Arról, hogy mennyi talán igen, de arról, hogy van, nem illik megfeledkezni. Drága Zsóka! Mintha tegnap lett volna, 1964-ben a Blaha Lujza téri Nemzeti Színház, Az ember tragédiája olvasó próbájára beviharzott egy sor csinos főiskolás (akkor még így hívták) lány. Köztük egy sudár igencsak szemre – és színpadra – való szőke csoda. Amikor az öltözéses próbára került sor, akkor örült a férfinép, hogy a Római színben a jelmeztervező, Vágó Nelly a testet alig takaró „semmibe” öltöztette a lányokat. Öröm volt megtudni, hogy közel lakunk egymáshoz a Belvárosban és így gyakran utaztunk együtt és napközben is összefutottunk. Azóta, már nincs meg az épület, a rendező, Major Tamás, a jelmeztervező… és sorolhatnám, hogy kik még, de születésnapon nézzünk előre.

Macskajáték

Azután, Te évekre más városok belvárosaiban jártál, mígnem Rád talált a TV, amely megérdemelt országos népszerűséget hozott. A sorozatot követően újra színpadi szerepek sokasága várt – ami ugye ebben, a nem mondom mennyi évben - ritkaság. Mostanában Békéscsabán, Örkény örökbecsüjében, a Macskajátékban, Gizaként örvendezteted meg rajongóid népes táborát. A sikeres produkciót rövidesen budapesti közönség is láthatja számos színpadon. A következő évadban is számít Rád a Jókai Színház. Várom az újabb közös munkát! További munkás éveket és Boldog Születésnapot Kívánok! Kadelka Laci