Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Finito
[ Örkény Színház ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2020. január 17. péntek    Mai névnap(ok): Antal, Antónia a - a - a
Hamiskártyások
Magyar táj, norvég idill - Műfordítók a műfordításról
„A nemzeti irodalmakat az írók alkotják anyanyelvükön, a világirodalmat viszont a fordítók írják.” - idézi Saramagot A. Dobos Éva, műfordító. A cikk taglalja, mi köze a kiadóknak a prérifarkasokhoz, s hogy az olcsó pénzért, alvállalkozókkal fordítatott remekművekben hemzsegnek a nevetséges félrefordítások.

Úgy látszik, a magyar könyvszakma számos szereplője között egyre több a hamiskártyás. Ha nem így lenne, nem lenne ennyi kiadó, nem lenne ennyi fordító és nem lenne ennyi heves vita a fizet-nem fizet témakörben. De mindenből van, bőséggel. Több érdekes és tanulságos írás jelent meg a Teraszon arról, mennyit, mikor és miért fizet a fordítónak a kiadó, amely, Lackfi János remek megfigyelése szerint erősen hasonlít a piranyára: miután lerágta a fordítóról a húst, meghagyja a csontvázat, libegjen a magyar Amazonas vizében… Ennél precízebb képet nemigen tudnék kitalálni, esetleg felcserélném a piranyát prérifarkasra és a magyar Amazonast (melynek deltája mégiscsak dúsan termő vidék) szikes magyar pusztára, ahol leginkább szamárkóró és bogáncs tenyészik. Farkasnak üres a zsebe, korog a gyomra, ezért befal mindenkit, aki útjába kerül. Kissé restelli ugyan, de még műfordítót is fogyaszt, főként a cammogósabb fajtából. Végül nem marad más az elvadult tájon, csak néhány gyorslábú, ám szerény képességű fordítócska, aki lógó nyelvvel lohol, botorkál a megrepedezett talajon.

A farkasnak korog a gyomra!
 

A piranyának vagy prérifarkasnak (a továbbiakban az egyszerűség kedvéért nevezzük kiadónak) egyik fő problémája az áldozattal (nevezzük fordítónak), hogy kénytelen vele szimbiózisban élni. Az egymásrautaltság próbára teszi mindkét fél türelmét, testi-lelki-anyagi tűrőképességét – a kérdés végül az, ki bírja tovább. Nem hinném, hogy az egykor jónevű, erkölcsös, böcsületesen fizető kiadó (egykor minden kiadó jónevű volt és erkölcsös, továbbá böcsületesen fizetett) különösebben jól érezné magát a prérifarkas bőrében, de mivel nem kíván felhagyni az olvasóért való ádáz küzdelemmel, egyre fifikásabb, sőt durvább fogásokhoz folyamodik.

Az egyik legalávalóbb ezek közül a nemfizetés, amikor is a beígért, szerződésbe foglalt honoráriumot nem fizetik ki időben, vagy talán sose. Azoknak a komoly szellemi munkát végző fordítóknak – most műfordítókra gondolok –, akik a világirodalom elkötelezett zászlóvivői. Egyszer egy németországi fordítószeminárium sajtóközleményében egy Saramago-idézet állt, német fordításban. Egy norvég résztvevőnek megtetszett Saramago találó, bölcs mondata, de hiába nyomozott, az eredetit nem sikerült felkutatnia. Végül, kissé körülményes úton, három nyelven átszűrve, összeállt az újra lefordított portugál mondat. Íme: „O autor escreva literatura nacional com sua lingua, - a literatura universal é criado pelos tradutores.”. Angolul pedig : „Writers are creating the national literatures with their language, but the world literature is written by the translators.” Magyarul (negyedik szűrőn keresztül) így lenne: „A nemzeti irodalmakat az írók alkotják anyanyelvükön, a világirodalmat viszont a fordítók írják.”

De térjünk vissza az alávalóságokhoz, és vizsgáljunk meg egy másik kiadói praktikát. Mivel a könyvpiac is a szabad verseny szabályai szerint működik, és a fordítók közötti szolidaritásnak még nincs túl nagy hagyománya Magyarországon, a kiadók vígan válogathatnak a drága, kicsit olcsóbb, még olcsóbb és legolcsóbb fordítók között. Tudják, hogy híg lesz a hús leve, de nem bánják, mert ha elég pikáns a sztori, úgyis megveszi a nép. Ez a trükk kimeríti „a helyzettel való visszaélés” fogalmát. Íme egy illusztráció saját műfordítói praxisomból:

2006-ban egy aránylag jól működő kiadónak ajánlottam egy sikeres (20 nyelvre lefordított) norvég trilógiát, az első kötetet magam magyarítottam. A jelek szerint fogyott a könyv, mert néhány hónappal később felkértek a második rész fordítására, ám miután bejelentettem igényemet a külföldi támogatásból nekem járó honoráriumra, a kiadó villámgyorsan másnak passzolta át a munkát. Az illető, aki amúgy valószínűleg rendes ember, el is vállalta – féláron. A részleteket nem ismerem, csak a fordításon rágtam át magam, figyelve a stílust, a szöveghűséget és az összbenyomást. A második kötet megjelenésekor már nem volt bennem rossz érzés a kiadó fellépése miatt, ezért személyes sértettségtől mentesen, „felülnézetből” követem a norvég trilógia sorsát. (Idestova harminc éve élek Oslóban – kihalt volna belőlem a magyaros visszaütési ösztön és átragadt volna rám a norvégokra oly jellemző jóhiszeműség és a gyengébbek iránti tolerancia? Elképzelhető.)

A félreértelmezések és nyelvtani hibák egyenlőtlen eloszlásából arra következtettem, hogy a valószínűleg rendes és alapos fordító lefordított néhány fejezetet, a többit pedig kiadta fekete- avagy szürkemunkásoknak. De ha már így történt, miért nem kerített olyanokat, akik járatosabbak a norvég nyelvben, tisztában vannak a múlt idő és a feltételes mód használatával, esetleg még az időegyeztetésről is van némi fogalmuk? Vagy miért nem nézett a „bedolgozók” körmére? Íme néhány égbekiáltó ostobaság: az állatorvost (norvégul „veterinær”) vegetáriánusra, a mézeskalácsot (norvégul „pepperkake”) borsos süteményre, a takarítónőt (norvégul „husmorvikar”) pótháziasszonyra, az üdítővel kevert vodkát (norvégul „russchian”) oroszvízre fordította.

Borsoskalács?
 

Vegyünk pár igeidő-félrenézésből eredő hibát: „De hát Torun nem tudja, hogy ő sohasem használja a mosógépet....”? A norvég szövegben a „használja” folyamatos múltban (perfektum) áll, ami magyarul hol jelen időnek, hol múltnak felel meg. Attól függ. Ebben az esetben kimondottan múlt idő : „De hát Torun nem tudja, hogy ő még sosem használta a mosógépet...?” Vagy az alábbi mondat : „Persze parttalan erotikus tobzódásba torkollott a kirándulás, majd éppen ez hiányzott volna.” Hm. Ha a fordító tisztában lett volna a feltételes mód és a múlt idő (pluskvamperfektum) közötti különbséggel, akkor helyesen ezt írta volna: „Persze a kirándulás parttalan erotikus tobzódásba torkollhatott volna, ami éppenséggel nem hiányzott.” Ez a pici kis „volna” sokat változtat a történeten, hiszen a norvég eredetiben a kirándulás abszolút NEM torkollt parttalan erotikus tobzódásba, csak éppen erre is sor kerülhetett volna. Ha... De nem került, csak a regény magyar változatában, ott is mindössze egyetlen mondat erejéig. Az időegyeztetés tehát káoszt teremtett a fordító(k) fejében, de vajon a nyelvi szerkesztő és a kiadó emberei hova tették az eszüket?

Tudni kell, hogy egy hagyományos norvég tanyán minden elhangzott mondatnak komoly súlya van, még egy szórakoztató műfajba sorolható regényben is. A szóban forgó könyv kiadó-fordító-szerkesztő trojkája úgy gondolta, könnyít kicsit a dolgon, ne legyen má’ olyan nehézkes az a szöveg, és bizony adagolt is hozzá némi laza magyaros dumát, csipetnyi szlenget. Egy norvég paraszt álmában sem mondana olyat, hogy „rád csörgök”, vagy „rákattantam” (mindkét kifejezésnek van norvég megfelelője, de a szerző nem ezeket választotta, mert tökéletesen idegen lett volna a könyv stílusától). A nyakatekertségek meg pláne nem illenek ide – a tömör norvég szöveg magyarítását másképp kell megoldani. Ugyan mit ért a fordító az alatt, hogy „...aztán gyorsan megfordult, és kiment a fával jól megrakott kandalló lángjától zümmögő üres konyhán át az udvarra...”? Mi zümmögött itt? Az üres konyha, vagy a fával jól megrakott kandalló? Magyarul is, norvégul is inkább a méhecske vagy a légy szokott zümmögni, semmint a konyha vagy a kandalló. Ennyit az akciós áron beszerzett fordításról és arról, hogyan vessünk a magyar olvasó elé vitamin-mentes tápszert.

Kuriózumként megemlíteném, hogy az illető kiadó meghívta az igen szimpatikus, jóhiszemű és mit sem sejtő szerzőt a Könyvfesztiválon rendezett könyvbemutatóra. Az est után taps, pezsgő, gratulációk. Mindenki örült, hogy megjelent egy sikeres norvég regény, hiszen kis népek irodalma elég nehezen eladható portéka Magyarországon. Ha nem ismerném a könyvet, és ha nem izgatna a magyartalanság, a stílustöres és a hanyag fordítás, én is érdeklődve olvasnám az izgalmas családtörténetet. A norvég népi regény magyarosított, urbánus változata azonban furcsa hibrid, s ha a szimpatikus, jóhiszemű és mit sem sejtő norvég szerző tudna magyarul, bizony nem mosolygott volna oly vidáman a budapesti eseményen.

No, sebaj, a szerző elégedett, mert megjelent a trilógia első két kötete, és készülőben a harmadik is. A kiadó elégedett, mert a bizonytalannak hitt vállalkozás végül is jó pénzt hozott. A fordítók elégedettek, mert végre bedolgozhattak. Sőt, szerintem a norvég támogató is elégedett, hiszen mégiscsak elkelt a könyv. Kell ennél több? Mi szükség van ebben az idillben holmi ünneprontóra? Ahogy a Szöktetés a szerájból Belmontéja énekli: „Akinek ennyi jó kevés, hadd érje gáncs és megvetés”.

Kapcsolódó linkek:
   • Françoise Wuilmart: A műfordító az irodalom hülyegyereke?
   • Cserháti Éva: Mese a berber fordítóról
   • Lackfi János: Én lenni Tarzan, te kultúrni miniszter!
   • Mesterházi Márton: Miért rombol a nő?
   • Mesterházi Mónika: Az ész vagy a haj?
   • Papolczy Péter: Néma szerzőnek az anyja sem fizet jogdíjat
   • Lackfi János: A fordító, mint törvényszéki cápa
   • Todero Anna: Lackfi János:Műfordítás – kockázatokkal és mellékhatásokkal
   

[ A. Dobos Éva ] 2009-05-28 00:30:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
[ Archívum ]
[ Keresés ]
Elment a „La subretta Aniko”

Vég Kata - Mögöttes Én

Boldog Új Évet!

Boldog Ünnepeket!

Ivánka Csaba-díj 2019

AJÁNDÉK EZ A NAP

Jávorszky Béla Szilárd – Sebők János a MAGYAROCK története 2

Esti Kornél bárki lehet

Kocsis Zoltán -

Kozák Péter - Földiekkel játszók

A 37. Torinoi Filmfesztivál

Érdi Tamás - Beethoven zongoraszonátái

Nemes Anna - Előled

Szemből szembe

Sztárparádé a Krizshow After-Partyn

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]