?

- (08. 11.) Ajajaj. Ez megrendítő. Azonnal kiemelem, kiteszem valahová. Mél megy.

- (09. 08.) Én is a gépnél eszem. Sajnálom az időt. Most, a hidegek közeledtével a dohányzást is visszafogom, mert nem járok ki az erkélyre csak minden ötödik ingerületre. Az, hogy a gépénél, még a rendes közös ebédeket is elbliccelve, gyakran juttatja eszembe a palócföldi mondást, hogy akik külön esznek, nem esznek külön sokáig. Bölcs. Bár rám már aligha érvényes.

- (09. 07.) A kommunizmus legtettenérhetőbb bűne, ha van olyan, ha nem minden szar ebben a mai világban az övéké, a lakótelepi lakások. Hogy több generációt elzártak a természettől ezekkel az ötvennégy négyzetméterekkel, azzal, hogy nem kell akarni, minden van. Meleg vaí, fűtés, nem fúj be a szél, már ahol nem fúj be. A legutolsó nagyobb személyes (családi) oprojektem (nem számolva azokat, amelyek nem voltak betervezve, hanem véletlenül alakultak) az volt, hogy a gyerekekkel, fiaimmal három (nem egészen három) évet végigdolgoztunk a hegyi telken. Apósom élt még, ott volt, felüógyelt, nem kellett félteni a terményt (ma minden ellopnak, ha egy éjszakát nem tölt fent a gazda), én pedig, amit a krumpli, a zöldségfélék, a gyümölcsfák és egyáltalán a paraszti munkából tudtam, türelmesen megtanítottam velük. Nem volt örömünnep, mert azt nem értették meg, hogy miért van erre szükség, amikor a földdel dolgozni körülményesebb, kockázatosabb, mint a zöldségesben megvenni, amire szükség van. De nem is gondoltam, hogy megértik, van másféle világ is, mint amibe beleszülettek, mint amit maguk körül látnak.
Azt ugyan remélem, soha nem kell azt enniük, amit megtermelnek, ha da úgy alakul, képesek lesznek rá. Ez megnyugtat. Senki nem tudhatja, holnap mi következik.

- (09. 04.)"Nem okos világ ez a mai. De hát iszen a tegnapi se volt okos. És bizonyára nem lesz az a holnaputáni sem. Ebben van valami vigasztaló." - mondja Mikszáth Kalmi bácsi a Demokraták elején. És hogy ezt már ő is ígyx látta, van ebben valami vigasztaló.

- (09. 02.) Ach! És ach! Ha még a szerelmet hozzácsaptad volna itt a természeti tünemények tortájára gyertyának, azt mondanám, ez igen, ez bizony emlékezetes. Csakhogy ki nem szarja le a természetet, ha egyedül van, ha nem tuggya megszorítani a mellete ülő kezét, nem bucogtat és súg oda hogy: Hejhó, ébresztő, nézd ezt meg!
Ami egyedül van, egyedüli történés, kikopik, mind érvénytelenné válik, megy a kútba. Nem kapcsolható személyhez. Minden lényeges történést személy tartósít. Még a történelmi eseményeket is.

- (08. 29) Az idén összesen két hét jutott, amikor ép ésszel viselhetőnek találtam a meleget. Egyébiránt pedig talán nem a kánikula, inkább a kor, ami kinyúvaszt bennünket. Semmi egyéb. Abban a szentséges pillanatban, amikor nem a nyavalyákra figyel (a szenvedő alany - elsősorban magamra gondolok persze), máris elviselhető a meleg. Érdekes, érthetetlen, de tény. Ráadásul olyas dolgok is beletartoznak, mint a boltba menni, mint a vágd el a csirke nyakát, a szedd szét a tévézsinórt, várakozni egy mocskos pályaudvaron, és még rosszabbak is akár. Váltani kellene. Életet, életmódot. Környezetet. Eget. Földet. Hitet. Vazze, hogy így elment az idő, elmentek a régiek. Nem látszanak sehol. Egy kporszak lezárult. Csak nem lehet lezárni, mert nincs se kapuja, se ajtaja.

- (08. 28.) Én viszont megfigyelem, mikor érek lelkileg a másik szintre, ha beledörrenek a lékúrába. Jó is, hogy mondod ezeket a kirándulásokat. Valahogy így: hajnalban, amikor még mindenki alszik, kiballagok - szép panoráma, jó levegő, testmozgás és minden, ami ehhez illeszkedik - viszek magammak hátizsákot, odauton kinézem, hol nincs kutya, gazda, megszedem a zsákot, elraktározom valami megfelelő helyen: sárgarépa (lének megfelel), karalábé (lének megfelel), feketeretek együtt a piroskáposztával (kiváló lének, szélhajtó és epereparáló). De nem, hagyom ki a fáról óvatosan szedett körtét, jonatán almát, és még ami lóg a fán. De semmit nem hagyok ki. A lékúra fizikálisan, lelkileg, morálisan helyrerak.
Ha meg lopok, abból lékúrázok, eszek, iszok, amit lopok, VÉGRE nem érzem magam ilyen hülyének és elárvutlnak ebben a tolvaj országban, a bankárok, a hazug politikusok és az adócsalók paradicsomában.

- (08. 27.) - a tegnapi napodra milyen szépet írtam - kompenzálandó a huszonnegyedikét, de beomlott a szolgáltatóm, elment a teljes frissítés. Úgyhogy most csak hümmögök. Hogy hüm.

- (06. 24.) Ejna, de költői vagy. Nem fájdul meg tőle a fejed? Mert azért arra számolni kell. Vagy lehet.

- (08. 23.) Lehet, jól jártál a három hétnyi szünettel. Kifújtad magad. Mint aki nyaralt. Kinyaralta a munkát. Persze a helyzeted más, mint az enyém. Dehát ez is némi változtatás a bejáródott mindennapos megszokáson. Én is kitalálok valami pihentetőt.

- (08. 23.) A kérdés, hogyan szállsz ki a gépből, maradtak-e félkész, azonnal elvégzendő, küldendő anyagaid. Mert a hálót itt lehet hagyni, megszervezve, elhatározva, kicentizve, és úgy se könnyű.
Az elmúlt három évben kétszer egy hetet töltöttem a gépem nélkül, rá-, sőt túlszervezve, hogy ne jusson eszembe, mégis eszembe jutott, hogy mi lehet (mert ahol háló helyett az idő telt, telefon se volt, nem hogy net). Szóval: jónapot. Örülünk, hogy nincs bajod. Sőthogynincs!

- (08. 21.) Noazé'!

- (08. 15.) Mi van, Fruzsi? Elvesztél? Fölfalt a vírus, vagy mi történt?

Bizony, hogy más világ van. Bizony, hogy észnél kell lenni. Bizony, még annál is jobban. A bizalmatlanság nem velünk született tulajdonság, van akinek még a szokásosnál is nehezebben mozdul a természete, nehezebben szokja-tanulja meg, néz csak , mint a birka, amikor mondom, hogy az ajtón senki idegent nem szabad beengedni, ha egyedül vagy, a lépcsőházba se engedj be senkit, ha felszól, hogy újságot hord, a táskát (retikült) egy percre sem szabad nyitvatartani, ha felszállsz a buszra, a pénztárcádban ne legyen a teljes havi fizetésed, az összes igazolványod, ha utazol, a táska legyen a előre húzva, ha utazol, a zsebedben legyen tartalékpénz, ha utazol, a telefon ne legyen a táska tetejére dobva, ha utazol, lassabb legyél, mint amikor itthoni terepen döngetsz, és egyébként se döngess nyolcvannal, mert akkor a kanyarokra kell koncentrálnod, nem arra, ki robog veled, melletted.
Mi erre a válasz? Persze az, "hogy te semmi jót nem tudsz feltételezni az emberekről?!"
Dehogynem. Erre tárolom az irodalmat. De nem tévesztem össze a valósággal szinte soha. = oz


Gergely Edit - 07. 26. MAGÁNTERÜLET TK.

- " -

[Szerető - bevezető]

A szerető alternatíva a problémákra. Jó esetben átmenet, rosszban kényszermegoldás, semlegesben érdek. Párhuzamos világot kelt az együttléttel. Közepiben ott virul ő, mint az egész nagy felhajtás központi alkatrészének gazdateste. Odafurakodol, találkozástól találkozásig igyekszel nyomot hagyni, belakmározni dunsztig. Nemére csupaszított alteregód hódít, követel, mígnem betelik. Alkalmanként bizonyított tény, mi alkalmak között is igaz: az élet értelme a gyönyör.

Távollétkor az otthagyott nyom épphogy teljesen hasznavehetetlenné lesz. Ha nem márthatjuk belé a bajszunkat, ha nem szuszoghatjuk körül - jól/rosszul/ejsze jól -, vágyjuk újból, szőröstül-bőröstül, mindenestül, egészben. Helyzetünk viszonyrajzát végtére is nem a szolgáltatás minősége, hanem alanya tartja össze. (Ha szerelem, jól nézünk ki.) MAGÁNTERÜLET TK.

*****************

Ha vki engem kérdez: -(09. 18.) Nocsak. Ezen van mit eltűnődni. Még hogy a szerető alternatíva. Miféle? A szerető gond, problem, meg ilyesféleségek, dögivel. Ha nem tudná. Más is, de talán inkább a lehetőség. nemdebár?

- (09. 03.) Mondta már magácskának valaki, hogy ébresztő? Merhanem, most mondoménehe, I. oz.

- (08. 25.) - (08. 16.)ezt nézd meg

- (08. 24.) Tegnap - meglepetésemben, hogy valami történt ezen a szájton - nem tettem szóvá, nem jegyeztem meg, látjuk az igyekezetet, a szorgalmat, észleljük és konstatáljuk a változásokat, a mindent. Üdvözöljük újraéledő munkakedvét!

- (08. 31.) Víz, víz, víz.

- (08. 23.) Mindig csak ez a pucérkodás, motorosok, tetoválás, lőrések és egyebek.

- (08. 16.)ezt nézd meg = oz

Pál Kata blog

09. 11.

a szerző kitekint a fejéből, ki az esőből és megdöbben jól

Nem mondtam, mert nem erre figyeltem, de fotók is lesznek, sőt, ha odaférek a programot rejtő masinához, még a flashmobos képet is bejavítom. (Meg is van.) Ma reggel Gödöllőn lesz jelenésünk, hogy okosak, fittek és felkészültek legyünk az EU- pályázatok ügyében. Láttatok ti már ilyet élve? Egy pályázati kiírás vaskos 150 oldal és azt mind el kell olvasni gondosan, és betartani, alaposan. Aztán olyan szavak vannak benne! Mert hát mi a rák az a logikai mátrix, logframe, swot analízis? Meg az a rengeteg betűszó! Ezeknek ez a mániájuk, mindent rövidítve mondanak. MRM. Na alszom kissé, három óra múlva úton kell legyünk matricástul, sajtos burekasostul, vadmálnástul. Visszajöttem, összébb vagyok zavarodva, mint eddig bármikor, de azért sikerült 99 százalékosra írni a tesztet, mert én egy ilyen igen jó fej vagyok, és mert akkor még nem voltam összekavarodva cseppet sem, csak azt nem tudtam, hogy ki a keretszerződő a felsoroltak közül, A, B, C vagy D. Ez nem vethető a szememre, úgy vélem. www.palkata.hu/blog.htm

*****************

Ha vki engem kérdez:

- (09. 12.) Hehe. Azt hiszem, minden EU-kapcsolódó szívatás, átverés, pénzlenyúlás. csak én is le tudjak nyúlni belőle valamennyit valahonnan. nem tudunk semmit, senkinek nincs fogalma, mit jelent, ha a szomszéd faluban a tanító tízszer annyit keres, mint ahogyan éntanító itten, mint ahogyan arról sincs fogalmunk, mit jelent ez az egész a keleti határon túl rekedteknek.

- (08. 11.) Nohárt, a konyhaművészeti kaland, tehát nem múlt el nyomtalanul fölöttetek az itáliai út. Majd mögvizsgájjuk. Eccer.

- (09. 03.) katánk az olasz gasztronómia csodáiban tesz kalandos és emeletes körutazást a napokban, ezért aztán nem ír, nem olvas, élve mindezek helyett, amire vén és bölcs pályatársként rábólintok: igazis. Addig kell élveni, amíg van mit.
Ámazonban egy kevésbé költői megközelítése is van a dolognak: hogyan-mibul-millenfinancérozásból utazza végig az egész nyarat egy alig publikáló írónő? Két eset lehetséges. vagy olyan pasit választ, akinek ez nem gond (ami nem van összejönve Padreval, gondolom, jön össze, vagykituggyapersze?) vagy kiemelt honort fozetnek neki, mint a jövendő csillagának (ami megint többesélyes, ismerve az irodalmi lapok jószándékú, kedves, ám összegnek semmiképpen nem nevezhető tételeit). Most megint benne a kétségekben. Palkata.hu lottózik. Azt hiszem. És nyer folyamatosan. Azt hiszem.

- (08.28.) Évek óta nem bírok olyat tenni, aminek eredetileg sincs, később sincs valami értelme. De most kedvet csináltál hozzá, talán mégsem vagyok annyira amortizálva, mint gondolom.

- (08. 23.) Noakkor talán ma érkeztek. Meglátjuk, halljuk, mi van, mi volt. Mennyit főztél, szerveztél.

- (08. 16.) Naszóval: ez szép. Elköszönni a lakástól, a vízcsaptól, a virágoktól, a teknősöktől, belemászni reményteljesen a vízitúrába. Csakhogy én túráztam már vízen. nem is idegenekkel - barátokkal, ismerősökkel. És alig elmondható szörnyű élmény (meghatározó a továbbiakra nézve), ahogyan az első napon kialakult, ki dolgozik, ki élvezi mások munkáját. És ez az utolsó napig így maradt. Meglátjuk, milyen képpel jössz haza.

- (08. 09.) Ugyan vajon miért? Eszükbe se jut, hogy egy könyvterjesztőt - ötöt -, egy kiadót értesítsenek a lehetőségről, esetleg a sütödéknél olcsóbban felajánljanak egy bódét? Pedig az előkészületeket látva kultnépnek látszottak a szervezők. Mindenesetre jellemző, a sorban hogyan szorul mind lejjebb egy garádiccsal az irodalom. Eszükbe se jut.

- (07. 28.) Csak most jutottam ide valamiért, és meghökkenve látom, mennyire egyszerűsít ez a szöveg, mennyire igazságtalan. A legvadabb feministának is le kell tennie néha a fegyvert, fogalmam nincs, hol láttad a szövegekben, hogy melyik nőnek mekkora melle van, ami ugyebár analógiája volna a himlimbinek, vagy ha igen, én már cenzorált ÉS-t olvastam, mert nem volt recenziós szempont, melyik írónő miféle méretekkel bír lent, fönt. Ez egyfelől. Másfelől pedig éppen hogy az Egytucat című nőnemű kritikakönyv legitimálja a hasonló válogatást, bár szerintem az is marhaság volt, ez is fölös támadási felületet nyújtott. Más volna a helyzet, ha Németh Gábor körbenyalja az írónőket, hozsdannázik, JA és Nobel-díjért kajabál. Hátha Bán Zsófia sem vicsorogna. Sőt. A Tomkiss-szémalomharcra nem térnék ki szíves engedelemmel.

Maj' jövök még, utolérlek. Látom, jól elmaradtam. = oz

Balla D. Károly: 09. 08.

(határ)idő

Még kezdés előtt szót váltottam Serfőző Simonnal. Én akartam beszélni vele, tisztázni a tokaji cikkem körülményeit. Azt mondta, nem tudott arról, hogy én le akartam mondani a megbízást és előre jeleztem a problémáimat. Lehet, hogy így volt. Legfőbb kifogasa az volt, hogy megkérdejelezem az Írótábor létjogosultságát, és hogy ezzel veszélyeztetem jövő évi pénzszerző pályázataik sikerét. No, gondolom, ha az én cikkeimen múlna, kinek adjanak és kinek ne adjanak pénzt a nagy alapítványok, akkor... Ezzel együtt úgy láttam, nem neheztel különösebben. továbbUngparty

*************

Ha vki engem kérdez:

- (09. 17.) Szeretném, illetve tisztettel kérlek, hogy ezentúl minden cikkedben fettelve, kiemelve, lehetőleg bő terjedelmeben idézz és dicsérj, mert jövőre igen komoly bevételre számolok - eleve az éves költségvetés része - a nagy alapítványok vastag/zsíros - libazsíros - támogatásával.
Azt se bánnám, ha nagy nyílt leveleket váltanák az "igazi" irodalom létjogosultságáról, a nemzeti vonal erősödéséről, ijjenekről. Éppen erre van bennem igény. De nagy.

- (08. 11.) Hát címet azt tudsz adni, annyi szent. Néha a kezemre kell verni, hogy hajlandó legyen begépelni mókásnak gondolt kíncímeidet. Tudod hogyan van ez: Nem mész a boltba gyerek, hiába mondom ötödször?! Hopp, ide egy koki. De ha a gyerek megmakacsolja magát, és egy gyengédebb (apai) kokira se indul a boltba (sörért, mondjuk), másodikat akkor se kap. Így vagyok a kézzel a klaviatúra fölött. Oszt ilyenkor kap napi jegyzeted más, vagy rövidített címet.

- (09. 08) A kezdetek kezdetétől, amióta figyelem magam azóta utálom a hivatalos összejöveteleket, díjátadás, értekezlet, szőnyegszéle, koncert, fogadás, estély. Mág a szilveszteri bulikat is. Ahol ötnél több idegen jelenik meg, kész, végem. Pedig nem egészséges. De ez van.

Petőcczel megbeszéltünk egy interjút, de elveszett. Ez is bosszant. Lehet, bedőlt a gépe.

- (09. 04.) Világéletemben sokat utaztam, idegennél idegenebb helyeken, olyanon is, ahol utca sincs, nem utcatábla, mégsem tévedtem el sehol, az orrom elvitt ahová készültem. Az idén kellett észrevennem első alkalommal, hogy eltévedek. Jól olvasható utcatáblák, jelzőfények, eligazító toronydaru, sarokház, minden, és mégis. Két dolog következhet ebből, bár nem mertem végiggondolni a maga teljes súlyában: vagy hülyülök, vagy jól esett tekeregni a hatvanfokos betonmelegben.

- (08. 31.) Pedagóscsaládból származom minden szinten. Most is pedagógusok vesznek körül minden szinten. Gyerekként hat évet töltöttem egy pedagóguskolónián. Ne tudd meg.
Nem kellene csodálkoznunk, a társadalom különféle szintjei éppen olyan szinten rohadtak, mint az elit, ha bajuk van az nem sokkal több, minthogy miért nem lehetnek rohadtabbak. Ha megengeded, ide most nem mondanék sokat.

- (08. 28.) Csak nézem, milyen fürge vagy. Minden napra egy tojás. Illetve egy alma. Én most pénzre hajtok. Pénzt kell keresnem, ha nem akarom csőddel zárni az évet. Ilyen helyzetben, hogy hirtelen minden bedugult, minden lehetőség lezárult, mintha összebeszéltek volna a lehetőségeim, nem láttam. Alma. Az almának annyit.

- (08. 27.) Mindannyiunk nevében mondhatom, hogy örülönk, hogy egy ilyen gondos szervező kezébe kerültünk, aki odacsap, ha lazulást lát, rést a net-bástyán. Én viszont soha nem szoktam egy hónappal előre megírni semmit, mert addigra régen elfelejtem, egy-egy felvitt hangnál merre akarok kanyarodni. De most, de itt elkészülök vele időben, akire hatásom van, oda is hatok. Ill. megpróbálom.
Bár most előbb ki kellene hevernem az elmúlt napok net- és egyéb horrorisztikáját, szadoját és mazoját, ami biztosan beletelik egy napomba. Ha le nem iszom magam, mert még ez is előfordulhat. Akkor pedig két nap. És még kettő.

- (08. 24.) Az idő telik. Szelektál. Lenyomja, ami nem volt fontos valójában. Ez az egy jó van a telő időben. Ha nem így volna, még mindig a szederfa alatt ülnénk, várnánk, hogy a rigó leverjen néhány szemet.

- (08. 23.) Túl azon a csekélységen, hogy Végel a maga helyiértékén, maga saját tövénél fogja - fogta - meg a strátusztörvény generálta cirkuszt - eleve - mégis azt látom, mégis úgy tűnik, mindketten másképpen látjátok egy a külpolitikai öltözetben megjelenő belpolos problematikát. Ennek oka van, amikor a sorsomról szól a tárgyalás, mi lesz, kivégeznek, csak tizenöt év, netán felment a bíró és a népi ülnökök, a szereplők minden mellékes cselekedete, mondata, rezdülése - mosott fogat reggel, indult-e azonnal az autója, megbotlott-e a küszöbben, összeveszett-e az anyósával - különös értelmet nyer. Árt ez az ügyemnek, használ az ügyemnek?
Az érintett elolvas mindent, amire rábukkan. Összeilleszt, kombinál. Keresi, hogyan egészíti ki egymást a legalább négy szintről érkező információtömeg. Elhaladnak egymás mellett, de megfelelő távolságból úgy látszik, mintha ugyanarról a problémakörről beszélnének, mintha minden nyilatkozónak azonosak volnának a céljai. Nem kevés jóindulattal úgy fogalmaznám, mintha egyáltalán volnának céljaik a kisebbségekkel kapcsolatban.
Ez az. Itt a dolog sarka.

A magyar politikus nem akar semmit, ami célként megfogalmazható volna. Mert az mégsem cél, hogy "csak ne történjen semmi visszafordíthatatlan, várjunk". És ebben nincs jelentős különbség ellenzéki és kormánypárti politikus között. Lásd az elmúl négy évet. Az azt megelőzőt.
Mindaz, ami történik, szánalmas, nevetséges, elképesztő. Releváns programpontok, megoldási lehetőségek helyett bedobnak egy-egy gumicsontot, amire minden jelentős és jelentéktelen nyilatkozó felcsavarodik, szétrágja, szétbeszéli. Nem kell dönteni. "Tárgyalunk. Egyeztetünk."
A magyar politika illúzió. Az illuzionistáktól ne várjatok semmit. Mert megfájdul a fejetek.

- (08. 22.) Nomácsak, ehe. A Mester folytatja világhódító menetelését. Siss is el van kapva, aki - valljuk be - nem könnyű elkábítani munkával, szép szóval, okos szemüveggel, kárpátaljaisággal. BéDéKának mégis siker és kacagás, sőt mi több, történelmi távlatok. Ez igen. Lehet, a továbbiakban helyiértékeden kezelünk. Hódolunk. kalap le, meghajlás. Ijenek.

- (08. 21.) - Végre egy önkritikus, ám kedv- és önbizalomrongáló megjegyzés. Így van ez, így sajnálatosan. Az ember vagy fölgernyeszti magát, hogy ő a legjobb (ami azért lássuk be, meglehetősen taszító pofátlanság a mindennapokban), vagy tökörész, bizonytalankodik, megy az idő, lezáratlanul, befejezetlenül hagy félkész munkákat, amivel aztán nem keres pénzt, nem lép egyet se, ez se jó.
Legjobb azoknak, akikben megfelelő színészmentalitást szereltek születéskor. Amikor ír, kirakja saját isteníró, Buddhakirály képét a monitor tetejére, annak áldoz, imádja, hajbókol, valóban beleszeret magába, elcsábítja saját magát. Gond egy szál se. Amikor pedig civilként (bár érdekérvényesítő íróként) mozog a pályán, azt tartja legszebbnek, legfontosabbnak, akit éppen el kell csábítania. Ismerek ilyen pályatársakat, irigylem is tőlük szerepjátszó képességüket, ami nem látszik hamisnak, hazugnak, hiszen te (én) is el vagy csábítva, jut néhány jó szó, figyelmesség, idézet valami friss anyagból.
Röviden. Nem vagyunk egyformák. Szerencsére.
De ez a nemzeti identitás és internet kimondottan izgalmas. Kimondottan.

- (08. 19.) Az a gond, hogy a határontúliak nem hiszik, vagy nem merik elfogadni, hogy nagy ívben szarnak rájuk. A politika soha nem tesz semmi a pillanat kényszerhatása nélkül. Pofázik ma, pofázik holnap, ha nincs szerencséje a hallgatónak, tök ellentéteset mond holnap, mint ma, de mert a szónoklatok hazugok és hatásvadászok, ráadásul nem ők írják, nem is emlékeznek rájuk. Minek.
Megértem, hogy teher a Kárpát-medence magyarsága, megértem, mert látom a politikusok agymeneteit. A szocik semlegesítenék, halkítanák, patyomkinizálnák, teszik, amennyire tehetségükből futja (nem nagyon), mert mégis mit tehetnének egyebet, ha negyven év alatt kiküzdötték az anyaországiakból, hogy "románozzák" az erdélyi magyart, ha a kárpátaljai egyértelműen ukrán, a vajdasági meg szerb. A Fidesz pedig potenciális szövetségesként számolt a kintiekkel: hoznak-e szavazatot, mennyit? Más nem számít. Mit tett négy év alatt a Fidesz a határon túli magyarokért túl azon, hogy odalökött némi elenőrizetlen forintot? Hol az eredménye? Senki nem tudja, hogyan kellene a politikusokat rászorítani, hogy ne csak a következő választásokkal foglalkozzanak mindenek előtt. A magyar politikai elit reménytelenül hazug és tolvaj. És nem elég nekik, ha a hazugságaikhoz rajongó hallgatóságot találnak. Ugyan mit lehet tőletek ellopni? Hát ez a magyarázat.

- (08. 18.) Hogy tudnak-e úszni? Hol élsz? Megnyugtatlak, a hollók iválóan úsznak a víz alatt hátrafelé, kecskemaszkban, fésült szakállal is.

- (08. 17.) - Kicsit goromba vagy. Az az érzésem, most egyenlíted ki a harmincegyéves nők iránti elfogultságodat, mert nem tévedtem/csalódtam, Éva belelépett a klaviatúrba.
Egy nő is lehet boldog, a boldogságtól hülye kicsinkét, nem kell nekiek mindig ojjan okosnak, vibrálónak és szédítőnek lenniük. Ennyi fess, tökös magyar író, csupa gatyás magyar író, az én eszem is elment volna, gondolhatod. Főleg, hogy ennyi okosságot összehordtak. hegybe, halomba.

- (08. 16.) Már évekkel korábban úgy láttam, ezeknek az irodalmi tanácskozásoknak abszolút nulla az értéke, ha a kapcsolatteremtést, a kapcsolatok élőben tartását, a lobbyfelszínt, és néhány részeges, de asszonyilag szorosan felügyelt írodalmár ivólehetőségét nem tekintjük annak.
Viszont be kell vallanom, az elmúlt évek legerotikusabb, legszellemesebb poenjával indítod a a Tokaj 2-t. csak vigyázz, éva bele ne lépjen a klaviatúrádba.

- (08. 15.) Erre volnánk kíváncsiak:
1. Mi volt az a nyilatkozat, amely helyére teszi a kirekedteket?
2. Hogyan gondolod, hogy lazán elhagyod az őrhelyedet, mert szerintem senki webes nem volt Tokajban?!
3. Hogyan képzeled, és még harsányan be is jelented, hogy az államtitkárok riasztottak el, ahelyett, hogy minden bejelentett államtitkárral megiszogattál volna egy-egy pohár bort, és kisinterjúkat csinálsz a szájtod számára. Az államtitkárok (is) a hazát építik.

- (08. 12.) Nem csak a Hévízre, nem csak Hévízre, de a teljes magyar kisvárosi világra vonatkozik, hogy a helyi politikai szövetségek úgy viselkednek-működnek-ölnek, mint ahogyan a budapesti minta követeli. Lobbyk, vérszerződések, alkuk azért a kis koncért - ami persze komoly konc egy kisvárosban, egy viszonylag kishatalmú embernek -, a Fidesz meg is követeli emberitől, hogy ne legyen béke. Kövér Laci pasztellszínű megfogalmazásában: "Nem kötünk békét a gyilkos tolvajokkal!" - ami azért igen szép egy volt MSZMP-tagtól.
A másik: ne mondd, hogy nem volt példányod a versből, csak nem letörlöd a winchesterről, miután megalkottad, hogy megjelentekor meglepetésként érjen mérhetetlen zsenialitásod (hehe)? Mizarér' kell ijjet állítni? Mondd azt, megfeledkeztél róla, nem olvasgatod magad, van dolgod elég, mondd, hogy nem is emlékeztem rá, hogy ennyire jó vagyok, vagy mondd azt, hogy papíron egészen másképpen hat, mint a monitor üvegén. Mégis más, minthogy letörlöd. Namá... = oz



http://miki.vze.com/

Baráth szeptember 30.

Nem lehet tudni… de talán csak kicsi az önállóság. Mert lehessen tudni!... Én meg pszichopata vagyok, és ez így jön ki. Ráhatás, ráfedés, szemlélés.
* * *
Álmomban gépek, civilizáció, romlás… üldözés. Sár, meg dülöngélő épületek. Fejlettség és romlás; olyan, jövőféle. // Újszerű… földfoglalás. Parlagtalanítás. De ez nem pontos, mert nincs… aztán lesz. Inkább létezés… kreálás, önteremtés… Befedés, terjeszkedés. Antizártság. // Úgysem érdekel! Mennek a generációk. Aztán sírhelyek. Semmi különös. Ki-ki így-úgy… szépen párban. Jófejeskednek, majd… Hideg, kopott, ócska… ravatalozó. Szükségmegoldás. Befejezés és kiindulópont. Csillag. Anyag. Szerencse, mozgás. // Tipródó értelem. Elveszítem a látásom. Szoftverépítmény.
tova
Norman spekula




Az Ész igazságossága (2003. 09. 17.-08:10:27)


Magasabb törvények érvényesülnek tudatlanul; s ha ez a Jóhoz vezet, hát az az embert eszközül felhasználó, kicselező Ész ügyes trükkje - mondta Hegel. Fejlesszük tovább a gondolatot. Nem az a fontos, hogy az ember korlátozott léte során át van-e verve, vagy sem. Az a fontos, hogy az ember nélkül az Ész által kívánatosnak képzelt dolgok egyáltalán nem érvényesülnének, a csel tehát már az ember létrejövetelével megkezdődik, és lényegében éppen abban áll. Csak az verhető át, aki van (az persze mind).
Vegyük a Kozmosz egy erős igazságát: nem a méret a lényeg. Jahhh, de eonokon keresztül az ellenkezője látszik érvényesnek. Akkora őshüllők voltak, hogy még. Akkora mammutok. Persze sötéten jelezte előre a virágos igazságot a mammutoknak vadászatra rákapott ronda kis rágcsálók általi kiirtása, amelyek előtte még le is rajzolták. Mégis: két szarvasbogár közül azé lesz a szép szarvasbogárlány, aki a másikat le tudja taszítani a faágról, s a fizika törvényei szerint az tudja, aki magasabb. Én is szeretném mondjuk Orsit, de mert fél méterrel alacsonyabb vagyok a délceg Hümérnél, csak hiába vágyakozhatok, s jobb, ha a kerti törpék között keresgélek. Hát ez nem igazság, gondolom, s az Ész valahol fönt elégedetten vigyorog, már úton van a Csel. Még most talán úgy néz ki, hogy a méret a lényeg, de várj csak, Orsi, Ember vagyok, rajtam keresztül érvényesül az Ész és az ő Igazi Morálja, hozom a létrát!
Fordítsuk komolyra, ami nem is annyira tréfás (ld. még Napóleont). Természetesen az Ember a legszívesebben a félméteres fesztávú lepkéket gyűjti, a méteres darázson riadozik igazán lelkesen; és ha egy tizenkét méteres harcsát fog ki a horgászbotjával, a Tengerig harsog a folyópart. Ha ezzel szemben a macskája legyeket fogdos teljes, vérgőzös átéléssel, hát nem átallja kiröhögni. Az Ész komoran összevonja szemöldökét a világ felett.


Norman Károly - kezdőlap

****************

Ha vki engem kérdez:

- (09. 17.) Hogy az Állathatározó elbánt a tollasmolyokkal? És hogy szerinted nem fütyülnek a tollasmolyok erre nagy ívben? És hogy ORSI?! És hogy hozod a létrát, de közben nem akarod hozni? Nagyon bonyolult ez az élet, hej, nagyon bonyolult. Létrával (amit hoz, vagy nem hoz az alany) még bonyolultabb lehet.

- (08. 11.) Az a baj veled, édesbátya, hogy mindent a szikár tudományosság felől köztelítesz. Én pl. egyre masszívabb szorongással, feszültséggel, néha káromkodással, máskor köhögéssel, szemdüllesztéssel, fülcsapkodással (alkalmanként farokállítással az idegességtől) ébredek, de még soha nem fordult elő, hogy mindezt az atomkísérleteknek, a pollennek, netán az általános felmelegedésnek tulajdonítsam. Vagy vírusra. Van ui. egy vírusom, mellette egyszerűen nem fér el több vírus: forint a neve. Forint, és az ő bevétel-kiadás egyenlege. Ha az általános erőállapotomban bármi több kárt volna képes okozni, azelőtt kalaplevéve állok.

- (09. 07.) Mindig fölcsigázod az embert. Tehát nyaljon az irat alá egyet? Nem rossz. Szabadalmaztasd :)

- (09. 02.) Ha elvonatkoztatunk Tolkien mágusproblematikájától, leszállunk a földre, nem nézünk távolabb, csak az elmúlt század közepéig, a nyilasok, a vörösök, a kisgazdák és kereszténydemokraták is egészen addig szentül hitték, hogy ők azok, amire a történelmi helyzet kényszeríti őket. Amíg volt miért szentül hinni. Azután mást hittek szentül. A hordalék ilyen. Sodródik, azután ahol leülepszik, felveszi a partoldal domináns színét, mert a hordalék színtelen, szagtalan töltőanyag. Nincs ezen mit csodálkozni. A hordalék, ha nagyon akarja olyan szentül hiszi, ő fekete, hogy még a bőre is belesötétedik. (Mondjuk a farka nem nő meg, annyira nem képes hinni, bár ki tudja, az emberi szerkezet a legalkalmazkodóbb.) Ha szükséges, besárgul. Látom, a Suzuki-belső emberekben benne van mára az a jelentés nélküli mosoly, ami egy arasz a hajlongás előtt. Így van ez. Hogyan legyen másképpen.

- (08. 30.) Én már régen gyanakszom arra, hogy a gépnek emberlelke van. Tudja, érzi, milyen kedvem van, úgy is viselkedik velem. Mostanában letörölgetem. A napokban lemostam monitortisztítóval a monitort. Amikor sakkozunk, automatikusan visszakapcsol alacsonyabb fokozatba, mert tudja, nekem is jobb a kedvem, ha ha hagyja magát elverni. Csak aszolgáltatómmal kellene dűlőre jutni. Az megviseli, nagyon megviseli.

- (08. 25.) Azért nem mondok soha semmit, mert hiába igyekszem nyugodt maradni, amikor hat szúnyog szívja a vérem, vagy amikor délutáni szundikálás jözben éppen a számba száll a légy, jobb helyet nem talál, nem sikerül nyugodtnak maradnom. Tervbe van véve.

- (08. 18.) A taburól én is egy mondatocskát: az eunuchok legkedveseb szexuális segédeszköze volt - a Török Birodalomban köztiszteletnek örvendett, ma újra nagy tételben gyártják az USA-ban, Japánban - az un. farhegedű, amely egy (különböző, igény szerinti méretű) elefántcsontgolyóból és egy madzagszerűségből áll(t). A neve: farhegedű. Működése: a golyó a végbélbe kerül, a madzag a partner kezébe, és pengeti. Nagyszabású zenekari mutatványok esetén tíz-száz segg, ugyanannyi golyó, ugyanannyi madzag a kézben. Ami ebből kikavarodik, az bizonyszentség, hogy orkesztrális összhatás. csak a madzagok össze ne gubancolódjanak :)
Kimondott igény mutatkozik rá, hogy a Tabuk nélkül stábja egy ilyesféle előadással lepje meg a nagyérdeműt.

- (08. 16.) Hihetetlen, milyen gondjaid vannak. Hogy egymilló és és az állatrendszertan. Nekem meg huszadikán lekötik a netemet, mert öt hónapja "nem történt kifizetés", ebben a hónapban nem fizettem gyerektartást, mert nem volt miből, de szerencsére az alanyi sárkány nem ér el, Marótra kell mennem, ma, amikor annyi munkám volna, ehhez képest az, hogy mennyi állat marad meg egymillió év alatt szinte elhanyagolható probléműának tűnik.

- (08. 14.) Én még mindig azt gondolom, hogy technikai malőr volt, a gép csinálta, emlékszem, mit művet a gépeden a cset abban az időszakban.

- (08. 11.) Hátnaigen. De jut-e erő túllépni az örök politikusi vágyon, hogy a koncepció ne csak arról szóljon, hogy a nethasználók szeressék a koncepció kiötlőjét, szeressék a szocikat, a szociáldemokráciát (hehe)? Vagy mást. = oz


NET CAFÉ


Újdonságok a a CAFÉban
http://cafe.transycan.net

A Pergelben viszont ezt dohogja SZÉKELY DÉNES: „Jól értettem? Most már magukévá tettek? Vagy ahogy itt mondanák, jól megeresztettek? Határok nélkül? Vagy csak korlátok nélkül?” - csakis egy Vikidál-interjú kapcsán.

ERASMUS SZABÓ tovább emlékezik görög partokon ugyan, de svédországi múltjáról: „Na és az a malmői eset, amikor az egyik szolgálatkész néző Bengt Grive sportközvetítőnek segédkezett, hogy a svéd nézők is megértsék az éppen európabajnokságot nyert Gergely szavait! Bizony, az se volt kutya. A budapesti vasutas klubban kezdtem pingpongozni mondta az újdonsült európabajnok és napi öt órát edzek. És mit fordított le ebből svédre a nézőtéren sebtiben talált magyar tolmács? A BVSC-én és a kemény edzésen túl azt is hozzátette, hogy: Nagy bajnok lesz belőle.”

Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem palicsi konferenciájáról POMPÉRY JUDIT számol be, a Tokaji Írótáborról visszaérkező BALLA D. KÁROLY meg így fokoz: „Kulturális tárca, pénztárca, koldulás”.

DEMÉNY PÉTER a Páskándi utáni szerzőket így sorolja: „A Polisnál Páskándi után Pipacsi a szerző, aztán jön Pöcsmögi, őt követi Pitypangi, majd Pereczi következik, s a sort Putynoki zárja diadalmasan.”

A hét mûvésze a CAFÉban: Susanne Holmberg (Svédország)

zsoltu zen-taxi-blog 09. 04.

terebess

néhány napja voltam terebessnél, aki nem tudná, kistarcsán van egy nagy központjuk, távolkeleti, fôleg kínai és japán tárgyakat forgalmaznak, valamint teáskannákat gyûjt és bambuszt, emellett zen buddhista szerzetes volt, ami persze nem múlik el nyomtalanul. fotózás volt, elég jól viselte, mondhatni, sôt. megismétlôdött, ami anno michel carayonnal is, igaz ôt ládába ültettük, hogy élénkebb legyen, terebess csak a bambuszai közé ült fel, de ez is segített valamit azon, hogy a lelki békéje picit felkavarodjon. érdekes. egyébként hatásosak a lelkibékés emberek, de fotón kimondottan alkalmatlan, ha valaki réved, békés, semmittevô. lehet mozin ez jobban kijön, de a fotó kegyetlenebb. tova

Ha v.ki engem kérdez:

- (09. 13.) Terebesshez megyek, ha valami különlegességet kívánok olvasni. Garantáltan találok. De nem csak azt találom, hanem a kérdést is néhány napra a keleti filozófiák kapcsán, hogy minden megvan már, minden elkészült, és annak a fordítottja is, miféle exhibicionizmus mozgat, ahelyett, hogy ülnék a seggemen, örülnék annak, aminek lehet, nézném a napfelkeltét, a napnyugtát, gyilkolom magam pénzzel, igyekezettel, érzelmekkel, ingerületekkel. De hát ez van. Egy Kelet-európai férfi, és az ő kibaszott hagyományai, öröksége, generáltsága, amin nem változtathat. Nincs rá mód.

- (09. 04.) Lehet. Lehet, menni kellene mindefelé, amerre hívják az embert, amerre fogadják. Elhatározva is csak tizede helyre jutunk el. Hát még, ha az vagyon elhatározva, hogy nem megy, annyi a dolog, hogy nem mehet.

- (09. 02.) Nem akarnám szétpornografálni az oldal alját, van bajod elég, de adja magát a sutka, ha az ember még annál is többet ujjaz, a szokásosnál is többet, nem akarván, hogy "festésnél" előjöjjenek a hibák, az is monoton és fárasztó egy idő után. Hát még ha ugyanezt az ujjazást kénytelen, amit glettelésnek nevez a általad igen szépen megutált szakma.

- (08. 28) Na végre. Valami kiegyenesedik. Úgy gondolsz majd vissza a lakfelújításra, mint valami nemakarom kalandra, katonakorra, határátkelésre, egyébijjenre.

- (08. 24.) ... mijaz, hogy tiszta Erdély. Ahol homo sapiens él, ahol ugyanúgy lenyomták a maguk negyvenvalahány évét a kommunizmus felhőtlen építésében, ott sok jóra nem lehet számolni. És egyébként is, bízz inkább a szlogenben: egy pohár tej, tiszta fej.

- (08. 17.) Van itt önbizalom. az önbizalom és a derű meg nem töretett, tán a jó idő, tán a remény, hogy egyszer vége lesz a dolognak. Ámde: ha a vállalkozó pénz ad vissza az olyan csodának számít a mai orogenikus világban, hogy azt filmezni, fotózni, dokumentálni kell, terjeszteni, mert ez azt jelenti, nincs minden veszve, a nap kidugta helyes-kecses fejecskéjét a keleti Szamárhegy mögül, ha pénzt ad vissza, azt kötelező elhíresztelni. És sokunknak jó napunk lesz. Jobb napunk lesz. Mint nélküle.

Hoppá. Lenyomtam a tegnapit, a linket, annyira törtem a fejem, hogy mit lehessen erre reagálni, hogy senki nem sérüljön. És közben igazad van. Úgyhogy nem is mondok semmit. = oz

[ - oz - ] 2004-01-01 09:04:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Kamuti Jenőnek
Az „ezüst-herceg” közben orvosi diplomás lett, kitűnő sebész vált belőle, a MÁV kórház igazgatójaként lett (aktív) nyugdíjas. A sport terén, pedig Magyarországon elsőként UNESCO Fair Play-díj kitüntetésben részesült. A napokban a Nemzet Sportolójává választották. Hihetetlen – 80 éves! – Kadelka Lászlótól
[ Archívum ]
A yesyes és Myra Monoka képviseli hazánkat
Az ibis szállodamárka nemzetközi programjának keretében 17 országban adnak helyi művészek összesen 44 intim és exkluzív minikoncertet. Az ibis Music magyarországi eseményén, az ibis Budapest Centrum közösségi terében ketten is felléptek: a yesyes dinamikus, fiatalos koncerten adott válogatást legnépszerűbb dalaiból, a sokoldalú és izgalmas Myra Monoka pedig kortárs r’n’b-ből és érzelemdús elektronikus popból ötvözött számait mutatta be.
[ Keresés ]
Békéscsabai Jókai Színház 2019-2020-as évadja

Radnóti Miklós 110 éve született

Deák Kázmér grafikai kiállítása &

26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál

Lord of the Dance ismét Magyarországon

455 éve született a magyarok háziszerzője Shakespeare

A cselló lelke

20 év után JAZZ+AZ!

Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

Novák Ferenc Tata előadása Forrószegiek

Meg kell élni a szélcsendet is

Fotóriporteri Életműdíj 2019: Szebeni András

Kovács Edit Jászai Mari-díjas

Az orosz titán a Müpában

Minden gyerek jusson el színházba – de hova és mire?

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]