Dátum: 2019. október 19. szombat    Mai névnap(ok): Nándor


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER
Balázs Attila: Vágyak gyűjteménye
Balázs Attila 1955-ben Újvidéken született. A folyóirat ún. Sziveri-nemzedéke szétveréséig az Új Symposion szerkesztője volt. 1991, azaz Jugoszlávia összeomlásának kezdete óta Budapesten él, a Magyar Rádió munkatársa. Első kötete a Cuniculus című regény 1979-ben jelent meg. Az 1998-as Király album c. füzére elnyerte az Év Könyve díjét. Legutóbbi kötete A meztelen folyó.

   Balázs Attila
   
   Vágyak gyűjteménye
   
   
   Balázs Attila már pályakezdésével kivívta a szakma és az érdeklődő olvasóközönség elismerését, figyelmét. A Vágyak gyűjteménye című kötetben visszanyúl alkotóútja korai szakaszának erotikus vonulatához, amely érzékletes-érzéki leírásaival vonja be olvasóit a szöveg világába. Az erotikus tematika megjelenése azonban nem öncélú, így a mű nem válik pornográfiává. Az emlékező attitűd és az élmények mozaikszerűsége határozott elbeszélői perspektívát mutat, mely az egyedinek látszó, köznapi történésekben is a mindannyiunkra jellemző vonásokat mutatja meg. Balázs Attila novelláiban nyíltan, páratlan és hiteles őszinteséggel beszél kibeszéletlen ügyeinkről, megfelelő távolságtartással a helyükön kezelve kényesnek tartott kérdéseket, miközben a szembenézés bátorságára, önismeretre és önmagunk vállalására szólít fel.
   
   

   (Részlet a kötetből)
   
   Le nem tudtam venni a tekintetem róla. Én, Buzogány Andor, láttam már akkor ezt-azt, de ehhez foghatót soha. Soha ilyen kecseset, a többinél fél fejjel magasabbat, egy-két fejjel magasabbat, nyílt tekintetűt, vonzó mód kissé rekedtes hangút, jó humorút, első pillantásra feltétel nélkül megnyerőt – szünetekben elgondolkodva cigarettázót. Teljesen lerészegített, erre a mai nap is pontosan emlékszem, megszédített hosszú lábaival, a gyönyörű térdkalácsok alatt kissé kiszélesedő lábikráival, szűk nadrágban – amiért gyakran meg is szólták – élesen kirajzolódó hoszszú combjaival, kis kerek, szinte fiús ülepével, a jól körvonalazódó, tenyérbe való, magasan fekvő két csábító féltekével; elölről – a combok találkozásánál – a húsba vágódó felezővonallal, a föld képzeletben meghosszabbított ozmotikus, függőleges rotációs tengelyével, a köröző gondolatok bővérű mediterránjával, Földközi-tengerével, középpontjával, mely számításban a tizedesei révén végtelenbe nyúló pi egyenlő ki tudja, mivel, a köldök egyenlítője alatti ekliptikus Baktérítővel – a két mesés lábszárat simogató, kifejezésre juttatva eltakaró, erős cérnákkal összefogott, szeméremdombra, Venus dombjára szopódó finom banánszín bársony (esetleg sötétkék kordbársony) találkozásával. A jelekből ítélve sejthettük, Éva az egyik kimagaslón legszebb szeméremdomb birtoklója, amivel nő valaha is büszkélkedhetett. Feljebb a karcsú csípő, mit alkalomadtán úgy riszálhatott, ahogy a kosárból ingerlő zeneszóval, mozgó furulyavéggel előcsalogatott pápaszemes kígyó riszálja magát. Mindezek felett a kihívóan hegyesedő mellpár, hipnotikus zöld szempár, a fenék irányába aláhulló, sosem eléggé hangsúlyozható, leírhatatlan sötét hajzuhatag, az a szívünkre omló, illatával erogén zónáinkat egyenes úton ingerlő.
   
   Azok a kréta törékeny hengerét úgy szorító ujjak, hogy ne lehessen kétértelműségen kívül másra gondolni, teljesen megbabonáztak.
   
   Mindenki csak addig lehetett szép, míg Éva be nem futott közénk, akkor még úgy tűnt, fájdalmasan egészen máson járatva az eszét. Egyedül talán Überpipner tanárnőt, előző legényálmunkat kivéve, mindenki úgy hatott mellette, akár egy – a saját előnytelenségére és szerencsétlenségére – a szárazra kikecmergő, ügyetlenül kacsázó pingvin a ruganyos léptű havasi párduc mellett (ha ezek rövid időre is, de valahogy egymás mellé kerülhetnek). Gyönyörűséges büszke nőstény leopárd volt abból a fajtából, amelyik egyetlen pillantásával, mordulásával porban fetrengő, rémült gyönyörünkben nagy ívben pipilő kamaszkutyákká változtathat bennünket; sakálok elkeseredetten üvöltő falkájává, amelyről úgy tűnt, számbeli fölényét kihasználva: már-már nekiront vakmerőn a nemesebb vadnak, ám ő meg tudott állítani bennünket szemgolyói egyetlen villanásával. Mindenki a maga ketrecében szerette volna látni, hogy minden áldott nap odavethesse reszkető húsát kiéhezett fogazatának.
   Meg tudtam volna gyilkolni azt, aki őt akkoriban birtokolta.
   
   Emlékszem, míg ő beszélt, jegyzetelt, kérdezett, magyarázott, a padsorok közt sétált, én – nem tudván uralkodni magamon – észrevétlenül levetkőztettem, kéjes borzongásaim és lelkiismeret-furdalásaim pocsolyáiban fuldokolva egyre szaporább lélegzettel, elboruló aggyal lemeztelenítettem, azonban megérte, így bűntudattal is, mert akkor ott állt előttem pőrén, és eszébe se jutott takarnia előlem világszép szemérmét. Évek múltán betegessé váló rögeszméimtől hajtva megpillantottam ott őt, amint felmerül a kádból, feláll és úgy áll, áll… mozdulatlanul, önmaga is saját bájaiban gyönyörködve, míg a vízcseppek – teste homorulatait és domborulatait követve – lassan visszacsurognak a fenyőillatú kagyló-kád-kehelybe, melyből az imént merült fel – haja most nedvesen tapadt vállára. Akkor akaratom erejével, hirtelen támadt megjelenítési vágyamban a képet titokban a táblára vetítettem és körülnéztem, van-e foganatja: a többség döbbenten bámult a tábla mozivásznára, egyesek kacarásztak, valaki helyeslően bólintott felém, én pedig kimerülten borultam a padra, hogy kisvártatva újult erővel folytassam ocsmány tevékenységem.
   
   Éva most – még mindig a vízben állva – kinyújtotta hosszú fehér karját, s a tükrös szekrénykéből kiemelte a borotvát, hogy eltávolítsa feleslegesnek tartott szőrzetét. Bal lábát a kád peremére helyezte. Figyelmesen dolgozott, egészen a térdkalácsig, ezután lábat váltott. Óvatosan kaparta végig a másik angyali eredetű végtagját is, néha belemártva a borotvát a vízbe, ám az utolsó öblítésnél váratlanul félrecsúszott a penge éle, ügyetlenül oldalt futott, zabolátlanul sebet ejtett Éva hófehér, nyár elején már kreol, érzékeny bőrén, nem túl mély szántást ugyan, de nyomában kiserkent a vízitündér vére, s a vörös vércsepp – mérhetetlen gyönyörünkre – elindult lefelé, a színtelenül sziporkázó vízcseppek nyomában – a maga bíbor rakoncátlanságában. Függőleges vörös csíkot hagyott maga után Éva sípcsontján; míg mi ijesztő vérszomjjal párosuló ellágyulást éreztünk, ő timsóért nyúlt az alsó fiókba; timsóért, ez majd csípi (!), könnyeket csal a szemébe, de összerántja a sebet, elállítja a vérzést. A már száradó vonalkát konstatáltuk mi aznap tanárnőnk harisnyátlan lábán. (Éva csontjaiból faraghatta később kristálytiszta hangú sípjainak egyikét a mindörökké élő, buja és bozontos, kecskelábú Pán, hogy elbűvölő zene kíséretében zenghesse az elmúlhatatlan szépségeknek szentelt panegiriszeit, zengesse dicshimnuszait az örökké újjászülető gyönyörökről. Ehhez nem volt elég a maga szimpla vadászkürtje, a saját sután csavarodó kecskeszarva, priaposzi dudája, kicsorduló ökörnyála.) Palatinus 2005. 2200 Ft.
   
   Balázs Attila Vallomás + részlet A meztelen folyóból
       
 
2005-08-06 08:44:00

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
Cikkarchívum
Vak Randi egy könyvvel
Kettős élet - vagy mégsem?
Kincses Zoltán - Harsány a vizek ura
Ajándék ez a nap
Podhorányi Zsolt - Dámák a kastélyban
Dékány István - Trianoni árvák
VADÁSZ - MILTÉNYI „KALANDÁRIUM”
Dalos György - Az utolsó cár
Bitó László - Sámson A vadon fia
Kocsis András Sándor - IRÁN ezeregy arca
A.A. Milne - Micimackó
Müller Péter - Vallomások a szerelemről
Hofi megmondja
Kalmár Tibor Jiddische mamák
Lackfi János - Levágott fül
Légrádi Gergely - Nélkülem
Presser Gábor – Oláh Ibolya: Voltam Ibojka
Merő Béla - Volt egyszer egy... Reflex Színpad
Galkó Balázs Juhász Ferenc-estje TITKOK KAPUJA
Horváth Csaba - A reptéri nyúl Beszélgetések Tóth Krisztinával
Cikkek listája >>>

címszó
év
hónap
Könyvkiadó-hírek
Tericum Kiadó
Édesvíz Kiadó
Aranykor Kiadó
Bestline Cinema
Alexandra Kiadó
Legfrissebb albumok
Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu