Dátum: 2019. szeptember 15. vasárnap    Mai névnap(ok): Enikő, Melitta


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER
Tömpe István - Sugárzó hónapok
Szeretettel várják Önöket, Tömpe István SUGÁRZÓ HÓNAPOK című könyvének bemutatójára 2014. május 20., kedd 17.30 Örkény István Könyvesboltba (1137 Budapest, Szent István krt. 26.) Tömpe István beszélgető partnere Váradi Júlia A könyvből Galkó Balázs színművész olvas fel részleteket.
Így kezdődik a könyv:

1920. július 6-án nagy öröm érte a nagyváradi Kovács családot. Megszületett első gyermekük, akit Jolanda néven, reformátusként, és az egy éve átrendeződött államhatárok miatt román állampolgárként anyakönyveztek. Huszonnyolc évvel később ő lett az édesanyám. Kis idővel Jolanda születése után Budapesten egy kevésbé örömteli esemény is bekövetkezett. Tömpe Benő elvesztette munkáját a Magyar Királyi Postánál, és ezzel egy kiszámíthatatlan világ köszöntött rájuk, vagyis Sugár Jolánra, a feleségére és az akkor tizenegy éves Pistára, a kilencéves Ferire és a hétéves Bandira.
Még huszonhét forgatagos év, és a nagyváradi lány, akit akkor már hivatalosan is Jolánnak, pontosabban Jolinak szólítottak, és Benő legidősebb fia, Pista Kaposváron találkoztak, egymásba szerettek, és nem csekély felfordulás közepette összeházasodtak, majd rövidesen én is megszülettem. Egy olyan családba kerültem, ahol többnyire erős nők és alkalmanként erős férfiak irányították a maguk és környezetük sorsát. Apai és anyai ágon talán az egyetlen olyan család a Kárpát-medencében, amelyben három Jolán is él egy időben.

 
Nagyjából innen indulhat majd a családtörténetem, amelyet évek óta csiszolgatok, bővítek, de egyelőre végleges eredmény és főleg: végleges szöveg nélkül. Böngésztem és jegyzeteltem a családi iratokat, sőt, hosszabb részeket meg is írtam, de mindig leálltam, és mindig újra kezdtem az elejétől. Napokig bíbelődtem egy-egy rossznak érzett bekezdéssel, aztán az egészet eldobtam. Sorra készültek a változatok. Bevezető mondatokat ízlelgettem. Végül hagytam, hogy az amúgy is véget érő hivatalos munkásságom szép lassan átforduljon a napi visszatekintésbe (és a nyugdíjba is, amelyet halasztgattam), a rendszeres írásba. 2012 tavaszán összepakoltuk a lakásunkat, és szüleim egykori lakásába költöztünk, amelyet anyám halála után irodának használtunk. Közelgett az évek óta halogatott lakásfelújítás. Fizikailag ismét közel kerültem a gyermekkoromhoz, a szekrényekhez, a dobozokhoz, amelyekben szüleim elképesztő mennyiségű fényképet, papírt, iratot, levelet és hivatali anyagokat, újságkivágásokat halmoztak fel. A lakásban elfértek, az irodai munkát nem zavarták. Most újra elkezdtem az irattárat rendezni, mégpedig azzal a szándékkal, hogy mindent dokumentálok, amit csak tudok, hiszen minden életfordulóhoz lesz majd egy jellemző papír, levél, igazolvány, de legalább egy fénykép. Apám hatalmas íróasztalán tologattam az anyagokat: középen iratcsomók, odébb igazolványok, régi családi fényképek. Egyre halmozódtak a fényképek, levelek hevertek mindenfelé. Végül beláttam, hogy így sehova sem jutok. Egy fénykép emlék, de ezer fénykép micsoda? Történelem? Egyre nőtt a káosz a fejemben. Rövidesen arra jutottam, hogy így értelmetlen az anyaggyűjtés, szigorúan szelektálnom kell. Vagyis nem a dokumentumokból indulok ki, hanem fordítva: írom az általam ismert történetet, s keresek hozzá dokumentumokat.

Így is történt. Keresgélés közben főként arra voltam kíváncsi, hogy látszik-e belőlük a változó világ, mi tükröződik a levelekben a szüleimhez való viszonyomból. Megnyílunk-e, látszik-e jele gondolkodásunk fokozatosan növekvő különbségeinek. Persze mindebből alig látszott valami. Saját leveleimet olvasom: keszekusza írások. Eleinte arról számoltam be, hogy jó az idő, és sokat játszunk, később pedig, hogy gyerekeim jól vannak, de a szigorúan vett családi tényeken túli közlemények csak elvétve akadnak. Apámhoz képest kifejezetten bőbeszédű voltam a környezetet illetően, alkalmi rosszkedvekről esik szó, kudarcokról, sikerekről. Anyám a család elmondható eseményeit dokumentálta. Írásbeliségünk tehát szigorú szabályokat követett, ők szülők maradtak, s én gyermek, még ha közben fel is nőttem. A levelezésben visszhangoznak a családon belüli, s bent is tartott drámák, a tömény politizálás, a Tömpe-fiúk hevessége, hajlamuk a világ megváltására, amely az egymás iránti tolerancia hiányával párosul. Mindaz, amit elsősorban gyermekkoromban tapasztaltam. A titkok rejtve maradtak, a családon belüli drámákat mindenki magában dolgozta fel, efféle ügyekről meghitten és őszintén beszélgetni csak anyám és apám szokott volt egymással.

2014-05-18 05:32:00

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
Cikkarchívum
Vak Randi egy könyvvel
Kettős élet - vagy mégsem?
Kincses Zoltán - Harsány a vizek ura
Ajándék ez a nap
Podhorányi Zsolt - Dámák a kastélyban
Dékány István - Trianoni árvák
VADÁSZ - MILTÉNYI „KALANDÁRIUM”
Dalos György - Az utolsó cár
Bitó László - Sámson A vadon fia
Kocsis András Sándor - IRÁN ezeregy arca
A.A. Milne - Micimackó
Müller Péter - Vallomások a szerelemről
Hofi megmondja
Kalmár Tibor Jiddische mamák
Lackfi János - Levágott fül
Légrádi Gergely - Nélkülem
Presser Gábor – Oláh Ibolya: Voltam Ibojka
Merő Béla - Volt egyszer egy... Reflex Színpad
Galkó Balázs Juhász Ferenc-estje TITKOK KAPUJA
Horváth Csaba - A reptéri nyúl Beszélgetések Tóth Krisztinával
Cikkek listája >>>

címszó
év
hónap
Könyvkiadó-hírek
Tericum Kiadó
Édesvíz Kiadó
Aranykor Kiadó
Bestline Cinema
Alexandra Kiadó
Legfrissebb albumok
Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu