Arról, hogy mennyi talán igen,
de arról, hogy van,
nem illik megfeledkezni.
Drága Zsóka!
Mintha tegnap lett volna, 1964-ben a Blaha Lujza téri Nemzeti Színház, Az ember tragédiája olvasó próbájára beviharzott egy sor csinos főiskolás (akkor még így hívták) lány. Köztük egy sudár igencsak szemre – és színpadra – való szőke csoda. Amikor az öltözéses próbára került sor, akkor örült a férfinép, hogy a Római színben a jelmeztervező, Vágó Nelly a testet alig takaró „semmibe” öltöztette a lányokat.
Öröm volt megtudni, hogy közel lakunk egymáshoz a Belvárosban és így gyakran utaztunk együtt és napközben is összefutottunk.
Azóta, már nincs meg az épület, a rendező, Major Tamás, a jelmeztervező… és sorolhatnám, hogy kik még, de születésnapon nézzünk előre.
|