Dátum: 2019. május 25. szombat    Mai névnap(ok): Orbán, Urbán


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER
Emma Donoghue - A Szoba
Emma Donoghue A Szoba című regényét - mely a napokban jelent meg az Alexandra Kiadó gondozásában -, megszámlálhatatlanul sok díjra jelölték. A The Irish Times szerint "Elbűvölő, vicces... ugyanakkor elviselhetetlenül megindító" regényt a New York Times a 2010-es év öt legjobb szépirodalmi műve közé választotta. Fordította Csonka Ágnes.
A kritikák szuperlatívuszokban beszélnek a szerzőről, aki egy borzalmas emberrablást egy ötéves kisfiú szavaival mesél el. A könyvet több mint harminc nyelvre fordították le, hónapok óta szerepel a bestsellerlistákon, s mára több mint egymillió példány kelt el belőle.

A Szoba a tizenkilenc éves korában elrabolt és hét évig fogságban tartott anya és a folyamatos nemi erőszak gyümölcseként született fia, Jack szívbe markoló története, amely Jack játékos, időnként megmosolyogtató logikával formált mondataiban ölt testet. A kisfiú nézőpontja arra indítja az olvasót, hogy ő is magától értetődőnek vegye az amúgy elfogadhatatlan helyzetet. Ugyanakkor éppen ezért megrázó a kötet, hiszen kívülállóként pontosan látjuk a valóságot: a kiszolgáltatottság, a félelem, a zsarolás iszonyát. Az idő múlásával ráadásul Jacknek is rá kell eszmélnie, hogy a világ más, mint amilyennek megszokta. Anya és fia küzdelme a pszichopata Patás ördögi terve, majd a külvilág reakciója ellen felejthetetlenné teszi a könyv minden pillanatát.

 
Emma Donoghue 1969-ben született Dublinban, egy nyolcgyermekes család utolsó gyermekeként. Édesapja neves irodalomkritikus. Cambridge-ben szerzett doktori fokozatot angolból. Disszertációjának témája a férfiak és a nők közötti barátság a 18. századi irodalomban. Több irodalmi szempontból nagy visszhangot kiváltó regényt (Slammerkin, The Sealed Letter, Landing, Life Mask, Hood, Stir-fry), illetve novelláskötetet (The Woman Who Gave Birth to Rabbits, Kissing the Witch és Touchy Subjects) is írt.
Irodalomtörténettel is foglalkozik, valamint színpadi és rádiójátékok szerzője. 1998-ban költözött Kanadába, 2004-ben lett kanadai állampolgár. Az Ontario állambeli Londonban él élettársával, fiával és lányával.

 
A szoba – Miért és hogyan
(Emma Donoghue jegyzete)

Gyakran merítek ihletet az elmúlt évszázadok valós eseményeiből, mégis, ez volt az első alkalom, hogy egy napi hírekben szereplő esemény kezdett foglalkoztatni. Nem hagyott nyugodni a fogságban született gyermek képe, aki egy modern város közepén nevelkedik teljes elszigeteltségben, és mindene megvan, amire szüksége lehet, kivéve az egyik legalapvetőbb dolgot, a szabadságot. Úgy éreztem, ez is azon különös helyzetek egyike, ami megvilágíthatja az emberi létezés értelmét: Jack és Anya története bizonyos értelemben mindannyiunkról szól.

 
Azt hiszem, a téma azért bírt számomra ilyen ellenállhatatlan vonzerővel, mert két kisgyerekem van. (A fiam négyéves volt, amikor 2008 áprilisában nekiláttam A Szoba megírásának, a lányom pedig egy. A könyv megjelenése idején hat- és háromévesek lesznek.) Tapasztalatom szerint az anya és az újszülött egy szűk és otthonos világban él, amely fokozatosan tágul és veszít varázsából, miközben beengedi a külvilágot. De az anyaságban még ideális körülmények között is egyszerre vannak jelen a tündérmese és a rémálom, a tudományos fantasztikum és a realizmus elemei, és – ismerjük be, anyák – az ember néha úgy érzi magát, mintha rázárták volna az ajtót. Emlékeim szerint a gyermekkor is ilyen: egy gyerek nem választhatja meg a szüleit, és mi sem a gyerekeinket. Azt hiszem, a célom a legszélsőségesebb típusú szülő-gyermek kapcsolatok feltárása volt, így akartam új megvilágításban bemutatni a gyermeknevelés hétköznapi, banális tapasztalatát.

 
Kultúránkban folyamatosan jelen vannak a pszichopaták által elrabolt nőkről szóló történetek. Én szándékosan nem toltam az emberrablót a reflektorfénybe. Minél többet olvastam és gondolkodtam a témáról, annál inkább erősödött bennem a benyomás, hogy nincs megnyugtatóan állandó távolság köztünk és az emberrabló között. (A rabszolgatartó társadalmak léte juttatta eszembe, hogy az emberek gyakran kényelmesnek találják, sőt, élvezetüket lelik abban, hogy birtokolnak másokat.) Engem nem a Vénördögben lakó gonosz nyűgözött le, hanem Anya és Jack szívóssága: túlélésük apró mozzanatai, képességük, hogy látszólag elviselhetetlen körülmények között is jól érezzék magukat.
A Szoba minden világok legkisebbikéről és legnagyobbikáról szól. A kis világoknak (a házaspároknak, családoknak, munkahelyeknek) is megvannak a maguk örömei és bosszúságai; a nagyok (a városok, nemzetek, az internet) egyszerre vonzanak és elidegenítenek. Vannak napok, amikor az ember úgy érzi, a körülmények csapdájában vergődik, máskor pedig az a benyomása, hogy a korlátok között több szabadsága, nagyobb mentális mozgástere van, mint hitte.

 
Bármilyen különösnek is tűnhet, számomra a történelmi regények írása ideális felkészülés volt A Szoba megírásához. Úgy döntöttem, hogy egy középkori parasztemberhez vagy tizennyolcadik századi prostituálthoz hasonlóan Jacknek is természetesnek, adottnak kell tekintenie a környezetét. Csupán annyi volt a különbség, hogy felkészülésképpen ezúttal nem könyvtárakban és levéltárakban kutakodtam, hanem teljes egészében az interneten. Részletesen tanulmányoztam a szexuális indíttatásból elkövetett emberrablásokról szóló írásokat, a cikket kísérő kommentek pedig lenyűgöző bepillantást nyújtottak abba, hogyan reagál a nagyközönség az ilyen típusú hírekre. Minden elérhető weboldalt megnéztem, ami korlátozott vagy kegyetlen körülmények között nevelkedő gyerekekről szól – míg egyesekben életre szóló nyomot hagytak az átélt események, mások története csodával határos módon happy enddel végződött. Olvastam börtönben és az egykori náci koncentrációs táborokban élő anyákról és gyermekeikről, a segítség nélküli szülésről, nemi erőszak útján fogant gyerekekről és a poszttraumás stresszről.

 
De kutatómunkám során nem csak hátborzongató dolgokkal találkoztam. Felhasználtam barátaim eltérő tapasztalatait a gyermeknevelésről – egyikük például ötéves koráig szoptatta a gyermekét. A korábbi regényeim írásakor összeállítottam egy kis szótárt az 1788-ban vagy 1874-ben használt kifejezésekről, ezúttal pedig a fiam által használt gyereknyelvből készítettem magamnak egy szószedetet, majd ezt leszűkítettem a legáltalánosabban előforduló hibákra és nyelvtani furcsaságokra, hogy ne menjen az érthetőség rovására. Olyan regények is inspiráltak, amelyek szülőket és gyermekeket ábrázolnak szélsőséges helyzetekben, mint a We Need to Talk About Kevin vagy Az út, valamint az idegen társadalmakba érkező látogatókról szóló történetek, mint a Gulliver utazásai, a Robinson Crusoe vagy a Szép új világ. Utánanéztem a rendőrségi szlengnek és a 2000-es évek popslágereinek is. A sógoromat faggattam ki arról, hogyan alakíthatja át Vénördög a kerti szerszámoskamrát szuperbiztos börtönné, a Szobát pedig én magam terveztem meg egy lakberendező oldalon.
Hogy mindez kissé nyeglén hangzik? A szereplőim megtanítottak arra, hogy az ember azon szórakozik, amin tud. Valósággal megfertőzött Jack szarkatermészete, ahogy innen-onnan felcsipegeti a tényeket, fantáziaképeket és érzéki benyomásokat. A gyerekek szenvedéllyel, de minden szentimentalizmus nélkül fogadják azt, amit az élet hoz, és én is erre törekedtem. Hat hónap alatt végeztem A Szoba első verziójával – ezt a könyvet volt a legkönnyebb megírni, mert pontosan tudtam, mit akarok.

[KL]
2011-11-21 11:02:00

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Kamuti Jenőnek
Az „ezüst-herceg” közben orvosi diplomás lett, kitűnő sebész vált belőle, a MÁV kórház igazgatójaként lett (aktív) nyugdíjas. A sport terén, pedig Magyarországon elsőként UNESCO Fair Play-díj kitüntetésben részesült. A napokban a Nemzet Sportolójává választották. Hihetetlen – 80 éves! – Kadelka Lászlótól
Cikkarchívum
Vak Randi egy könyvvel
Kettős élet - vagy mégsem?
Kincses Zoltán - Harsány a vizek ura
Ajándék ez a nap
Podhorányi Zsolt - Dámák a kastélyban
Dékány István - Trianoni árvák
VADÁSZ - MILTÉNYI „KALANDÁRIUM”
Dalos György - Az utolsó cár
Bitó László - Sámson A vadon fia
Kocsis András Sándor - IRÁN ezeregy arca
A.A. Milne - Micimackó
Müller Péter - Vallomások a szerelemről
Hofi megmondja
Kalmár Tibor Jiddische mamák
Lackfi János - Levágott fül
Légrádi Gergely - Nélkülem
Presser Gábor – Oláh Ibolya: Voltam Ibojka
Merő Béla - Volt egyszer egy... Reflex Színpad
Galkó Balázs Juhász Ferenc-estje TITKOK KAPUJA
Horváth Csaba - A reptéri nyúl Beszélgetések Tóth Krisztinával
Cikkek listája >>>

címszó
év
hónap
Könyvkiadó-hírek
Tericum Kiadó
Édesvíz Kiadó
Aranykor Kiadó
Bestline Cinema
Alexandra Kiadó
Legfrissebb albumok
Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu