Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

A kertész kutyája
[ Vígszínház ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2019. szeptember 23. hétfő    Mai névnap(ok): Tekla, Telma a - a - a
Balaton, Dráva, Adria…
Két horvát-magyar antológia-párról
"Az utóbbi néhány évben ugrásszerűen megnőtt a magyar szerzők horvátra fordított szépirodalmi – elsősorban prózai – műveinek száma, és ezzel párhuzamosan egyre gyakrabban találkozhatunk magyar irodalommal foglalkozó írásokkal rangos folyóiratokban és elsősorban kortárs irodalommal foglalkozó tanulmánykötetekben..." Medve A. Zoltán írása a horvát-magyar irodalmi fordításokról.

Horvátországban ahhoz jobban értenek – parafrazeálhatnánk Sterne-t a horvát-magyar irodalmi kapcsolatokról szólván: az utóbbi néhány évben ugrásszerűen megnőtt a magyar szerzők horvátra fordított szépirodalmi – elsősorban prózai – műveinek száma, és ezzel párhuzamosan egyre gyakrabban találkozhatunk magyar irodalommal foglalkozó írásokkal rangos folyóiratokban és elsősorban kortárs irodalommal foglalkozó tanulmánykötetekben. Ennek háttere többek közt a magyarországitól eltérő finanszírozási és pályázati rendszer: a Horvát Kulturális Minisztérium rendszeresen pályázatot ír ki az adott évben Horvátországban megjelent könyvek állami felvásárlására. Az utófinanszírozással támogatott könyvek javarészt könyvtárakba és oktatási intézményekbe kerülnek. Ennek, valamint a magyar – de általában az úgynevezett közép-kelet-európai – irodalom iránti tényleges érdeklődésnek következtében az utóbbi időben évente nagyjából négy-öt kortárs magyar szerző prózakötete jelenik meg horvát fordításban, sok közülük természetesen német közvetítéssel. Csak Esterházy és Kertész nagyjából annyi könyvvel van jelen Horvátországban, mint ahány horvát (próza)kötetet a magyar kiadók a kilencvenes évek elejétől kezdődően összesen megjelentettek. Darvasinak – Esterházy és Darvasi könyvheti foci-könyveinek debütálását a világbajnokság kezdetére időzítették – két önálló kötete van; Nádastól, Bodortól, Kukorellytől, Zilahy Pétertől és Balogh Roberttől eddig egy-egy; Bartis Attila A nyugalom, valamint a nem kortárs irodalomból Kaffka Margit Színek és évek című regényei kiadás előtt állnak, s a tervek szerint hamarosan napvilágot lát Kosztolányi Esti Kornélja is. A magyar irodalom, úgy tűnik, lassan, de biztosan bekerül a horvát irodalmi kánonba.

 

A magyar nyelvre fordított kortárs horvát prózakötetek száma ennél szerényebb, ám az utóbbi időben – elsősorban a JAK világirodalmi, valamint a Jelenkor Kiadó Kiseurópa sorozatának köszönhetően – mintha Magyarország is elmozdult volna a holtpontról: Dubravka Ugrešić, Nedjeljko Fabrio, Slavenka Drakulić, Stjepan Tomaš, Josip Cvenić, Robert Perišić, Robert Mlinarec és Vedrana Rudan a névsor – az első három alkotónak eddig két-két kötete jelent meg magyarul, a többieknek egy-egy. (Miljenko Jergović nemzeti hovatartozása a horvátok szerint nem teljesen egyértelmű; Mirko Kovač pedig Horvátországban élő szerb író.)

Lana Derkac, Parti Nagy Lajos és Kukorelly Endre a Jelencore bemutatóján, 2004-ben
 

A futball-világbajnokság tervezett közös megrendezését leszámítva – mondják, hogy a horvátokat két dolog érdekli igazán: a foci és a tenger – az élénkülni látszó horvát-magyar kapcsolatok egyik kézzelfogható jele, hogy valamivel a 77. Ünnepi Könyvhét előtt Eszéken Valoviti Balaton (Hullámzó Balaton), Pécsett pedig A Dráva csak folyt címmel megjelent a „Baranya & Slavonija project” második antológia-párosa; az előbbi a Matica hrvatska, az utóbbi a Jelenkor Alapítvány gondozásában. A 2003-ban indult projekt első két kiadványa egy-egy költészeti antológia volt: A melankólia krónikája két szerzőn (Boro Pavlović és Ivan Slamnig) kívül kizárólag kortárs alkotók munkáit mutatta be a magyar olvasóközönségnek, míg a horvát nyelvű Jelencore a Jelenkor folyóirathoz kötődő szerzők műveiből adott válogatást.

A kronologikus felépítésű A melankólia krónikája – egy kis visszatekintéssel a hetvenes-nyolcvanas évek lírájára – a 20. század utolsó évtizedének posztmodern horvát költészetét fogja át. A kötetet szerkesztő Goran Rem előszavában „szellemtörténetileg” a horvát költészeti posztmodern kultikus alakján, Josip Severen keresztül a múlt század, de talán az egész horvát irodalomtörténet egyik legjelentősebb költőjéig, Tin Ujevićig – a horvát irodalom pre-posztmodernnek nevezett időszakáig – nyúl vissza. A kötetet az irodalmi bolondozásairól jól ismert Boro Pavlović versei nyitják, a három költő szellemi kapcsolatáról Rem a következőket írja: „Bohémságával, hatalmas műveltségbeli és szellemi nomadizmusával Tin Ujević nemcsak számos szerzőre, hanem egy egész nemzedékre erős hatást gyakorolt – ám Boro Pavlovićon kívül kevesen folytatták a Mesterétől eltérő módon; többségük pontosan azt az ösvényt követte, amely Ujević multipoetikai stratégiájához tér vissza. Boro Pavlović mellett csak Sever tudta – egy önmagával szemben túlságosan is szigorúan felállított mérce alapján –, hogy hogyan térjen le erről az útról és miként lépjen tovább.” Lényegében ezt a megőrizve meghaladott állapotot, a posztmodernbe átvezető időszakot, de mindenek előtt magát a horvát költészeti posztmodern alkotóit mutatja be a magyar olvasóknak a válogatás, a fentebb említett szerzők mellett többek közt a Tolnai Ottó által is nagyra tartott Danijel Dragojević, valamint Ivan Rogić Njehajev, Branko Maleš (kivételként: válogatott verseinek gyűjteménye 2005-ben jelent meg magyarul Valóság elleni gyakorlatok címmel Orcsik Roland fordításában), Milorad Stojević, Branko Čegec és az eszéki Delimir Rešicki versein keresztül – hogy csak az időnként magyarországi folyóiratokban is olvasható szerzőket említsük.

 

A magyar költők horvát nyelre fordított verseit tartalmazó Jelencore zömében szintén kortárs költők műveiből válogat; a szerkesztő Ágoston Zoltán – A melankólia krónikájával ellentétben – nem egy állapot, vagy az addig vezető utak feltérképezését végezte el, hanem a Jelenkor köré csoportosuló szerzők írásaból építi fel a kötetet – így ebben az antológiában szintén szerepelnek olyan szerzők, akik már nincsenek közöttünk (Petri György, Baka István és Simon Balázs), de akik nélkül a horvát olvasók nem kapnának az adott keretek közt viszonylag teljes képet e szellemi műhelyről. „Ezek a versek így együtt semmiféle egyneműsíthető irodalmi irányzatot, mozgalmat, műhelyt nem képviselnek, csupán a kortárs magyar költészet egyfajta, természetesen a válogató ízlése által is meghatározott metszetét képezik. Mivel a jelen válogatás sem a magyar költészet történetének huszadik századi alakulását, sem egyetlen költészettörténeti vonulat létrejöttét nem akarja a teljesség igényével megjeleníteni, ezért több neves alkotó hiányzik a kötetből. Ugyanakkor nem tagadható, hogy a válogatásban jelentős súllyal szerepelnek azok a költők, akik – a magyar kritika a hatvanas évek végén fellépő Tandori Dezső, Petri György, Oravecz Imre nevéhez köti e fordulatot – a huszadik század első feléből örökölt hagyományokhoz képest új versbeszédet alakítottak ki, amely a későbbi költőgenerációk nagy részére döntő hatással volt” – írja Ágoston a kötet előszavában.

A magyar verseket egyetlen fordító, Kristina Peternai ültette át horvátra: különösen nagy és értő munkát végzett a gyakorlatilag „fordíthatatlan” Rókatárgy alkonyatkor című Parti Nagy Lajos-verssel. Ezt a 2003-as zágrábi Interliber nemzetközi könyvvásár alkalmával megtartott bemutató is megerősítette, ahol – Bertók László, Kukorelly Endre, Parti Nagy Lajos és Tolnai Ottó felolvasóestjén – a szóban forgó vers mindkét nyelven elhangzott.

 

Az egyébként több önálló magyar prózakötetet (Kukorelly, Darvasi, Nádas, Balogh Robert) fordítóként jegyző Kristina Peternai szakmai tudását és érzékenységét bizonyítja a próza-antológia is. A Parti Nagy-novella címét viselő Valoviti Balaton és magyar párja, az És a Dráva csak folyt esetében az előző két kötet szerkesztési elvei megcserélődtek. Helena Sablić Tomić az általa összeállított szlavóniai horvát rövidprózák antológiájában a „Szlavónia” és a „szlavóniai” szavakat meglehetősen tágan értelmezi: szlavóniai az, aki valamilyen módon – születési vagy iskolázási helye, magán- vagy társadalmi életének színtere, élete egy bármilyen szakasza révén – ehhez a területhez kapcsolódik: a négy és fél milliós lakosú Horvátország irodalmában viszonylag kevés olyan szerző van, akinek egyáltalán nincsen szlavóniai kötődése. Ugyanakkor Szlavóniát nemcsak területi, hanem határokat nem ismerő kulturális egységnek is tekinti. „E körképen kersztül mi is a kulturális identitás keresésének fontosságára igyekszünk rámutatni, arra, ahogyan az adott terület – különösen a periférián fekvő Szlavónia – saját kulturális lehetőségeire tekint, a perifériát olyan értelemben véve, hogy ott más területek regoinális áthallásai is megtalálhatók” – írja Sablić Tomić az antológia előszavában. A különbözőségében is egységes, vagy talán még inkább: egységességében is különböző horvát irodalom fogalma általánosan elfogadott; Matko Peić, az egyik legjelentősebbnek tartott horvát irodalmár-utazó-útleíró szerint „…a horvát irodalom egy. Egysége ugyanakkor nem szenved csorbát, ha azt mondjuk, hogy mint egész, autochton változatokban gazdag, amely változatok Horvátország egyes külön régióiban elevenek. Ezen régiók eredetisége nem szűkös lokalizmushoz, vagy ami még rosszabb volna, valamilyen oktalan szeparatizmushoz vezet, hanem éppen fordítva: annak igazságához, hogy a horvát irodalom annyira értékes és erős, hogy határozott egységességén belül tud sokszínű lenni.” A válogatás ugyanakkor kísérletet tesz a prózák tágabb kontextusba illesztésére is – s itt igen fontosnak látszik, hogy Sablić Tomić az úgynevezett délszláv háború okozta traumákat feldolgozó háborús irodalmi szövegeket igyekszik a kortárs horvát irodalom korpuszába integrálni, a külön műfajként kezelt „ratno pismo”-ból történt válogatás szempontjait is a fentebbieknek rendeli alá: „a szlavóniai horvát irodalomnak ez a különös helyzete – amely eltér a magyar, illetve az európai kulturális és irodalmi hagyományoktól – jól megfigyelhető a kötet rövidtörténeteiben is. Poétikájukban és tematikájukban ezek különféle utakat járnak, de hasonlóságot is mutatnak az egyes mikroegységek irodalmát illetően, amennyiben a szóban forgó régiót Európa makroegységének részeként tekintjük.”

 
Az És a Dráva csak folyt közreműködői valószínűleg még a költészeti antológiák szerzőinél is kevésbé ismertek Magyarországon: a harminc író közül csupán a címadó elbeszélés szerzőjének, az eszéki Josip Cvenićnek, valamint a szintén eszéki Stjepan Tomašnak jelent már meg egy-egy novelláskötete Word Perfect mesék, illetve Rendhagyó gyónás címmel Pécsett – az első Blazsetin István, az utóbbi Prodán Ágnes fordításában. A mai horvát prózairodalom egyik kiemelkedő elméleti szakemberének, Pavao Pavličićnak, a kultikus Quorum folyóirat jelenlegi főszerkesztőjének, Miroslav Mićanovićnak és az örökifjú bohém-lázadó Milko Valentnek olvasható még néhány novellája magyarul; valamint a pécsi Horvát Színház repertoárjában szerepelt az antológiában a horvátok történetét és az Adriai tenger „megszállását” humoros-ironikus módon elbeszélő Miro Gavran Freud doktor páciense című darabja, valamint a gyűjteményben háborús témával jelentkező, rendkívül érzékeny és lucidus Julijana Matanović több kiadást megélt regénye (Zašto sam vam lagala) alapján készült Miért hazudtam nektek című monodráma.

A Valoviti Balaton – amelyet szintén Ágoston Zoltán állított össze – „a kortárs magyar novellairodalom néhány jeles élő alkotóját kívánja bemutatni, ahogy azt mondani szokás, a teljesség igénye nélkül, de nem a reprezentativitás igénye nélkül. A Valoviti Balaton egyrészt néhány, a horvát olvasó számára már nem ismeretlen magyar szerzőtől közöl eddig horvátul nem olvasható novellákat, másrészt új szerzőkre is szeretné felhívni a közönség figyelmét” – olvashatjuk a részben A melankólia krónikája szerkesztési elvére rímelő előszóban. A kortárs magyar novellák jelen antológiája nem előzmény nélküli a horvát könyvpiacon: 2001-ben jelent meg Lukács István, Mann Jolán és Neven Ušumović – aki egyúttal a magyar irodalom egyik kiváló ismerője és fordítója – szerkesztésében egy magyar rövidtörténet-antológia (Zastrašivanje strašila), amely, mintegy a Valoviti Balaton irodalomtörténeti háttereként, a nyugatos-újholdas nemzedék legismertebb képviselőitől kezdve (Márai, Mándy, Ottlik, Mészöly stb.) a kortárs magyar prózairodalom „derékhadán” keresztül (Tolnai, Nádas, Esterházy, Kukorelly, Garaczi, Márton, Krasznahorkai stb.) Darvasiig bezárólag szemelget a huszadik századi magyar novellatermésből. A Valoviti Balaton a Bodor Ádám Az Eufrátesz Babilonnál című elbeszélésével kezdődik, s a horvát olvasók számára minden bizonnyal ismeretlen Láng Zsolt, Kőrösi Zoltán, Tóth Krisztina, Németh Gábor és Grecsó Krisztián novelláival záródik.

 

A kötet nem titkolt célja többek azt is, hogy „aktív és külföldi kiadások műveleteiben részt venni képes, de már tapasztalt, bizonyított szerzők jelenjenek meg a horvát olvasók előtt”. A döntő többségében novellaszerű novellák – ami ez esetben elsősorban a nem szövegszerűséget jelenti – a horvát antológia nyújtotta képpel szoros rokonságot mutató poétikai elképzelésekről tanúskodnak. Érdekes módon az És a Dráva csak folyt is néhány kivétellel a kilencvenes évek végén uralkodó horvát irodalmi paradigma – a Quorum folyóirat körül csoportosuló szerzők urbánus, minimalista és konceptuális prózái, valamint a „borgesiánus-fantasztikus“ látásmód – ellenében klaszikus, történetelvű elbeszéléseket és rövidtörténeteket tartalmaz. Remélhetőleg mind a négy antológiát illetően beteljesül Helena Sablić Tomić vágya: a rövidtörténetek jelen körképével „bizonyítani szeretnénk e szerzőknek a tág értelemben vett középeurópai kontextussal való szinkronitását is, ami, reményeink szerint, az olvasók számára nem lesz idegen”.

*

Goran Rem (szerk.): A melankólia krónikája. Posztmodern horvát költők antológiája. Jelenkor Alapítvány, Pécs, 2003. Ford.: Beszédes István, Bozsik Péter, Fenyvesi Ottó, Ladányi István, Radics Viktória, Rajsli Emese, Tóbiás Krisztián, Virág Gábor
Ágoston Zoltán (szerk.): Jelencore. Antologija suvremene mađarske poezije. Ogranak Matica hrvatske Osijek, 2003. Ford.: Kristina Peternai

[ Medve A. Zoltán ] 2006-07-11 10:48:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
[ Archívum ]
[ Keresés ]
Vitáktól zajos forró fesztivált zárt Velence

Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Halasi Imre a Barlangszínházban rendez

Születésnapi levél - Fekete Péternek

Pataki András - A mű örök mementó

Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben

Mexikói filmé az Arany Oroszlán

Velence a magyar sikerek városa

A Napszállta is ott lesz Velencében

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]