Ilyen még nem történt. Nem merem leírni, illetve erősen gondolkodom, leírjam-e, mit gondolok. Itt az a két Guy Breton-kötet (valamint a megelőző három) Franciaország nagy idejéről, és minden fejezete, bekezdése arra bizonyíték, amit korábban is gyanítottam, szlogenek és szólásmondások ezrei támogatják, hogy a világ kerekét nem valami isteni eredetű logika és elrendezettség, nem a híres-neves evolúciós törvényszerűségek, hanem két – prózai aggyal profán - dolog kormányozza. Mindkettő p-vel kezdődik. Az egyik a pénz. A másik nem a posztó. Ahol a pénz adott (tegyük fel, egy királyi udvarban), ott a másik kormányoz. Ad, elvesz, oszt, sikerre visz, vagy éppen akasztat, száműzet, heréltet. A másik p. parancsnokol, ami nem a posztó. Egy normális viszonyrendszerben, ahol a pénz bizonytalan tényező, a két p. folyamatos küzdelmet vív az elsőségért. De itt a második p. folytat küzdelmet az összes többi p-vel, hogy helyzetbe kerüljön, rámásszon a mézes körtefára, onnan nézzen lefelé győzedelmesen. tovább


   Kapcsolódó:
   
   Új Könyvpiac - október
   Új Könyvpiac 2005 szeptember
   Új Könyvpiac 2005. július
   Könyvheti Új Könyvpiac 2005. június
   Új Könyvpiac 2005. április
   Új Könyvpiac 2005. március
   Új Könyvpiac 2005. január-február
   Új Könyvpiac – 2004. december
   Új Könyvpiac, október
   Új Könyvpiac, szeptember
   Új Könyvpiac, június
   Új Könyvpiac, április