A Csak egy szerelmesfilm cselekménye nem egyszerű. Jonas, bűnügyi fotós, látszólag boldog házasságban él feleségével, Mettével és két kisgyermekükkel. Egy súlyos autóbaleset indirekt okozói és részesei lesznek. A férfi és családja sértetlenül ússza meg a karambolt, Julia – a nő, aki a másik járműben ül – azonban kómába esik. Jonas némi bűntudat, jó szándék és gyáva passzivitás keverékének eredményeként elhiteti az idegen nő családjával, hogy ő Sebastian, Julia barátja. Jonasnak esélye sincs hazugsága generálta labirintusból kitörni. Kínos titkokra derül fény, jelen és múlt szinte szétválaszthatatlanul egymásba olvad.

Csak egy szerelmesfilm

Bornedal kifejezetten szövevényes történetet visz filmre, egyáltalán nem lineárisan egymás után következő jelenetekben: a Csak egy szerelmesfilm cselekményét noirosan kusza flashbackek szabdalják fel, de mindig kapunk valami kis kapaszkodót, ami látszólag, vagy legalább kis időre könnyíti a cselekmény (fél)rekonstruálását. Mert hát a félrekonstruálásnak is igen nagy az esélye efféle cselekménykezelésnél. És a jelenetek ilyen mód egymás után vágása Bornedal 2007-es filmjében is csak egy tényező, ami erőteljes nézői tévelygést eredményez a szálak szövevényében.

Nikolaj Lie Kaas és Rebecka Hemse a Csak egy szerelmesfilm című filmben

Már a film expozíciója is rendhagyó, a három rövid szerelmi jelenettel. Mindegyik kétélű: halál komoly és halál vicces egyszerre. Ezek a rövid jelenetek, önmagukban álló kijelentések, pontosak, kiélezettek. Szereplőik élete gabalyodik majd egymásba a film során. Szép, hogy ezek a képsorok adott pontokon éppen így térnek vissza, helyükre kerülnek, kezdeti zárványjellegük megszűnik, zökkenőmentesen simulnak a cselekménybe. Meglepő, és szórakoztató jelleget kölcsönöz a filmnek egy másik finomság is: a hangok használata. Normális esetben a zene többek közt jeleneteket köt össze, vagy választ el. Bornedalnál a dialógusok és egyéb zörejek egészen különleges alkalmazása a szálak közti szabad átjárást biztosítja. Már réges-rég a következő jelenetet látni, a hangok viszont még az előző jelenetből valók. Ebből fakad, hogy a filmben, főleg az elején, mikor a néző a mű ritmusát próbálja elkapni, szinte teljes a káosz. A későbbiekben viszont a Csak egy szerelmesfilm számos jelenetét az egyik képsorból a másikba átcsusszanó hangsáv teszi feledhetetlenné. Egy ilyen sziporka, mikor Jonas (aki itt épp Sebastian) és Julia szerelmeskedésének, valamint Jonas és Mette ágyjelenetének hangsávja csusszan egymásba. Látni és hallani Jonas és Julia szerelmeskedését, e jelenet hangjsávja úgy él tovább a képi vágás után, hogy miközben a férfi otthon bújik ágyba, a felesége mellé, még mindig az előző jelenet kéjes sóhajait hallani, sőt, mikor a feleség számon kéri férjét, a ’Hol voltál’ kérdésre válasz helyett továbbra is a sóhajokat halljuk. Bornedal ezzel a végsőkig képes kiaknázni és kiforgatni önmagukból a hang és a kép kapcsolatának lehetséges módozatait.

Nikolaj Lie Kaas és Rebecka Hemse a Csak egy szerelmesfilm című filmben

A film utolsó harmadában aztán, amikor a legnagyobb a káosz, megérkezik az emlékezetét, és látását lassan-lassan visszanyerő Julia barátja, az igazi Sebastian. A két Sebastian elképesztő fonák játékba kezd, párbajoznak, de szavakkal, és az nyer, aki hihetőbben hazudik vetélytársa életével kapcsolatban. A végkifejlet persze a vesztes Sebastian Julia, a látens femme fatale által való brutális halálra kínzatása. A lányt a film végén elviszik a rendőrök, az igazi Sebastian meghal, Jonas pedig visszatér a feleségéhez: „regular meals, regular sex”, minden a régi kerékvágásban, gondolhatnánk, de nem egészen erről van szó. A Deep Water és a Dina vagyok rendezőjének új filmje a Csak egy szerelmesfilm november 5-ig az Apolló Art moziban, Pécsett.