„Talán inkább írjon” Drága Karcsi! Mindenek előtt: nem szép félrevezetni a világot! A Németh Lajos lehet, hogy nyolcvankilenc éves, de a Szakonyi Karcsiról senki nem hiszi el, hiába csináltatott magának jó pár éve ilyen szép ősz maszkot. Emlékszel, 1963-ban a Nemzeti Színházban a fiatal dramaturg ösztöndíjas, meg a fiatal ügyelő együtt drukkolt azért, hogy az akkor született Szakonyi Károly darabját engedik-e bemutatni az Ódry Színpadon. A Blaha Lujza térről sétáltunk a kőhajításnyira lévő Vas utcába, ahol akkor a Kamaraszínház működött. Az „újszülött” nem panaszkodhatott. A Nemzeti Színház nagyágyúi játszották a főszerepeket; Domján Edit, Sinkovits Imre, Kállai Ferenc. A katonai politikai főcsoportfőnökből lett színigazgató nemigen örült annak, hogy egy „funkci” öngyilkos legyen egy kortárs színdarabban. Végül a Te makacsságod és a leendő pártitkár-rendező személye győzött. Megszületett az ’56 utáni első magyar dráma, az Életem, Zsóka. Abban az időben élő szerző műve nem nagyon ért meg kétszáz előadást a nemzetiben. Milyen szerencse, hogy a Németh Lajost a Színművészeti Főiskola színész tanszakán a felvételin Ladányi Ferenc eltanácsolta: „Talán inkább írjon”.

A drámaíró Szakonyi született ’63-ban, úgyhogy csak 57 éves – akármilyen is a maszkja. Ha Ladányi fölvesz, nem születnek meg az, azóta a világot bejárt darabjaid; Életem, Zsóka!, Ördöghegy, Adáshiba, Hongkongi paróka, amely ugyancsak a nemzeti nagy sikere lett. Aztán: Holt lelkek, Vendég a palotában, Apák és fiúk, Ember az alagútban, a Dosztojevszkij nyomán írt A félkegyelmű és Bűn és bűnhődés, Mikszáth nyomán a Szent Péter esernyője, hogy csak a fontosabbakat említsem, amelyek hirtelen eszembe ötlenek. A megszámlálhatatlan rádiójátékról nem is beszélve, amelyek jelentős részében közreműködhettem. Azt kérdezed Zsóka szájával: „Miért nem lehet tisztán megtenni életutunkat? Miért?” – Neked sikerült!!! Ezeket a sorokat nem nekem kellene írnom – tudod -, ilyenkor a Gyurkovics Tibi szokott köszönteni… Drága Karcsi! Ha 89, hát annyi, bár ezt sokan nem hisszük! Isten Éltessen! Ölel: Kadelka Laci