Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Antigoné-tükör
[ Kovátsműhely ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2019. szeptember 18. szerda    Mai névnap(ok): Diána, József a - a - a
Legenda, önlegenda, sör – és irodalom helyszíni pályázat
És amikor így zajlik már kerek egy órája a „könyvbemutató”, akkor megszólal Mózes Attila író (Helikon-szerkesztő), akit láthatóan illuminált állapota sem zavar abban, hogy észrevegye: itt mindenről szó van, csak a lényegről nem. „Beszéljünk a kötetről, mert az is megérdemelne egy harangozást, gondolom.”


   
   
   
Mitől jó egy könybemutató?

   
   De mitől pocsék? A hely adja a fílinget? Esetleg a szereplők? 2002. december 4-én este a kolozsvári Bulgakov Irodalmi Kávéházban bemutatásra került Bréda Ferenc Antracit című kötete (Előretolt Helyőrség Könyvek, 2002). Eddig minden rendben. A gondok akkor kezdődnek, amikor a nép beül valamire, oszt egészen mást kap. Sőt ez sem zavaró, hiszen jól szórakozik. Csak a bábák között ne veszne el minduntalan a gyerek – jelen esetben egy (akár kiválónak is nevezhető) kötet. Amiről végül kiderül, hogy nincs is, mivel „a kiadó elszabotálta a dolgot” – mondja Bréda, magyarázván, miért nem lehet megvásárolni az Antracitot helyben. Az otthonról hozott három példányra viszont licitálni lehet! Aztán attól érdekes a bemutató, hogy valaki beígér egy alapos verést az est hősének – mégsem lesz belőle semmi. Akár Rejtőben. A füst ugyancsak Rejtőre emlékeztet, de az ingyen székláb hiányzik. A vidám közönség jelen van (nem teázik, és nem táncol), dugig tömve a hely, a füst nemkülönben óriási, 15 korsó sör Bréda előtt stb.
   Félszáz elszánt ember előtt Páll Zita nyitja meg az Előretolt Helyőrség Irodalmi Kör estjét. A moderátor, Józsa Péter feltesz egy önmaga által is hülyének titulált kérdést: hol közölt először Bréda? Ez már irodalomtörténet,
   
   
le kell venni a spenótot a polcról,

   
   utána kell járni a dolognak. A lényeg az, hogy Brédát egyesek a harmadik Forrás-nemzedék tagjaként tartják számon. Mennyire vállalja ezt? Mellékes. (Kézzel-lábbal tiltakozik a beskatulyázás ellen.) Rezignáltan, kissé cinikusan mondja: „Ha az irodalomtörténészek ezt mondják, akkor bizonyára így is van.”
   A távoli múlt mindenképp több biztos pontot kínál fel. A kisvárosi gyerek értelmiségi, papi családban nő fel, 7X8-as szobában mahagóni asztal mellett ül, hallgatja a felolvasónőt stb. Vagyis: a klasszikus értékek iránti vonzalma korán megalapozódik. Aztán jön a nagy ugrás, felkerül Kolozsvárra, s az akkori legtekintélyesebb egyetemi lapot, a háromnyelvű Echinox-ot átveszi Szőcs Gézától (Bréda 1971–1981 között szerkeszti).
   „Kolozsváron sem érdekelt a Forrás-nemzedék, nem is tudtam mi az.” Nem is nagyon válaszol arra a kérdésre, mennyire nevezhető generációnak, milyen kohéziós erőt jelentett az egymás után induló fiatal szerzők raja.
   Könnyedén tereli el a szót, irodalom és csoportosulások helyett inkább az akkori idők politikai viszonyairól poénkodik, bizonygatván, hogy 1975-ig nem hallott a Szekuritátéról. Elmeséli, hogy odahaza, a dévai templomban a legsötétebb terror ideje alatt is rendszeresen a magyar himnusszal zárult a szertartás.
   
   
A jóakaratú szekus felkereste apját
:
   
   „Nem lehetne, tiszteletes úr, szöveg nélkül, csak a dallamot énekelni?” Az akkori viszonyokat ismerve ez kissé soknak tűnik, de hinnünk kell a nagy Brédának. Mint ahogy azt is elhisszük neki, becsszóra, hogy a Forrásról ugyancsak Kolozsváron hallott először. „Megvolt a véleményem a besorolásokról, Majtényiékról, a Kurkó Gyárfásokról, a Pártról és mindenről. De az Echinox-ra nem volt felírva: »Világ proletárjai, egyesüljetek!« Azért mentem oda.” Moderátor közbeveti: „De az első oldalra Ceauşescu képe került!” Már hogyne került volna! A cenzort is be kellett etetni valamivel, azt a bizonyos Bélát, aki jó ember, kérem (a rendszerváltás után kivándorolt Magyarországra). Ez az áldott jó cenzor Brédát állítólag többször is megkereste, és duruzsolt neki arról, hogy Molnár Gusztáv ismét támadja a rendszert, fiúk! Ám ha ti vállaljátok, jöhet. Közölték, és nem lett következménye. A teremben ülő fiatalság jót nevet a poénon, senkinek sem jut eszébe megkérdezni, vajon nem túl idillikus-e az ábra?
   Minden átmenet nélkül következik az ugrás (térben és időben), 1984-ben Brédát már Nyugaton látjuk, Franciaországban. Egyesek szerint akkor szakított az irodalmi világgal (bólogat maga a mester is), annak ellenére, hogy Párizsban érdekes magyar irodalmi környezet alakult ki – főleg 1956 után. Bréda ömlengeni kezd arról, hogy odakint „nincs semmi”, mire ifjú titánunk, Király Zoltán költő közbelép, javasolván, árulja már el
   
   
Bréda, miként lett tagja a Francia Kommunista Pártnak.

   
   „Miben különbözött az ottani és az itteni kommunizmus?” Bréda a súlyos kérdést egy újabb poénnal próbálja agyonütni: „Magyar tanár vagy Székelyföldön, és Popescunak hívnak!”
   Párizsban nem beszélt magyarul, hiszen felesége francia volt, csak a londoni magyar adást hallgathatta, és néha magyar kiadványokat olvasott. Nem bírja ki, elárulja, hogy Chirac-kal is rokonsági kapcsolatba került. És ő eljárt a Le Pen-rajongó feleség, feleség viszont visszajárt az ő kommunista rendezvényeire. Bréda francia állampolgárként és kommunistaként többször szavazott Le Penre – és nem szólt Kolozsváron, hogy ezt off the record említi. „Utáltad már te is azt a csomó bevándorlót, mi?” – böki meg Király, mire kirobban a nevetés a pincében. Politika után a beszélgetés ismét visszakanyarodik a kevésbé súlyos témák felé. „Akadoztam az erős nyelvi fürdőben, amikor szűz kazettát tettem be”. (Mutatja, hogy hova tette, kopasz fejére bök. Nonó, közismertebb nevén László Noémi a hallgatóság általános derültségére megjegyzi: becsípte a szalagot.) Hazatérte után újabb szűz szalagra volt szüksége, nem vehette elő a régit, mert eldobta útközben.
   
   
És volt egy rendszerváltás, ugye.

   
   1991-ben tehát visszajött Erdélybe, megtalálta a kapcsolatot az akkor induló fiatalokkal, az Előretolt Helyőrséggel. Moderátor azt próbálja kideríteni, miért velük szövetkezett, miért nem a saját nemzedékével? Brédának nincs kedve válaszolni, sokkal szívesebben beszél tovább franciaországi kalandjairól: „A bőrömön éltem meg, ti franciák csak hallgassatok. Én tudom reálban, milyen. A ti nyugati kommunizmusotok más.” A francia kommunisták úgy képzelik el, hogy „az új világban” gyerekeik vidáman járhatnak majd – zongoraórára. Bingó! Ez a lényege a ő komménizmusuknak!
   És amikor így zajlik már kerek egy órája a „könyvbemutató”, akkor megszólal Mózes Attila író (Helikon-szerkesztő), akit láthatóan illuminált állapota sem zavar abban, hogy észrevegye: itt mindenről szó van, csak a lényegről nem. „Beszéljünk a kötetről, mert az is megérdemelne egy harangozást, gondolom.” Moderátor kiváló megfigyelőképességgel észreveszi, hogy csak annyi van feltűntetve a köteten: Antracit, fölötte pedig Bréda, semmi Ferenc, semmi sallang. „Ikonikus figura vagy, mindenki tudja, kiről van szó.”
   Az ajnározás felé hajló beszélgetést Kara, bocs: Karácsonyi Zsolt költő szakítja meg, az első Bréda-kötetre emlékezve. Példaként hozza fel Cs. Gyimesi Éva nyelvezetét, melyhez viszonyítva a mester műve sötét erdő képét kelti. Bizonyos értelemben ez folyatódik az Antracitban is. Hogy megteremtse a kellő hangulatot, Bréda
   
   
felovas a 69-es oldalról egy „misztikus részt”.

   
   Miért épp erről az oldalról? „Érted ugye, érted?” Variácók „h” betűre: hölgyem, háló, hal, hölgyem hágom. „Hattyúk a picsába” – köpi be valaki.
   Mikor, hogyan állt össze a kötet? Egyetlen esszéként értelmezendő (Bréda szerint). Ennek ellenére részletei jól elkülönülnek. Egyesek emlékeznek arra, hogy bizonyos részeket már olvastak itt-ott, Bréda letagadja, hogy az Előretolt Helyőrség hasábjain napvilágot látott volna a kötet valamelyik sora.
   Mózes Attila kérdésözönnel áll elő: „Mennyiben gondoltad komolyan, ami szójáték, szószármazék, szóhalmaz, ami műveltségen túli? Hogyan ötvöződik – vagy nem –, ami amalgám?” Közben becsörög Bréda mobilja, beszél, beszél, „csak folytasd” – nem lehet tudni, ezt hova, kinek mondja. Mindenki vihog, Mózes egyre csak beszél, darál. A válasz: „A könyv műfaja a primitív nyelvi alkímia szintjén működik, ami nagy alkotóknál megszokott, kurrens.” Ugyanilyen szerényen jegyzi meg, hogy József Attilát, a szójátékost nem tartja olyan nagynak, mint ahogy az irodalomtörténészek megkövetelnék. Idehaza pedig Szilágyi Domokost és Lászlóffy Aladárt is lesöpri az asztalról. „Megpróbáltam elolvasni őket, de nyeeet, nyet. Nem ment. Eldobtam. Makkait olvastam.”
   Király Zoltán szerint
   
   
Orbán János Dénes paródiává tette az Antracitot.

   
   Bréda elutasítja ezt a feltevést. „Én akartam, hogy legyen egy paródia-része a könyvnek. A humor és az irónia az az archimedesi pont, ahol magadat is kívülről szemlélheted. Engem gúnyolnak? Amúgy is megírták, legyen ez egy kicsit az ő kötetük is, ne csak az enyém.”
   Mózes: „A hülyeség és a hülyéskedés közti mezsgye tetszik nekem. Ott lavírozol. Így gondolod te is?”
   „Persze.” Moderátor:
   „Úgy tűnik, a kötet szintézis, avantgárd és klasszikus egyben, helyzetelemzés, Erdélyről szól, számvetés. Lezár valamit. Mi következik? Lehet ezt fokozni?” Nem lehet fokozni, román nyelvű könyvvel fog előállni Bréda, amit „proto-teatrológiai valaminek” nevez. Magyar nyelven verseskötetet ír, Király Zoltán lesz a szerkesztője, 2003-ban jelenik meg. „Nincs cenzúra. De van Király Zoltán. A tanítvány lesz a főnök.”
   Páll Zita figyelmezteti Brédát, hogy az irodalmi körökről is jó volna beszélni, arról: miként lett a Gaál Gábor Körből Bretter, és hol következik, mi a szerepe az Előretolt Helyőrség Irodalmi Körnek? Bréda keserűen idéz fel olyan alkalmakat, amikor három–négy tag jelent meg az irodalmi vitákon. „Mit adsz? Szart adsz? Nem veszik az árut.” Király Zoltán kiegészíti a közhelyszerű igazsággal: „Ha jó a csomagolása, a szar is kelendő”. Ezek után jöhet Vergilius a maga napi három sorával, ami Bréda szerint megér mindent. Viszont a harmadik Forrás-nemzedék szart ér. Talán ezért nem velük szövetkezett, nem nemzedéktársaival, hanem a bizonyos értelemben spontánul szerveződő Előretolt Helyőrséggel. „Nekem persze nem az Előretolt Helyőrség az első generációm. Franciaországban is volt csapatom.
   
   
Nem én csapódtam a kommunista párthoz, hanem ők hozzám.”

   
   Iszonyatos kacagás, taps.
   Az est fénypontját mindenképp az a poén jelenti, amelyben Bréda kecsesen bemos a nagy Forrás-ideológus irodalomtörténésznek (aki „civilben” egy neves erdélyi folyóirat főszerkesztője és számtalan szervezet elnöke, tagja, atyaistene): „Ha 1991-ben szétnézek a vadászmezőn, akkor most nem veletek ülnék, hanem Kántor Lajossal innánk otthon a konyakunkat.”
*
   
fotók: Páll Zita, Ceausescu, László Noémi, Orbán János Dénes, Kántor Lajos    

[ an800308ku@yahoo.com ] 2003-05-09 18:15:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
[ Archívum ]
[ Keresés ]
Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Halasi Imre a Barlangszínházban rendez

Születésnapi levél - Fekete Péternek

Pataki András - A mű örök mementó

Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben

Mexikói filmé az Arany Oroszlán

Velence a magyar sikerek városa

A Napszállta is ott lesz Velencében

Újabb magyar filmes-siker

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]