Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

L1 Táncművek - Gál Eszter: Fényárnyak
[ L1 Táncművek ]
fotó Peti Péter
 
Dátum: 2019. október 18. péntek    Mai névnap(ok): Lukács a - a - a
Indulatos? Őszinte? Naiv? Kaméleon?
Beszélgetés Veiszer Alindával
Már második éve Veiszer Alinda vezeti esténként a Magyar Televízió 2-es csatornájának Záróra című műsorát. Roppant fiatal, nem menekül el a konfliktusok elől, keményen, de okosan kérdez, és a fórumozók szerint kissé konzervatívan öltözködik, szerencsére jól áll neki.

A Riporter kerestetik című műsorban egy ifjú, roppant okosan kérdező hölgyemény - mármint te - mondott egy igencsak szemtelen mondatot egy volt miniszterelnöknek – idézve egy választási időszakban egy plakátra írott mondatot -, mégpedig azt, hogy: Bagoly, pakolj! Ez elevenen megmaradt bennem, hogy na, ebben a lányban tényleg van kurázsi. Ez stimmel?

Először kiábrándító leszek. Olyan helyzetben voltam, hogy valakit bekapcsolnak, és vele kell interjút készítenem. Az első dolog, ami nekem Boross Péterről eszembe jut, az egy plakát az általános iskolám falán, arra volt ráírva az ominózus „Bagoly, pakolj!” –mondat, amíg ezt kimondtam, addig is időt nyertem, hogy gondolkodjak. De nyilván nem tesz fel ilyen kérdést az ember, ha nyuszi, vagy ha alamuszi típus.

Jellemző ez rád? Ilyennek érzed a stílusod?

Ha megtehetem, megteszem. Úgy gondolom, minden beszélgetésben kell lennie valamilyen konfliktusnak, és ezt fel lehet majd oldani egy kellemes beszélgetésben, de lehet belőle véres konfliktus is. Na, ez az, amit kezelni kell. Politikai interjúban sokkal inkább előtérbe helyeződik ez a tulajdonság, a Zárórában kevésbé. Nem áll távol tőlem, de abszolút műfaja válogatja, hogyan kérdezek.

Már szakosodtál? Vagy ez még nem dőlt el…

Nem, ez még nem zárult le, sőt, nem is akarok szakosodni. Most azt mondják, hogy kulturális újságíró vagyok, és ez így rendben is van, de közben kacsingatok a politikai újságírás felé is. Nem kizárólagos egyik sem, mindkettőt egyaránt szeretem. Épp annyira szeretek könyvet, mint újságot olvasni.

Veiszer Alinda és Jordán Tamás összehajol a POSZT-on
 

Ha a karriertörténeted próbáljuk felállítani, akkor a Klubrádiónál kell kezdenünk a történetet?

Igen. Ott tanultam meg mindent, amit a szakmáról lehetett. Tényleg null kilométeresként kerültem oda. Megtanultam a felvevőkészüléket kezelni, majd kimehettem riportra… A végén beülhettem egy műsorba is. Közben mehettem az Estéhez, ott megtanultam a tévériport elkészítését is meg a csapatmunka fontosságát, és onnan hívtak el egy castingra a Kultúrház szerkesztőségébe. Amikor a Kultúrháznál dolgoztam, akkor hívott Sipos Pál, a főnököm a Zárórába, amiért egy életre lekötelezett. De nem olyan kacskaringós a történetem.

Emellett van még egy történelemmel foglalkozó műsorod is.

Igen, a Miért? . Éppen most adtuk az utolsó részeket. De két évig lehetett képernyőn, és ez nagy dolog. Az már hamarabb volt, mint a Záróra. Egyfajta nyitás volt a részemről. A történelem valahol a kultúra és a politika között képez átmenetet. Ha egy-egy konkrét korszak eseményeit vizsgáljuk, akkor az már kőkemény politikává válhat. Gondoljunk csak Trianonra. Vagy a Kádár-korszakra. Egyszerre aktuálpolitika, s egy egyszerre kultúra. De nem egyedül vívtam a csatát, voltak olyan szerkesztők, akik nélkül ez a műsor nem lett volna az, ami. Ezt egyébként a Záróráról is elmondhatom.

Nem tudom, hogy tőled, vagy a mögötted dolgozó stábtól, de valami miatt nagyon érdekes lett újra ez a műsor. Szerinted mitől? Biztosan nem csak én nézegetem lefekvés előtt egyedül. Mitől lett ez ilyen fontos műsor?

Ha azt mondod fontos, azt megköszönöm, de én ezt magamtól nem mondanám róla.

Akkor pontosítok, egy réteg számára fontos.

Szerintem a frissesség, ami miatt érdekes lehet a műsor. Én a rendszerváltozáskor 9 éves voltam, egészen másképp látok dolgokat, mint akik felnőtt fejjel élték át ugyanezt. Nekem túl sok emlékem nincs ebből a korból, csak annyi, hogy hú, már kilencvennel kezdjük írni az évszámot, nem nyolcvannal. És koromból kifolyólag nekem több dolgot szabad. Például amikor Jordán Tamás ült velem szemben, akkor úgy éreztem, furcsa volt neki, hogy miket és hogyan kérdeztem. Mert vannak dolgok, amikre bátrabban rákérdezhetek, mondván miért kellene nekem ezt tudni. Az egy más kérdés hogy tudom, de nekem meg szabad kérdeznem. De ez kevés lenne. Kell a szerkesztői szürkeállomány, és azt hiszem, ez tökéletesen meg is van.

Veiszer Alinda és a kalap
 

A Záróra nem csak ezért fontos. Van idő benne kifejteni egy-egy témát.

A televíziózásban - nem csak a kereskedelmiben - működik a mágikus 7 perc törvénye. Mindenhol csak 7 perc jut egy vendégre. Mindenki ennyivel számol. 6-7 perc három alapos kérdésre elég. Vagy ide-oda válaszolgatásra, fecsegésre. 45 percben kibontakozhat a vendég, lehet fecsegés, minden belefér, akár a konfliktus is. Szerintem ezért lett fontos a Záróra. Mert nincs több ilyen terep, ahol elmondhatnák magukról a riportalanyok a gondolataikat, a múltjukról, a szakmájukról beszélhetnek... Ezért lehet fontos.

Szakmailag mennyire kihívás ez neked, vagy inkább pszichológusi szerepkör hárul rád? Idősebb alanyoknál láttam némi megütközést.

Mire gondolsz?

Szemvillanásokra, ajakbiggyesztésekre…

Nagyon jó példa a pszichológus, nemrég gondolkodtam, hogy pont ugyanazt teszem, mint ők. Nekem csak 45 percem van, mondjuk nekik ugyanennyi, de több alkalommal. A húgomnak mondtam, hogy ha még egyszer kellene elkezdenem, akkor lehet, hogy pszichiáternek tanulnék. A szemvillanásokat én kevéssé érzékeltem, esetleg nagyon ritkán. Egy-egy rázósabb interjúnál.
Például nemrég Kocsis Zoltánnal beszélgettem- nem épp könnyű interjúalany. Nála például csak nehezen lehetett fölmérni, hogy meddig lehet elmenni. Na, neki villogott a szeme rendesen - ma sem tudom, milyen érzései voltak akkor. Én nagyon élveztem.
Meg a szemvillanások néha nagyon inspiratívak. Például Simonyi András, a rock nagykövet, akinek vág az esze, mint a borotva - elképesztően motiváló volt. Az én – talán - kellemetlenebb kérdéseim elől sem tért ki. Imádtam.
Vagy ott volt Nádasdy Ádám, őszintén beszélt a műsorban a homoszexualitásáról, de nem ragadtunk le ezen a szinten, hanem rátértünk a vallás és a melegség kapcsolatára, vagy az irodalomról éppúgy szó esett. Hirtelen megnyílt és azáltal, hogy kontextusba helyeztük ezt a témát, érdekes lett a beszélgetés. A végén – soha nem felejtem el ezt a mondatot – fújt egy nagyot és azt mondta, hogy: -Hú, de megforgatott! Ez nagy elismerés számomra.

Ez tényleg az. Mennyire vagy kultúrafogyasztó?

Azt mondom, igen, de nem minden szegmensből. Ha konkrétan kérdezel, akkor könnyebben válaszolok.

Mi az, amit magadtól teszel?

Olvasni nagyon szeretek. Azt minden mennyiségben. Az a tervem, hogy most majd a régiónk béli írókkal ismerkedem, csehekkel, szlovákokkal. A magyar kortárs irodalomtól sem zárkózom el, sőt! A klasszikusokat kevésbé kultiválom. A színházat is intenzíven fogyasztom. Főleg, amióta este el tudok menni, mert nem akkor dolgozom. A komolyzenével viszont abszolút meg lehet fogni. Semmi jártasságom nincsen benne. Ez lehet szégyen.

Ez inkább kortünet.

Igen. Kicsit bánt, mert mindig harcolok a kortünetek ellen. De mit csináljak. Nálunk nem volt családi tradíciója a komolyzenének. Csak könnyűzenét hallgattunk otthon.

A szüleid mivel foglalkoznak? Mennyire örültek annak, hogy a médiába került a kislányuk?

Szerencsére egyikük sem médiás, távol állnak ettől a világtól. Tőlük kaptam az irodalmat, a verseket, a filmet, a médiát azt egyáltalán nem. De szerintem örülnek, és büszkék. Fel-felhívnak, amikor látnak. Anyukám például nagyon örült, amikor Járai Zsigmond volt a vendégem, mert nagyon kedveli.

Mondhatom azt, hogy 26 évesen a kultúrában mozgó mogulok nagyjával már beszélgettél kamerák előtt?

Azért látok még bőven olyanokat, akikkel még nem, pedig milyen jó lenne. Eddig körülbelül 230 emberrel beszélgettem, köztük voltak, orvosok, ügyvédek, de a zöme művész volt. Össze tudnék állítani még egy ekkora listát, hogy kivel szeretnék.

De mi jöhet eztán? Tudsz tanulni ezekből ekkora tempó mellett? Van időd befelé figyelni ennyi inger mellett? Két naponta két forgatás, ezekre felkészülni…

Miből tanulnék, ha nem ebből? A szakmai oldala egyértelmű: megtanulsz kérdezni. A nem szakmai pedig az, hogy hallgatni is. Ennyi riportalanytól megtanulja az ember, hogy milyen más vélemények is vannak. És nem kellene a másiknak nekiugrani, hanem végig kell hallgatni. Az az érdekes, hogy ez a szerepkör olyannyira illik rám, amit nem is tudtak, amikor kiválasztottak erre a feladatra, hogy nagyon sokszor kibukik belőlem a civil életben, és sokszor nevetnek rajtam a köröttem állók, hogy pont úgy viselkedem, mint a Zárórában. Ami még nagy dolog, hogy megtanulja az ember az érzéseit kezelni. Mert én nem akarok minősíteni senkit egy interjúban. Azt majd megteszi a néző otthon, ha jól csináljuk.

Uralkodni magadon, az emóciókon ez igazi riporteri feladat!

Az a legizgalmasabb, amikor egy jól felépített interjúban te már tudod, hová terelgeted a vendéget, és tudod, hogy nagyon erős kérdés lesz a téma végén. De a helyzetet, a magas labdát ki kell várni, miközben remeg a gyomrod, annyira ki akarod már mondani. És van, hogy úgy alakul, le kell róla mondani. Vagyis tudni kell lemondani is. Érezni kell. De az alázat is fontos, mert felkészültség nélkül nem megy.

A legprimitívebb és legbutább kérdés a részemről, hogy létezik-e legfontosabb interjúd?

Nincsen primitív és buta kérdés, de leg-leg interjú sincs. Mondjuk Szász János fontos mérföldkő volt a pályámon. Azt láttam rajta, hogy egyre inkább kezdte érdekelni a beszélgetés. Vagy Parti Nagy Lajos. Nem hiszed el, de szenvedtem. Mert ő olyan, hogy kimondja, de még egyszer átgondolja, meg még egyszer átgondolja és újra kimondja. És a végén kérdeztem tőle, hogy tetszett-e? Azt mondta, "kurva jó volt". De emlékszem Máté Gáborra, aki nagyon őszinte volt velem, bár mostmár tudom hogy nem jó kedvvel ült le beszélgetni. Vagy Gulyás Balázs agykutató is ide kívánkozik. Az érthető tudós mintapéldája. Inspiratív, nagyon okos, és tud úgy fogalmazni, hogy partnerek lehessünk.Persze még rengeteg interjú eszembe jutott most, olyanok is, melyek meg nem sikerültek olyan jól, de tanultam belőlük nagyon sokat.

Szembesíteni is mersz embereket értékkel, de akár a közélethez való viszonyulásra is rákérdezel. Ez miért olyan fontos neked?

Jogos a kérdés. Sokan mondják ezt negatív előjellel, hogy mindig, minden átpolitizált manapság. Igazuk van. De szerintem a műveltség és a közéleti jártasság is fontos. Nagyon szép, ha valaki könyveket olvas és színházba jár, de nem képzelhető el egy ember anélkül, hogy olvasson néha újságot és híreket. Az a teljes ember számomra, aki nyitott és minden érdekli. Tud laza lenni és hétvégén akár le tud ugrani egy kosármeccsre is. A közéletről azért is beszélek, mert ez egy olyan évad volt, amikor elég sok minden történt. Nem félnek ettől a vendégeim, de többen kérték, hogy ne tegyek fel erről kérdéseket, mert olyan indulatok fortyognak bennük, amelyekből csak rosszul tudnának kijönni. Bennem is vannak indulatok, csak én visszafogom őket.

Most visszafogott vagy?

Nem kérdeztél olyat, amire dühös lehetnék.

De hogy úgy mondjam, van benned kakaó!

(nevet) Ez jó, vagy rossz?

Semmi rossz nincsen ebben. Az az embereszmény, amit felvázoltál az előbb, olyan mint a klasszikus görög volt. Az istenek kit büntettek meg? Azokat, akik valamit túlzásba vittek.

Na, akkor megint felfedeztem a spanyol viaszt. Számomra ez a tökéletes. Ha azt mondod, hogy naiv vagyok, akkor vállalom. Sok dologhoz nagyon naivan állok hozzá. Nagy szavakat mondok, például az igazsághoz, az erkölcshöz és a valláshoz való viszonyulásom sokkal tisztább, mint ahogyan ezeket a fogalmakat ma alkalmazzuk. Megrögzötten hiszek a versenyben és az igazságosságban. Nem bírom elviselni, hogyha valami nem így történik a világban. Sokan a fejemhez vágják, hogy ez nem korszerű, és nem így működik a világ. Erre ez a válaszom, hogy mi az, hogy nem így működik?! Működjön így!!! Én ez alapján ítélem meg a többi embert.

Akkor ott ül egy teljesen tévéidegen nő a tévében?

Ha ezt mondod, akkor előítéleteid vannak a televíziózásról.

Közhelyeket mondok a tévésről. Simlis, állandóan cigarettázik. Űzött, mindig túlpörgött…

Részben igaz. Én is túl vagyok pörögve. A magam részéről igénylem a pihenést, de ha úgy adódik, akkor benne vagyok a pörgésben. A sztereotípiákkal szembe megyek, ha erre gondolsz. Bármikor szembe megyek azzal, hogy kiszolgálni érdekeket. Ne csak politikaira gondolj. Sok ember csak azért tesz valamit – nem csak tévések, hanem bárki – mert hasznot remél belőle a későbbikben. Én nem azért beszélgetek valakivel, mert később jó lesz kontaktnak, hanem mert érdekel. Ha nem érdekel, akkor sem beszélek vele, ha az Atyaúristenhez csak rajta keresztül lehet eljutni! Néha elkeseredem, úgy érzem, hogy nem vagyok idevaló, de nem a médiába, hanem ebbe a világba. Ez elég hülyén hangzik, valójában inkább arról van szó, hogy fizikailag fáj az, ha valakik tudatosan szembemennek az általam vallott értékekkel. Azaz az őszinteséggel, a versennyel, és az igazságossággal. Nem hiszek persze az egyetlen igazságban, de abban igen, hogy törekedni kell minden körülmények között a tisztaságra. Ezt egyébként mindenkitől elvárom, akik körülöttem mozognak. És fordítva is igaz, hogy olyanok mozognak körülöttem, akik szintén hisznek ebben.

Alinda a plakát előtt
 

Érdekes, mekkora indulatok mozognak benned. Egyre jobban hadonászol, s most már az asztalt is ütöd a kezed élével. Emellett a gyermeki báj is ott van. Egy nagyon kedves, nagyon kíváncsi, őszinte…

(zavartan nevet) De szépeket mondasz.

Különben nem beszélgetnénk, ha ezek nem lennének meg benned. Ezeket a tulajdonságaidat tudatosan őrizgeted? Nem kell védekezned a világ ellen?

Nem. Ilyen vagyok. Ez sokszor hátrány, sokszor előny. Mondok egy példát, de semmi köze a médiához. Volt nekem egy kosárlabdaedzőm, aki nem nagyon szeretett beszélgetni, legalábbis úgy tűnt. Sok emberrel rossz viszonya is volt, velem nem. Valamiért. Mert egy kicsit másmilyen vagyok. Őszintén tudok szeretni egy embert, akár a nyakába is ugrok szeretetből, de el is tudom küldeni a hóra.

Az hogy így ütögeted az asztalt, az meg azért van, mert karate edzésre jártál?

Igen, jártam nagyon régen, de nem onnan van. Egy operatőr ismerősöm egyszer felhívott, hogy nagyon jó voltam a tévében, de ne gesztikuláljak. Akkora mozdulatokat tettem, amelyek kilógtak a képernyőből. Az indulat jön így ki belőlem.

Azt miképp dolgozod fel, hogy médiaszemélyiséggé váltál? Szerepeltél tévéújság címlapján is…

(nagyon nevet) Nem a címlapon, de szerepeltem. De ez semmi különös. Jól esik, ha megismernek - legutóbb éppen a Vörösmarty téren segítettem árulni, néhányan felismertek, pedig sapkában voltam. Örültem. Ez a munkám, vele jár. Ha takarítónő lennék, akkor azt csinálnám és örülnék, ha megdicsérik a tisztaságot.

Ha bántanak, hogy viseled? Amikor egyszer én voltam a riportalanyod, akkor vagy dicsértek téged, vagy azt mondták nekem, hogy ilyen kiscsajjal leálltál dumálni…

Igen. Ez jellemző. Szélsőségesek a visszajelzések. Ez így van jól. Hozzám nyilván azok jönnek oda többen, akik szeretnek. De ha nem, akkor is legalább megjegyeztek, hogy van ez a kiscsaj. Nekem is van véleményem másokról. Ha kérdezik, el is mondom..

Nem hasonlítom a magam riporteri teljesítményét a tiédhez, de ide egy interjúkészítésből jöttem, közönség előtt folyt és utána odajött hozzám egy borús arcú lány a nézőtérről, hogy ilyen felfuvalkodott, pöffeszkedő, nagyképű alakot még nem látott, mint én, ráadásul még a verseim is szörnyűek!

Ez ugyanez. De ezt te hogy dolgozod fel? Mert bennem ez sokáig bennem marad.

Az alany elégedett volt, hálákodott, úgyhogy nem hagyott bennem mély nyomot, mert igaztalannak éreztem. Te hogy viseled az ilyen helyzeteket?

Nézd, szerintem fontos, hogy mit gondolnak azok, akiknek készítjük a műsort. Nem árt elgondolkodni a véleményükön. De ha bántanak, vagy sértegetnek, akkor nagyon sok időre van szükségem, hogy túllépjek rajta.

Mivel bántottak meg?

Az igazságtalan, aljas vádakat nem szeretem, vagy a gusztustalankodást. Számomra nem szalonképes az, amikor egy fórumomra azt írta valaki, hogy szerinte velem sok ember azért nem ül le beszélgetni, mert zsidó vagyok. Ez engem személyemben nem bánt. Csak nagyon szomorúnak tartom azt a világot, ahol tényezőként szerepel a velem szemben ülő vallása, legyen az muzulmán, keresztény, buddhista, vagy zsidó. Szomorúnak tartom, hogy ma, Magyarországon ez a beszédmód szalonképes. Legalább szégyellje magát, aki így beszél. De nem szégyellte. Az, ha valaki vagdalkozik, az nem érint meg. Szerencsére sokkal több az elismerés. Nem panaszkodhatom.

Veiszer Alinda a Pécsi Nemzeti Színház színpadán
 
A szereplésről kérdezik
 

A 2007-es Pécsi Országos Színházi Találkozó gáláján színésznőként is feltűntél. Hogy érezted magad?

Szuperül! Nagyon jó kis társaság volt. Kumin Vikivel most tervezünk együttes színházazást - de imádtam a pertneremet, Hollósí Frigyest. Kis nagyképűséggel azt szoktam mondani, hogy ha én valóban színésznő lettem volna, vajon mennyi időmbe került volna azt elérni, hogy - ha csak néhány másodpercre is, de- feltűnjek Jancsó Miklós egyik filmjében, rendezzen Gothár Péter, partnerem legyen Hollósi Frigyes, és szerepet kapjak a Katona József Színházban? Nagyon bírom ezeket a kihívásokat, és ezeket az embereket.

2008. január 5-én egy élő Zárórára kerül sor. Mi is ez?

Igen, ez lesz a Katona József Színházban. Egyébként most már biztosnak tűnik, hogy feruár 5-én is lesz egy Rendhagyó Záróra, mert ez a pontos címe a darabnak. Ez egy Záróra formátumú darab, amit Pelsőczy Réka rendez, és az a célja, hogy megidézzünk egy nagy színészfejedelmet, Szacsvay Imrét, aki a századforduló nagy tragikus színésze volt, és már életében egy kicsit eljárt felette az idő. Megdöbbentően hasonló színházi problémákkal találkozott, mint amelyek ma előkerülnek.... hihetetlen. Szóval Szacsvay Imrével fogok beszélgetni a szerepeiről, az életéről, a közéletről. A színészt egyébként Lengyel Feri személyesíti meg, és ott lesz persze Szacsvay László is, aki rokona a színészóriásnak, de hogy milyen ágon, csak az tudja meg, aki eljön.

Mi másra készülsz? Új műsor?

Májusig biztosan marad a Záróra. Persze az ember tervez, és vannak olyan műfajok, melyekben lassan kipróbálnám magam. Majd meglátjuk.

Ha ki tudnál szakadni hirtelen a munkából pár hétre, mire fordítnád az időt?

Most éppen kiszakadtam, és olvastam, meg karácsonyoztam. Da ha úgy igazán kiszakadnék, hogy semmi dolgom, lehet, hogy lenne elég időm arra, hogy addig főzek, amíg nem sikerül végre.

( Fot? a szerző )
[ Balogh Robert ] 2008-01-03 10:00:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
[ Archívum ]
[ Keresés ]
X. BÁBU Fesztivál

Bach-versenyművek a Capella Savariától

Emlékezzünk együtt Kara Tündére!

Vitáktól zajos forró fesztivált zárt Velence

Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Halasi Imre a Barlangszínházban rendez

Születésnapi levél - Fekete Péternek

Pataki András - A mű örök mementó

Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]