Dátum: 2019. július 19. péntek    Mai névnap(ok): Emília, Eperke


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER
Somogyi Gábor: Somogyi Miklós, az ember és a művész
Somogyi Miklós (önarckép) (1892-1918) rövid élete és ígéretesnek tűnő, bár korán megszakadt művészi pályája elevenedik meg e könyv lapjain unokaöccse kitartó kutatómunkája nyomán. A szerző akinek Borúth Andorral és Éder Gyulával foglalkozó monográfiái méltán keltettek figyelmet, ezúttal is egy elfeledett művészt fedez fel az olvasó számára.
 
Ajánlás

Szüleimnek, Katókának

Újabb monográfiámat a művész bátyjának, Édesapámnak és húgának, Katókának ajánlom, akik egész életükben őrizték a család büszkeségének tartott, kimagasló tehetségű testvérük emlékét, s a fennmaradt írott és tárgyi hagyatékot mint féltve őrzött ereklyét adták át nekünk, a család újabb nemzedékének.
Ajánlom e könyvet Édesanyámnak, aki gondos előkészítéssel középiskolai tanítványa, dr. Bodnár Éva kiváló művészettörténész segítségével megteremtette annak lehetőségét, hogy a művész szülővárosában a Magyar Nemzeti Galéria és a Miskolci Képtár szervezésében 1971-ben életmű-kiállítással adózhatunk e nagy tehetségű, de fiatalon elhunyt művész emlékének.

A SZERZŐ

A wesslingi tónál (1914)
 
Somogyi Miklós felfedezése

Mindig nagy öröm, akár a szakmának, akár a művészet iránt érdeklődő közönségnek, ha a magyar művészettörténet összképébe egy új szereplőt sikerül beillesztenünk. Bár Somogyi Miklós nem ismeretlen a magyar művészet történetében, hiszen 1971-ben alkotásait egy miskolci kiállításon láthatta a közönség, harmincöt év azért mégis elegendő ahhoz, hogy egy vidéki kiállítás szereplőjét elfelejtsük. Többet kell tudnunk Somogyi Miklósról, többször kell említenünk nevét, más fórumokon kell szót ejteni róla, mint ahogy eddig tettük.

Férfi akt (1912)
 
Somogyi Miklós ugyanis nemcsak festő volt. Ha csak a festőről kellene szólnunk, talán könnyebb helyzetben lennénk. Képei, rajzai alapján festészete jól besorolható abba a századforduló környékén formálódó áramlatba, melyet valahol a hagyományosabb, naturalista alapú festészet és a radikálisabb, az avantgárd felé mozduló irányzatok között jelölhetnénk ki. Ez a festészet az akadémikusabb tradíció számára túl könnyű volt már. A plen-air megközelítésű finom tájképek, a szecessziós ízű, dekoratív kompozíciók, a nagy témák kerülése és inkább a bensőségesség felé hajló festői univerzum teremtése, a mikrokozmosz lírai feltérképezésének igénye, mindaz tehát, ami Somogyi festményeit elsősorban jellemzi, a nagybányaiak úttörése nyomán a századforduló festészetének meghatározó komponenseivé váltak.

Falusi ház fákkal (1905)
 
Ugyanakkor éppen Somogyi festővé érésének idejére esett a modernizmus úttörése is. Az 1910 utáni egy-két évben már túl voltunk Nagybánya neós forradalmán, túl a kecskemétiek útkeresésén, túl a Nyolcak bemutatkozásán, s már készülődött Kassák, Nemes Lampérth, Uitz és az aktivisták nemzedéke. Ugyanakkor élt még Benczúr Gyula, akinek mesteriskolájában mindig 8-10 növendék dolgozott, a Képzőművészeti Főiskolát Szinyei Merse Pál igazgatta, s tanárai között ott találtuk Ferenczy Károlyt is. Aki ezekben az években nem volt elég bátor, azt bizony könnyen elfelejthette a magyar művészettörténet. Somogyi festészetében művésszé formálódása éveiben, még nincs vakmerő, új utakra törő lendület. Van ugyanakkor finom forma- és színkultúra, annak a nemes festői tradíciónak a fölvállalása, ami persze éppúgy táplálta az igazi, hiteles moderneket is.

Lenbach Platz, München (1914)
 
Somogyi ígéretes festői pálya elé nézett. S ebben nemcsak határtalan szorgalma (festői tanulmányai mellett jogi doktorátust szerzett) játszott szerepet, hanem tehetsége is. Hogy milyen festő lehetett volna belőle, he nem ragadja el 26 évesen a halál, természetesen nem lehet megmondani. De az bizonyos, hogy aki ilyen szisztematikusan térképezi föl az élet lehetőségeit (Münchenben például néhány hét alatt kiválóan megtanult teniszezni), aki ilyen szabatossággal vezeti naplóit (kiállítás-kritikáktól kezdve a baráti uzsonnákig említve mindent, s természetesen Németországban kizárólag németül ír, itthon pedig magyarul), aki olyan pontos életterv szerint építi föl napjait, mint Somogyi Miklós, annak előbb-utóbb Többnyire persze utóbb) eljön az igazi ideje. Somogyi nem lángoló zseniként halt meg, hanem egy szorgos, széles alapokra építkező és nagynak ígérkező élet kezdetén. S így korán félbehagyottan is megdöbbentő, hogy mi mindent tudott és mi mindent akart tudni ez a fiatalember!

Ülő akt (1912 körül) Női félakt (1912 körül)
 
Évtizedek Óta haszonnal forgatjuk egy „névtelen” szerzőnek, egy bizonyos Somogyi Miklósnak alapos összefoglalását a müncheni akadémián tanult magyar növendékekről. Ha az ember elakadt, főleg a kora 19. századi mesterek életrajzában, a „Somogyi”-hoz mindig vissza lehetett térni a pontos adatokért. Nos, ez a névtelen szerző egy 19 éves ifjú volt, aki Lyka Károly kérésére a Művészet című folyóirat számára állított össze bőséges névjegyzéket a müncheni akadémia regiszterei alapján. Müncheni Kutatásait (milyen hihetetlen ezt ma elképzelnünk!) mindössze négy nap alatt végezte el, s nem is akármikor! December 27. és 30. között, az 1911. évben. El tudjuk képzelni, amint a már száz éve is oly megszokott karácsonyi és újévi nyüzsgésben ez az ifjú a könyvtárba és levéltárakba siet, hogy mielőbb elküldhesse munkáját a budapesti kiadónak.

Önarckép szöleinek
 
Ő ugyanaz a Somogyi Miklós volt, akinek naplóit most a kései rokon, Somogyi Gábor könyvében végigolvashatjuk. Megelevenedik az 1910-es évek müncheni művészvilága a számtalan magániskolával, Strobentz Frigyessel és a Somogyi által 1914-ben alapított Müncheni Magyar Művészcéhvel együtt. Baráti leveleket és tudósításokat olvashatunk Nagybányáról, Budapestről, s mindezek kiegészítéseként újra olvashatjuk Somogyi értő és igényes művészeti írásait és műkritikáit is.
Fontos könyvet kapunk most kézhez, mert nemcsak egy új festővel ismerkedhetünk meg, hanem írásain és naplóin keresztül új szemmel pillanthatunk rá a századelő forrongó művészeti életére is.

(Bellák Gábor)

(A könyv megrendelhető: 06-1-3550-490)

[Kadelka László]
2007-04-13 05:02:00

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél

Sinkovits Imre, nem lévén más lehetősége, aznap fulladásos halálra ítélte Gertrudist. Az ifjú kellékes, Szász János néven immár világhírű film- és színházrendező.

Ronyecz Mária hetvenöt éve született.

Cikkarchívum
Vak Randi egy könyvvel
Kettős élet - vagy mégsem?
Kincses Zoltán - Harsány a vizek ura
Ajándék ez a nap
Podhorányi Zsolt - Dámák a kastélyban
Dékány István - Trianoni árvák
VADÁSZ - MILTÉNYI „KALANDÁRIUM”
Dalos György - Az utolsó cár
Bitó László - Sámson A vadon fia
Kocsis András Sándor - IRÁN ezeregy arca
A.A. Milne - Micimackó
Müller Péter - Vallomások a szerelemről
Hofi megmondja
Kalmár Tibor Jiddische mamák
Lackfi János - Levágott fül
Légrádi Gergely - Nélkülem
Presser Gábor – Oláh Ibolya: Voltam Ibojka
Merő Béla - Volt egyszer egy... Reflex Színpad
Galkó Balázs Juhász Ferenc-estje TITKOK KAPUJA
Horváth Csaba - A reptéri nyúl Beszélgetések Tóth Krisztinával
Cikkek listája >>>

címszó
év
hónap
Könyvkiadó-hírek
Tericum Kiadó
Édesvíz Kiadó
Aranykor Kiadó
Bestline Cinema
Alexandra Kiadó
Legfrissebb albumok
Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu