Dátum: 2019. november 15. péntek    Mai névnap(ok): Albert, Lipót


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER
EL CAMINO - az út képekben
   A zarándokutak vándorai nyilván jó okkal veszik magukra a terheket. Nem kétséges, eredménnyel, ha évente milliószám indulnak. Persze százmilliószám maradnak. Az ember, amíg nem kényszerül rá, nem változtat. Amikor aztán kényszerülne, késő, képtelen rá. Az erő kevés egy zarándokút kínjainak vállalásához még akkor is, ha az utolsó esély volna. [...] 800 kilométer többszörös halál...

   EL CAMINO – AZ ÚT KÉPEKBEN
   
   Könnyen lehet, hogy egy nem annyira új, de mégis meghökkentően időszerű technikát látunk Tolvaly Ferenc kísérletében a "találd meg önmagad", avagy "találj vissza önmagadhoz" jelszavak jegyében.
   A dolog nem friss, hogy meglepetésében leülne az ember, de egy új negyvenesnek (mondja Dante, aki most először talál be az élet közepén található kaotikus, kijárat nélküli sűrű és setét erdőbe), minden kapcsolódó tétel új. Kit és miért érdekelne ifjan az önmagára találás titka, amíg minden remekül működik, az utak és a térképek világosan jelzik az utat is, a megteendő távolságokat is.
   Na éppen ez a világos és egyértelmű célirány vész el negyven környékén. Az első kérdések: miért, hogyan aztán, hogyan tovább? Miért éppen az, ami kijelöltetett, ami adódott?
   Hol van már?
   Mi legyen tovább, ha igen, és hogyan tovább, ha nem érkezünk meg?
   
   A tény, hogy két kiadó is rámozdult a Szent Jakab zarándokútra (Kortárs 2005, Athenaeum 2006), jelenthet valamit, ami talán hosszabb elemzést is megérne, de egy recenzió feladata nem a távlatok, az újrafelfedezések felismerése, egy recenzió számára éppen elég, ha elmondja, hogyan érintette e különleges képes-könyv.
   A képeskönyv ugyanis gyönyörű. Az olvasó a hatsornyi helyzetrajzokkal megsegítve végigjárja a főszereplővel az utat, részt vesz a nehézségekben, együtt fáj a zarándokkal, vele együtt képed el a természet és az emberi kéz mesterműveit látva.
   
   Az út, a "visszatalálni magamhoz" útja 800 kilométer. Ami borzasztó, és ami hihetetlen hosszú még akkor is, ha nem gondolunk bele abba, kettő is nagy alakítás képes lenni, amikor kimarad a villamos, gyalog vágunk neki. 800 kilométer többszörös halál. A "régi" én halála. A századiknál tiltakozik a talpizom, a vádli, a kétszázadiknál bejelenti szabadságigényét a térd és a bokaizület, nem sokkal utána a gerinc, azután a szív is sokallja a terhelést, ettől az agy – minthogy kevesebb vért kap – kómaszerű állapotba kerül a zarándok.
   
   A zarándokutak vándorai nyilván jó okkal veszik magukra a terheket. Nem kétséges, eredménnyel, ha évente milliószám indulnak. Persze százmilliószám maradnak. Az ember, amíg nem kényszerül rá, nem változtat. Amikor aztán kényszerülne, késő, képtelen rá. Az erő kevés egy zarándokút kínjainak vállalásához még akkor is, ha az utolsó esély volna.
   A könyv – a megjelenítés szépségei mellett – olyan kérdéseket vet fel, amelyekkel előbb vagy utóbb szembesülni kényszerül az ember. Rendszerint előbb, mint várná. De akkor már csak néz, nem érti pontosan, mi hiányzott belőle, hogy nem változtatott, amíg módja volt.
Onagy Zoltán

   
   
   1 másik ismertető
   "Egy másik élet. Olyan, amilyent sohasem éltem. Ez a gondolat már évek óta foglalkoztat. Szent Jakab útján akarom megtudni, milyen lehet."
   E szándékkal indul a zarándok a 800 kilométeres gyalogútra Santiago de Compostelába, Szent Jakab sírjához. Középkorú férfi, aki szinte mindent elért az életben, és a boldogságot pénzzel igyekezett megvásárolni. Azon az úton jár Észak-Spanyolországban, melyet előtte ezer év óta milliók tettek meg a legkülönbözőbb indíttatástól vezérelve. Útja a mondákkal átszőtt spanyol történelem változatos tájain vezet.
   A színes, képes napló megrázóan őszinte vallomás egy útról, mely a belső békéhez és szabadsághoz vezet. Egy titokhoz, melytől a ma embere oly távol szakadt...
   Csepregi Miklós – Tolvaly Ferenc:
   EL CAMINO
   AZ ÚT KÉPEKBEN
   ATHENAEUM 2006.
   
   
   
   1 másik ismertető
   

   Miféle útikönyv ez? S tényleg az-e? Hiszen csak egy XVI. századi térkép van benne, nincs benne jó vendéglők listája, s bizony fénykép sem.
   Mert csak egy bizonyos értelemben beszél a Spanyolország északi részén végighúzódó majd 800 kilométeres útról, amelyet több száz éve emberek milliói tesznek meg, hogy elérjenek a középkor óta az európai zarándokhelyek leghíresebbjéhez, Santiago de Compostelába, Szent Jakab sírjához.
   Tolvaly Ferenc főhőse a pénzfitogtató, pökhendi luxusszórakozások után, egy súlyos balesetből felgyógyulva méri meg önmagát, képes lesz-e gyalogszerrel megjárni a Santiago de Compostelába vezető utat és ott újra találkozni egy alig ismert lánnyal. Nem csak fizikai kihívás ez. A Bibliát kevéssé ismerő, hitetlen ember számára ez a testi tortúra látomásos, egyben megvilágosító belső úttá válik. A gyerekkora után már majdnem elfeledett nélkülözést, az egyszerűbb világot visszatanuló férfi nagy kalandja is mindez a rendkívül gazdag múltú spanyol földön. S mivel a középkor óta a Camino állomásait jelentő falucskák, kisvárosok képe szinte alig változott, számos legenda, történet elevenedik meg a napi tíz-tizenöt órás menetelések alatt egy inkvizíciótól megcsömörlött XVI. századi pap leírásai nyomán, helyenként szürreális elegyet alkotva az önmagát kutató férfi életének, emlékeinek mozaikdarabjaival. Egyedül az úton, amelyen régmúlt és jelen, valóság és fikció megrendítően összekeveredik, mégis közelebb visz az elfogadó nyugalomhoz, a fájdalom, a nehézségek megértéséhez.
   Az író a valóságban is megtette ezt az utat, s filmesként is megörökítette. Amit azonban most olvasunk, az vérbeli regény, a megtalált nyugalomhoz és szabadsághoz vezető lelki útról, arról a titokról, amelytől a kor embere oly távol szakadt.
   Tolvaly Ferenc: EL CAMINO - AZ ÚT
   KORTÁRS KIADÓ 2005.
   
2006-03-27 08:22:00

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
Cikkarchívum
Ézsiás Erzsébet - Vadsóska
Font Márta és Sudár Balázs - Honfoglalás és államalapítás
Bolgár György - Amikor 64 leszek
Az élet rejtélyei, Hindu bölcsességek
Vak Randi egy könyvvel
Kettős élet - vagy mégsem?
Kincses Zoltán - Harsány a vizek ura
Ajándék ez a nap
Podhorányi Zsolt - Dámák a kastélyban
Dékány István - Trianoni árvák
VADÁSZ - MILTÉNYI „KALANDÁRIUM”
Dalos György - Az utolsó cár
Bitó László - Sámson A vadon fia
Kocsis András Sándor - IRÁN ezeregy arca
A.A. Milne - Micimackó
Müller Péter - Vallomások a szerelemről
Hofi megmondja
Kalmár Tibor Jiddische mamák
Lackfi János - Levágott fül
Légrádi Gergely - Nélkülem
Cikkek listája >>>

címszó
év
hónap
Könyvkiadó-hírek
Tericum Kiadó
Édesvíz Kiadó
Aranykor Kiadó
Bestline Cinema
Alexandra Kiadó
Legfrissebb albumok
Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu