Dátum: 2019. augusztus 23. péntek    Mai névnap(ok): Bence, Farkas


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER
A bábjáték Magyarországon
Az Állami Bábszínház és folytatója-jogutódja, a Budapest Bábszínház 60 esztendős históriájában Balogh Géza (fotó) a magyarországi bábjátszás távolabbi és közeli múltjáról is képet ad. Célja megismertetni a színháztörténészeket, a bábművészet művelőit és a jövő nemzedéket, a magyar színjátszás múltja iránt érdeklődőket egy sajátos műfaj történetével.
 
A szerző kifejti, miért nem tud a témával kapcsolatban tárgyilagos maradni. A monográfia tárgyát képező színházzal 1957 óta szoros kapcsolatban áll; osztozott a sikereiben, és részese volt a tévedéseinek. Így a könyv óhatatlanul elfogult, indulatos önéletrajz is. Időnként megpróbál tudományos értekezésnek látszani, aztán előjönnek a személyes emlékek, és a mindennapos tapasztalat felülírja az elméleti és történeti megállapítások józanságát. Vizsgálódásai során többször kénytelen lesz szemüveget cserélni, amelyet az olvasó minden bizonnyal rögtön észre fog venni: az előzmények és az első tíz esztendő vizsgálatához „távollátó” lencse szükséges; az 1957 és 1994 közötti időszak olyan múlt idő, amelyhez megpróbál „olvasó” szemüveget feltenni; az utolsó fejezet pedig annyira közel van, hogy az éleslátást semmiféle virtuális optikai segítség nem képes megtámogatni. A summázás elmarad. A történet nem ér véget. A kötetnek jelképes három ponttal kell végződnie, jelezve, hogy a folyamat nem zárult le, a krónika egy élő színházról szól, amelyben holnap is lesz előadás.

Balogh Géza Jászai Mari-díjas
Született Budapest, 1936.

Színésznek készült, a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanult két évig. 1957-ben az Állami Bábszínházhoz szerződött, eleinte színészként, majd 1963-tól, a prágai Művészeti Akadémia bábrendező-dramaturg szakának elvégzése után rendezője, 1975 és 1992 között az országos részleg művészeti vezetője, a Bábművészképző vezetője. 1964 és 1994 között a Színháztudományi, ill. Magyar Színházi Intézet tudományos munkatársa. 1995-ben a Prágai Károly Egyetem magisztere. 1998 és 2004 között a Képzőművészeti Egyetem meghívott előadója. 2000 és 2008 között a Nemzetközi Bábművész Szövetség elnökségének tagja, több munkabizottság vezetője. 2004 és 2008 között a szervezet Magyar Központjának elnöke, jelenleg tiszteletbeli elnöke és a szervezet Nemzetközi Tanácsának tagja.
Ötven éves pályafutása során számos bábjátékot írt, rendezett mind anyaszínházában, mind az 1992 után megalakult bábszínházakban. A nyolcvanas években több televíziós bábjátékot és bábfilmet készített. Rendszeresen publikál hazai és külföldi folyóiratokban, több színháztörténeti antológia, hazai és külföldi szaklexikon munkatársa.

A művészi bábjáték Magyarországon

Áttekintés a történelmi Magyarország területén fellelhető bábos emlékekről, kezdve az eszterházi vígasságok marionett-előadásaival, folytatva a 20. század első felének bábjátékosaival, Orbók Lóránddal, Blattner Gézával, A. Tóth Sándorral, Szokolay Bélával, a náluk jóval kevésbé ismert Divéky Józseffel (ő Brüsszelben működött – Orbók hazai működésével egy időben, 1913-ban nyitotta meg Le petit Théâtre nevű intézményét, és témánkhoz leginkább azzal kapcsolódik, hogy a második világháború után hazatér és Sopronban telepedik le, mindent elkövet egy utazó bábszínház létrehozásáért, de beadványai süket fülekre találnak), végül pedig Büky Béla és Rév István tevékenységével. Ők ketten egymástól éppúgy különböznek, mint elődeiktől és utódaiktól; Büky a népművészet vonzásában alkot, Rév 1941-ben nyitja meg dekoratív-népies törekvésű színházát, az első állandó magyar művészi bábszínházat, melyet a „fordulat évének” forrongó időszaka söpör el közvetlenül a Mesebarlang megalakulása előtt.

Népi alakoskodók, vásári komédiások

Az Állami Bábszínház előzményeit és nehezen kialakuló művészi arculatát illetően ugyanilyen fontos szerepet játszanak történetünkben a teátrális népszokások, a busójárás bábos vonatkozásai, vagy a bábtáncoltatás különféle formái. Ezek a fejlődésnek abba a szakaszába tartoznak, ahová a görög színház történetében a Dionüszosz-ünnepek kecskeénekei és Theszpisz főpap szertartásai – amikor a szertartásból még nem lett színjáték, nézők és játékosok még nem váltak el egymástól. Ugyanide sorolhatók az ősi pogány szimbólumokat hordozó népszokások, a kiszejárás, vagy a pünkösdi kiskirályné-járás. A magyarországi vásári bábjáték kezdetei a 18. század második felére tehetők. Ekkor tűnnek fel először a nagyobb városok vásárterein német, morva, cseh mutatványosok, de igazán csak a 19. század végére telepednek le és magyarosodnak el egy-két nemzedék után Hoferék, Glasenappék, a Korngut-Kemény- és a Hincz-család tagjai. A két utóbbi bábjátékos dinasztia működése belenyúlik a Mesebarlang megalakulásába, amelynek első igazgatója gőgös öntudattal jelenti ki, hogy ők igazi művészek, semmi közük holmi vásári komédiásokhoz. Miközben a népművészet ápolására és felkarolására nem sokkal később megalakul a Népművészeti Intézet, Hinczék városligeti bábszínházát az államosítás mindörökre megsemmisíti. Kemény Henrikkel nem sikerül elbánniuk: ő a megaláztatások ellenére túléli a pártállami kultúrpolitika praktikáit.

Befejezett múlt: a Mesebarlang

A bábjátszás további sorsát illetően a közép- és kelet-európai országokban kapóra jött a „fordulat évét” követő államosítás: a szovjet minta nyomán az egykori Csehszlovákiában, Lengyelországban, a volt „NDK” területén, Romániában, de még a nem sokkal később kitagadott „láncos kutya” Jugoszláviájában is létrehoztak egy tekintélyes bábszínházi hálózatot, amely mindmáig meghatározza a műfaj helyzetét. Magyarországon másképp alakultak az események. A szovjet példa követésében (ahol ekkor már száznál több hivatásos bábszínház működött) nem bizonyultak hű tanítványoknak a kultúrpolitika irányítói: ők csupán egyetlen bábszínház létrehozását tartották szükségesnek. Amikor az MNDSZ, azaz a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége Országos Központjában 1947 tavaszán felvetődött egy hivatásos állandó bábszínház létesítésének gondolata, mindenki úgy viselkedett, mintha ekkor kezdeményeztek volna először bábszínház-alapítást Magyarországon. A Paulay Ede utca 35. szám alatt, a Művész Színház emeleti helyiségében, a hajdani Parisien Grill helyén mindössze másfél évadon át, 1948 februárjától az 1948/49-es szezon végéig működő Mesebarlang vezetői sem vettek tudomást a korábbi hagyományokról.
A Mesebarlang másfél évada (amely három igazgatót emésztett fel) és öt bemutatója tanulságos tükre az éppen csak kezdődő „proletárdiktatúra” szellemiségének. Szükséges és elidegeníthetetlen része annak a folyamatnak, amelyből néhány év leforgása alatt az utód-intézményben számos ellentmondástól terhes kirobbanó sikerek és vitathatatlan művészi eredmények születtek.

Az államosított magyar bábművészet

Az Állami Bábszínház 1949. szeptember 1-jén jött létre a Mesebarlang államosításával. A társulat a Paulay Ede utcából átköltözött az egykori Nemzeti Kamaraszínház Andrássy út 69. szám alatti helyiségébe. Személyi állományát az addigi 20 főről a négyszeresére, 80 főre emelték. Az újjászervezett színház helyzete eleinte bíztatónak tűnt. Az új igazgató, Bod László igazi szakember és művelt, tisztességes ember a munkáskáderek világában. Ötéves igazgatása alatt megerősödött és ütőképes együttessé alakult a különféle helyekről összeverbuvált, többnyire élőszínházi tapasztalatokat kamatoztató társulat, amely az alakuló profilnak maradéktalanul meg tudott felelni. Bár az új vezetés egyértelműen elhatárolódott a Mesebarlangtól, az első évad lényegében a korábbi műsorpolitikát vitte tovább. Eleinte csak a legkisebbeknek játszott, hiszen az államosításkor Úttörő és Ifjúsági Színház is létesült a fővárosban. Ezzel az a máig fel-felbukkanó téveszme érvényesült az oroszlánkörmeit próbálgató kultúrpolitikában, amely a színházba járás valamiféle előszobájának tekinti a bábszínházat.

A második évadban megszületett az első felnőtt műsor, a Bábszínház berkeiben évtizedeken át nosztalgiával emlegetett Sztárparádé című esztrád- és kabaréműsor-paródia, amely a következő évtizedre meghatározta a színház profilját. A szövegkönyvet a népszerű humorista szerző-páros, Kovács Dénes és Vajda Albert („Vajkó”) írta, melléjük a korszak legnépszerűbb humoristáját, Darvas Szilárdot szerződtetik konferansziénak. Jelentékeny siker Heltai Jenő átköltésében A szarvaskirály. Bár mindkét darab és a későbbi bemutatók zöme Obrazcov színházából került az Állami Bábszínház műsorára, azért számos hazai szerzőt is sikerült megnyerni a műfajnak. A korszak legjelentősebb művészi eredménye a Szerelmes istenek 1955-ös bemutatója, amelyben az élőszínházból érkező rendező, Apáthi Imre ráérzett a műfaj sajátos ízére és a különböző bábtechnikákban rejlő lehetőségekre.

Szilágyi Dezső 1922 - 2010
 
Új utakon

1958 tavaszán olyan hírek keringenek, hogy az állami irányítás meg akarja szüntetni a Bábszínházat. Ha egy műfajjal ennyi gond van, nem érdemes fenntartani. Aztán Aczél Györgyöt személyes kapcsolatok révén sikerül jobb belátásra bírni. Ad még egy lehetőséget: kinevezi a Népművelési Intézetben dolgozó és a győri ellen-bábszínházzal szoros kapcsolatban álló Szilágyi Dezsőt igazgatónak.
1958 augusztusában új korszak kezdődik a színház életében: a sok változás után az állandóság, a létbizonytalanság után három és fél évtizedes bizonyosság.

A Szentivánéji álom előkészítése annak a nagy hazai és nemzetközi siker-sorozatnak, amelynek alapján az Állami Bábszínházat másfél évtizeden át Európa legjelentősebb bábszínházai közé sorolja a szakmai közvélemény. Az új stílusát, formanyelvét és hírnevét megalapozó Petruska, A fából faragott királyfi (1965), A csodálatos mandarin (1969), a Háry János (1972) és a többi zenei produkció a csodákra koncentrál; újszerűsége – többek közt – az akkoriban elterjedő fekete színház precíz alkalmazásában volt. A kukucskáló színpad és a bábszínházi technika tökéletes illúzióját nyújtotta.
Az igényes és merész műsorterv Beckettet, Mrożeket, Brechtet, Jevgenyij Svarcot, Brittent, majd Gogolt és Jarryt kínált a felnőtteknek, klasszikus és huszadik századi meséket a gyerekeknek.
Az A színházvezetés tudatosan kétarcúságra törekedett. Egy magas színvonalú művész színház és egy népművelő tömegszínház Janus-arcát alakította ki önmaga számára. Előbbi nagy nyilvánosság előtt, a hazai és a nemzetközi sajtó elismerésétől kísérve, utóbbi a háttérben, a sajtó nyilvánosságának kizárásával zajlott. Az egész országot ellátó tájelőadások megmerevedett és mozdulatlan repertoárral működtek. Ugyanazok a produkciók cserélődtek, vagy az egyszer bevált dramaturgia sablonjainak ismétlésével készültek újabbak. (Az éves előadásszám már 1963-ra eléri az 1400-at, ennek több mint a fele utazó előadás.)
1971-ben megkezdődik az Andrássy (akkor Népköztársaság) úti színház átépítése, a társulat átmenetileg a Jókai téri Kis Színpad helyére költözik. 1976-ra készül el a Képzőművészeti Főiskola udvarára beépített nyolcemeletes épület Siklós Mária (!) tervei alapján, de a Jókai téri játszóhely is megmarad mint kamaraszínház, valamint az országos részleg és a Bábszínész-képző Tanfolyam központja.

1994-ben újabb változás áll be a főváros színházi struktúrájában: megszűntetik az Arany János Színházat, az ország egyetlen gyermekszínházát. Ezzel a két fővárosi bábszínház felelőssége és szerepe megnő, hiszen a többi budapesti színház csak alkalmanként játszik gyerekeknek. A megszűntetett gyermekszínház addigi igazgatója, Meczner János (fotó) nyeri meg a Budapest Bábszínház vezetésére kiírt pályázatot. Az ő személyében először van olyan igazgatója a színháznak, aki színházvezetői tapasztalatokkal kezdi meg bábszínházi munkásságát. Meghirdetett programja szerint ő is támaszkodni kíván az egykori Állami Bábszínház nagy korszakának eredményeire, de figyelembe kívánja venni a világban zajló törekvéseket. Szakít az addig jellemző belterjességgel, hazai és külföldi vendégrendezőket és tervezőket hív meg, köztük más műfajok jelentős képviselőit ( többek közt: Garas Dezső, Alföldi Róbert, Mácsai Pál, László Zsolt, Kaszás Gergő, Falusi Mariann) és a nyolcvanas-kilencvenes években alakult bábszínházak újabb nemzedékének alkotóit, ennek hozadéka a sokszínűség, a nyitottság, szemben a korábbi évtizedek egyetlen ízlést érvényesítő, egyetlen bábszínház-eszményt követő tendenciájával.

Magyarország bábszínházainak sorsát nagyban befolyásolja az a tény, hogy 1995 óta négyévenként végez egy-egy bábszínész-osztály a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. A korábbi évtizedekben csak stúdiók szervezésével volt lehetőség bábszínházi színészek képzésére. Jelenleg a két budapesti bábszínház mellett (bár a Kolibri családi színházként határozza meg önmagát, azt is hangsúlyozva ezzel, hogy a gyermek- – és újabban ifjúsági –színházi tevékenységet tekinti fő feladatának) tizenegy hivatásos bábszínház működik országszerte, Békéscsabán, Debrecenben, Egerben, Győrött, Kecskeméten, Miskolcon, Pécsett, Szegeden, Szombathelyen, Veszprémben és Zalaegerszegen. Rajtuk kívül számos magán-bábszínház, családi vállalkozás, szólista gazdagítja Magyarország bábszínházi térképét, amelyet olyan törekvések is jótékonyan befolyásolnak, mint a Stúdió K bábjátékai, vagy a drámai színházak produkcióiban megjelenő bábok.

A bábszínházi hálózat négy évtizedes késéssel lezajlott kialakulásának folyamata lényegében lezárult. A megváltozott helyzetben a Budapest Bábszínház, amely letéteményese és jogutódja az elődei által megteremtett hagyományoknak, egyszerre példa és versenytárs. Az ezredfordulóig alig volt olyan magyar bábművész, aki valamilyen módon ne kötődött volna hozzá, akit ne befolyásolt vagy nevelt volna.

[Kadelka László]
2010-05-02 16:02:00

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Fekete Péternek
... hát megvan végre az új cirkusz helye!!!

Tekinthetjük a hírt születésnapi ajándéknak...

Cikkarchívum
Vak Randi egy könyvvel
Kettős élet - vagy mégsem?
Kincses Zoltán - Harsány a vizek ura
Ajándék ez a nap
Podhorányi Zsolt - Dámák a kastélyban
Dékány István - Trianoni árvák
VADÁSZ - MILTÉNYI „KALANDÁRIUM”
Dalos György - Az utolsó cár
Bitó László - Sámson A vadon fia
Kocsis András Sándor - IRÁN ezeregy arca
A.A. Milne - Micimackó
Müller Péter - Vallomások a szerelemről
Hofi megmondja
Kalmár Tibor Jiddische mamák
Lackfi János - Levágott fül
Légrádi Gergely - Nélkülem
Presser Gábor – Oláh Ibolya: Voltam Ibojka
Merő Béla - Volt egyszer egy... Reflex Színpad
Galkó Balázs Juhász Ferenc-estje TITKOK KAPUJA
Horváth Csaba - A reptéri nyúl Beszélgetések Tóth Krisztinával
Cikkek listája >>>

címszó
év
hónap
Könyvkiadó-hírek
Tericum Kiadó
Édesvíz Kiadó
Aranykor Kiadó
Bestline Cinema
Alexandra Kiadó
Legfrissebb albumok
Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu