Dátum: 2019. május 22. szerda    Mai névnap(ok): Júlia, Rita


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER
Jávorszky Béla Szilárd - A magyar FOLK története
Több mint 40 éve annak, hogy létrejött az első táncház. Bár többen többször temették, múltidézőnek, korszerűtlennek bélyegezték, ma is eleven valóság, mi több, exportképes magyar termék. Nemrég, mint a szellemi kulturális örökség átörökítésének magyar modellje felkerült az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára.
„Nem elegendő, ha csak a múzeumokban elraktározott parasztzenével foglalkozunk. Mert a lényeges az, hogy a parasztzenének szavakkal le sem írható benső karakterét vigyük át a műzenébe, hogy átömlesszük belé a paraszti muzsikálás levegőjét.” Bartók Béla

A borító (Szalay Zoltán fotó)
 
Az évforduló kapcsán végre megszületett a magyar népzene és világzene történetét feldolgozó, átfogó első olyan könyv, amely egyszerre kultúrtörténeti munka, szakkönyv és olvasmányos „sztori”. Szerzője arra vállalkozik, hogy e közel 300 oldalas, fotóval gazdagon illusztrált, élményszerű visszaemlékezésekkel tarkított kötetben a társadalmi-kulturális-zenei gyökerek és háttér bemutatásával, az irányzatok ismertetésével, a kiemelkedő jelentőségű előadók pályafutásának és műveinek értékelésével elősegítse a magyar nép- és világzene szerepének, helyének, értékeinek megismerését. A Halmos–Sebő-duótól a Csík zenekarig, a Muzsikástól a Ghymesig, a szászcsávásiaktól Lajkó Félixig.
Zene és tánc, abból is a generációkon átívelő népi fajta, a múltbéli hagyományok átörökítése és továbbélése – ezek a sarokkövei a magyar FOLK története című átfogó könyvnek. Az újabb generációknak szól, amelyek még csak most ismerkednek ezzel az élettel teli világgal, és természetesen azoknak az aktív részvevőknek is, akik a fiatalságukat oly szívesen töltötték ebben a közegben.

Muzsikás (Kása Béla fotó)
 
A kiadvány lapjain megismerhetik a műfajt a szélesebb közönség elé táró kutatókat, gyűjtőket, azaz átörökítőket. Áldozatos munkájukat, életre szóló azonosulásukat ezzel a misszióval. A hangokat, dallamokat és a mozgást nehéz lenne érzékeltetni egy könyvben. Szerencsére azonban a kezdetektől akadtak fotósok, akik lelkes és belső késztetésből fakadóan járultak hozzá a hazai folktörténet dokumentálásához. Amikor lapozzák e kötetet, és végigjárják velünk a tánc­házmozgalom útját a kezdetektől napjainkig, a történeteket, visszaemlékezéseket és a száraz tényeket archívumokban őrzött, hagyatékokból ránk maradt és a mai napig folyamatosan rögzített képek teszik elevenné. Ezt a kincset fotográfusok, részvevők, hagyományőrző munkatársak és civilek gyűjtötték és gondozták. Nagy köszönet jár érte. Azoknak is, akik megosztották velünk. Mert így teljes a kép.
Csák Erika (szerkesztő)

A kötet összeállításánál – többek között – Dusa Gábor, Eifert János, Halmos Béla, Hidas György, Kása Béla, Korniss Péter, Kreiss Gábor, Pesovár Ferenc, Rónay Eszter, Sebő Ferenc, Szabó József, Szalay Zoltán, Szomjas György, Teknős Miklós, Vadasi Tibor képeiből, illetve gyűjteményéből, valamint a folkMAGazin, a Fonó Budai Zeneház, a Hagyományok Háza, a Néprajzi Múzeum archívumából válogatott a szerző.
A borító Szalay Zoltán fotójának felhasználásával készült.

Sebő Ferenc - Halmos Béla (Szalay Zoltán fotó)
 
Felütés

"Amikor 2011 nyarán elhatároztam, hogy megírom a negyedik iksz felé ballagó táncházmozgalom zenei vetületét, még persze nem tudhattam, hogy fél évre rá az ENSZ illetékes kormányközi bizottsága a magyar táncház módszert felveszi az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára. És ezzel az aktussal végképp a helyére kerül az az egykor a Liszt Ferenc térről induló szűk, városi értelmiségi kezdeményezés, amely ma is százezreket vonz világszerte. Torontótól Budapesten át Tokióig.
Ez már szinte rock and roll – csúszott ki állítólag a ledöbbent Bródy János száján, amikor a hetvenes évek elején első alkalommal betévedt egy budapesti táncházba. Nagyjából hasonlót éreztem én is, amikor egy évtizeddel később lóhajú, szűk farmeres, lázas tekintetű tinédzserként szerelmi szálak mentén elkeveredtem a Fővárosi Művelődési Házba. Ahol épp a Muzsikás húzta a talpalávalót. Olyan hittel, reménnyel és vehemenciával, hogy mondhatni, menten megtérítettek.

Nem ez volt amúgy az első alkalom, amikor velük találkoztam, de az első, amikor rájuk csodálkoztam. Akkoriban csőnadrágos urbánus fiatalként gyakorta forogtam Hobo Blues Band-koncerteken, ha jól emlékszem, a Budai Ifjúsági Parkban történt meg a nevezetes eset, hogy Éri Pityuék lehettek az előzenekar. S abban az akusztikai környezetben, a bluesrockra és torzított gitárokra olyannyira éhes tinédzserek előtt is tisztességgel helytálltak. Még ha nem igazán tudott teljes pompájában érvényesülni egyszerre régies ízű és modern megszólalású míves zenéjük. Meg az az erő, az az energia, ami viszont ott, az FMH-ban valóban átütötte a falat.

Éneklő fiúk (Korniss Péter fotó)
 
A könyv ötletemmel megkerestem Kelemen Lászlót, a Hagyományok Háza igazgatóját – akivel amúgy tizenöt éve, az Utolsó Óra apropóján ismerkedtem meg –, és Lukács József „Lujót”, a Fonó Budai Zeneház alapító-tulajdonosát. Mindketten biztattak és támogattak. Aztán, ahogy haladtam előre, sokan tették meg ugyanezt. Halmos Bélától Sebő Ferencig, Berán Istvántól Kiss Ferencig, Eredics Gábortól Éri Péterig, Korniss Pétertől Kása Béláig.
E sok biztatás és segítség adott erőt ahhoz, hogy belevágjak ebbe a felelősségteljes kalandba. Hogy végre megszülessen az, amit már akkor módfelett hiányoltam, amikor harminc éve először szédültem bele. Az a magyar népzene és világzene történetét feldolgozó átfogó könyv, amely nem feltétlen a szűk szakmának szól, sokkalta inkább a szélesebb nagyközönségnek. Szakszerű, de közérthető, olvasmányos stílusban. Amely arra vállalkozik, hogy a társadalmi-kulturális-zenei gyökerek és háttér bemutatásával, a különböző jelenségek elemzésével, a kialakult irányzatok ismertetésével, a műfaj története szempontjából kiemelkedő jelentőségű előadók pályafutásának és műveinek értékelésével elősegítse a táncházmozgalom, illetve a magyar nép- és világzene szerepének, helyének, értékeinek megismerését.

Jávorszky Béla Szilárd
 
Hogy a „népzenei újhullám” megszületésében és kibontakozásában kétségkívül Sebő Ferencé és Halmos Béláé az úttörő szerep.
Miközben a nagyvilág a magyar népzenét elsősorban a Muzsikás révén ismerhette meg. És általuk olyan impozáns koncerthelyszínekre is eljutott, mint a londoni Queen Elisabeth Hall, a párizsi Théâtre de la Ville vagy a New York-i Carnegie Hall. Nyomukban megszámlálhatatlan új, az autentikus népzene tolmácsolására felesküdött együttes alakult, amelyek ráadásul az eredeti parasztzene újabb és újabb területeit tárta/tárja fel. Mint mondjuk a Téka, a Méta, a Kalamajka, az Ökrös, a Buda Folk Band vagy a Tatros. Miközben a magyarországi nemzetiségiek, mindenekelőtt a délszlávok szintén újraértelmezték a saját népzenei gyökereiket, lásd Sirtos, Vujicsics, Zsarátnok, Söndörgő és Vizin. Meg persze ott vannak mindazok a valóban autentikus parasztzenészek, akik maguk is eleven részévé váltak a magyar folk- és világzenei színtérnek. Mint például a Magyarpalatkai Banda, a Szászcsávási Zenekar, Zerkula János, Fodor Sándor „Netti” és sorolhatnám tovább napestig. Az Olaszországban is népszerű Vízöntő, a Franciaországban és Hollandiában egyaránt nagy sikereket arató Kolinda, a kortárs kísérleti zene felől közelítő Makám, vagy a folk-rock legjobb hazai képviselője, a Barbaro. Miközben Dresch Mihály és társai anyanyelvi szinten ötvözték a magyar népzenét és az afro-amerikai gyökerű jazzt.

És ezeknek az előadóknak és formációknak, nem győzöm hangsúlyozni, mind megvan a maguk helye és szerepe ebben a negyven éve zajló revival mozgalomban. Például a táncházas körökben mostanság sokat szidott (és persze sokak által irigyelt) – engem amúgy alig megérintő – Csík Zenekarnak is. Mostani szédítő sikersorozata popsztárokat megszégyenítő. Dalaik nemcsak táncházas környezetben vagy zajos rockkoncerten állják a sarat, de urbánus tinédzserpartikon vagy nyugdíjas klubesteken is. S ne feledjük, hídverő szerepük régóta sokkalta fontosabbá nemesedett annál, mint hogy pontosan mit és miként játszanak. Hatásukra mégiscsak tízezrek fordultak (legalább egy kicsit) az autentikus magyar népzene felé.

Szóval, ezért is határoztam el, hogy megírom a nemrég negyvenéves táncházmozgalom történetének zenei vetületét. Hogy miként látja azt egy külső, de értő szemlélő. Hogy ne csak a szűk szakma, hanem a szélesebb nagyközönség is megértse, mi lehet a titka annak, hogy ez az egykori szűk szakmai kezdeményezés ma százezreket vonz világszerte. Hogy újabb és újabb generációk fedezik fel maguknak, és csak kevesen hagyják el. Hogy bár többen többször temették, múltidézőnek, korszerűtlennek bélyegezték, ma is mennyire eleven valóság. Mi több, exportképes magyar termék. Mi több, a szellemi kulturális örökség átörökítésének világszerte elismert magyar modellje."

Jávorszky Béla Szilárd
(1965, Budapest), újságíró, szerkesztő, rocktörténész; a hazai és nemzetközi populáris zene évtizedeit feldolgozó, hiánypótló könyvsorozatok társszerzője.
1990 és 2005 között a Magyar Hírlap, az Új Magyarország és a Népszabadság zenei szakírója. Alkalmanként publikált a Magyar Narancs, a Kritika, a Playboy magyar kiadása hasábjain, illetve több zenei szaklapban (Muzsika, folkMAGazin, Wanted, Z Magazin, Rockinform).
Rockszociológiából doktorált. 2005 óta szellemi szabadúszó.
Művei: Nagy Sziget-könyv (2002), A rock története 1–2. (Sebők Jánossal, 2005, 2007), A magyarock története 1–2. (Sebők Jánossal, 2005, 2006), 303 magyar lemez, amit meg kell hallgatnod, mielőtt meghalsz (többekkel társszerző, 2008), Sziget 1993–2012 (2012), A magyar folk története (2013)

2013-04-04 21:10:00

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Kamuti Jenőnek
Az „ezüst-herceg” közben orvosi diplomás lett, kitűnő sebész vált belőle, a MÁV kórház igazgatójaként lett (aktív) nyugdíjas. A sport terén, pedig Magyarországon elsőként UNESCO Fair Play-díj kitüntetésben részesült. A napokban a Nemzet Sportolójává választották. Hihetetlen – 80 éves! – Kadelka Lászlótól
Cikkarchívum
Vak Randi egy könyvvel
Kettős élet - vagy mégsem?
Kincses Zoltán - Harsány a vizek ura
Ajándék ez a nap
Podhorányi Zsolt - Dámák a kastélyban
Dékány István - Trianoni árvák
VADÁSZ - MILTÉNYI „KALANDÁRIUM”
Dalos György - Az utolsó cár
Bitó László - Sámson A vadon fia
Kocsis András Sándor - IRÁN ezeregy arca
A.A. Milne - Micimackó
Müller Péter - Vallomások a szerelemről
Hofi megmondja
Kalmár Tibor Jiddische mamák
Lackfi János - Levágott fül
Légrádi Gergely - Nélkülem
Presser Gábor – Oláh Ibolya: Voltam Ibojka
Merő Béla - Volt egyszer egy... Reflex Színpad
Galkó Balázs Juhász Ferenc-estje TITKOK KAPUJA
Horváth Csaba - A reptéri nyúl Beszélgetések Tóth Krisztinával
Cikkek listája >>>

címszó
év
hónap
Könyvkiadó-hírek
Tericum Kiadó
Édesvíz Kiadó
Aranykor Kiadó
Bestline Cinema
Alexandra Kiadó
Legfrissebb albumok
Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu