Dátum: 2017. augusztus 22. kedd    Mai névnap(ok): Menyhért, Mirjam


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER
Podmaniczky Szilárd: Gumiharangok
"Podmaniczky Szilárd új novelláskötetében is szemtelenül szabadon mesél. A rövid történetekből szordínós szörny(űség)ek lépnek elénk. Mindez úgy, hogy a szenvtelen beszélő sokszor cselesen objektívnek, ha úgy tetszik részvéttelennek mutatja magát."

   
   SZORONGÁS ÉS NYEVKRITIKA
   
   

   Podmaniczky Szilárd: Gumiharangok
   
   Podmaniczky Szilárd új novelláskötetében is szemtelenül szabadon mesél. A rövid történetekből szordínós szörny(űség)ek lépnek elénk. Mindez úgy, hogy a szenvtelen beszélő sokszor cselesen objektívnek, ha úgy tetszik részvéttelennek mutatja magát. Szó sincs persze részvétlenségről, vagy a referencialitás sokat emlegetett háttérbe szorulásáról. A szerző másként beszél az ún. valós tartalmakról. Posztmodern, mellérendelő logika alapján szerveződő szövegeiben nincs ítélet, nincs didaxis. Pátosz nélküli társadalomkritika és részvét viszont annál inkább. Ám nyelvi részvétről szó sincs: kíméletlenül figurázza ki a szerencsétlen cselekvések és megszólalások mögött meghúzódó közös okot, a rossz nyelvhasználatot.
   
   A Gumiharangokból hiányzik a tanulságok kényszeres levonásának szándéka: a szerző minden bizonnyal bízik olvasójában. Ellép tárgyától: nem állításokra, inkább impressziókra, érzetekre, ösztönökre épít. Könyve privát mitológiaként és gúnyos (nyelvi és emberi) bédekkerként is olvasható. A képek kimerevítése, túlfókuszálása és a különféle színpadias túlzások ironikusak, sőt helyenként gátlástalan nevetésre késztetők.
   
   A szerző vonzódik a reflektálatlan figurákhoz. A hazánkban hagyományosan népszerű és fontos ún. szociopróza hagyományaihoz híven a perifériára látogat. A díszletek szokásosak: alkohol és hétfejű nyomor, előítéletek, föl-fölhorgadó vágyak. Az utazó kedvezményre vágyikban például egy középkorú munkanélküli férfi épp bedobni próbálja a törülközőt, többek között azért, mert eszébe jut, hogy a menekültek 90%-os kedvezménnyel utazhatnak a vonaton. Felindulásában vesz is egy üveg vodkát, meg egy csomag zsilettet, hogy végezzen magával, amikoris kap egy ajánlott levelet, mely munkára hívja. Dolgozni is kezd hát a bútorgyárban, és folytatódik – a semmi. Az olyannyira megszokott, rögeszmékkel bélelt, valószerűtlenségében is hiteles semmi, melynek segítségével groteszk, mégis logikus események részese lesz. Ez fontos motívum Podmaniczkynál. Legerősebb szövegeiben mindig van logikája a tejesen nonszensz dolgoknak, képzettársításoknak is.
   
   „olyan jó volt hallani, soha nem gondoltam, hogy ilyen sokat jelent a telefon” – gondolja a Passió lepattant főhőse, miután egy állásközvetítő nő időpontot adott neki, ahogy mindenkinek. A félreértések földjén járunk: a szerző egyik kedvenc, aláaknázott terepén. A sztenderd, hivatalosan udvarias szöveget valódi, személyes biztatásként halló szereplő nyelvi kompetenciája nyilvánvalóan kétséges. Az olvasó azonban jól szórakozik, hiszen az állásinterjúra való irracionális készülődés lázasan indul: „Három napig feküdtem az öltönyön, de kár volt, nem lett kiegyenesedve”. Majd kínos bukdácsolás pénz nélkül a fővárosban, ahol hősünk a megadott címet keresgélve, megjegyzi: „Nem is csodálkozok, hogy az emberek nem kapnak munkát, nem olyan egyszerű valahova eljutni”.
   
   Az író a konkrét kiszólásokat, önreflexív részeket leszámítva is sokszor finoman kivigyorog a szövegből: „A közvetítő épület előtt keresztet akartam vetni, de gondoltam, nem bohóckodok, még meglátnak, aztán elvisznek valahova”. Vigyorog, mert tudja, a papíron is nehéz eljutni valahová, de a Passióban sikerült. Nem kevésbé találó a Folyamatosan vége van, melyben a hőst különféle zöldségek, gyümölcsök szólítják meg, különféle bölcselkedő zöldségekkel. (Az egyik csúcspont: „Nem elég jó a prózád, mert csak olvasni lehet, érteni nem”.)
   
   A narráció általában pontos, bár néha megdöccen a nyelv. „Az utcán hideg és sötét leheletek vontatják egymást, mint számtalan, párolgó macskatest, amik a gombolyag érintése nyomán szertefoszlanak.” Ahogy a hasonlatok sem mindig plasztikusak: „közömbös, akár egy gép térdig olajban”.
   
   A széttartó: egymásnak, rációnak, „jónak” stb. ellentmondó, betegen összekapcsolódó ösztönök érzékeltetésében azonban igen meggyőző a Gumiharangok. Ilyen a népi ízekkel dolgozó címadó írás is, ahol a vágyak a maguk egyszerűségében tárulnak fel. Érzelem és erotika itt sincs felülstilizálva, túldimenzionálva, egész egyszerűen a köznapiságban képződik meg. Van enigma, de nincs misztika, mondhatnánk. Az eltérő minőségeket vegyítő, Bret Easton Ellist és Örkény Istvánt egyszerre megidéző beszédmódok (pl. „A gyerekek szó nélkül megmosdottak, felöltöztek, és csak utána végeztek széklet- és vizeletürítést”) pedig igazán inspiratívak. Hovatovább meggátolják a ráérős, már-már az önismétlés gyanúját felvető hangok győzelmét. Hiszen a ragyogó rutin néha önmagát írja, mert „Van az úgy, hogy nincs egy mondat se, amin meg tudnál szólani.”
   
   A kötet egyik legtisztább burleszkje az Üvegfenék. Egy sikertelen üvegvisszaváltás megkapó története ez, melynek egy nyelvi játék áll a középpontjában: „Kérjük a kedves Vásárlót, az üveget a fenekével helyezze be!” Innen a sztori már el is képzelhető. Nevetünk, a józan ész határán – és persze szorongunk is. Ahogy akkor is, mikor az elbeszélő a szép leírásokat (egyáltalán: a szépséget) nyomasztó utalásokkal telíti. Mikor az ártatlannak tetsző, csinos mondatok észrevétlen brutálissá kerekednek: „A két gyerek mindenben engedelmeskedett, olyanok voltak, mint két darab vaj, mindennek megőrizték a nyomát.” Ilyenkor érezni: Podmaniczky (jó) író: van víziója.
POLLÁGH PÉTER

   
   (Podmaniczky Szilárd: Gumiharangok. Palatinus, 2005. 328 oldal, 2200 Ft)
   (Forrás: Új Könyvpiac 2005. július)
   

    Kapcsolódó:
    Pollágh Péter a terasz.hu-n

   

2005-07-05 05:46:00

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél

Fodor Zsókának. Arról, hogy mennyi talán igen, de arról, hogy van, nem illik megfeledkezni. Boldog születésnapot! (Kadelka Lászlótól)
Cikkarchívum
Tarandus Kiadó a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon
Lakat T. Károly - Titi Göröcs János, a varázsló
Hegyi Gyula - Gyilkosság a templomlépcsőn
K.László Szilvia - Marci és az évszakok
Catherine Horel - HORTHY
Amiről az orvos nem mindig beszél
Dési János - Sajtóstul a házba
Új, vidám könyv készül
Jávorszky Béla Szilárd - Sebő 70
Wei xiang és eM Soós György - Double fantasy II.
Lakatos Márk - A nő hétszer
Filep Kata - Nagy csokoládé könyv
Bródy 70 – DVD + 2 CD + képes szövegkönyv
Kisgergely József - Győzelemre születtem
Kónya Imre -... és az ünnepi mindig elmarad?
Baranyi Ferenc - Az opera négy évszázada
LAPZÁRTA - A Népszabadság-sztori
László Ágnes - KOVÁCS NIMRÓD Jó pincér voltam…
Falus András - Zene és egészség
Avar János - HILLARY Az elvesztett elnökség
Cikkek listája >>>

címszó
év
hónap
Könyvkiadó-hírek
Tericum Kiadó
Édesvíz Kiadó
Aranykor Kiadó
Bestline Cinema
Alexandra Kiadó
Legfrissebb albumok
Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu