Couleur locale

 

 

A VILLAMOS

 

A Tiszai pályaudvar előtt

körforgalom van. Régebben kitérős

rendszerben működött

Újgyőr és Vasgyár

meg a személypályaudvar között

az egész. Minden második állomás

kitérős volt és minden közbülső

sima. A kitérőben bevárták egymást

a szembejövők, így nem ütköztek össze

szerintem soha. Később, mikor átépítették

kétvágányúra s kirakták kockakövekkel

a sínek közét, kiszámíthatóbb lett

és nagyvárosibb, de valamit

veszített a varázsából, bár egészen

pontosan a veszteséget

nem tudom kifejezni

 

 

A VILLANYRENDÕR

 

A Szemere utca és a Széchenyi utca

találkozásánál, nemsokkal a színház,

az ország legelső kőszínháza után

a villanyrendőr; pesti barátaim

nevettek rajtam, íme egyetlenegy

van itt ilyen, alfa és omega

vagy origó, ha így kedvesebb,

hát igen, ilyen hosszúkás város

a pislogó kocsonya városa, gyerekkoromé,

s hiába szaporodtak meg időközben

az elektromos közlekedési lámpák

a villanyrendőr, ott az egykori Píva cukrászda közelében

továbbra is eligazít

 

 

A KECSKELYUK

 

Mi nem két el-lel mondtuk, ha Lillára

mentünk, csak eggyel. Úgy hogy lilára.

Majlát, Papírgyár, Hámor és mi még?

Látod a bükkök oszlopos szürke törzsét?

A Királyasztal és a Kecskelyuk felé

elágazott az út, denevérek lógtak

fölöttünk fürtökben, ha bemerészkedtünk

s megzavartuk a nyugalmukat.

 

 

A KIRÁLYASZTAL

 

A Királyasztalon talán Mátyás király

ebédelt, meglehet inkognitóban,

de az is lehet, hogy azt az óriás sziklát

az Úristen a tiszteletére

rakta oda, azzal

hogy járhatott volna

ott, ha nem ő, hát Nagy Lajos,

vagy valaki más.

 

 

A MOLNÁR SZIKLA

 

A Molnár szikla története Arany Jánosé

lehetne, de nem, inkább Shakespeare-é,

hiszen nem a bűn és bűnhődés motívuma

hanem a szerelmeseké az a kő

az országút fölött, a fakereszt

messziről látható

 

A DANYI VÖLGY

 

A Danyi barlanglakásai, nem tudom,

megvannak-e még? Az avasi zsidó temető alatt,

a Dudujkára vezető út

mentén, a vulkáni hamuból lett

domb barlangjaiban éltek a

számkivetettek, a strandra menet vasárnaponként

láthattuk, így is élnek emberek

aztán, amikor Tapolcára értünk,

már nem jutott eszünkbe

 

 

A VASGYÁRBÓL

 

A vasgyárból naponta

két óra után megindult a kerékpárosok

áradata végig a Győri kapun,

nagynéném férje, Bandi bácsi nagy

szocdem volt egy darabig

egyébként a Martinban művezető

a meztelen vörös ember a kalapáccsal

amit kitűzött, kicsit ijesztő volt

és szemérmetlennek tűnt nekem

a vallásosan nevelt kisgyereknek