Megkezdődött az immár a XII. Pécsi Országos Színházi Találkozó. Egy tucat éve gyűlik össze a színházi világ Pécsett. Most sok ünneplésre nincs oka a színházaknak, de általában a kultúrának. Az általános gazdasági vállság olyan helyzetet teremtett, hogy hiába lenne - mert megvan! – igény a kultúrára, a potenciális közönség egyre kevésbé tudja megfizetni a színházjegyeket, vagy a könyveket. A POSzT idei díszvendége Cserhalmi György, aki bár díszvendég, de sajnálatos módon ritkán látható színpadjainkon. Az Oszkár-díjra is egy Csehország ban készült film főszerepeként nominálták. Pécsett elkészültek az Európa Kulturális Fővárosa kulturális beruházásai, a Zsolnay negyed, a Kodály Központ, ezen új helyszínek tágítják a lehetőségeket. Reméljük, hogy a megújuló POSzT szerkezetében és tartalmában is új lendületet kap.

Cserhalmi György

Csizmadia Tibor a Magyar Színházi Társaság elnökének köszöntője ÜNNEP A POSZT! Ünnep az alkotóknak, a színházi szakmáknak és ünnep a közönségnek is. Ünnep akkor is, ha a színházak működését a pénzhiány fojtogatja, ha színházak megszűnnek, társulatok felbomlanak, és úgy érezhetjük, hogy már csak tenyérnyi hely marad szakmánk gyakorlására. Ilyenkor igazán értékes ez a találkozó, mert mutatja, hogy még létezünk. Vannak más színházi ünnepeink is. A Színházi Világnap, a színházi évadnyitók, a premierek mind ünnepek, hiszen elkészült a mű, az előadás, amivel az alkotók átadják gondolataikat, érzéseiket, világról alkotott benyomásaik színpadi tükörképét a közönségnek. És a néző ott van, figyel és kíváncsi. A POSzT minden egyes előadása a Nézőt is ünnepli. Dramaturgok, tervezők, kritikusok, színházi egyetemek, határon innen és túl, fontosnak tartják, hogy megjelenjenek a POSzT-on a versenyprogram melletti kínálatban is. A független színházak külön szakmai programsorozattal készülnek a POSzT-ra. A POSzT megjelenést biztosít olyan színházaknak is, akik a saját közösségükben megbecsült formációk, de ilyenkor lesz lehetőségük arra, hogy az országos figyelmet is magukra vonják. Így a szakma sokrétűségét is ünnepli a POSzT. 2012-ben sok szempontból megújul a színházi találkozó. Új a művészeti vezető, új társtulajdonos lépett be a fesztivált szervező kft-be, néhány ponton módosul a program-szerkezet, a Zsolnay negyed megnyitásával izgalmas, új helyszínek jelennek meg és teszik színesebbé, érdekesebbé ezt az eseményt, gyereknek és felnőttnek egyaránt. Biztos vagyok benne, hogy nemcsak a színházi szakmának, hanem Pécs városának is ünnep lesz ez a fesztivál. A XII. POSzT-hoz a Magyar Színházi Társaság nevében jó szórakozást, tartalmas ünnepet kívánok.

A Magyar Teátrumi Társaság sátra

Vidnyányzky Attila a Magyar Teátrumi Társaság elnökének köszöntője FESZTIVÁL – A KÖZÖSSÉG ÜNNEPE Amikor tágabb és szűkebb világunkat egyre inkább elborítja a gazdasági, pénzügyi és társadalmi válság érzete, az emberek közössége és azon belül is az egyén, mint személyiség fokozottan keresi azokat a támpontokat, melyek tájékozódási alapul szolgálhatnak irányt vesztett életünkben. Amikor az anyagi, kézzelfogható dolgok egyre inkább devalválódnak, elértéktelenednek, az ember nagyobb eséllyel döbbenhet rá, hogy a materiális javak birtoklásán túl olyan kincsekkel is rendelkezik, melyeket korábban talán feleslegesnek tekintett és nem fordított rá kellő figyelmet. Lehetőséget adhat számunkra a szellemi és lelki megújulásra, amennyiben az általános krízishangulat közepette képesek vagyunk meglátni, hogy a kultúrából és azon belül is a művészetből, mint az évezredek során felhalmozott emberi tudás és kreativitás kincsestárából bármikor meríthetünk. Csodálatos módon a színház, amely talán a legszemélyesebb művészeti forma, nemcsak Magyarországon, de világszerte továbbra is nagy számban vonzza a közönséget, ezért rendkívül fontos, hogy a nézőknek illetve alkotóknak lehetősége legyen ünnepként megélni a találkozást. Ennek egyik legalkalmasabb formája a „fesztivál” – mint olyan kulturális jelenség, amely közösségteremtő és közösségformáló, hagyományokat őrző és megújító fóruma a színházat művelő szakmának és közönségének. A „Fesztivál” – térben és időben sűrített színház, ahol szórakozva és komoly dolgokról szólva ünnepelhetünk, és meríthetünk lelki-szellemi muníciót az anyagi világ problémáinak megoldásához. Kívánom, hogy a 2012-es Pécsi Országos Színházi Találkozó valóban a közösség színvonalas, örömteli ünnepe legyen!