Bratka László nevéhez fűződik többek között Oszip Mandelstam, Mihail Zoscsenko, Vladimir Nabokov és Viktor Jerofejev magyarországi megismertetése. Emlékezetes Gothár Péterrel közösen írt Haggyállógva, Vászka című film forgatókönyve, amellyel az 1996-os Magyar Filmszemlén első díjat nyertek. Munkáival két alkalommal érdemelte ki Az év könyve-jutalmat, 1997-ben a műfordítók Wessely László-díját, 2001-ben a Pro Literatura-díját vehette át. Az alkotó textiltechnikusi végzettséget szerzett, majd 1982 és 1986 között a Kőrösi Csoma Társaságnál tibetológiát tanult; saját alkotásai mellett orosz nyelvből fordított számos, ma már klasszikusként ismert költőt, prózaírót. Tolmácsolásában ismerhette meg a magyar közönség Vladimir Nabokov, Viktor Jerofejev, Viktor Pelevin és Vlagyimir Szorokin regényeit, de fordított már a nyolcvanas évek elején is, többek között A négylábú tyúk című szatirikus antológia darabjainak egy részét, de 1986-ban az orosz forradalom időszakában keletkezett versekből készült antológiának is egyik szerkesztője volt. Úttörő szerepe volt a XX. századi, "másként gondolkodó" orosz irodalmi alkotók, így Oszip Mandelstam, Mihail Zoscsenko, Vladimir Nabokov, Valerij Popov, Konsztantyin Vaginov magyarországi megismertetésében is. Verseskötetei 1982-től jelentek meg. A Szépirodalmi Kiadónál indult Verseim idegen tájban című könyvével, majd a Cserépfalvi, végül a Széphalom Könyvműhely adta ki köteteit, 2003-ban jelentek meg válogatott írásai a Kortárs Kiadónál, utolsó könyve - a rövidprózákból álló Az időjáró jelentéseiből - 2006-ban, az Ünnepi Könyvhéten került a könyvesboltokba. 1988-ban megkapta a Móra Könyvkiadó Nívódíját, 1996-ban TV-nívódíjat, 1996-ban és 2003-ban az Arany jános Alapítvány Év Könyve díját, 2001-ben Pro Literatura-díjat, többször is részesült az NKA és a MAOE ösztöndíjaiban. Kötetei: Verseim idegen tájban (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1982) A mohóság hajtotta, a titkok szomja (Cserépfalvi, 1992) Sarkcsillagig érő ajtófélfa tövében (Széphalom, 1993) Ecce volt, hol nem volt (Széphalom, 1998) Felhős (Széphalom, 2001) HÉTPECSÉTES város levéltáraiban (Válogatott és új írások, versek; Kortárs 2003) Az időjáró jelentéseiből (Kortárs 2006)

Bratka László utolsó könyve

Részlet a kötetből: Emlékező álom (A frissen lebontott melléképület helyén, amelyben egy viharfelleg lakott, amíg a közelmúltban meg nem halt, és el nem vitte a szél – a hatvanas évek legelején vagyunk –, nyírfákat, tujákat ültetek apámmal, hogy „ne lássanak a szánkba” a hirtelen jött akadálytalanságban a szomszédok.) Szemmagasságban folynak a munkálatok – a nyírfák és a tuják bonszaiok. (A kerítésen kívül áradó napfénnyel szemben nyomulnak, vagy hátuk vitorlájába fogott napszéllel száguldanak az ismerősök és a mindig ugyanabban az időben járó látásból ismert ismeretlenek. Alacsonyan és pontosan az utca vége fölött áll a nap, tehát reggel nyolc körül van, augusztus végén járunk, és hamarosan kezdődik az iskola; de nemcsak a napjárással, az éggel, hanem a domborzati viszonyokkal, a földdel is soros kapcsolásban vagyok – mint fizikaórán, kísérletnél a laposelemek –, hiszen messzi környék minden fél arasznál nagyobb emelkedőjét vagy mélyedését, minden eső után vágott és megkövesedett keréknyomot számon tart bennem biciklim kereke, és azt is, hogy hol milyen magas a járdaszegély, hol lehet egyszerűen fölhajtani rá, és hol kell ugratni.)

Kapcsolódó linkek:

• Jurij Mamlejev: A fej című novellája Bratka László fordításában