A Kráter Műhely Egyesület két évvel ezelőtt jelentette meg az Extázis első kötet, amely revelációként hatott. Gyurkovics az újkori kiváló polyhistor 107 képzőművészeti remekmű mellé 107 kiváló verset produkált, amely sokkal több mint egyfajta kinyilatkoztatás, vélemény nyilvánítás. Gyurkovics a képek kapcsán az emberről, az életről, a világról mondja el gondolatait. Egyszerűen, mégis végtelenül bölcsen fogalmazva tárja fel, hogy a 21. századi ember képzeletvilágában mit is jelentek a nagy mesterek munkái. Többek között Bacon, Gauguin, Hopper, Manet, Miro, Picasso, Renoir, Van Gogh, Wesselmann csodálatos alkotásai ihlették meg a szeryőt, aki mellőzve minden mesterkéltséget őszinte hitvallást tesz az egyetemes művészet maradandó alkotásairól. Gyurkovicsnak különleges képessége, adottsága van arra, hogy úgy jelenítse meg a mesterek festményeit, hogy azok akkor is megindítják fantáziánkat, ha korábban alig-alig tudtunk valamit róluk. Írásai nyomán kitárul előttünk egy eddig alig ismert, csodálatos világ.

Jánosi Zoltán faggatta Gyurkoivicsot, aki a tőle megszokott könnyedséggel vallott az egykori pécsi irodalmi életről, a Jelenkor című folyóirat hatvanas-hetvenes évekbeli nagy korszakáról, amikor még országos kisugárzású pezsgő irodalmi élet volt a városban. Amikor a Pécsett élő és alkotó Csorba Győző verseitől, vagy Bertha Bulcsú, vagy Galsai Pongrácz írásaitól volt hangos a hazai irodalmi élet. Gyurkovics szavai nyomán megelevenedett ez a rég volt irodalmi élet, amelynek nyomai ? mint ahogy némi keserűséggel, iróniával fogalmazott ? alig fellelhetők. Fotó: Peti Péter