Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Ahogy tetszik
[ József Attila Színház ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2018. október 19. péntek    Mai névnap(ok): Nándor a - a - a
Fazekas Erzsébet - Kiterítenek úgyis
Riportok életre-halálra
Meghívó Fazekas Erzsébet Kiterítenek úgyis Riportok életre-halálra című könyv bemutatójára 2018. 09. 26., szerda, 17.00 óra Örkény I. Könyvesbolt (1137 Budapest, Szent István krt. 26.) A könyvet bemutatja: Bolgár György újságíró, közreműködik:Kovács István színművész

Megtörtént esetek igen grafikus leírása.

Célcsoport: MINDENKI
Mindenki, aki szül, s akinek
"Az élet egyre kisebb szakaszokból áll: idejük öt-, három- vagy egyperces, aztán már csak egybefolyó fájás minden."
Mindenki, aki nagymama
"Ez az új baba még csak egy üres lap. Most kezd rajzolni a lapra, és együtt fogjuk majd kiszínezni azt a képet, amit ő mutat magáról, és amilyennek én látom őt. Most ő csak egy magzatmázas, bölcsen békés arc."
Mindenki, akinek a gyereke kórházban van
"Hol voltál, amikor hívtalak? Mondtam neked, anyu, gyere értem, menjünk már haza, te meg nem is válaszoltál. Miért? Miért mentél el?"
Mindenki,
"Én úgy szeretem a Jéza Krisztát. Megvédeném, nem engedném, hogy a gazdagok megfeszítsék. Ugye ő azt akarta, hogy ne legyenek szegények?"
Egyszóval mindenki, "aki tudja, hogy az életet halálra ráadásul kapja"…
Bárki, aki tud olvasni, és a betűk mögött meglátja az üzenetet, rá tud csodálkozni arra, hogy bármilyen tragédia, sanyarúság, kétségbeejtő kilátástalanság alatt, mellett, közben is megcsillan a remény, ami segíti a lelki túlélést.

Fazekas Erzsébet bölcsész végzettségű újságíró, aki – saját szavaival – szeretett volna orvos lenni, de okos és nagyon tisztelt bátyja (aki orvosnak tanult, viszont nagyon fiatalon meghalt, mert nem volt elég okos ahhoz, hogy időben kezeltesse magát) lebeszélte. Mondván, orvosnak lenni 24 órás szolgálat, a nőnek meg erre nincs 24 órája. Hiszen ott a család (is), a gyerekek. A szerzőnek így ott a család (az unokák) és ha marad ideje az írásra is, akkor ott az esély a hihetetlen sorsok, élethelyzetek felfedezésére, bemutatására. Szeretett volna pszichológus lenni, de az egyetem utáni esti egyetem idején már volt egy csecsemőkorú gyereke és nem akarta heti 5 alkalommal anyjára bízni a baba ellátását, hogy ez alatt tanulhasson.
Azóta, évtizedek óta próbál az életből tanulni, hogy "terápiát" nyújtson barátoknak... Pozitív alkat. Aki mindennek ellenére csak előre akar nézni. Előre - bármi legyen is előttünk…

 
Részlet a műből:

"Úsztam a vízben.
Éjszaka volt. Éjfél körül.
Kánikulai éj.
Magányosan úsztam a csillagok alatt, de nem meztelenül. Szűk szoknyában, kimenő blúzban és magas sarkú szandálban úsztam.
A szoknya nagyon zavart. Még előbb. Amikor át akartam tenni a lábam a korláton. Félig se tudtam fölemelni a lábam. Fölálltam az alsó peremre, a korlátbordák közé, de úgy se ment. Azt hittem, a csomag is útban van. Kettő is volt nálam. Az elmaradhatatlan szatyor, a holnapra bevásárolt, de most már fölösleges dolgokkal. Meg a táska, az ezentúl szintén fölösleges iratokkal. Valamennyi pénz is volt, de azért se fájt a fejem.
Először a táska röpült, aztán a szatyor. Utánuk is néztem. Még a hangot is hallottam, ahogy csattantak a vízben. Szétnyílt előttük a víz és azonnal elsüllyedtek. Nem sajnáltam őket. Magamat se. Hogy fájni fog. Azt beszélik, a víz olyan, mint a beton. Agyoncsapja azt, aki ráesik. Nem gondoltam most erre, vagy csak épp erre gondoltam: csak csapjon már, minél előbb. De ez a szoknya! Csak ez a szoknya ne lenne."

Részlet a Tempó - öngyilkossági kísérlet után című riportból.

"Hátrafeküdtem a vízen, és úszni kezdtem.
Kimért mozdulatokkal, egyenletesen tempóztam. Az futott át rajtam, milyen jó, hogy egyedül vagyok. Sehol egy másik úszó.
Közel és távol csak a víz. Végre egyszer sikerül úgy úsznom, hogy nem kell másokat kerülgetni. Hogy nem fröcskölik a vizet a szemembe. Hogy nem fütyülnek rám, amiért elfelejtettem fürdősapkát húzni. Most itt úszik utánam a hajam…
Úszósapka. Nohiszen, hogy jut ilyesmi az eszembe ilyenkor? Mintha erre volna a legnagyobb szükségem – majdnem elnevettem magam. Mintha nem ez lett volna most a világon talán a legképtelenebb dolog. Mármint ebben a helyzetben nevetni. Nem nevettem. Természetesen. Valamiért nagyon lekötött az úszás.

Lassú, lusta karlendítéssel tempóztam. Egyik karomat tettem a másik után, puhán, magam mögé a vízre, a fejem mellett hátranyúlva. Talán meg se próbáltam mellen. Mintha előre tudtam volna, hogy a lábaim csak jönnek utánam, hogy önálló életre, izommunkára, hajlító mozdulatokra most úgyis képtelenek lennének.
Nem gondoltam rá. Azon se csodálkoztam, hogy a karjaim mitől bírják ilyen jól. Csak úsztam. Háton fekve, lefele. Amerre könnyebb. Vitettem magam a vízzel. Élveztem.
Halálos nyugalom szállt meg. No nem, ezt azért nem mondhatnám. Nem halálos. Éppen, hogy nem halálos! Csak nagy nyugalom és béke töltött el. Ami azért nagyon furcsa. Tisztára olyan, mintha fürödni indultam volna. Képtelen időben. Mintha a bezárt kapukon át sikerült volna bejutnom a strandra. Éjszaka.

De én a Dunában voltam. Éjszaka.

Úsztam az éjszakában. Kánikulai éj volt, augusztus 13. Éjfélre járt. Fölöttem éles fénnyel, sárgán ragyogtak a csillagpöttyök. Ki volt világítva az Országház. Nyilván a többi látványosság is, de azokra nem emlékszem. Azokat a vízből nem láttam. Az Országház viszont épp mellettem volt, csak egy picit kellett a fejem jobbra fordítani, ami könnyen sikerült. Nem is ment a számba víz. Néztem a kupolát, de alig bírta a szemem. Hunyorognom kellett a nagy sötétség után.

Lenn a mélyben nagyon sötét volt. Talán a híd árnyéka miatt. Úgy mondják, áthatolhatatlan. Akkor ez a szó nem jutott az eszembe. Hiszen én éppen hatoltam át rajta. Sokáig. Azt hittem, már úgyse látok semmi mást, csak azt a nedves sötétséget. Aztán mintha elértem volna a meder alját. Vagy csak elmúlt a zuhanás lendülete, lelassult a testem, s a lábaim akaratom ellenére mozogni, kapálódzni kezdtek. Ha tudtak. Nagy sokára mindenesetre följutottam a felszínre. És akkor hátrafeküdtem a vízen, és úszni kezdtem.
Lendítettem a karomat, egyiket a másik után.

Nem volt hideg a víz, inkább kellemesen hűvös. Arra gondoltam, miként van az, hogy eddig sose sikerült olyan vizet, strandot, napszakot kifognom, amikor nem kell másokat kerülgetni. Nyaraltam egyszer a Balatonnál, ott viszont nem volt bátorságom, hogy kimenjek éjjel a tóra. Csak másoktól hallottam, milyen nagyszerű dolog meztelenül, egyedül a vízben, éjszaka. Azt mondják, olyankor minden csöndes, csak a víz csobog.
Most is éjszaka volt, de nem volt csönd. Jobbról a kettes villamos csattogott a sínen, balról a tizennyolcas zötyögését erősítette föl a víz. Hátulról meg a híd forgalma morajlott. Csak annyi volt, hogy most végre tényleg megadatott az egyedüllét a vízben.

Úsztam a vízben.
Éjszaka volt. Éjfél körül.
Kánikulai éj.
Magányosan úsztam a csillagok alatt, de nem meztelenül. Szűk szoknyában, kimenő blúzban és magas sarkú szandálban úsztam.
A szoknya nagyon zavart. Még előbb. Amikor át akartam tenni a lábam a korláton. Félig se tudtam fölemelni a lábam. Fölálltam az alsó peremre, a korlátbordák közé, de úgy se ment. Azt hittem, a csomag is útban van. Kettő is volt nálam. Az elmaradhatatlan szatyor, a holnapra bevásárolt, de most már fölösleges dolgokkal. Meg a táska, az ezentúl szintén fölösleges iratokkal. Valamennyi pénz is volt, de azért se fájt a fejem.
Először a táska röpült, aztán a szatyor. Utánuk is néztem. Még a hangot is hallottam, ahogy csattantak a vízben. Szétnyílt előttük a víz és azonnal elsüllyedtek. Nem sajnáltam őket. Magamat se. Hogy fájni fog. Azt beszélik, a víz olyan, mint a beton. Agyoncsapja azt, aki ráesik. Nem gondoltam most erre, vagy csak épp erre gondoltam: csak csapjon már, minél előbb. De ez a szoknya! Csak ez a szoknya ne lenne.
Fölhúztam a derekamig, ne akadályozzon. Épp nem jött arra senki. Nem szeretem mások előtt húzgálni a szoknyámat.
A bal lábammal fölléptem a peremre, a jobbot raktam át előbb a korláton. Kivártam, míg mindkettő kívül van, akkor löktem el magam – kézzel, fenékkel.
Hamar leértem. Nem a vizet, a Parlamentet láttam. A fényeket. Aztán ráhúzódott a szememre a sötét, nedves függöny. Nem éreztem semmit. Pedig végig magamnál voltam.
Azt mondják, talpra estem. De kék-zöld volt mindkét lábszáram, combom, hónapokig csomós volt utána a fenekem. Fölrepedt a szám, véraláfutásos lett az arcom a szemeim körül, a pofacsontnál is erősen megcsapott. Mint a beton. De nem éreztem. Semmit nem éreztem. Amikor fölértem, elkezdtem úszni.

Úsztam a sötét vízben és boldog voltam. Nem tudom, miért. Pedig kudarc, színtiszta kudarc volt ez is. Már megint nem sikerült.
Itt vagyok, és csendesen úszom, tempózok boldogan. Pedig nem erre készültem.
Ezért kár volt ugorni.
De azért a víz nagyon jó volt. Lehűsített. Jólesett. Rám tapasztotta az átizzadt blúzt. Most már biztos elment az izzadtság meg a dezodor szaga. De csak a vízre gondoltam. Hogy milyen kellemesen megtart. Nem nyelt el."

2018-09-23 06:31:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Kamuti Jenőnek
Az „ezüst-herceg” közben orvosi diplomás lett, kitűnő sebész vált belőle, a MÁV kórház igazgatójaként lett (aktív) nyugdíjas. A sport terén, pedig Magyarországon elsőként UNESCO Fair Play-díj kitüntetésben részesült. A napokban a Nemzet Sportolójává választották. Hihetetlen – 80 éves! – Kadelka Lászlótól
[ Archívum ]
[ Keresés ]
Charlie Chaplin - A diktátor

Végel Dániel és Végel László - VVV – Végel, Város, Víziók

Daniil Trifonov CD-je Chopin Evocations

Az aradi vértanúk

Kalmár Tibor Jiddische mamák

Fekete Sándor - Lenkey tábornok

Lackfi János - Levágott fül

Légrádi Gergely - Nélkülem

Presser Gábor – Oláh Ibolya: Voltam Ibojka

Merő Béla - Volt egyszer egy... Reflex Színpad

Galkó Balázs Juhász Ferenc-estje TITKOK KAPUJA

Horváth Csaba - A reptéri nyúl Beszélgetések Tóth Krisztinával

VII. Országos Stúdiószínházi Táncfesztivál Egerben

Steven Levitsky – Daniel Ziblatt: A demokráciák halála

A vihar: az elmúlás tündérmeséje

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]