Dátum: 2019. szeptember 20. péntek    Mai névnap(ok): Friderika


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER
Egy recenzens fél évszázada
Koltai Tamás: Tapsrend. Öt év nézőtéren és köztéren című könyvének bemutatójára 2015. április 10-én, pénteken került sor a Rózsavölgyi Szalon Arts & Caféban. A szerzővel Mácsai Pál beszélgetett.
A színészek gyakran szokták mondani, hogy a színház a perc művészete, egy múlékony és megismételhetetlen varázs. Nyugodtan feltehetjük a kérdést: milyen lesz a színikritikus „varázsa” egy vagy öt év múlva, és lesz-e egyáltalán? Egy premier után készült fogalmazvány, bírálat vagy netalán lelkesítő dicséret az aktuális megjelenése után évekkel, évtizedekkel vajon újraolvasható-e? Csak találomra mondok néhány példát: Ambrus Zoltán – aki lélektani megfigyelésével az új magyar színikritika megteremtője –, vagy Kosztolányi Dezső recenzióit vagy a közelmúlt ítésze, Molnár Gál Péter írásait újraolvassuk-e?
Mácsai Pál nagyon jól ismeri írásain keresztül Koltai Tamást, így a könyvbemutatón semmi nem volt előre megbeszélve. A spontán, kötetlen diskurzusból egy olyan személyiség arculata rajzolódott ki, aki már tizenéves korában eljegyezte magát a színházzal, de nem akart se színész, se rendező lenni, csak az egyes előadásokról szóló, szerzők, rendezők, színészek munkáját elemző írásokkal szeretett volna megjelenni különböző lapokban.

 
Koltai Tamás több mint 50 esztendeje, 1963-ban a Nagyvilágba írta első kritikáját, majd az akkori Kortárs, Új Írás is közölte színibírálatait, 1968-ban pedig már a Népszabadságban is megjelentek írásai. Mostanában az ÉS-ben és a Színházban olvashatjuk gondolatait a színházról. Fantasztikus, hogy immár fél évszázada írja recenzióit! Tulajdonképpen generációjában majdhogynem egyedül maradt: sokan elhunytak, vagy mást foglalkozást választottak. A szakmából manapság már szinte csak Koltait érdemes olvasni. Vannak fiatalok, akik nagyon tehetségesek, de hogy ötven év után is megmaradnak-e a pályán, és véleményük időt állónak bizonyul-e, még igencsak kérdéses. Amint az a beszélgetésben szóba is került: a kritikusoknak nincs rendszeres oktatásuk, és recenzióírásból nem lehet megélni.

A sajtótájékoztatón magáról a könyvről kevés szó esett, de nem is baj. Azt olvasni kell. Koltai legfőbb erénye, hogy recenzióit a társadalmi folyamatokban ágyazza be. És ahogy a fülszövegben is olvasható:
„A kötet minden írása mintha azt az alaptételt bizonyítaná, hogy a színház – a jó színház – mindig több önmagánál, mindig mélyen bele van ágyazva a körülötte létező, élő és lélegző világba. És a jó kritikus nem teheti meg, hogy nem mutatja fel ennek a beágyazottságnak minden aspektusát.”
A kötetből tulajdonképpen bármelyik írást ki lehetne emelni, de az én kedvencem Alföldi Róbert Mephisto-rendezésének kritikája, amely az ÉS-ben jelent meg. Recenziójában Koltai abból indul ki, hogy Klaus Mann önmagát keverte bele a regénybe, Szabó István 1981-ben készült Oscar-díjas filmjében „a saját beszervezésének eltitkolt példáját esztétikai síkon kibeszélve a lelkiismeretével próbált elszámolni”. Alföldi pedig a saját bőrén érzi, milyen az, amikor „a hatalomba kliensként befurakodott művész tündöklése az ő rovására teljesedik ki”. Ilyen fantasztikus éleslátással egyetlen kritikusnál sem találkoztam – előtte sem. Az elején föltettem a kérdést: érdemes-e újraolvasni egy recenziót? Igen! Érdemes.

A Tapsrend a Corvina Kiadó gondozásában jelent meg, a kötetet Csöllei Balázs tervezte és tördelte. Nagyon szép és frappáns a borító: Aba-Novák Vilmos Vurstli c. festményének felhasználásával készült.

Deák Attila

2015-04-15 06:57:00

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
Cikkarchívum
Vak Randi egy könyvvel
Kettős élet - vagy mégsem?
Kincses Zoltán - Harsány a vizek ura
Ajándék ez a nap
Podhorányi Zsolt - Dámák a kastélyban
Dékány István - Trianoni árvák
VADÁSZ - MILTÉNYI „KALANDÁRIUM”
Dalos György - Az utolsó cár
Bitó László - Sámson A vadon fia
Kocsis András Sándor - IRÁN ezeregy arca
A.A. Milne - Micimackó
Müller Péter - Vallomások a szerelemről
Hofi megmondja
Kalmár Tibor Jiddische mamák
Lackfi János - Levágott fül
Légrádi Gergely - Nélkülem
Presser Gábor – Oláh Ibolya: Voltam Ibojka
Merő Béla - Volt egyszer egy... Reflex Színpad
Galkó Balázs Juhász Ferenc-estje TITKOK KAPUJA
Horváth Csaba - A reptéri nyúl Beszélgetések Tóth Krisztinával
Cikkek listája >>>

címszó
év
hónap
Könyvkiadó-hírek
Tericum Kiadó
Édesvíz Kiadó
Aranykor Kiadó
Bestline Cinema
Alexandra Kiadó
Legfrissebb albumok
Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu