A 74. Velencei Filmfesztivál a régi nagyok közül Ernst Lubitsch Rosita című művével afféle előnyitó vetítést tartott. Minden évben egy felújított klasszikus alkotás kerül a nézők elé a MOMA intézet jóvoltából, amely a technikai felújításokat végzi. Rendszerint nagy meglepetést kelt kiváló munkájuk, hiszen olykor végleg elveszettnek, tönkrementnek hitt alkotásokat varázsolnak újjá. Így volt ez most is.

A tökéletes technikai állapot csak az egyik ámulatot keltette, a másik maga a film. Csaknem 100 évvel keletkezése után egy némafilm ma is elementáris művészi erővel tud hatni. A hivatalos megnyitón vetített Downsizing (Kicsinyítés), Alexander Payne munkája Matt Damonnal a főszerepben viszont nem keltett akkora lelkesedést, mint Lubitsch. A történet nem igényelné mindazt a fölösleges Disney-i effektust és elpazarolt fényűző felvételeket, amelyek jellemzik ezt az amerikai mozit. A rendező, hogy ellensúlyozza a bolygót bemutató túlzsúfolt ábrázolást, azt a megoldást választotta, hogy az emberiséget fokozta le. Paradox humor, afféle anti-Trump provokatív ökológiai mese, azonban az alkotók is egy ponton elvesztik a fonalat, mintha önmaguk számára sem lenne világos, valójában mit is akartak mondani. A nagy európai fesztiválok szervezőinek sajnos már szinte bevett szokása, hogy ilyen jellegű filmekkel nyitnak, azt gondolva, hogy ezzel nagyobb figyelmet keltenek a nézők körében. Csakhogy az ehhez hasonló választás inkább megszégyeníti azt a szavakban vállalt hitelességet és elkötelezettséget, amely szerint ők a művészi filmek támogatói. Nekünk, akik az utóbbinak szurkolunk, nem marad más, mint a reménykedés, hogy előbb-utóbb megfordul ez a tendencia.

És most az első napok terméseiről: A Nico-1988 a rockimádók igazi gyöngyszeme. Warhol múzsája, Christa Paffgen utolsó két évének és európai turnájának krónikája a Factory időkből. A Velvet Underground énekesnője volt, Jim Morrison, Bob Dylen, Iggy Popp kortársa, 50 évesen halt meg egy ibisai kórházban egy banális biciklibaleset következtében. Vitathatalan sikeralbuma az 1969-es The Marble Index ugyanúgy helyet kap a filmben, mint heroinfüggősége, vagy Alain Delontól született fia, Ari, akit apja sosem ismert el gyermekének. A film első részét még a túlzott dialógusok teszik döccenőssé, de a második rész már tele ritmussal, energiával. A filmet az 1975-ben született Susanna Nicchiarelli rendezte, akinek ez a harmadik egészestés filmje.

Egy vietnami eredetű kanadai rendezőnő, Kim Nguyen készítette az Eye On Juliet (Figyeljetek Júliára) című filmet, amely szépen kidolgozott és egységessé gyúrt forgatókönyvön alapszik. Női témaválasztása az iszlám világába vezet, a migránsok áradatába, de érinti az olajbiznisz multijait is, valamint a drónjelenséget, amelyet annak megkülönböztetése nélkül tárgyal, hogy háborús vagy ipari célokat szolgál-e. Mindez egy shakespearei ihletésű Romeo és Julia szerelmi történetbe ágyazva, ahol a fiatalok mindkét oldalon érdek nélküliek, spontánok és szabadok.

Az argentin filmesek egyik legnagyobb rendezője, Lucrecia Martel legújabb munkájának címe a főszereplő nevével azonos: Zama. Az indián őslakosok szemével tekint a Dél-amerikai spanyol hódításra. A növény- és állatvilág erdőkkel, pálmaligetekkel, hömpölygő folyókal teli, egykori paradicsomát látjuk, de ez itt nem egyszerűen körítés, hanem Rui Poças kamerájának és Guido Berenblum zenéjének köszönhetően a táj szuggesztív világa kiárad a nézőtérre. Ambivalens filológiai hűség párosul egy valószínűleg tudatos, csaknem vitatható, az idő és a hangok közötti távolságtartással az egymással szembenálló de egymástól nem függetleníthető két félteke között.

A legnagyobb sikert eddig Ziad Doueiri libanoni rendező aratta The Insult (Sértés) című filmjével, amely méltán került fel az Arany Oroszlánra esélyesek listájára. A történet elindítója egy csöpögő eresz, amely a legroszabbkor áztatja el azt, akit nem kellene. Kitör a bíróságon végződő viszály két bejruti együttélő személy között. Egyikük egy Izraelből elmenekült palesztin, a másikuk a szomszédos muzulmánok által fenyegett keresztények egyike. Vallási és kulturális háború két immár kibékíthetetlen ellenség között. Mi kell még ahhoz, hogy végre kialakuljon az az erkölcsi elmélyülés, amely elegendő a megbocsátáshoz, az áldozat által elszenvedett megalázottság megértéséhez, átéléséhez? A film mélyen elgondolkodtat a nacionalizmusról és az embrri közösségek vallási gyökereiről. Mindjárt a fesztivál elején a rajongók is elégedettek lehettek Matt Damon és a zsűrielnök Annette Bening megjelenésével, akik a vörös szőnyegre lépve kiváltották az örjöngő hangorkánt, amellyel imádóik köszöntötték őket. Nem kevésbé zajos fogadtatásban részesült Jasmine Trinca, aki pár hónapja Cannes-ban nyerte el a legjobb női alakítás díját. Velencéből: Vincenzo Basile Polgár (fordította: Máté Judit)