A végső rendszerhirdető

 

F. Nietzsche emlékének

 

 

„Minden hazug és így mindent szabad!”

– nyilatkoztattad ki az „uccs’ ó” rendszert,

csak épp az őrület végképp bekevert,

– te emígy váltottál nyolcvankilencben!

 

Csak a lovakat ne vernék mindig,

s az emberek is disznóknál rosszabbak…

(főleg a „belföldiek”, kik önteltek

és birkául bégetve terpeszkednek).

 

Ezen tépelődtél dionüszoszi

őrjöngések éji lázálmaiban

– csak épp nem tudtál semmit feledni,

emlékezeted maradt apollóni!

 

(Jézus pedig ellenfényként lobog

és kísértetként perzseli tudatod.)

 

 

 

Egyenleg

 

A pirruszi győzőknek

 

 

Bár küzdöttem és tán pár koszorút nekem adtak:

mintha ezek csupa por vagy heverő kacat csak,

s már rajtam kívül sehol nem tartják a listákon

számon – a vesztőn nyert, csakdeficit oroszlánt…

 

Aton horizontján

 

Ehnaton szellemének

 

 

Megszületik Isten mindennap s meghal

és újra megszületik ismét Kelet

bíbor láthatárán megint felszárnyal

– majd sugárkezek simogatásával

búcsúzik a nyugati horizonton

mielőtt átlép a Túlsó Világba…

 

(talán te is ott születsz és támadsz fel

fénycsíkként az aranykorong fényében?)