Dátum: 2019. szeptember 23. hétfő    Mai névnap(ok): Tekla, Telma


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER
Szubjektív nekrológ
„Nem mondhatom el senkinek.

Elmondom hát mindenkinek”

(Karinthy Frigyes)
1967 július vége. Döglesztő kánikulában ülök Budapest külvárosában a Bolgár Kulturális Központ aulájában, amelyet ideiglenesen tévé stúdióvá alakítottak át a 2. Riporter kerestetik élő adásai színhelyjévé. Másnap ötödéves egyetemista diákként a Bölcsészkaron magyar–könyvtár szakos dupla államvizsga, de mivel hónapokkal ezelőtt bekerültem a vetélkedő 10 tíz képernyős versenyzője közé, alig volt időm tanulni. A feladatok: a válogatás többszáz jelentkezőből, a filmriportok, a kamerapróbák, majd az adások hetekig lekötötték minden szabadidőmet, különösen mert már akkor heti tizenkét óra munkaidőben szerződéses külsős munkatárs voltam a Magyar Rádió Hírszerkesztőségében.
A döntő adása kezdődik perceken belül, nekem már semmi dolgom, üldögélek negyedik helyezettként, mellettem a harmadik, az egyetlen lány döntős, Csengő Ildikó. Az utolsó adás két versenyzője: Tóth Károly, nyíregyházi főiskolás és Merényi Csaba, műegyetemi vegyészhallgató. Az adás végére a híres, újszerű villanyszavazással dönt a közönség, az otthoni elektromos berendezések és a világító eszközök bekapcsolásával, az előbbi javára. A zsűri elnöke az egyik legtekintélyesebb magyar újságíró és riporter Szepesi György. Amikor tizenegy óra után kiosztja az okleveleket előbb Tóthnak, majd negyedikként nekem, kezet nyújtva mosolyog és a gratulációhoz még hozzáfűz egy mondatot. „Veled holnap biztos találkozom a Rádióban a folyosón”. A Sportfőosztály és a Hírszerkesztőség akkor a Bródy Sándor egy emeleten volt. De ezt a közönség nem tudhatta, így azt hitték azonnal újságírói állást kaptam, és nem értették, hogy miért csak én és miért a negyedik.

A másnapi államvizsgák formálisak voltak, a tanárok – természetesen előző este mind a tévé előtt ültek – gratuláltak, beszélgetni kellett velük a vetélkedőről és csak alibi kérdéseket kaptam. Egyébként másnaptól végleg belsős külpolitikai hírszerkesztő lettem. 1970 tavaszán az MTV Ifjúsági Osztályára helyeztek át, mert 1974-ig a két hely valójában egy intézmény volt.
Kalandos évtizedek jöttek: Radar, Ifjúsági Telemagazin, a Hét, Ablak, Panoráma, (e két műsorral bejártam a fél világot, mint utazó riporter) Filmszem, Gondolkodó, Színházi Esték, 100 éves a mozi. És minden évben legalább egy dokumentumfilm.

Wisinger István - Mezei György - Szepesi György
 
1997 őszén, már jóval a rendszerváltás után megválasztottak a Magyar Újságírók Országos Szövetsége első televíziós elnökének és 1999 március 15-i szokásos ünnepségen én adhattam át az Aranytoll díjat Szepesi Györgynek. Valószínűleg én voltam jobban meghatódva, bár a szokásosnál csillogóbb szeméből azt olvastam ki, hogy tetszik neki ez a fordulat. Ekkor már, téby volt: még a Rádióban barátjává fogadott. Az eltelt évek alatt sokszor találkoztunk, többnyire megtisztelt érdeklődő kérdéseivel, vagy ha éppen ráért – mivel közel laktunk egymáshoz – rögtön meghívott a Budagyöngye bevásárlóközpontba, egyik törzshelyére, meginni egy kávét. Olykor beszélgetés közben kiderült, hogy rádiós „szomszédként” mindig figyelemmel kísérte pályafutásomat s ezeken a találkozásokon–én így könyvelhetem el magamban–szinte észrevétlenül „különórákat” kaptam a szakmámból, amelyet már általános iskolás koromban az ő példája nyomán egyik vágyott majdani foglalkozásnak tekintettem.

2013–ban megírtam családom és rádiós, televíziós pályám történetét. Benne egy önálló fejezet Szepesiről. Leírtam, hogy miért tekintem példaképemnek, hogy amit ő a szakmájában produkált – azt talán Vitrayt kivéve – arra senki más nem képes, mint rádióriporter, teljesítménye egy országnak jelentett hosszú évtizedeken keresztül különleges élmény, olykor „ünnepi pillanatokat”. Főleg a futballmeccs közvetítésekben. 1945 óta Pluhár István nyomdokaiban egyedülálló színvonalat képviselt. Egyebek között ő találta ki, hogy nem magasról a stadion újságíró fülkéjéből kell közvetíteni, hanem mindig a pályát elválasztó középső fehér vonal és a partvonal találkozásánál állíttatta fel a mikrofont, pontosan a szájához igazított állványra. Két karja szabad volt és elképesztően plasztikus közvetítése közben lendületes gesztikulációkkal kísérte mindig vizuális képeket tartalmazó, nagyszerűen megfogalmazott mondatait. Milliók hallgatták vasárnap délutánként az általa a pálya széléről vezetett körkapcsolásos NB I-es meccs közvetítéseket. Sokan a stadionokban ülők közül, amikor már volt tranzisztoros rádió, a legizgatottabban a totózok. De nem csak a sportműsorokban és nem csak a Rádióban.

Szepesi György - Puskás
 
Az „elektronikus újságírás” minden műfajának mestere volt. Akkor, amikor ezt a kifejezést még senki nem használta, tán nem is ismerte. A televízióban hosszú éveken keresztül vasárnap esténként bámulatos memóriáját megcsillogtatva mondta az aznapi sporthíreket, az úszóversenyek eredményeit tizedmásodperces pontossággal. Vitrayval felváltva ők vezették először a vasárnap esti aktuális politikai magazinműsort, az A Hét címen, amely később Polgár Dénes és Várkonyi András vezetésével lett a Nyugat–Európában és az Egyesült Államokban is elismert műsorrá, elsősorban külpolitikai riportjainak köszönhetően. Szepesi vetélkedőket vezetett mindkét Intézményben, a Rádióban utazásairól hozott, vagy a remek újság– és dalszövegíró Vándor Kálmántól kapott lemezekkel illusztrálva nagyszerű szórakoztató műsorokat készített. [Mellesleg ő, Vándor, aki szintén főfoglalkozásban sportújságíró volt, minden ellenkező híreszteléssel szemben, nevezte el és nem más, sőt főleg nem a játékosok, ahogy azt ma kitalálják– a híres Wembleyben lezajlott 6:3-as meccs másnapján a Népszabadság hasábjain az Aranycsapat 12. játékosának]. Szepesi pályájának egyik csúcsa lett, a világon egyedülálló 24 órás szórakoztató műsorok sora, amelyeket tudtommal László Györggyel, egy másik rádiós szerkesztő legendával együtt találtak ki. Szepesi nem egy volt a nagyszerű rádióriporterek között, (Novotny Zoltán, Szűcs Ferenc idősebb Gulyás László, Kovalik Károly, Vértessy Sándor, Rapcsányi László, Petres István, Ipper Pál, Mester Ákos, vagy a fiatalabbak közül Horvát János, Vas István Zoltán, Radnóti László, és még sokan mások) hanem ő maga lett a Magyar Rádió.

Szepesi György
 
A Nemzeti Sport kiváló fotóriportere Németh Ferenc készített róla egy rendhagyó felvételt, amely önéletrajzom róla szóló fejezetének nyitóképe. A fotón a magyar elektronikus újságírás emblematikus alakja, Szepesi György fekszik a füvön, a siófoki stadion szélén. Néhány méterre tőle látszik a mikrofon állvány lába, ki tudja miért közvetít onnan, mert mögötte még zajlik a meccs. 1995-öt írunk. Az izraeli és a magyar válogatott barátságos találkozója (a végeredmény: 0:2) és arcát a kamera felé fordul, éppen nem a pályát nézi, hanem kissé meglepődve az őt fényképező kollégát. 75 esztendős, nyugdíjba vonulás előtt „hivatalosan” ötven év után ezzel a közvetítéssel búcsúzik a pályától és a Pályáktól. A sok személyes találkozás, beszélgetés, tanács szavait őrizve nekem ez a kép marad meg retinámon, egy olyan emberről, akinek személye, tevékenysége, teljesítménye negyven évig tartó pályám egyik legfontosabb ajándéka és öröksége, örök példaképe.

Isten veled Gyuri!

[Wisinger István]
2018-08-15 00:50:00

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
Cikkarchívum
Aranyok Aranya c. sorozat karácsonykor újra műsoron
Lengyelország 100
Az aradi vértanúk
III. Józsa Mihály Vers- és Prózamondó Fesztivál
Szubjektív nekrológ
Csaba újratelepítésének legendája
Tíz magyar érem született a Montrealban rendezett kerekesszékes vívó-világkupán.
Csabensis – „Ami csabai”
Békéscsaba 300
Kellemes Húsvétot Kívánunk!
Utolsó üzenet Demján Sándornak
Március 15.
115 éves a Teddy maci
Boldog Új Évet!
Egyed Zoltán és Vámos Zoltán - fotókiállítása
Ma 500 éve
Tiszti idill Georggal
Személyes búcsú Pressburger Györgytől
Kitüntetések 2017. augusztus 20. alkalmából
A Jókai Színház is valóra váltott egy álmot
Cikkek listája >>>

címszó
év
hónap
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu