Dátum: 2018. május 27. vasárnap    Mai névnap(ok): Hella


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER
Klímaváltozás

Bevezetés

Az időjárás és a földi éghajlat alakulását elsősorban a Nap sugárzása szabályozza. A napsugárzás által felmelegített felszín visszasugárzását részben a felhők (a bennük lévő vízgőz), részben a légkör ún. üvegházhatású összetevői (pl. szén-dioxid) elnyelik, visszaverik. A légkör így a "meleget" egy bizonyos magasságon belül tartja. Az elmúlt 200 esztendőben a fosszilis energiahordozók (pl. kőszén, kőolaj) növekvő felhasználásával, az erdők egyre nagyobb léptékű irtásával az ember beleavatkozott abba a természetes egyensúlyi állapotba, amely az évmilliárdok során jellemző volt a szén légkör-bioszféra-földkéreg közötti körforgalmára.

Az Északi-tenger jegének csökkenése

A XX. század első feléből az 1933-ban indult orosz, az Északi tenger navigációs útvonalait figyelő légi felderítésen kívül nem áll rendelkezésre az Északi-tenger jegére vonatkozó megfelelő információ. Klímakutatók mégis megkísérelték rekonstruálni a tengeri jég alakulását, figyelembe véve a sarki területek felszíni hőmérsékletre vonatkozó adatokat. Az általános eredmény alapján megállapítható, hogy a hőmérséklet emelkedett, s hogy az északi sarki jég csökkent az 1920-as és 30-as években. Ezután lehűlés következett, növekvő jéggel, amely egészen az 1970-es évekig tartott. Ezt az időszakot újabb hőmérsékletemelkedés és jégvastagság csökkenés követte, ez a mai napig tart.

Az Északi-tenger jégmennyisége folyamatosan csökken, mintegy 3 százalékot évtizedenként. Brit és amerikai tengeralattjárók hangradarjai szerint az Északi sark környékén a jég gyorsan fogy, legalább is a XX. század utolsó három évtizedében. Az 1990-es évekre a sarki jégsapka átlagosan több méterrel lett vékonyabb a néhány évtizeddel korábbi állapotokhoz képest. Olvadnak a gleccserek is, a fagyott talajú területek visszahúzódnak. E jelek alátámasztják azt az elméletet, miszerint a globális felmelegedés első jelei a legintenzívebben a sarkok környékén észlelhetők. Egyes globális klímamodellek szerint 2050 nyarára akár 60%-kal is csökkenhet, 2080-ra pedig nyáron el is tűnhet az Északi-tenger jege. A jelenleg megfigyelhető változások felvetik a kérdést, vajon a jég most észlelt összehúzódása az emberi behatásra történő globális klímaváltozás következménye-e, vagy pedig természetes klímaváltozás velejárója. Sok szakember pusztán természetes éghajlati ingadozásnak tekinti a jelenséget. A több évtizedes sarki hőmérséklet- és jégvastagság-ingadozást a kutatók nagyléptékű atmoszferikus változásokkal hozzák összefüggésbe, vagy a naptevékenység ritmusával. Azonban valamilyen világos ok-okozati összefüggés feltárása és az ebből származó előre jelezhetőség továbbra is kiemelt kutatási téma.
Az üvegházhatás

A napsugárzás által felmelegített felszín hősugárzását részben a felhők (a bennük lévő vízgőz), részben a légkör ún. üvegházhatású összetevői (pl. szén-dioxid) elnyelik és visszaverik, úgy, ahogy az az üvegház ablakain belül történik. A légkör így a "meleget" hősugárázás formájában egy bizonyos magasságon belül tartja. Ez a folyamat biztosítja a Földet érő napsugárzás és az onnan visszavert hősugárzás energetikai egyensúlyát. Ha nem volna a Föld légkörében vízgőz és széndioxid, akkor ez az egyensúly nagyjából 30 celsius fokkal alacsonyabban állna be, tehát a Föld átlagos hőmérséklete - 15 C° körül lenne, és semmiféle általunk ismert élet nem létezne. Az üvegházhatást kiváltó gázok koncentrációi a légkörben a XIX. század óta növekednek. A gázkibocsátás az utóbbi évtizedekben drámaian fokozódott. Az üvegház hatású gázok koncentrációnövekedése és az éghajlatváltozás összefüggése még nem kellőképpen feltárt jelenség.

Az Intergovernmental Panel on Climate change (IPCC) szervezetet a Világ Meteorológiai Szervezet és az ENSZ környezetvédelmi programja hívta életre 1988-ban. Az IPCC-ben több mint 100 ország szakemberei vesznek részt. Első jelentésükben, amelyet 1990-ben adtak ki, arra a következtetésre jutottak, hogy a melegedés veszélyeket hordoz – ez alkotta az 1992-es éghajlat-változási keretegyezmény alapját is. A második, 1995-ös jelentés már kapcsolatba hozta az emberi tevékenységet és az éghajlatváltozást, és 2100-ra 1-3,5 °C-os felmelegedést jósolt. A legújabb jelentés azonban még ennél is borúlátóbb: a felmelegedés mértékét 1,4-5,8 °C-ra becsülik. A jelentés szerint az északi területeken a felmelegedés mértéke 40%-kal is meghaladhatja a világátlagot. A tengerszint várható emelkedését 9-88 cm közé teszik. Valóban a 60-as évek óta a hótakaró mennyisége 10%-kal, az északi-sarki jég vastagsága pedig 40%-kal csökkent. Ugyanakkor Afrika és Ázsia egyes részein az elmúlt években jelentősen megnőtt a szárazság. A hathatós intézkedések sürgősségét jelzi, hogy a számítások szerint a ma kibocsátott szén-dioxid 25%-a még évszázadok múltán is a légkörben lesz.

A világ gyakorlatilag minden országa csatlakozott az ENSZ által 1992-ben elfogadott éghajlat-változási keretegyezményhez. Az egyezmény alapján a fejlettebb országoknak az ezredfordulóra az 1990-es szinten kellett volna korlátozniuk az üvegházhatású gázok kibocsátását. 1997-es kiotói jegyzőkönyv szigorította és konkrétabbá tette a kötelezettségeket. Ebben a fejlettebb országok vállalták, hogy a 2008–2012-es időszakra átlagban öt százalékkal csökkentik az 1990-es szinthez képest a gázkibocsátás. A jegyzőkönyv egyebek közt akkor lép életbe, ha a fejlettebb országok közül legalább annyian ratifikálják, hogy az ezen országok általi gázkibocsátások mennyisége elérik az összes fejlett ország kibocsátásának 55%-át. A Bush-kormányzat korábban kijelentette, hogy az USA – amely az összkibocsátás 36 százalékát produkálja – nem kívánja ratifikálni a jegyzőkönyvet, Ausztrália pedig Amerikától tette függővé a csatlakozást.

Magyarország klímaváltozása

Az atmoszféra-óceán rendszer kölcsönhatása illetve számos egyéb visszacsatolási mechanizmus befolyásolja az üvegházhatás érvényesülését. Különösen nehéz a jelenséget térségünkre vonatkozóan értékelni, a feltételezett globális változások hatását országos léptékben, középtávon számszerűsíteni.

A klimatológusoktól felhívják a figyelmet a kérdéssel kapcsolatos bizonytalansági tényezők sokaságára. Hazánk éghajlatáról általánosságban elmondható, hogy az eredetileg kontinentális éghajlat mediterrán jegyei egyre határozottabbá válnak. Az aktuális időjárás azonban a jellemző átlag körül oszcillál. Vagyis az időjárás szárazabbra fordulása mellett a szeszélyes „el nino” jelenségekkel is számolni kell. Például Európában a szélviharokkal kísért felhőszakadások sorozata nem várt áradásokhoz vezet. Ugyanakkor hazánkban éppen a szárazságra számítva elhanyagolták a belvízlevezető csatornák kötelező tisztítását, a lakosság árvízveszélyes területekre települt. A kellő árvízvédekezésre való felkészülés elmulasztása százmilliárdokban mérhető gazdasági károkat okozott.
E fokozott érdeklődésre számot tartó témáról a Magyar Tudományos Akadémián 2002 március 11-én vitaülést tartottak klimatológusaink. A szakemberek véleménye szerint az éghajlatváltozás problematikája a „Feltételezett veszély iránti felelősség vállalása” levegőkörnyezeti kockázati kategóriába tartozik: világviszonylatban jelenleg kb. 16 team foglalkozik a témával, kutatási eredményeik jelentős mértékben (60-80 %) eltérnek.

A hazai szekuláris klimatológiai állomás hálózat 16 tagból áll. közülük csak 5 állomás adatsora alkalmas trendanalízisre, mivel az állomások az elmúlt 50 esztendőben - sajnos meggondolatlanul- gyakran áttelepítették a többit, és a helyben maradottak környezete is sok esetben megváltozott. Ehhez adódik, hogy az észlelési időpontok is változtak. Ezért a mérési sorokat homogenizálni kell. Csak hosszú homogenizált adatsorok alkalmasak az átlagértékekben ill. az anomáliák mértékében esetlegesen megmutatkozó éghajlatváltozási jel detektálására.

Az éves szén-dioxid kibocsátás alakulása (kilotonna/év)
 
Forrás: KöM Környezeti Elemek Védelmének Fõosztálya

A szakemberek megállapították, hogy hazánkban a jelenleg rendelkezésre álló léghőmérséklet- és csapadék-adatsorok többsége alapján éghajlatváltozásra utaló jelek nem detektálhatók. Középtávú gazdasági tervezésekhez, a levegőkörnyezeti állapot (léghőmérséklet- és csapadékátlag és szélső értékek) megismerésére ill. felmérésére irányuló vizsgálatok számára a korábbi 10, 30, 50, vagy 100 éves adatsorok felhasználása indokolt. A globális környezetpolitikai megfontolásokon alapuló IPCC jelentés célja kizárólag a kormányok figyelemének felhívása volt. Az IPCC globális felmelegedési felhívás regionális változások becslésére való alkalmazása a (b) pontban ajánlott közelítésnél jóval nagyobb bizonytalansági kockázatot jelent.

Ugyanakkor tény, hogy alapvetően mediterrán területeken honos élőlények egyre nagyobb számban jelentek meg Magyarországon az utóbbi időben. A Balaton partján például elszaporodtak a kabócák. Somogyi dombság jellemző talajvízszintje mintegy másfél méterrel apadt a húsz évvel ezelőtti szinthez képest. Jánossy László, a Magyar Madártani Egyesület megbízott igazgatója szerint a Duna–Tisza közében is megfigyelhető a talajvízszint csökkenése, aminek következtében a szikes tavak és kútak nagy része kiszáradt. Megjelent néhány, a Balkánon elterjedt állatfaj az ország egyes vidékein. Például az aranysakál, amely a Dunántúl déli részén telepedett meg, helyenként már kiszorítja a korábban ott élő rókát. A Villányi-hegységben és a Mecsek déli lejtőin pedig megjelent egy veréb nagyságú fészkelő madár, a sövénysármány, amely szintén a Balkánon őshonos.
Néhány érdekes cikk:

KÖM: Az éghajlatváltozást előidéző hatások
Levegőkörnyezet Bt.: Kutatási eredményeink - Klímaváltozás középtávon hazánkban
Magyar Nemzet 2002. augusztus 17.
THIRD WORLD RESURGENCE No. 125/126 p. 16. Chee Yoke Ling: Global warming worse than feared

[ Garami Márta ]
2003-03-30 13:20:00

A legutóbbi 20 cikk
Bevezettük az RSS-t a Teraszon!
Űrtevékenységünk az EU küszöbén
Megosztott kémiai Nobel-díj 2003-ban
ŰRNAP – 2003
Hidegfizikai Nobel-díj
Paul C. Lauterbur és Peter Mansfield a 2003. évi Fiziológiai és Orvostudományi Nobel-díjas
Egy rendszertan, avagy a web kultúrája
Képek magányos elektronokról félvezetőkben
Elhunyt Teller Ede
Klímaváltozás
A modern tudomány és a társadalom összeforrt
Elhunyt Greguss Pál
Számítástechnika és tudomány
A modern tudomány és a társadalom összeforrt
A Magyar Tudomány Napja
Bostoni tízek Enni kéne
Az egészséges táplálkozásról - másként
Népbetegségünk: az allergia és asztma
Allergia, aszthma - vezér
Hideg antihidrogén
Az összes cikkek >>>

címszó
év
hónap
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
Támogatók
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu