Dátum: 2019. május 24. péntek    Mai névnap(ok): Eszter, Eliza


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER
A perverzió méltósága
   Tényleg hol?
   Fordítsuk el árnyalatnyival a diskurzust. Németh Zoltán könyve kísérleti könyv. Azokkal a toposzokkal, testrészekkel, váladékokkal játszik el, amelyek a kortárs nyugati kultúrában többé-kevésbé tabunak számítanak. Vér, ondó, hüvelyváladék, vizelet, széklet – a testnedvekbe bele van kódolva szinte minden tabu.

    Németh Zoltán
   
    A perverzió méltósága
   


    A perverzió méltósága akár egy botrányos könyv is lehetne, csak éppen meg kell találni a megfelelő olvasóját. Virtuális botránya a test újkori obszcenitásában rejlik. Arra figyelmeztet, hogy olvasásunk kiindulópontja és végeredménye maga a test, a vágy és a törvény tárgya, saját testünk. A perverzió méltósága határsértő és tudattágító meghatározottságainál fogva felkavaró élmény is lehet, hiszen a bőrön keresztül utat tör magának az olvasó testébe, megmártózik annak vérében és váladékaiban, beleivódik a testbe, felszívódik a szervekbe. Olvashatatlan könyv, mert hús olvassa húsról. Ironikus perverzió, felforgató játékosság: az orgia poétikájának meséje. Aki olvasta, már nem ugyanabba a testbe tér vissza, nem ugyanebbe. Lefektet, teherbe ejt, teherbe esik stb., stb. Az olvasás álma, a rém tobzódása.
Németh Zoltán

   
   
   *****************
   
   
    Az utószó által megteremtett tér azt jelzi, hogy ez a kísérlet valóban esztétikai
   
    Hús olvas a húsról
   
   Talán mégiscsak az lenne a legperverzebb dolog, ha teljesen referenciálisan olvasnám Németh Zoltán kötetét, és mozzanatról mozzanatra, pozitúrától pozitúráig végigcsinálnék mindent, ami a szövegben a testtel történik. Idézzem? Ne idézzem? Na jó, íme: „És már mozdul is a kígyó, amely mereven figyelt eddig a csillárról: ráveti magát a slagra, ráhúzza magát tövig, felgyűrődik a ruganyos bőr. Nézem, ahogy perisztaltikus mozgások futnak végig a testén, ahogy ráng és tekereg a vékony gerinc.” (46.) Az előző pozitúra: ugyanez
   
   Ez az a pfújoló olvasó, akit nehéz kikapcsolni, de hát ki kell-e őt zárni a kötet befogadásából? Az utószóban ez áll: „Arra figyelmeztet (a könyv), hogy olvasásunk kiindulópontja és végeredménye maga a test, a vágy és a törvény tárgya, saját testünk, amely fetisiszta érdeklődés és ragaszkodás szilárd és mozdulatlan tervrajza.” (83.) Lehet, hogy az öszszerezzenések, borzongások, bizsergések leltárja (tizennegyedik oldal, hetedik sor – borzongatás stb.) volna a könyv egyik (másik) adekvát olvasata. Ez a logika akkor működne legtökéletesebben, ha a kötet végén lenne egy kiértékelő teszt, amelyik a borzongások és bizsergések aránya alapján biztosra megmondaná, hogy hol áll az olvasó a perverzitási Richter-skálán. de mindezekért nem ítélne el senki, s akkor hol a tét?
   
   Tényleg hol?
   Fordítsuk el árnyalatnyival a diskurzust. Németh Zoltán könyve kísérleti könyv. Azokkal a toposzokkal, testrészekkel, váladékokkal játszik el, amelyek a kortárs nyugati kultúrában többé-kevésbé tabunak számítanak. Vér, ondó, hüvelyváladék, vizelet, széklet – a testnedvekbe bele van kódolva szinte minden tabu. A perverziók különböző formái a lexikonszócikkekben elsősorban ezekhez – pozitúrákba rendezve: a szexualitáshoz és részben az evéshez – kapcsolódnak. A könyveknek, amelyek erre játszanak rá, elvileg lehetséges egy morális olvasata. A perverzió (az, amit az idők folyamán annak gondoltak, s amelyek fogalmi tágassága történetileg változó) többnyire explicit módon tiltás alá van helyezve a szent könyvekben vagy a törvények paragrafusaiban. Csakhogy egy metafizikátlanított morálfilozófia szempontjából problematikus egy közmegegyezéses alapon működő „perverz” kapcsolat immorálisnak minősítése. Nemcsak perverz egyének vannak (ha vannak), hanem perverz párok is.
   
   A már említett Korunk-számban egy amerikai filozófus, Michale Ruse azt írja: „A perverzió nem egy morális kódot, sokkal inkább egy esztétikai kódot sért. Undorítónak, felháborítónak találjuk a perverz cselekedeteket.” (Michael Ruse: Homoszexualitás és perverzitás. Korunk 2001/8. 69.) Ebből a nézőpontból válik igazán érdekessé Németh Zoltán könyve. Ha kitűzött célja a polgárpukkasztás volna, és mintaolvasója a polgár, aki pukkad, akkor akár el is lehetne sétálni mellette. Csakhogy a kontextus, amelybe a könyv beleíródik, az utószó által megteremtett tér azt jelzi, hogy ez a kísérlet valóban esztétikai, sokkal konkrétabb módon, mint ahogy Ruse használja a szót, de azzal szoros összefüggésben. Foucault, Barthes, Zizek és a többi szerző, akiket a könyv utószava megidéz, gyakran beszélnek az olvasó – szöveg viszony és az erotika analógiáiról. Olykor nem világos, hogy mennyiben tételezik metaforikusnak ezt a viszonyt, és menyiben tekintik azt „valósnak”. Németh Zoltán kísérlete arra irányul, hogy ezeket a rétegeket minél inkább egymásba másolja, összetalálkoztassa egyetlen könyvön belül: hogy valóban a test reakciói váljanak egy olyan olvasat alapelemeivé, amely ezúttal önreflexíve, teoretikusan is érvényesnek mondható. Hogy a borzongás vagy az első reakció („Ez undorító”) valóban részévé váljon a kötet projektjének.
   
   Kérdés, hogy az az olvasat, amelyet a fentebbiekben vázoltam, s amelyet a kötet utószava mintegy elő-ír, maga is perverznek tekinthető-e. Abban az értelemben, ahogy a szerző használja a fogalmat, talán igen: „Perverz szövegsértésről akkor beszélünk, ha különféle, egymásnak legalább részlegesen ellentmondó értelmezések futnak végig a szöveg testén (...) Az egymás ellen tenyésző olvasási technikák perverziójának generálása egy értelmezésen belül mint csoportszex a szöveggel.” (Németh Zoltán: Olvasáserotika: a perverzió... 41) Az az ingamozgás, amely a test reakcióit mint kiindulópontot egy teoretikus olvasat alapjaivá teszi, olyasmi, mint egy szado-mazo játék, ahol a fájdalom és a gyönyör egymásba ér.
   
   Németh több eddigi könyve is ennek a problémának a közelében járt már – például az Olvasáserotika című kötet (Kalligram, Pozsony, 2000.), különösen annak bevezető írása, vagy A szem folyékony teste című verseskötet (AB-Art, Pozsony, 2000.), amelynek néhány darabja az új könyvben is olvasható. Az a radikalitás viszont, amellyel itt találkozunk, eljut addig a pontig, ahol mindez már nem puszta spekuláció, hanem „vérre menő” játék. „Ironikus perverzió, felforgató játékosság: az orgia poétikájának meséje. Aki olvasta, már nem ugyanabba a testbe tér vissza, nem ugyanebbe” – mondja magáról a könyv (87.). Ez persze a könyvtárgyra is igaz, nem léphetsz kétszer ugyanabba a könyvbe, mondja a mondat, de azt is mondja, hogy a test tapasztalatai, amelyek a könyv olvasásakor felhalmozódnak, egyediek, másutt nem megtapasztalhatók. Talán csak, részleteiben, darabjaiban az Amerikai Psycho darabolójeleneteinél. Vagy inkább, az eltervezettség alapvető könyvbeli jelenléte folytán a Sade-regényekben: „Sade nem erotikus. (...) A kettő közti különbség nem abban van, hogy a sade-i erotika törvénybe ütköző, a miénk meg nem, hanem abban, hogy míg az előző állító-kijelentő és kombinatorikus, az utóbbi sugallatos és metaforikus. (...) A sade-i gyakorlat erőteljes rendeszme uralma alatt áll: az erkölcsi szabályok felrúgását szigorúan szabályozzák, a paráználkodás ugyan féktelen, de nem összevissza.” – írja Roland Barthes. (Sade, Fourier, Loyola. Osiris, Budapest, 2001. 34.) A perverzió méltósága felett is ott érződik egy arc, egy tervező akarat jelenléte, amelyik egymásutániságba rendezi az egyes pozitúrákat. Fontos könyv, testélmény.
BALÁZS IMRE JÓZSEF

   
   (A perverzió méltósága. Válogatta és az utószót írta Németh Zoltán. Kalligram, Pozsony 2002)
   
   Forrás: Új Szó
   
    Kapcsolódó Németh Zoltán
   Fekete J. József Németh Zoltánról
   A széttartás alakzatai
           
2005-02-15 18:03:00

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Kamuti Jenőnek
Az „ezüst-herceg” közben orvosi diplomás lett, kitűnő sebész vált belőle, a MÁV kórház igazgatójaként lett (aktív) nyugdíjas. A sport terén, pedig Magyarországon elsőként UNESCO Fair Play-díj kitüntetésben részesült. A napokban a Nemzet Sportolójává választották. Hihetetlen – 80 éves! – Kadelka Lászlótól
Cikkarchívum
Vak Randi egy könyvvel
Kettős élet - vagy mégsem?
Kincses Zoltán - Harsány a vizek ura
Ajándék ez a nap
Podhorányi Zsolt - Dámák a kastélyban
Dékány István - Trianoni árvák
VADÁSZ - MILTÉNYI „KALANDÁRIUM”
Dalos György - Az utolsó cár
Bitó László - Sámson A vadon fia
Kocsis András Sándor - IRÁN ezeregy arca
A.A. Milne - Micimackó
Müller Péter - Vallomások a szerelemről
Hofi megmondja
Kalmár Tibor Jiddische mamák
Lackfi János - Levágott fül
Légrádi Gergely - Nélkülem
Presser Gábor – Oláh Ibolya: Voltam Ibojka
Merő Béla - Volt egyszer egy... Reflex Színpad
Galkó Balázs Juhász Ferenc-estje TITKOK KAPUJA
Horváth Csaba - A reptéri nyúl Beszélgetések Tóth Krisztinával
Cikkek listája >>>

címszó
év
hónap
Könyvkiadó-hírek
Tericum Kiadó
Édesvíz Kiadó
Aranykor Kiadó
Bestline Cinema
Alexandra Kiadó
Legfrissebb albumok
Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu