 |
Dátum: 2021. április 21. szerda Mai névnap(ok): Konrád, Simeon |
a - a
- a |
|
|
A Szirénének a legjobb |
|
|
|
|
Nádas Péter néhány napra Budapestre érkezik. A Színházi Dramaturgok Céhe ezt az alkalmat használja föl arra, hogy átadja a Szirénének című művéért Az Évad Legjobb Magyar Drámája díjat, amelyet betegsége miatt nem tudott átvenni. A dramaturgok által megítélt díjat november 15-én 13 órakor a Katona József Színház Kamrájában veszi át, ahol Forgách András író, dramaturg köszönti.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Forgách András Nádas Péterről
SZIRÉNEK A NÁDASBAN
Mottó:
minden ajtó tárva, szél csapkodja, csikorgatja /
leszakadt zsanérján, az egész univerzum nyitva áll, /
nyitott könyv, nyitott seb, nyitott kút, /
nyitott múlt kotyog a mélyén
A nagy művek mindig megalkotják saját szabályrendszerüket. Jól emlékszem arra az izgalomra, amikor Nádas Takarítás című műve elkészült, és a Rátkay-klubban, talán az Írószövetség József Attila szakosztálya vitát hirdetett meg a darabról. Rengetegen voltak, össze kellett nyitni a termeket, és Balassa Péter hosszan fejtegette, éles vitába bonyolódva másokkal, hogy a mű lassúsága ezúttal diabolikus. Azóta töprengek azon, hogy egy adott mű lassúsága vagy gyorsasága bír-e önmagában ilyen metafizikus jelentéssel (Robert Wilson színháza, amelyre többek között a Szirénének nyilvánvalóan reflektál, már megtanított minket a lassúságra és a színpadi idő pontszerű határtalanságára, és erről a fajta színházról és időbeliségről Pilinszky János is lényegeset tudott mondani, sőt maga is megpróbálkozott vele egyik művében), de az a tény, hogy egy még be sem mutatott mű tempója heves vitákat váltson ki, mond valamit a mű jelentőségéről. A Takarítás, együtt a Találkozással és Temetéssel, ha lassan is, de szívósan, újra és újra megmutatkozik, előkerül, felbukkan a magyar színházakban: ezek nem könnyen játszható és nem könnyen befogadható művek, többek közt éppen azért, mert, a Szirénénekhez hasonlóan, mindig nulláról alkotják meg saját szabályaikat, szembemennek az adott színházi korszak nyelvével, nem csak művek, hanem egyúttal elemzések is, és a rendezőiknek, nézőiknek, játszóiknak mindig újra meg kell tanulniuk e művek sajátos nyelvét, ritmusát, a rajtuk keresztülpulzáló intenzív testiséget.
|
A 2010-ben az Évad Legjobb Magyar Drámája díjjal kitüntetett darab, Nádas Péter Szirénéneke amit remélhetőleg hamarosan játszani is fognak nálunk, nem egyszerűen belső késztetésből, hanem felkérésre született, rendelésre: a múzsa ezúttal egy nagyonis konkrét színház volt, a Theater an der Ruhr volt, amelynek dramaturgja Nádas eddigi életművének ismeretében és tudatában a tévelygést adta meg főtémául. A tévelygés, vagy az elkészült mű kedvelt fogalmával élve: a tébolygás nyilvánvalóan telibetalálta a szerzőt, akinek kínosan pontos, már-már pedáns, olykor bámulatosan hosszú, ám egyensúlyukat soha el nem vesztő mondatai az ész, a ráció pengeélén mindig eljátszanak az elveszettség, az eltévedés, a világból való kikeveredés, az ösztönélet, a nemiség kísértésével. A Szirénének ezúttal egy nagy mítosz negatív rekonstrukciója, teatralitástól duzzadó jelenetek és képek sorozata, könyörtelen tabló, valahol, mondom tréfásan, az Istenek alkonya és Az ember tragédiája, a Magyarok bejövetele és a Csillagok háborúja vidékén, és allegorikus színezetét is figyelembe véve voltaképpen a nagy Nádas-toposzok afféle érzéki gyűjteményének tekinthető –, igazi nemzeti dráma, különösen, ha tekintetbe vesszük Az élet álom címet viselő, a mű tengelyében álló második világháborús jelenetet, amelynek helyszínén Caspar David Friedrich romtemploma a sivatagban találkozik a végtelen orosz hómezőn haldokló magyar bakákkal.
A Szirénének öt másik dráma társaságában Németországban könyvalakban is megjelent és azonmód be is mutatták: szerencsés fesztivállátogatók két nap alatt, körutazáson tekinthették meg az előadásokat. Nádas Péteren kívül az Odüsszeia-Európa projekt részeként felkérték az 1968-ban született lengyel Grzergorz Jarzynát, az 1967-ben született ír Enda Walshot, az 1967-ben született német Roland Schimmelpfenniget, az 1954-ben született osztrák Christoph Ransmayrt, és az 1946-ban született török Emine Sevgi Özdamart. Egyedül Nádas Péter születésének évszáma esik három évvel a világháború befejeződése elé. A világ most mintha újra kinyílóban, feltárulóban volna. Nem figyelmeztet erre, nem ijeszteget ezzel Nádas: ő csak felmutat. Kevés mű íródott magyar nyelven ilyen univerzális üzenettel az elmúlt időben. Tárgyilagos, elfogulatlan és teljesen objektív véleményem szerint vadállatian jó előadás születhetne belőle.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
|
Szakonyi Károlynak
|
|
Mindenek előtt: nem szép félrevezetni a világot! A Németh Lajos lehet, hogy nyolcvankilenc éves, de a Szakonyi Karcsiról senki nem hiszi el, hiába csináltatott magának jó pár éve ilyen szép ősz maszkot. (Kadelka Lászlótól) |
|
[ Archívum ]
|
|
|
|