Dátum: 2019. július 19. péntek    Mai névnap(ok): Emília, Eperke


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER
Orhan Pamuk: A fehér kastély
   Minden azzal kezdődik, hogy Faruk Darvinoglu „levéltári” kutakodásai során egy porlepte láda fenekén valami régi írást talál, ami tulajdonképpen egy török fogságba esett velencei diák naplója. A szerencsés megtaláló először csak saját gyönyörűségére olvasgatja a sorokat, majd kicsivel később úgy dönt, megírja a történetet úgy, mintha ő találta volna ki.
(2005 Béke-díjasa Orhan Pamuk)


   
   Orhan Pamuk: A fehér kastély
   
   

   Orhan Pamuk a kritikusok szerint Umberto Eco, Italo Calvino, Gabriel García Márquez és Franz Kafka szintjéhez mérhető tehetség. Azt állítják róla, hogy művészetével hidat teremt a misztikus Kelet és a realista Nyugat, az irodalom és a filozófia, a valóság és a misztikum között.
   Méltatói között olyan híres személyek is akadnak, mint John Updike, aki a következőt írta Pamuk művéről: „…Kristálytiszta intelligencia és keleti fantáziavilág…”.
   Én viszont nem éreztem annyira kiemelkedőnek a regényt. Bár ez valószínűleg azért lehet, mert nem az eredeti regény lett magyarra fordítva, hanem az abból készült angol szöveg, és a kettős fordítás közben valahol elveszhetett az igazi hangulat. Ez persze nem azt jelenti, hogy rossz a történet. Sőt, még így is van benne valami légies, megfoghatatlan, ami kiemeli a hétköznapi írások sorából.
   Minden azzal kezdődik, hogy Faruk Darvinoglu „levéltári” kutakodásai során egy porlepte láda fenekén valami régi írást talál, ami tulajdonképpen egy török fogságba esett velencei diák naplója. A szerencsés megtaláló először csak saját gyönyörűségére olvasgatja a sorokat, majd kicsivel később úgy dönt, megírja a történetet úgy, mintha ő találta volna ki.
   
   És itt kezdődik a tulajdonképpeni regény.
   A velencei tudós diák Nápolyba tartó hajóútja során fogságba esik, és mivel nem hajlandó megtagadni hitét, örökös rabszolgaságra ítélik. Egy Konstantinápolyban élő hodzsának ajándékozzák, akivel annyira hasonlítanak egymásra, mintha testvérek lennének. Mindketten vonzódnak a tudományhoz, gyakran olvasnak, különféle elméleteket állítanak fel, elmesélik egymásnak az életüket.
   Hogy mindez mire jó? Leginkább arra, hogy megpróbáljanak rájönni: mi lehet a különbség a muzulmánok és a keresztények között. Vagy éppenséggel arra keresik a választ: van-e bármiféle lényegi eltérés ember és ember között.
   Míg ezeken a kérdéseken elmélkednek, tűzijátékot készítenek, álmot fejtenek, jósolnak - egyszóval igyekeznek minél kellemesebben és hasznosabban eltölteni az idejüket. Aztán a szultán megbízza őket egy új hadigépezet megalkotásával. Cirka hat év alatt el is készülnek vele - és a török sereg ismét elindul világhódító útjára. Lendületük egy lengyelországi fehér kastélynál törik meg, amit az istennek sem tudnak bevenni. Kudarcukért a masinát okolják, és bűnbak gyanánt ki akarják végezni a velenceit. Itt jön a regény nagy fordulata, ami előre vetíti a végkifejletet.
   Olvasás közben halványan felrémlett bennem a „Koldus és királyfi” története, de csupán egy villanás volt, semmi több. A mesélés módja kicsit vontatott, a szavak némi fásult beletörődést sugallnak - és ez tökéletesen illik is a mondanivalóhoz.
   Az álomszerű hangulat még olvasás után is fogva tartja egy kicsit az olvasót, és csak utána engedi útjára. A megválaszolatlan kérdések pedig ott motoszkálnak a tudat egy mélyebb szintjén, és arra várnak, hogy valaki megválaszolja őket.
Galgóczi Móni

   
   Kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó; Kiadás éve: 2000; Fordító: Komáromy Rudolf
   Ára: 1680 Ft

   Kapcsolódó
   Orhan Pamuk
   2005 Béke-díjasa Orhan Pamuk

2005-06-30 08:48:00

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél

Sinkovits Imre, nem lévén más lehetősége, aznap fulladásos halálra ítélte Gertrudist. Az ifjú kellékes, Szász János néven immár világhírű film- és színházrendező.

Ronyecz Mária hetvenöt éve született.

Cikkarchívum
Vak Randi egy könyvvel
Kettős élet - vagy mégsem?
Kincses Zoltán - Harsány a vizek ura
Ajándék ez a nap
Podhorányi Zsolt - Dámák a kastélyban
Dékány István - Trianoni árvák
VADÁSZ - MILTÉNYI „KALANDÁRIUM”
Dalos György - Az utolsó cár
Bitó László - Sámson A vadon fia
Kocsis András Sándor - IRÁN ezeregy arca
A.A. Milne - Micimackó
Müller Péter - Vallomások a szerelemről
Hofi megmondja
Kalmár Tibor Jiddische mamák
Lackfi János - Levágott fül
Légrádi Gergely - Nélkülem
Presser Gábor – Oláh Ibolya: Voltam Ibojka
Merő Béla - Volt egyszer egy... Reflex Színpad
Galkó Balázs Juhász Ferenc-estje TITKOK KAPUJA
Horváth Csaba - A reptéri nyúl Beszélgetések Tóth Krisztinával
Cikkek listája >>>

címszó
év
hónap
Könyvkiadó-hírek
Tericum Kiadó
Édesvíz Kiadó
Aranykor Kiadó
Bestline Cinema
Alexandra Kiadó
Legfrissebb albumok
Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu