A végső rendszerhirdető
F. Nietzsche emlékének
„Minden hazug és így mindent szabad!”
–
nyilatkoztattad ki az „uccs’ ó” rendszert,
csak
épp az őrület végképp bekevert,
–
te emígy váltottál nyolcvankilencben!
Csak
a lovakat ne vernék mindig,
s
az emberek is disznóknál rosszabbak…
(főleg
a „belföldiek”, kik önteltek
és
birkául bégetve terpeszkednek).
Ezen
tépelődtél dionüszoszi
őrjöngések
éji lázálmaiban
–
csak épp nem tudtál semmit feledni,
emlékezeted
maradt apollóni!
(Jézus
pedig ellenfényként lobog
és
kísértetként perzseli tudatod.)
Egyenleg
A pirruszi győzőknek
Bár küzdöttem és tán pár koszorút nekem adtak:
mintha
ezek csupa por vagy heverő kacat csak,
s
már rajtam kívül sehol nem tartják a listákon
számon
– a vesztőn nyert, csakdeficit oroszlánt…
Aton horizontján
Ehnaton szellemének
Megszületik
Isten mindennap s meghal
és
újra megszületik ismét Kelet
bíbor láthatárán megint felszárnyal
–
majd sugárkezek simogatásával
búcsúzik
a nyugati horizonton
mielőtt
átlép a Túlsó Világba…
(talán
te is ott születsz és támadsz fel
fénycsíkként
az aranykorong fényében?)