Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Házasságon innen, házasságon túl
[ Magyar Színház ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2019. október 19. szombat    Mai névnap(ok): Nándor a - a - a
Gyécsek József – Entrópia
Pécsi Kisgaléria
Gyécsek József szentgotthárdi festőművész, Entrópia című kiállítását a Pécsi Kisgalériában 2009. május 8-án 17:30 órakor megnyitja Hegyi Csaba festőművész, közreműködik Gárdai Viktória fuvolaművész. A kiállítás megtekinthető május 31-ig.

ZÁRÓKÉPEK

GYÉCSEK József festészete lassú, alig észrevehető változásokkal terjed, gazdagodik, hódítja meg képei számára a szemünkkel, tapintó érzékünkkel tapasztalható világ általa becserkészett terepeit.
Anyagai: zsákvászon, madzag, ragasztó, rétegelt lemez, olajfesték, kréta, grafit, papír, rézlemez. Tép, vág, összeköt, csavaroz, szálazza a vászon szélét, ragaszt, alapoz, spatulával, kézzel masszát hord fel. Éget, fest egyszerre, vagy több rétegben, lazúroz, firkál. Használja a véletlenszerűségeket. A felragasztott, esendő, foltozott, szakadt hulladék vásznak közel hozzák a szemlélőhöz a látványt, ismerős tapintásérzeteket keltenek, homályos, tudatmélyi emlékeket idéznek. Néha a festés csak annyit tesz hozzá az alaphoz, hogy kihangsúlyozza a foltok, varrások, szálak alkotta relief-kompozíció térbeli elemeit. GYÉCSEK József tudja, hogy nem kell egy felületre többet terhelni, mint amennyit az optimálisan elbír. Képei egy részét áthatja egyfajta könnyűség, a formák, színek, alakzatok mennyisége, súlya, arányai gondosan, nyugodtan mérlegeltek. Gyanítható, hogy a legegyszerűbbnek látszó, elegánsan megoldott kompozíciókkal éppen nem volt könnyű dolga. Mindegyik kép egy sajátos, határozottan alakított szín-együttállás.

Az utolsó években készült festmények rendszereket jelenítenek meg, amelyek a képfelület határain túl a végtelen felé folytathatók. A kép következik az előzőkből, és készülése közben már a gondolatok mögött alakul a következő, arra kerülnek majd azok a motívumok, színárnyalatok, és hangsúlyok, amelyek képzete felmerült lehetőségként munka közben. A négyzet alakú festményeket variációs sorozatnak is tekintheti valaki. Én inkább arra a véleményre hajlok, hogy az egy-egy képpel megfogalmazott és megoldott megannyi felvetés ugyanannyi különálló és komoly, elszánt kísérlet valaminek a megragadására, amit a festő önmagánál nagyobbnak érez, és ismerős eszközeivel bizonytalannak látja a közdelem kimenetelét. Ez, a képek sikeres megoldását nehéznek, talán lehetetlennek tapasztaló alkotói állapot az oka és biztosítéka annak, hogy a néző egyre fokozódó mértékben beavatottnak érezheti magát az egymás mellett sorakozó festményeket nézve.
A legjobbak közül kiemelkedik a szürkésfehér foltrendszer, ahol egy vakító mögöttes fénytérbe látni a hasadékokon át a függőlegesen áramló elemek között. Itt a foltok nem talált felületek, hanem lebegő, szabad összefüggések, Ezek a képek ritkán polikrómok. Többször visszatér az alig megmozgatott szürkésfehér folt-felület, ami egyhelyütt a kép szélén nagyon halk, alig érzékelhetően finom színmezővel érintkezik.
Azt is gondolhatja a néző, hogy egy tíz éve zajló alkotó-kutató folyamat kiteljesedő, tovább nem fokozható eredményeit látja.

Mi jön ezután?

Keserü Ilona
festőművész

 
Entrópia

A Montparnasse egyik híres festője Chaim Soutine különleges technikával készítette néhány munkáját: a már megfestett állatokat és tárgyakat ábrázoló vásznait felhasogatta és átdolgozott darabjaikat újra képpé illesztette össze. Így az eredeti festményeket a művész ugyan megsemmisítette, de azok átalakulva mégis tovább éltek a belőlük formált művekben. Az újraalkotás e dinamikája nyilván nem csak a művészet sajátja, hanem a világunk egészét is áthatja. A holt anyag és az élővilág folyamatos újjászületésének titkai régóta izgatják a természetkutatókat. A tudományban a világ e szakadatlan változásait előidéző hajtóerők tanulmányozásakor megalkottak egy kifejezést, ami a köztudatba is egyre inkább beszivárog. Ez a terminus az entrópia, és leginkább két tudományterületen belül, a fizikában és az információelméletben használják. Az entrópia makroszkopikus nézőpontból a klasszikus termodinamika egyik alapvető fizikai mennyiségének tekinthető de értelmezhető a mikrofizika keretei között is, ahogyan azt a statisztikus mechanikában teszik.

 
Az entrópia termodinamikai folyamatokban betöltött szerepét a termodinamika második főtétele határozza meg. A tétel azt mondja ki, ha egy (izolált) rendszer nincs termodinamikai egyensúlyban, a fizikai folyamatok olyan irányban játszódnak le benne, hogy megnöveljék a rendszer entrópiáját. Mindennapjaink tapasztalata, hogy pl. a környezetével termikus egyensúlyba került langyos pezsgő az asztalon állva nem fog magától újra lehűlni, vagyis a spontán módón lezajló természeti folyamatokra jellemző egyfajta visszafordíthatatlanság, irreverzibilitás. Ez a visszafordíthatatlanság világunk egyik legalapvetőbb jelensége. Ott munkál a környezetünket pusztító és újraformáló természeti erőkben, de ott rejtőzik az élettani folyamatoknak a születést, az öregedést és a halált megbonthatatlanul egybekapcsoló ciklusában is. A visszafordíthatatlanság a természetben végbemenő minden eseménynek meghatározott irányt szab, a kozmikus skáláktól egészen az elemi részecskék világáig. Végeredményben az entrópia az idő irányát adja meg számunkra, létünk folyamát a múlt és a jövő tartományaira osztva, ahová a jelenből már nem juthatunk vissza és nem ugorhatunk előre. A makroszkopikus rendszerekben bevezetett entrópia fogalma valójában a statisztikus mechanikában használt definíciójára vezethető vissza, ahol olyan mikroszkopikus fizikai rendszereket tanulmányoznak, amelyek tulajdonságai statisztikus jellegűek. Itt az entrópia annak a mértékét jellemzi, hogy a példánkban felvetett pezsgő egy cseppjének adott hőmérséklete, sűrűsége és térfogata esetén, a csepp, mint fizikai rendszer milyen valószínűséggel vehet fel különböző mikroállapotokat. Minél több lehetséges mikroállapotba kerülhet a rendszer, azaz minél többféle konfigurációt vehetnek fel a pezsgőben található molekulák, annál nagyobb a folyadékcsepp entrópiája. Mivel a statisztikus sokaságok különböző mikroállapotokba való szétszóródása molekuláris rendezetlenségként is értelmezhető, az entrópia a fizikai rendszerekben uralkodó rendezetlenség mértékéül is szolgál: minél kaotikusabb molekulárisan egy mikrofizikai rendszer, annál nagyobb az entrópiája. A rendezetlenséget vagy szétszóródást az irreverzibilitással összekapcsoló entrópia fogalma a természetnek azt a kérlelhetetlen vaslogikáját jeleníti meg, ami szerint a világ szerkezetébe már eleve bele van kódolva a struktúrák elkerülhetetlen felbomlása. Noha valóságunk minden eleme óhatatlanul széttöredezik, az élőre pusztulás az élettelenre pedig darabjaira hullás vár, mindez mégsem vezet teljes rendezetlenséghez, puszta káoszhoz; az átalakulás mindig új struktúrák létrejöttét hordozza magában.

 
Erre világít rá az entrópia információelméleti megközelítése, ahol a fogalmat tetszőleges szimbólumhalmazok információtartalmának a leírására vezették be. Itt az entrópia az információhiányból fakadó bizonytalanság mértékét leíró terminusként szerepel. Az egymásnak üzeneteket küldő és fogadó felek példájával élve, azt az információmennyiséget méri, amivel a fogadó fél az üzenet megérkezése előtt még nem rendelkezik. Minél több új információhoz juttatja a fogadót a beérkező üzenet, annál nagyobb az üzenet entrópiája.
Az egymással és a tárgyakkal való mindennapi interakcióinkban is kommunikációs csatornák bonyolult szövedékét alakítjuk ki, amit aktuális tevékenységeinknek megfelelően állandóan módosítunk és újraszervezünk. A műalkotások megtekintése szintén egy kommunikációs folyamat, amiben a műtárgy és befogadója között egyfajta párbeszéd alakul ki: szemlélő a képet faggatja, az pedig válaszol neki.

A entrópia kifejezésnek művészeti koncepcióvá való emelése Gyécsek József munkáiban éppen a műélvező és az esztétikai tárgy közötti viszonyt avatja témává. A szó különböző jelentéseinek itt történt ismertetése a képi befogadás e hatásmechanizmusának összetettségét próbálta érzékeltetni. A sorozat festményeink két fontos fázisát láthatjuk: egyfelől a "hagyományos értelemben vett" portrékat, másfelől pedig az arcképekből alkotott, újraformált munkákat is. A portrékkal való találkozás élményét a szimbolikus és képi értelmezés kettőssége hatja át, ahol képek szimbolikus szempontból nem érthetők meg "végérvényesen" és egy másfajta, a "képi értelmet" feltáró megértésre is szükség van. Az arcképeken tekintetünk ugyanis mindig megragad valamit, ami nem kristályosítható szavakba és nem sűríthető fogalmi ismeretté. Megmarad valamilyen szöveggel nem helyettesíthető képi értelem, ami a portrék modelljeihez képzeletben társított élettörténeteket felbontja és összekuszálja. A festmények tárgyi-szimbolikus értelmezése nem tud mit kezdeni ezzel a képi értelemmel, noha ennek jelenléte éppen az anyag megformálásának a festészet által nyújtott sajátos lehetőségeiből fakad. Az átalakított arcképekkel Gyécsek ennek az esztétikai hagyományban túlságosan is eluralkodó tárgyi-szimbolikus értelmezésnek a kizárólagosságát kérdőjelezi meg.
A portrék összekevert darabjaiból született festmények a fogalmi úton megközelíthetetlen képi értelmet igyekeznek érvényre juttatni a pusztán szimbolikus rétegeket kutató értelmezéssel szemben. Ahogy a felhasogatott vásznakon szétzilálódó rendet alak-, és tárgyfelismerő tekintetünk megpróbálja ismét összeállítani, újra meg újra kudarcot vall. A felbomló tárgyi struktúrák kikényszerítik a szemlélőből, hogy látásmódját megváltoztassa és az eredeti portrékhoz is máshogyan közelítsen, mert a hagyományos tárgyfelismerő és szimbolikus tartalmakat kereső szemléletmóddal már ott sem boldogulna. A képi mező elemeinek felbontása és egymással való összekeverése tehát nemcsak új esztétikai minőséget ad, hanem a látás-felismerés-értelmezés mindennapi logikáját is átstrukturálja. Ha engedjük hatni ránk ezeket a képeket, kizökkentenek minket a képi percepció rutinszerűségéből és egyaránt másképp tekintünk a megszokott világ jelenségeire, a hétköznapi tárgyakra, és a velünk élő emberekre. Ennek az esztétikai élménynek a hatása visszafordíthatatlan. Hiába is próbálkoznánk, már nem találhatunk vissza ahhoz a kényelmes, de valójában inautentikus - a műalkotást elvétő - szemléletmódhoz, amivel hajlamosak voltunk az érintetlen portrékhoz közelíteni. A sorozat képeinek két állapota között ott munkál az irreverzibilitás dinamikája, ami a létrehívott, majd az elemeire felbomló tárgyi világnak és emberi létezésnek egyértelmű irányt szab. Ez a végérvényesen meghatározott irány léptet be minket a tárgyakkal együtt az idő sodrásába.

 
Azonban ne feledkezzünk meg arról, hogy a szétvágott és újra összeillesztett vásznakból született képek szintén portrék. Csak annyira tekinthetők absztrakt alkotásoknak, amennyire szemléletünk megpróbálja hátasuk alól kivonni magát, és műelméleti sztereotípiákban igyekszik őket rögzíteni az értelmezés számára, mintegy elintézettnek tekintve mindazt, amit képviselnek. Ha ennek az izgalmas képsorozatnak a megtekintésekor nem igyekszünk reflexszerűen ellenállni az első látásra talán idegenül ható újnak, és játékba merjük hozni a hétköznapokhoz szoktatott látásmódunkat, akkor esztétikai elvárásaink horizontja kitágul és árnyaltabb befogadást alakíthatunk ki a műalkotásokkal szemben. Kockára téve a képi értelmezésre vonatkozó hagyományos megközelítésünket, egy olyan kommunikációs folyamat részeseivé válhatunk, amiben élményeink hihetetlenül feldúsulnak és a képek üzenete sokkal gazdagabbá tehet minket, mint ahogyan azt gondolnánk.

Felbomlás - visszafordíthatatlanság - új ismeretekkel való gazdagodás. Erre a fogalmi láncra fűztük fel az entrópia kifejezésének tág jelentéstartományát. Legyen szó akár fizikai folyamatokról, kommunikációról vagy a képzőművészeti alkotások befogadásáról, az entrópia mindegyik esetben kulcsfogalom. Gyécsek József képei ezt az egész világunkat átfogó koncepciót közvetítik számunkra, amiben a klasszikus esztétika azon megállapításának két jelentése játszik át egymásba, hogy műalkotás leképezi a mindenséget, a teljes kozmoszt és a kész mű maga is teljesség, egyfajta kozmosz.
Amikor a festményeken látható emberi arcokra és felbontott majd újrarendezett alakzataikra tekintünk, óhatatlanul eltöprengünk a mindenségben elfoglalt saját helyünkön, tudatosul bennünk, hogy amit látunk, az ránk is vonatkozik és ráébredünk, hogy ezeken portrékon valójában mi magunk szerepelünk.

Heidelberg, 2008-10-26

Kovács Zoltán
fizikus

2009-05-08 00:02:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
[ Archívum ]
[ Keresés ]
X. BÁBU Fesztivál

Bach-versenyművek a Capella Savariától

Emlékezzünk együtt Kara Tündére!

Vitáktól zajos forró fesztivált zárt Velence

Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Halasi Imre a Barlangszínházban rendez

Születésnapi levél - Fekete Péternek

Pataki András - A mű örök mementó

Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]