Dátum: 2020. október 1. csütörtök    Mai névnap(ok): Malvin


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER
Marton Mária: Az öröm ujjhegyén - Csukás Istvánnal
Marton Mária termékeny író, ebben az évben már második kötete jelent meg. Ezúttal Csukás Istvánt ismerhetjük meg – aki egy napon született Andersennel -, általa, alaposabban, tényszerűen. A legendás Békéstarhos-tól, Sztálinvároson és a jogi karon át, a Fiatal Művészek Klubján keresztül, a Kossuth-díjig. Süsütől, a Göncölszekér rúdjának utolsó csillagáig.
(…)”1936. április 2-án, és mostanában vettem észre, hogy egy napon születtem Andersennel. Mióta ezt tudom, viccesen-tréfásan sokszor mondom: ez Isten ujja. Véletlen egybeesés, de mégis, jellemzőnek vagy érdekesnek tartom.
Ha visszagondolok a gyerekkoromra, meg arra a korra, a sok nyűglődésre, sok keserves évre, akkor jó érzések töltenek el, hiszen a döntő dolgokban szerencsém volt. Ilyen szerencsének érzem azt is, hogy hova születtem. Apám kovácsmester volt, ami azért érdekes, mert egy nagy udvarban volt a műhely. Mellette állt a barátjának a műhelye, ugyanabban az udvarban. A kedves szomszéd kerékgyártó volt, ő csinálta a kereket, apám meg csinálta a vas részeket. Kisújszálláson ez a nagy udvar egy kaszinó is volt. Mert az emberek akkor is bejártak, ha nem kellett lovat patkoltatni. Bejártak beszélgetni. Arra emlékszem, a vizesvödörben mindig hűlt a szóda és a bor. Fröccsöztek, miközben nagy vasrostán kukoricát pattogtattak. Élmény volt őket látni és hallgatni: ami a legfontosabb, a gyerekeket nem zavarták el.” (…)

 
A KOVÁCS

Mázsás kalapácsod még mindig emelgeted,
dalolsz közben, mint régen, s az üllő dalol veled,
hallgatom, míg serceg, pöröl a láng,
fehérre izzik a vas s szerteröppen a csillagvilág.

Szemem elé teszem kezem, alóla figyelek -
Segítetem volna, de nem akartad, hogy kovács legyek,
mindig mondtad, azért ütöd, formálod a vasat,
hogyha felnő, több legyen a fiad…

Gyenge is voltam, mindig csodáltam izmos karod,
tudtam, nem mondhatok ellent, ha te így akarod.
Most könyvek mellett ülök, bent egy álom sajog:
Formálnék vasat, izzó tűzön lelket – a fiad vagyok!

2009-12-30 06:02:00

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Taub Jánosnak
Taub sosem fontoskodik, de kemény és játékos. Szolnokon olyan García Marquezt (a Száz év magányt) alkot a színpadon (Törőcsik, Garas, Mertz), hogy meghívják az előadást Bogotába, a szerző kolumbiai fesztiváljára. (Bodor Páltól)