Dátum: 2019. május 23. csütörtök    Mai névnap(ok): Dezső


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER
L. Simon László: Személyes történelem - esszék
„A gyermekkor, a haza körbejárása, a személyes történelem katarzisai, az örökség és az ünnep fájdalmasan észlelhető hiányai, majd a család, a barátság és a halál összefüggéseinek tiszteletben tartása egészítik ki egymást. L. Simon László könyve önmagunk és az élet mély boncolására buzdít.” (Ambrus Lajos).
Haldokló hattyú - szép emlékezet. Mintha Petőfi metaforája lenne a vezető motívuma L. Simon László új könyvének. Úgy bukkan fel a szövegben, az egyes irodalmi esszék szövetében, majd tágasabban, a lélek országútján, olyan természetességgel és éltető őszinteséggel, mintha az örök emberi kategóriák közé tartozna. Táj és emberek: a szelíd Fejértől, Gárdonytól, Nadaptól föl, egészen az űr hangjaiig, a szőlősgazdától a politikus grófig, a szüret archaikus szépségeitől a disznóvágás rítusaiig. Az élet ezer arca mutatja itt magát - még a Styxen túlra írt üzenetek is az életszeretet elmondhatatlan szépségeiről beszélnek. "Ó lassan szállj és hosszan énekelj, / Haldokló hattyúm, szép emlékezet". L. Simon László könyve önmagunk és az élet mély boncolására buzdít.

 
Mire való a magyar kultúra?

(…) Sok év múlva egyszer átautóztam ezen a kis falun, ahol már hosszú évek óta nem jártam. Az öreg plébános, aki már vagy az ötödik volt a mindig pityókás táltosszakértő óta, pár hete halt meg, s az utódja, egy fiatalember, akinek már egyszerre három faluban kell ellátnia a szolgálatot, épp akkor selejtezte ki az egykori plébánia padlásán talált régi kacatokat. Megálltam, kiszálltam, néztem a romos bútorokat, a piszkos befőttes-, tejes- és pálinkás üvegeket, a szanaszét szórt leveleket, a száz évvel ezelőtti iskolai anyagokat, amikor arra lettem figyelmes, hogy egy harcias lúd egy füzetet csipked, s csak nem akar tágítani mellőle, hiába próbálták seprűvel elkergetni a papnak segédkező gyerekek. Odamentem, mert valami furcsa viszkető kíváncsiság vett erőt rajtam, s a liba rögtön elrepült, otthagyva a kék papirosba csomagolt zsákmányát. A címkére a Házi dolgozatok felirat alatt szép cirkományos betűkkel dédapám neve volt rákanyarítva.

Mire való a magyar kultúra? – olvastam az éppen középen felnyíló füzetben az egyik dolgozat címét. Láthatólag nem sok fogalma lehetett s kérdésről a kis elemis dédapámnak, mert vagy háromszor nekifoghatott az írásnak, legalábbis így tűnt az áthúzásokból és a firkálgatásokból. Végül ezt a rövid fogalmazványt sikerült lejegyeznie:
„Ősi magyar eledel a krumpli, népünk nevezetes tagjai, varázslói már Amerika felfedezése előtt is paprikás krumplit ettek, ha nagy bajuk volt, vagy ha megéheztek. Mert csudálatos növény az a krumpli, kuruzsló nagyanyám például azzal gyógyította a falu valamennyi baját. A múltkor Jóska bátyám gennyes sebét mulasztotta el vele, a minap meg Feri sógor szorulására jelentett gyógyírt, mert a szívalekvár már a tél közepén elfogyott. Egyszer pedig a plébános epekövét is a főtt krumplihéj levével hajtotta ki az öreganyám, amiért kétszer kimaradhatott a templom takarításából. Nagyapámnak meg a szőlőben összeszedett hólyaggyulladását tette rendbe a káposzta levével elkevert krumplilé. Nekünk, az erdőben csellengő gyerkőcöknek, a dongócsípéseket szokták krumplipéppel borogatni, hogy hamarabb elmúljon a duzzanat. Egy szó, mint száz, csodás ősi növény ez.

A keresztapám, aki nemrégen költözött haza Amerikából, mesélte, hogy ott van valami furcsa sárga-fekete csíkos bogár, amelyik megeszi a krumpli levelét. Nehéz ellene védekezni, és azt is mondta, hogy csak ide ne cipeljék be valami ellenőrizetlen hajón, mert felfalja a szegények elől az ennivalót. Akkor eszembe jutott, amit Sándor atya mondott az iskolában, hogy a régi vezetőink, táltosaink, szentjeink tudták, hogy az idegen dolgoktól csak a magyar kultúra védhet meg bennünket, úgyhogy – mondtam is a keresztapámnak – az biztosan jó lesz az amerikaiak nevezetes bogara ellen. Mert hát erre való a magyar kultúra.”

Erre is. (…)

2011-12-06 12:02:00

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Kamuti Jenőnek
Az „ezüst-herceg” közben orvosi diplomás lett, kitűnő sebész vált belőle, a MÁV kórház igazgatójaként lett (aktív) nyugdíjas. A sport terén, pedig Magyarországon elsőként UNESCO Fair Play-díj kitüntetésben részesült. A napokban a Nemzet Sportolójává választották. Hihetetlen – 80 éves! – Kadelka Lászlótól
Cikkarchívum
Vak Randi egy könyvvel
Kettős élet - vagy mégsem?
Kincses Zoltán - Harsány a vizek ura
Ajándék ez a nap
Podhorányi Zsolt - Dámák a kastélyban
Dékány István - Trianoni árvák
VADÁSZ - MILTÉNYI „KALANDÁRIUM”
Dalos György - Az utolsó cár
Bitó László - Sámson A vadon fia
Kocsis András Sándor - IRÁN ezeregy arca
A.A. Milne - Micimackó
Müller Péter - Vallomások a szerelemről
Hofi megmondja
Kalmár Tibor Jiddische mamák
Lackfi János - Levágott fül
Légrádi Gergely - Nélkülem
Presser Gábor – Oláh Ibolya: Voltam Ibojka
Merő Béla - Volt egyszer egy... Reflex Színpad
Galkó Balázs Juhász Ferenc-estje TITKOK KAPUJA
Horváth Csaba - A reptéri nyúl Beszélgetések Tóth Krisztinával
Cikkek listája >>>

címszó
év
hónap
Könyvkiadó-hírek
Tericum Kiadó
Édesvíz Kiadó
Aranykor Kiadó
Bestline Cinema
Alexandra Kiadó
Legfrissebb albumok
Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu