Dátum: 2019. augusztus 23. péntek    Mai névnap(ok): Bence, Farkas


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER
Cseberből vederbe (a Kiskapitalista kalauzról)
   Summa summarum, Paládi Zsolt második kötetét, mely egyedülálló a kapitalizmus szépirodalmi viviszekcióját tekintve (hazánkban legalábbis), nem utolsó sorban szórakoztató és tanulságos – jó szívvel ajánlhatom az olvasóknak. Mivel hiszek az ahány befogadó, annyi értelmezés felfogásban, lehet, valaki megtalálja benne a generációs választ, ami elkerülte figyelmemet.
   
   
   Kiskapitalista kalauz – avagy cseberből vederbe
   
   
   Paládi Zsolt előző kötetét ismerve (Szakszerű felszabadítás – Hungarovox, 2001), méltán elvárhatjuk, hogy újfent az élet mélyvizébe pottyanunk. S valóban, már a borító, tovább lapozva a bevezető is arra figyelmeztet minket, veszedelmes vizekre tévedünk, ha a szerzővel tartunk 300 oldalas betűtengerén. Minimum találkozunk a személyes sorsunkra méretezett cápánkkal, amely felzabálja önbizalmunkat, „jobb” esetben, egy elmegyógyintézetben kötünk ki, a rendszerváltás hőseként. Olyan hősként, akinek immunrendszerét (életösztön, hazaszeretet, családcentrikusság), ha volt egyáltalán, a kádárizmus idején legyengítették, s az 1990-es váltóláz némi rúgkapálás után végzett vele. „Magyarországon élni különleges érzés. Elvonul felettünk egy minden ízében gusztustalan diktatúra, és mi rádöbbenünk, nem ez volt a legrosszabb, hanem ami utána jön. A nép nagy része kótyagos fejjel eszmélkedik: elvesztettük az Édent. A válasz: igen, de megnyertük a Versenyt. Nem egy közönséges versenyt nyertünk meg, hanem magát a Versenyt. Lássuk hát, ki a jobb. A részvétel kötelező…” A versenynek pedig törvényszerűen vesztesei lesznek. Jelen kötetben a vesztes a társadalom egy jól behatárolt részének tagja, aki a hatvanas évek második felében született, ősei a kitelepítés elől épphogy megmenekült svábok. Ő maga nem-budapesti, de odavágyó, nem értelmiségi családból jött, de azzá lenni akaró, nem magabiztos, de néha (midőn eltaposódni véli magát) macsóságra ácsingózó ember, aki nem akar egyebet, mint talpon maradni a hullámverésben, s legalább annyira érvényesülni, amennyire azt a homo sapiensi tisztesség megkívánja. Nem más kárára, de saját megelégedésére!
   
   Nos, ez nem sikerül Pintár Róbertnek, az elbeszélőnek, mint azt már a bevezetőből is megtudhatjuk. Nem sikerül, de miért? Egy nemzedék hegyezheti fülét, mert Paládi Zsolt, ha választ lel e kérdésre, akkor a hatvanas évek második felének generációja is átesik a pszichoanalízis kínos procedúráján. Kiderül az ok, amiért rengetegen tehetetlenkednek a rendszerváltás nagy szabadságában! Ki tovább lázadva, ki nosztalgiázva a „mindent megcsinálnak helyettünk úgyis” korszak után, némelyek egyik próbálkozás hibájából a másikba esve, mások kiégve, egy deszkát (rögeszme) szorongatva a háztömbnyi hullámok közepette et cetera… Mert a 65-69-esek valahogy kimaradtak mindenből...
   
   Paládi Zsolt, ki tudja hányadrészben életrajzi ihletettségű regénye, a főhős szubjektív szemüvegén keresztül láttat egy korszakot az eszméléstől (iskolába járás a hetvenes-nyolcvanas esztendőkben – puha diktatúra), a reménykedésen át (egyetemi tanulmányok – rendszerváltás ideje) az elborulásig (munkahely-keringő – kilencvenes évek közepe, a mélyvíz). Ráadásul az író-hős a „váltás” óta tudathasadt, lévén, hol Píár, a kiszámított számító, diplomatikus lélek-úriember, hol Gettólakó, a faragatlan szókimondó, az önsorsrontásban magabiztos lélek-tróger kerekedik fölül személyiségében. Így ez a szemüveg azonnal kettős látást okoz. Mindenesetre a regénynek jót tesz a vívódás, ez a belső villódzás, mert jól ellenpontozza a sztorimondás linearitását.
   
   A textúrát kétharmad egyharmad arányban szintén ketté lehet vágni, akárcsak a hős személyiségét. Az elbeszélői attitűdből kizökkentenek minket bizonyos utalások, melyek az appendixre irányítják figyelmünket. A függelék egyfajta szótár, ahol a kilencvenes évektől ránkerőltetett szlogenek, élethelyzetek, „kapitalista csökevények”, kifejezések, átértelmezések egyéni színezetű magyarázatát olvashatja a könyv forgatója. A Kiskapitalista kalauz szótár része, mely a recenzens tudomása szerint önálló műnek készült, s csak később egészült ki Pintár Róbert történetével, valóban megállja helyét, mint külön olvasmány, bár színvonalbeli ingadozások felfedezhetőek. Mellesleg a kétharmados szövegtestből is hátrakacsintgathatunk, ha utaláshoz érünk, s ez a bölcsebb eljárás, mert így nagyobb élményt nyújt a könyv, mintha az egyenesvonalúság elvét követve „átkrollozunk” rajta. A szótár asszociatívan építkező, humoros, néhol szarkazmusba hajló szócikkei ilyenkor üdítőleg hatnak. Bár a cápa ide, a sekély, de korántsem sekélyes vizekbe is követ minket…
   
   A sztori önmagában jól megírt, stílusos része a kötetnek, néhol azonban elnagyoltabb, már-már publicisztikára s nem szépirodalomra hajazó. Ezek a részek általában a politikát avagy a múltat „elemzik”, ebből fakadóan túlságosan direktek, mi több, sokszor „arról” az éráról szólnak a kinyilatkoztatás magaslatairól, amit a szerző, koránál fogva, meg sem élhetett. Ezekben az epizódokban az árnyaltság nyoma sem fedezhető fel, így esetlennek tűnnek a regény szövetében.
   
   Jóval magával ragadóbbak a sztorizóbb vagy a belső reflexiókat feltáró oldalak. Szerencsére ezekből van több! Izgalmas az iskolába járás hányattatásait, ennek megélését festő epizód, gyakran magával ragadó a szegedi, felső iskolai élményeket felelevenítő rész a kis női csukákkal egyetemben, igen érdekfeszítő a kezdő értelmiségi létküzdelme egy szocialista fellegvárban, a bukásában is tetszelgő dunaparti vasvárosban, ahol egy elvetemült házinéni, egy áskálódni nem fásult tanári kar, a teljes szellemi igénytelenség, és a pedagógusi taposómalom satujában vergődik…
   
   Valahogy azonban, együtt úszva a történettel, a tulajdonképpeni cápánkkal, azt vesszük észre, hogy nincs megnyugtató válasz a kérdésre, miközben ez a fenevadkapitalizmus-sztori egyre nagyobbakat és egyre jóízűbbeket fal a húsunkból – kedvünkből és önbizalmunkból. A regény végére ugyan beérünk egy öbölbe, a depresszió öblébe, de továbbra sem tudjuk, amit meg akartunk tudni. A cápa megfoghatatlan. Farka a szocializmus állóvízében csapkod, míg pofája a világdemokráciának álcázott globalizáció, a versenymentes verseny áldozatainak vérétől habzik. Ennyit eddig is sejtettünk… Nemcsak a mi, de a tőlünk távolabbi időben sarjadt generációk sem képesek levetni az egyen-lódent, ami egyeseken, a jó helyen, jó időben születetteken érdes cápabőrként hat. (Ember embernek cápája!) Majd akkor szabadulhatunk meg a cápamítosztól, ha a kapitalizmus harcaiban elhull a férgese. Ha létezik még evolúció... Jaj, de most jut szembe, a férgese mi vagyunk. Mi, akik olvasunk, s nem a tévéshow-k emlőin izmosítjuk agyunkat, mi, akik nem vagyunk multimilliomos vállalkozók, mert lemaradtunk a lehetőségekről, vagy egyszerűen tülekedésképtelenek vagyunk, netán nincs érzékünk az üzlethez, mi, akik a középosztályba szeretnénk tartozni, ám e helyett, a középosztály hiányának szakadékába zuhanunk, mi, akik igyekszünk mások helyett is gondolkodni, és sorolhatnám…
   
   Summa summarum, Paládi Zsolt második kötetét, mely egyedülálló a kapitalizmus szépirodalmi viviszekcióját tekintve (hazánkban legalábbis), nem utolsó sorban szórakoztató és tanulságos – jó szívvel ajánlhatom az olvasóknak. Mivel hiszek az ahány befogadó, annyi értelmezés felfogásban, lehet, valaki megtalálja benne a generációs választ, ami elkerülte figyelmemet. Az is lehet, a válasz megadhatatlansága a válasz. Gondolkodjanak együtt Paládi Zsolttal! De ússzanak erősen, ha csattognak az állkapcsok!
Novák Valentin

   
   Paládi Zsolt: Kiskapitalista kalauz és Szótár
   (Kairosz, Budapest 2005)
   
   Kapcsolódó:
   Ismertető a Kiskapitalista kalauzról
   Valentin-day
   
   
2006-02-04 08:37:00

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Fekete Péternek
... hát megvan végre az új cirkusz helye!!!

Tekinthetjük a hírt születésnapi ajándéknak...

Cikkarchívum
Vak Randi egy könyvvel
Kettős élet - vagy mégsem?
Kincses Zoltán - Harsány a vizek ura
Ajándék ez a nap
Podhorányi Zsolt - Dámák a kastélyban
Dékány István - Trianoni árvák
VADÁSZ - MILTÉNYI „KALANDÁRIUM”
Dalos György - Az utolsó cár
Bitó László - Sámson A vadon fia
Kocsis András Sándor - IRÁN ezeregy arca
A.A. Milne - Micimackó
Müller Péter - Vallomások a szerelemről
Hofi megmondja
Kalmár Tibor Jiddische mamák
Lackfi János - Levágott fül
Légrádi Gergely - Nélkülem
Presser Gábor – Oláh Ibolya: Voltam Ibojka
Merő Béla - Volt egyszer egy... Reflex Színpad
Galkó Balázs Juhász Ferenc-estje TITKOK KAPUJA
Horváth Csaba - A reptéri nyúl Beszélgetések Tóth Krisztinával
Cikkek listája >>>

címszó
év
hónap
Könyvkiadó-hírek
Tericum Kiadó
Édesvíz Kiadó
Aranykor Kiadó
Bestline Cinema
Alexandra Kiadó
Legfrissebb albumok
Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu